A pákozdi csata emlékezete

Szeptember 29-én, a pákozdi csata emléknapján Fejér megyében minden iskolában megszólalnak a hangosbemondók, megemlékezéseket tartanak. Cikkemben a pákozdi csata regionális és országos emlékezetének átalakulását mutatom be 1848-tól napjainkig, felhasználva ehhez a korabeli Fejér megyei sajtót.

A pákozdi csata lefolyásáról korábbi cikkünket lásd: Mi történt Pákozdnál 1848-ban?

Közismert történelmi tény, hogy Josip Jelačić horvát bán átlépve a Dráva folyót szeptember 11-én nyílt fegyveres támadást indított a magyarok ellen, majd a magyar csapatok szeptember 29-én Pákozdnál megállították a Buda felé haladó bánt, aki a háromnapos fegyverszünetet kihasználva Bécs felé megfutamodott. A csata értékelése máig viták tárgya, mivel bár a horvátok támadását sikerült elhárítani, az ellenséget nem sikerült megsemmisíteni, sőt a magyar haderő a bán erőinek átkarolásától félve Martonvásárra vonult vissza, a sötétben összekeveredő magyar katonák pedig egymásra is lőttek. Móga János, a pákozd-sukorói csata főparancsnoka így értékelte a győzelmet:

„Ámbár seregünk egy teljes győzelmet vívott ki, minthogy magát első állásában megtartotta, mégis katonai nézetből ezen ütközet eredménye csekély; ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett az új csapatra, a mennyiben helyét első megütközése alkalmával is meg tudta tartani.” (Urbán Aladár: Pákozd, 1848. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest, 1984. 178.)

A pákozdi csata nem katonai, stratégiai szempontból jelentős, hanem morális hatásait tekintve. Jelačić fegyveres támadása volt a fordulópont, amely a forradalmat elválasztotta a szabadságharctól, így – Görgey Artúr kifejezését használva – az önvédelmi háború kezdeteként értelmezhetjük. A csata megmutatta, hogy a Batthyány-kormány által megteremtett hadsereg képes az ország megvédésére. A magyarok pedig ebben az első fegyveres összecsapásban diadalmaskodtak, meglepő hadi erőt felmutatva a Habsburg Birodalom által támogatott horvát bán ellen. Az országgyűlési biztosok a forradalomban részt vevő politikusként így tekintettek a pákozdi csatára:

„Szeptember 29-e kiszámíthatatlan következésű nap; e csata döntött hazánk sorsa felett, nemzeti önállóságunk alapköve tegnap tétetett le….” (Urbán Aladár: Pákozd, 1848. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest, 1984. 178.)

Ezzel a pákozdi csatát a Habsburg Birodalommal szemben aratott győzelemként értelmezik, amely a magyar szuverenitás első lépcsőfoka. A csata a korabeli országos tudatban elfoglalt helye megmutatkozik abban is, ahogy Petőfi Sándor Vén zászlótartó (1848) című versének kezdő versszakában is megjelenik közvetetten a pákozdi csata képe:

„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,

Seregének seregünk nyomába’,

Megrémülve fut a magyar hadtól

Magyar hadban egy vén zászlótartó”.

(Idézi: Illés Andrea – „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva”. In.: Nemzeti Emlékhelyeink. Szerk: Illés Andrea, Karádi Ilona. Várak, nevezetes épületek, történelmi emlékhelyek. Mérték kiadó. Budapest, 2008. 174.)

1849-t követően bár a pákozdi csata történetíróknál, visszaemlékezésekben fontos szerepet kapott a szabadságharc történetének elmesélésekor, emlékezete mégis inkább csak regionális szinten kapott kiemelkedő szerepet. 1874-ben Velencze (a mai Velence) község adománygyűjtési céllal országos felhívást adott ki az első emlékmű felállítására. A Pákozdon átvezető fő útvonal mentén elhelyezkedő emlékművet végül 1898. szeptember 29-én, a pákozdi győzelem 50. évfordulóján adták át. Az emlékműven az alábbi felirat található:

„Az 1848. évi szeptember hó 29-én, a jogtalanul megtámadott ország és nemzet védelmében e község határában szerencsésen vívatott csata emlékére kegyeletes hazafiak közadakozásból emelték.”

