Kresz Mária – a gyermekélettől a népviseleteken át a népi kerámiákig

„Tanulmányozta a cserepek motívumait, szimbólumait, és összehasonlította azokat a régi, különösen az ázsiai kultúrákban fellelhető emlékekkel. A kerámiák motívumait összevetette a szőttesek, hímzések és fafaragások díszítésével is. Minden kutatásánál a kultúrák egymásra hatása érdekelte legjobban. Kultúrtörténeti jelentősége, hogy évszázadokra visszatekintve új módszerekkel tárta fel és tette közkinccsé a kultúrák kapcsolatát. Munkáját nemzetközi szinten is ismerték…” – emlékezett vissza lánya, Márkus Piroska Kresz Máriáról 2019-ben. „Panni néni” azonban nem csak az anyagi kultúra, hanem a folklorisztika és a társadalomnéprajz területén is maradandót alkotott, amely kevés néprajzkutatónkról mondható el.

Kresz Mária (avagy, ahogy a hozzá közel állók szólították: Panni) Berlinben született, 1919. június 4-én. Néprajzkutató, muzeológus, a történettudományok kandidátusa volt. Kresz Géza orvos unokája, szülei a nemzetközi szinten is elismert ifj. Kresz Géza hegedűművész és Norah Drewett zongoraművész voltak. Férje 1953-1974 között Márkus István szociológus, író, kritikus volt, akivel 1956-tól külön éltek. Házasságukból két gyermek született: Zsuzsanna (1953) és Piroska (1956).

Bár Berlinben született, Kresz Mária iskoláit Bécsben és Torontóban végezte, mivel szülei munkája révén sokat utaztak. A soknyelvű közegnek köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és magyarul. A család Magyarországra költözése után felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol történelmet, régészetet és néprajzot tanult – utóbbit többek között Györffy Istvántól és Viski Károlytól, a kor kiemelkedő szakembereitől (akiknek munkássága máig meghatározó a néprajztudomány számára).

Az 1940-es években Kresz még egyetemistaként publikálta sárközi gyermekélettel, gyermekjátékokkal kapcsolatos terepmunkájának eredményét, ezzel kezdődött meg az eddig elhanyagolt terület társadalomnéprajzi témává érése. Ez a Nyárszón 1941-1943 között folytatott munkájában csúcsosodott ki, amikor Kresz csatlakozott az erdélyi falukutatások felélénkülő hullámához, és a kalotaszegi településen folytatott vizsgálódásaiból megszületett az 1944-ben megvédett, és teljességében máig kiadatlan doktori disszertációja A gyermekkor és ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban címmel. A gyermeket középpontba állító kutatásainak fókusza a belenevelődés és a munkára nevelés kérdésköre volt, amely a szocializáció folyamatán keresztül, a gyermekeken túl a teljes közösségre rálátást biztosított. A gyermekélet komplexitásának megértése vezette el a népviseletek kutatásához.

kresz mária
Máréfalvi gyerekek 1940-ben (Forrás: Fortepan/Ebner)

Kresz 1943-ban került a Néprajzi Múzeumba, ahol 46 éven keresztül, 1989-ben bekövetkező haláláig dolgozott, 1981-es nyugdíjba vonulása után is tudományos főmunkatársként tevékenykedett. Legfőbb kutatási területeinek itt a népi kerámia, a népviseletek, a népművészet számítottak. A népviseletek iránti érdeklődéséből született első, komoly szakmai feltűnést keltő könyve, a Magyar parasztviselet (1820-1867), magyar és német nyelven, a 19. század első feléből származó metszetekkel.

Az 1940-es évek második felében a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményének vezetésével bízták meg, amely nagymértékben befolyásolta további pályáját. Az addig a népművészet történeti rétegeit, kialakulását vizsgáló kutató egyre inkább a fazekasság kérdései felé fordult: a gyűjtemény rendszerezése és feldolgozása mellett gyűjtött és publikált. 1960-ban jelent meg Fazekas, korsós, tálas című írása, amely olyan innovatív kérdéseket tett fel, amely szemléletváltást hozott a népi kerámiák kutatása területén. Igaz Máriával együtt írt, 1965-ben megjelent, A népi cserépedények szakterminológiája című munkája pedig a muzeológia területén alkotott maradandót, mivel sikerült egységesíteni az ország különböző tájain eltérő megnevezéseket, ezzel megteremtve az összehasonlító kutatások lehetőségét.

