Nem tipikus kérdések és válaszok Budapestről

Sertésfőváros? Hol állt a Manci és a Böske híd? Milyen a fővárosi alvilág? Hol laktak a „panelprolik”? A Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok című sorozatának legújabb darabja (Kérdések és válaszok Budapestről) már rögtön a fülszövegben ilyen kérdéseket sorakoztat ízelítőül, és nem biztos, hogy ezek lennének az első kérdések, amelyek eszünkbe jutnának fővárosunkról.  

A kötet 93 érdekes, gyakran egymásból következő kérdés segítségével nyújt betekintést Budapest 150 éves történetébe. A kérdések tartalmilag nagyon változatos képet mutatnak, megválaszolásukra a kötetet szerkesztő Ignácz Károly történész mellett még kilenc kiváló szakember vállalkozott: Bódy Zsombor történész, Feitl István történész, Fónagy Zoltán történész, Holló Szilvia Andrea történész és muzeológus, Maczó Balázs muzeológus, Perényi Roland történész, a BTM Kiscelli Múzeum igazgatója, Saly Noémi irodalomtörténész, helytörténész, Szeibert-Erdős András a Magyar Nemzeti Levéltár szakmai tanácsadója és Takács Róbert történész. A kérdésekre adott válaszok végén zárójelben olvasható a válaszoló történész monogramja, akiknek nem lehetett könnyű dolga, hiszen kérdésenként nagyjából két oldal jutott egy–egy válaszra. Ez viszont nem érződik azok olvasása közben: a válaszok lényegretörőek, informatívak, adatgazdagok, ám ugyanakkor olvasmányosak és olykor meglepő ismeretekkel szolgálnak.  

A kötet egyedisége, hogy több olvasási módot tár az olvasók elé. A kérdések nincsenek tematikus fejezetekbe szerkesztve, véletlenszerűen következnek egymás után. A válaszokban viszont több oldalszám-utalással találkozunk, amelyek a kapcsolódó kérdéshez kalauzolják az olvasót. Így máris kétféle olvasásra nyílik lehetőség, vagy egymás után sorban olvassuk a kérdéseket és a válaszokat, vagy egy nagyobb témakört járunk körbe az utalások mentén. Például már a kötet elején lévő tartalomjegyzékben felkeltheti az érdeklődést A templomtól vagy iskolától hány méterre működhetett bordélyház? kérdés. A 15. oldalon lévő válasz olvasása közben először a prostitúcióhoz kapcsolva lapozhatunk a 62. oldalra, ahol a Miért mentek el több ezren egy meggyilkolt luxuskurtizán temetésére? kérdésnél Mágnás Elza, született Turcsányi Emília tragikus véget ért történetéről olvashatunk. (Az esetről film is készült Félvilág címmel 2015-ben Szász Bence rendezésében.) A bordélyházakról szóló leírásban a következő téma, ami kérdést vet fel, a szórakozóhely: a 101. oldalon a Járt a walesi herceg a Kék Macskában? kérdésnél a Király utca és környékének éjszakai életébe mélyedhetünk bele. Végül pedig a bordélyházak dolgozóinak cserélődéséről, fluktuációjáról szóló leírásnál a cselédsor árnyoldala is említésre kerül, ez pedig a 152. oldalon lévő Miért volt konfliktusos a cseléd és asszonya viszonya? kérdéshez viszi tovább az olvasót. Így az eredeti kérdésre adott válasz köré egy komplex történet kerekedik, amennyiben nemcsak azt tudjuk meg, hol álltak a bordélyházak, hanem azt is, hogy milyen volt az éjszakai élet, milyen nehézségei és (olykor szélsőséges) árnyoldalai voltak annak, ha valaki bordélyházban dolgozott.