A pákozdi csata emlékezetének kutatásában a következő fordulópont későbbi történelmi korban keresendő. Horthy Miklós kormányzó 1940-ben elrendelte a Honvéd nap ünneplését, amelyet június 28-ra helyezett. Ezt a napot a fegyveres erők napjaként értelmezte, amely a katonai szellem és a hadsereg belső erejének megmutatkozása a nemzet színe előtt. Ezen a második világháborút követő kommunista hatalom változtatott, 1951-ben rendeletben határozták meg, hogy a honvédelem ünnepnapja, a néphadsereg napja szeptember 29. legyen, az 1848-as pákozdi csata emléknapja.

A pákozdi csata napjának kijelölésekor több szempontot is mérlegeltek a döntéshozók. Először is a csata helyszínének a trianoni határokon belül kellett feküdnie az emlékműállítás miatt. A tavaszi hadjárat csatáit és ütközeteit a felszabadulás ünnepéhez való közelségük miatt vetették el, míg az október 7-i ozorai diadal pedig valószínűleg amiatt nem válhatott ünneppé, hogy az árulóként számon tartott Görgei Artúr volt a magyar csapatok egyik parancsnoka. A horvát bán támadását megállító magyar haderő képe jól illeszkedett a Jugoszlávia elleni propagandakampányba is. Ugyancsak felmerült, hogy a csata kiválasztásában közrejátszott az is, hogy a csata Szent Mihály napjára, a honvédelmi miniszter névnapjára esett.

A néphadsereg napja elnevezéssel a nép és a hadsereg egységét fejezték ki, amely a kommunista vezetés szerint 1848-ban is megmutatkozott, hiszen az egész magyar nép csatasorban állt. Ezt az egységet kívánta a kommunista vezetés is megvalósítani, a hadsereg és a „dolgozó nép” egységes családját, amelyben a dolgozó nép a szülő, aki minden erejével ellátja a gyermekét, a hadsereget. 1951. szeptember 29-én Pákozdon maga a honvédelmi miniszter, Farkas Mihály is megjelent az ünnepségen. A kommunizmus monumentalizmusa erről az eseményről sem hiányzott, ugyanis egy obeliszket avattak a Mészeg-hegyen, az 1848-as pákozd-sukorói csata eredeti helyszínén, amely a Miskahuszár-szobor 2017-es felállításáig a pákozdi csata legjelentősebb emlékműve volt.

Ez az országosan kiemelt szerep a helyi sajtóban is tükröződött: a pákozdi csata eseménytörténete vagy megemlékezései az 1950-es Fejérmegyei Napló szeptember végi, október eleji számaiban meg sem jelentek, míg 1951-ben már a szeptember 27-i lap foglalkozott azzal, hogy a tanuló ifjúság miként emlékezett meg a csatáról.

A kommunista politika hatalom legitimitási módszere volt a különböző történelmi események felhasználása, a kommunista politika jogfolytonosságának kifejezése a magyar történelmi eseményekkel. Ezt a módszert alkalmazva az 1951-ben felállított obeliszk által a kommunista hatalom közvetlen kapcsolatot teremtett az 1848-as forradalom és szabadságharc győzelmével és a honvédséggel, egy addig nem létező sajátos történelmi ívet írva a magyar történelembe. Ez a módszer a korabeli helyi sajtóban is felismerhető. Az 1951. szeptember 28-i számban Pákozdi emlékek címmel megjelent cikkben nem a csata eseménytörténetére koncentrál a szerző, hanem az uralkodó politikai hatalom sajátos legitimációja olvasható írásában:

„Az évszázadokig gúzsbakötött, elnyomott dolgozók megőrizték azoknak a hősöknek az tiszteletét, szeretetét, akik bátran kiálltak a dolgozók jogaiért és harcoltak a felszabadulásukért. Dózsa parasztforradalma, Rákóczi szabadságharca után legközvetlenebbül magunkénak érezzük az 1848-49-es szabadságharc hősei.” (Pákozdi emlékek. Fejérmegyei Néplap, 1951. VI. évf. 226. szám, 1.)

Ebben a kiragadott részletben is érezhető a sajátos történelmi ív, amelyet egészen Dózsa Györgyig és Rákóczi Ferencig vezetnek vissza. Ez a történelmi szemlélet a Mód Aladár által kifejtett 400 éves függetlenségi harc koncepciójába illeszkedik bele, amely elmélet szerint a magyar történelem központjában a rendi függetlenségi küzdelmek állnak, amelyek egészen a  Dózsa-féle parasztfelkelésig nyúlnak vissza.