1977-ben már a kerámiák témakörében védte meg kandidátusi értekezését A magyarországi fazekasság címmel, melynek a gyűjtés történetét összefoglaló fejezete jelent meg a Néprajzi Értesítő 1979-ben kiadott számában – amelyet egyébként Kresz Mária 60. születésnapjának ajánlottak, és szokatlan módon maga az ünnepelt közölte benne írását.

Kutatóként bekapcsolta hazánkat az európai és nemzetközi vérkeringésbe, e mellett muzeológusként is maradandót alkotott. A Néprajzi Múzeumban őrzött, közel húszezer fazekasmunka kétharmada az ő munkássága révén került a gyűjteménybe. E mellett sok ezer helyszíni fényképfelvétellel gyarapította a Múzeum fotógyűjteményét is. Munkásságát több díjjal is elismerték: nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1985-ben pedig a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékérmét kapta meg.

kresz mária
Mezőtúr, 1957. V. utca 6., ifjabb Badár Balázs fazekasmester otthona (Forrás: Fortepan/Kádár József).

Tudományos munkája mellett Kresz Mária az ismeretterjesztést és társadalmi munkát is magára vállalta: szervezője volt a népművészeti és népi iparművészeti mozgalomnak, ismeretterjesztő cikkeket publikált, fontos volt számára a kutatómunka ma is oly sokat emlegetett társadalmi hasznosulása.

A széleskörű műveltséggel rendelkező, több területen is nagyhatású európai kutató 1989. szeptember elsején Budapesten hunyt el. 1991 decemberében jött létre a Dr. Kresz Mária Alapítvány, amely célja, hogy névadójának életműve és végakarata valóra váljon, a küldetésnyilatkozatukat honlapjukon is megfogalmazták:

„Életműve egy ponton azonban torzó maradt: nem valósíthatta meg azt a ’műhelyt’, amelyben a magyar fazekasság elméleti és gyakorlati tudása végre szembesülhetett volna oly módon, hogy a két terület ismerői megosszák egymással ismereteiket, segítve ezzel egymás munkáját. A műhelyben testközelbe kerülhettek volna az érdeklődők (laikus, mester és kutató) a műtárgyakkal.”

Az alapítvány mellé egy Fazekas Központot is létrehoztak, mellyel a fenti gondolatmenetet továbbgondolva, 1992. szeptember 5-én megnyílt a kapu a látogatók, OKJ-s fazekasképzést, akkreditált továbbképzést elvégezni vágyók előtt.

Emlékét egykori munkahelye, a Néprajzi Múzeum is őrzi (pl. egy játékkal, amit itt lehet kipróbálni), itt található hagyatéka, melyben a kéziratok rendezésekor a Múzeum munkatársai egy firkapapíron rábukkantak Panni néni saját maga által megfogalmazott sírversére:

ITT NYUGSZOM ÉN,
KRESZ MÁRIA.
TÉMÁM VOLT A
KERÁMIA

Apjok Vivien – Simon Eszter Elif

Források

Csermák Zoltán: Kresz Mária néprajzkutató, aki Kalotaszegen talált második családra (ErdélyiNapló.ro 2019)

Dr. Kresz Mária Alapítvány Fazekas Központ

Magyar Néprajzi Lexikon: Kresz Mária

Néprajzi Múzeum: 100 éve született Kresz Mária

Névpont: Kresz Mária

Svégel Fanni: Berlinből a magyar faluba: Panni néni három élete (ELTE Néprajz Blog, 2021)

Borítókép forrása

Fortepan / Kádár József

Ezt olvastad?

A kommunista káderek intézményes szocializációjának fontos helyszínei voltak a politikai tanfolyamok, továbbképzések és pártiskolák, amelyek elvégzése szakképzettségtől függetlenül hatalmi pozícióra
Támogasson minket