De egész történetfolyamként is olvashatjuk a könyvet, ha például ezek után visszatérünk a 62. oldalra, már a kérdésben láthatjuk is a következő témát, amely fontos egy nagyváros életében (is) és újabb kérdéseket vet fel: a temetés. Mi zavarta meg a temetők csendjét? (52.), Mekkora tömeg volt a 19. század nagy temetésein? (125.) kérdésekre adott válaszokkal folytathatjuk az olvasást. De nemcsak a temetkezési szokásokhoz kalauzolja az olvasót a 62–64. oldalon szereplő leírás, további témák is felvetődnek, mint a modern sajtó (58. Bulvár a pesti boulevard-on?) annak kapcsán, miért volt akkora az érdeklődés a temetés iránt, illetve a városlakó elit viselkedését meghatározó viktoriánus erkölcs, ami a 101. oldalra vezeti tovább az olvasót. A példák alapján látszik, hogy egyetlen kérdés mennyi más kérdést vet még fel, azok mennyire függnek össze, így az egymáshoz kapcsolódó témák több kérdés felől megvilágítva járhatók körbe.

A könyv harmadik olvasási módja lehet, ha a kötet végén elhelyezett tartalomjegyzéket használjuk, ahol tematikus egységekbe vannak rendezve a kérdések, így az olvasó egy–egy nagyobb téma szerint is ismerkedhet Budapest múltjával: Gazdaság, kereskedelem, pénzügy (12 kérdés), Közélet (8 kérdés), Közlekedés (9 kérdés), Kultúra, sport, szórakozás, turizmus (15 kérdés), Nagyvárosi élet: bűnözés, infrastruktúra, lakhatás (20 kérdés), Reprezentáció (9 kérdés), Térhasználat (12 kérdés) és Városrészek (8 kérdés). Akik pedig még mélyebben szeretnének elmerülni egy–egy témában, azok számára készült a legújabb kutatásokat is felsorakoztató irodalomjegyzék, amely noha válogatott, mégis bőséges és változatos kínálatot mutat az olvasóknak.

A kérdések–válaszok és a válogatott irodalom után egy melléklet is helyet kapott a könyv végén, ami az utolsó előtti tematikus blokk egyik kérdéséhez készült (Van logika a fővárosi kerületek számozásában?), és három térképen mutatja be, hogyan nőtt és alakult át Budapest területe és kerületeinek mérete valamint számozása 1873-tól napjainkig.

A kötet hiányosságaként említhető, hogy nincs szerkesztői előszó, amely bepillantást adhatott volna a kötet elkészülésének folyamatába, a kérdések összeállításába, és annak nehézségeibe, valamint a szakértők kiválasztásába, vagy választ adna arra a kérdésre, ami vélhetően több olvasóban is felmerül a könyv forgatása közben, hogy miért nincsenek képek egy Budapest történetével foglalkozó könyvben. Ezt a hiányérzetet azonban orvosolhatja a kötet könyvbemutatóján folytatott beszélgetés, amelynek résztvevői Ignácz Károly szerkesztő, Géra Eleonóra történész-levéltáros és Török András művelődéstörténész voltak.

 Ez azonban nem árnyékolja be a kötet erényeit, a fentieken túl továbbá még azt, hogy érdekességeket tudhatunk meg belőle, nemcsak olyan ismereteket tartalmaz, amelyek többnyire közismertek. Néhány kérdés esetében pedig válasz ugyan van, de lezárás nincs, mert olyan témákat dolgoznak fel, amelyeknek kivitelezése, megoldása még várat magára, mint Kik szedték a budapestiek szemetét? vagy Van élet a fővároson kívül?, aminek tovább gondolása már egy újabb kutatáshoz biztosít forrást.

Czinege Szilvia

A borítókép a Fortepan archívumának felhasználásával készült.

Ezt olvastad?

„Győzni kellett azoknak az erőknek, amelyeknek zászlajára a szabadság és a haladás volt írva” – Hogyan ünnepelték a munkáspártok 1945. május 8-át?

A második világháború európai szakaszát lezáró fegyverszünet aláírásának alkalmából 1945. május 8-án a baloldali pártok egy jelentős létszámú tömegdemonstrációt szerveztek

X