Mód Aladár történelemszemléletéről itt tudhat meg többet: Mód Aladár és a „400 év küzdelem” mítosza

Majd így folytatódik az 1951-es cikk:

„1848-49 megcsillogtatta a magyar nép előtt a szabadság fényét. Ennek a fénynek eljövetelét várva a dolgozó nép, a bátrabbak küzdöttek érte. A szabadságot és a napfényt elhozták 1945-ben a vöröscsillagos szovjet katonák.” (Pákozdi emlékek. Fejérmegyei Néplap, 1951. VI. évf. 226. szám, 1.)

Ezzel a szöveg nemcsak a függetlenségi küzdelmekre épülő narratívába illesztette be a pákozdi eseményeket, de megteremtette a kontinuitást is a jelennel. Különösen figyelemreméltó, hogy az államszocialista rendszer legfőbb legitimitásforrásával, a „felszabadítással” köti össze a csatát azzal, hogy a Vörös Hadsereg teljesíti be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc céljait.

Az 1951-es pákozdi megemlékezésről a filmhíradó is beszámolt. Lásd: ">

A szeptember 29-i szám teljes címoldalát a néphadsereg napja körüli ünnepségeknek és megemlékezéseknek szánták. Tehát a regnáló politikai hatalom előtérbe helyezte és az országos tudatba emelte a pákozdi csata győzelmét, emellett a néphadsereg napjának szeptember 29-re helyezésével a kommunista katonai vezetés kifejezte jogfolytonosságát a magyar honvédelem első győzelmével.

Az 1950-es évek regionális sajtóanyagaiban folyamatosan megjelennek a néphadsereg napjának megemlékezései. 1952-ben arról számol be a Fejérmegyei Néplap, hogy külön buszokkal szállították a pákozdi és környékbeli dolgozókat a mészeg-hegyi ünnepségre, csak azok maradhattak otthon aznap, akik mozgásképtelenek voltak. Az 1956. szeptember 28-i Fejérmegyei Néplap nagyszabású ifjúsági találkozóról számol be Pákozdon, majd a szeptember 29-i számban a címlapon szerepel a néphadsereg napjának ünnepe, de érdekesség, hogy már nem az egész címlap, hanem csak egyetlen cikk foglalkozik a néphadsereg napjával és csupán e cikken belül említik meg a pákozdi győzelmet.

1958-ban a Honvédségi Szemlében a pákozdi csata 110. évfordulóján megjelent megemlékezésében Pákozd aktualitását az 1956-os „ellenforradalom” adja.

„Emlékezve az elődok hősi harcara, felmérve a közelmúlt küzdelmeinek eredményeit, előre is kell tekintenünk, hogy milyen feladataink vannak a jövőben. A néphadsereg számara, amely forradalmi és honvédő, ma sem változott meg a helyzet. Ugyanaz a feladat, mint eddig, vagy mint 1919-ben vagy éppen 110 evvel azelőtt: a forradalmi vívmányaink es függetlenségünk védelme a külső es a belső osztályellenség ellen. Ma is, ezekben a napokban éppúgy, mint 1848-ban vagy 1919-ben a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség legjobbjai mellettünk állnak. Ma is éppúgy, mint azokban az időkben, velünk rokonszenvezik harcunkban a haladó világ, s ma ezen túlmenően az emberiség nagyobb részé, a béke minden hívé.” (A néphadsereg napjára. Honvédségi Szemle, 1958/8. 4.)

1956-ot úgy értelmezi, mint azt az eseményt, amely erősebbé tette a néphadsereget és megtanította a kommunista vezetésnek, hol kell a belső ellenséget keresni. A cikk kiemeli, hogy a néphadseregben újra megbízhat a magyar „dolgozó nép”, ismét egy közösséget alkothat.

Az 1960-as évekre már a lokálpatrióta emlékezet is elhalványult, a Fejérmegyei Néplap szeptember végi, október eleji számai is csak a második oldalon közlik a néphadsereg napjának ünnepi eseményeit és megemlékezéseit. Ezáltal is érezhetővé válik a néphadsereg napjának depolitizálódása, a honvédelem háttérbe szorulása a politikai reprezentációban. Ennek ellenére a helyi emlékezetet újonnan megerősítette az 1978-ban létrehozott pákozdi csatával foglalkozó múzeum, amelyet a Mészeg-hegyen, az obeliszk közelében hoztak létre. A Hadtörténeti Múzeumban ekkor nyílt meg egy kiállítás, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseménytörténetével foglalkozott, ennek hatására hoztak létre egy olyan kiállítást a Mészeg-hegyen, amely csak a pákozdi csatát mutatja be. A kiállításon az 1848 szeptemberében használt fegyvereket, katonai eszközöket, ruhákat tekinthették meg a látogatók és egy berendezett terepasztalon vizsgálhatták meg a különböző csapatok mozgásait a csata folyamán.

A mészeg-hegyi obeliszket a 2002-ben alakult Pákozdi Emlékhely Bizottság jóvoltából kezdték el felújítani. A Bizottságot – az emlékhely minőségének javítása és fenntartása érdekében – az 1995 óta a társadalom és a honvédelem kapcsolatának erősítésén, hadtörténelem élményszerű megjelenítésén dolgozó Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete hozta létre. A Pákozdi Emlékhely Bizottság évi két alkalommal – valamint ha szükséges – ülésezik, és dönt a tagok által felajánlott forrásösszeg felhasználásáról. A bizottság jóvoltából 2014-ben elkészült a KEMPP (Katonai Emlékpark Pákozd) létesítmény, amely már nem csak a pákozdi csatának állít emléket. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei mellett az első és második világháború fegyvereit, katonai felszereléseit is bemutatja, és egy első világháborús berendezett bunkert is megtekinthetnek a látogatók – emellett a NATO  magyarokat érintő katonai bevetéseinek is emléket állít, amivel kifejezik a magyar honvédelem jogfolytonosságát a nemzetközi békefenntartásban is.

Az 1990-es évek változást hoztak a pákozdi csata emlékezetében, mert 1992-ben a 82/1992. (V. 14.) kormányrendelet alapján szeptember 29-e elvesztette a honvédelem napja címet, amelyet május 21-re helyeztek át, a szabadságharc „zenitjére”, Buda visszafoglalásának évfordulójára. Az áthelyezés pontos indokai nem ismertek. Valószínűleg közrejátszott, hogy az ünnepet a kommunista rendszer hozta létre, emellett célja lehetett az önálló Horvátországgal való kapcsolatok javítása is. Ennek ellenére a Szárazföldi Haderő Napjának megmaradt szeptember 29-e.

1998-ban, a csata 150. évfordulóján a Fejér Megyei Hírlap ünnepi mellékletet adott ki, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig részt vett a mészeg-hegyi ünnepségen. Az államfő szeptember 27-én elmondott beszédében kihangsúlyozta, hogy annak az egységnek, amely megjelent 1848. szeptember 29-én a haza megmentése érdekében – egyek voltak a nemesek, a parasztok, a liberálisok és a konzervatívok –, kell ma is megjelennie a Magyarországon az ősök példáját követve. Göncz Árpád beszéde alapján átértékelődött a csata emlékezete, hiszen már nem a győzelemre koncentrált, hanem a diadalhoz vezető egységre, amely az országban megjelent.

Jelenkori emlékezetünket a 2018-ban kilencedik alkalommal megrendezett Honvédfesztivál határozza meg. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete 2010 óta rendezi meg a Honvédfesztivált, amelynek célja a katonai hagyományok ápolása, a honvédelmi kultúra sokszínűségének bemutatása és az ismeretterjesztés. Az egy hetes programsorozat részeként megemlékezést tartanak a sukorói haditanácsról, Székesfehérváron pedig az 1848–49-es eseményekkel kapcsolatos konferencián vehetnek részt az érdeklődők. Emellett a Honvédfesztivált nevezhetjük az élő vagy megélt történelem (living history) részének is, keretein belül hagyományőrző csoportok azzal tisztelegnek a pákozdi csata emléke előtt, hogy újra eljátsszák az ütközet eseményeit korabeli öltözékekben és fegyverekkel.

A pákozdi csata emlékezetének legfrissebb eleme a 8. Honvédfesztiválon, 2017. szeptember 29-én Bogárhalmon felállított Miskahuszár-szobor, amely 12,5 méter magas, 80 tonna súlyú és egy ólomkatonát ábrázol. A szobor elhelyezésének érdekessége, hogy a feltételezések szerint a Bogárhalmon állt Jellasics horvát bán sátra a pákozd-sukorói csata során. A szobor létrehozása Vlaszák Mihály, a Metalloglobus Fémöntő Kft. vezetője magánfinanszírozású kezdeményezése volt, amelyet Rohonczi István dunaújvárosi szobrász valósított meg. A szobor a 22 híres honvéd bandérium egyikére sem hasonlít, hogy minden huszárt képviselni tudjon. A szobor felavatásán jelen volt Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar Főnöke (jelenleg Magyarország honvédelmi minisztere), aki a szobor helyét meghatározta. Benkő Tibor beszédében kihangsúlyozta a magyar honvédelem szerepét és a katonaság elismerésének elengedhetetlenségét, amelyet ez az újonnan felállított szobor is jelképez. Mindebből kitűnik, hogy a pákozdi csata, bár már nem olyan kiemelkedő része a politikai reprezentációnak, mint 1951-ben volt, de honvédelmi szempontból nélkülözhetetlen jelentőséggel bír.

A pákozdi győzelem emléke korszakokon átívelően megmaradt, de a szuverenitáshoz vezető első lépcsőfokként való 1848-as értelmezéséhez képest átalakult. 1848-at követően az országos jelentőséget felváltotta a regionális emlékezet megerősödése, majd a kommunista politikai hatalom újra az országos tudatba emelte és a politikai reprezentáció részévé tette a honvédséget és vele együtt a pákozdi csatát. Ez a központi szerep a honvédelem politikai szerepének háttérbe szorulásával elhalványult, majd 1992-ben kormányrendelet alapján szeptember 29. elvesztette a honvédelem napja címet is. Ennek ellenére a csata 150. évfordulója körüli ünnepségek, a KEMPP létrehozása, a 2010 óta évente megrendezett Honvédfesztivál és a Miskahuszár-szobor felavatása mind azt mutatják, hogy bár szeptember 29-e nem viseli már a honvédelem napja címet, de a pákozdi csata emléknapja tovább él az országos honvédelmi emlékezet aktív részeként.

 

Felhasznált források:

1848-49-es szabadságharc megemlékezései. 1848 – 1998 Pákozd. Fejér Megyei Hírlap ünnepi melléklete 1998.

A Néphadsereg Napja: népünk és hadseregünk széttéphetetlen egységének ünnepe. Katonai Szemle, 1952. I. évf. 17-18. szám.

A Néphadsereg Napja ünnep a tanulóifjúság számára is. Fejérmegyei Néplap 1951. VI. évf. 225. szám.

A néphadsereg napjára. Katonai Szemle, 1958. VII. évf. 17-18. szám.

Emlékképek – gondolatok a 150. évforduló alkalmából. 1848 – 1998 Pákozd, Fejér Megyei Hírlap ünnepi melléklete 1998.

Fegyveres erők napja – Magyar honvédelem napja. http://napok.4t.hu/napok/fegyvereserok-napja (Megtekintve 2018. május 12. 18:21)

Hermann Róbert: Pákozd, 1848. szeptember 29. Rubicon 2013/11. 68–79.

Illés Andrea – „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva”. In.: Nemzeti Emlékhelyeink. Szerk: Illés Andrea, Karádi Ilona. Várak, nevezetes épületek, történelmi emlékhelyek. Mérték Kiadó. Budapest, 2008.

Magyarország Hadtörténete: két köteteben. I. kötet. A honfoglalástól a kiegyezésig. Főszerk.: Liptai Ervin. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, 1984.

Major Tamás: Pákozd és egész fejér büszke: felállt Miska, a világ legnagyobb huszárszobra. FEOL (a Fejér Megyei hírportál) 2017. szeptember 30.

https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/miska-huszar-avatas-pakozd-honvedelmi-nap-2107827/ (Megtekintve: 2018. május 12. 17:13)

Pákozdi emlékek. Fejérmegyei Néplap, 1951. VI. évf. 226. szám.

Silye János: Nyolcadszorra is legyőztük az ellenséget a pákozdi csata 169. évfordulóján. FEOL (a Fejér megyei hírportál. 2017. szeptember 27.)

https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/sukoro-pakozd-hovedfesztival-2104075/ (Megtekintve: 2018. május 12. 17:11)

Urbán Aladár: Pákozd, 1848. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest, 1984.

Sorkatonaság Története Kiállítás. http://kempp.hu/index.php?id=420 (Megtekintve: 2018. május 12. 16:15)

XX. századi háborúk emlékére. http://kempp.hu/index.php?id=421 (Megtekintve: 2018. május 12. 16:17)

Laczi Krisztina

Ezt olvastad?

A modern, polgári Magyarország „teremtésmítoszának” kétségkívül az egyik legfontosabb sarokköve az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt megelőző reformkor és a
Támogasson minket