„A nép teljes jogú részese lesz az igazságszolgáltatásnak” – A NEB és a Magyar Börtönügyi Társaság konferenciája

A Covid19 óta teljesen megszokottá vált, hogy könyvbemutatókat, konferenciákat az online térben rendeznek meg. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) a Magyar Börtönügyi Társasággal karöltve online, a Teams felületén tartotta meg 2022. november 29-én „A nép teljes jogú részese lesz az igazságszolgáltatásnak” – Igazságszolgáltatás és büntetés-végrehajtás, 1945–1963 című konferenciáját, melyet a rendezvény iránt érdeklődők a NEB YouTube-csatornáján követhettek. Négy szekcióban összesen 12 előadás hangzott el, melyek a büntetés-végrehajtás széles skáláját fedték le. A hallgatóság képet kaphatott a második világháború utáni büntetőpolitikáról, a kutatásmódszertani problémákról, a csendőrtisztek ellen indított koncepciós perekről, a hadbírókról, a börtönrabok rajzairól, és néhány előadáson keresztül bizonyos személyek meghurcolásának történetéről is.

Forrás: NEB / neb.hu

A konferenciát Bank Barbara (NEB) és Schmehl János (bv. vezérőrnagy, BVOP, az országos parancsnok biztonsági és fogvatartási helyettese) nyitotta meg. Bank kifejtette, hogy immár hatodik alkalommal szervezett a két társaság közös konferenciát, és reméli, hogy ez a szakmai kapcsolat a Magyar Börtönügyi Társasággal továbbra is gyümölcsöző lesz. Schmehl János megnyitójában arról beszélt, hogy a büntetés-végrehajtásnál hogyan gondolkodnak a múlt ezen időszakáról és milyen érzésekkel tekintenek vissza arra, hogy a címben is jelölt időszakban milyen volt a szakmai tevékenysége a kor büntetés-végrehajtásának.

A köszöntők utáni első szekció Bank Barbara vezetésével zajlott. Az előadók sorát Mezey Barna (ELTE, az MBT elnöke) kezdte meg Célok és feltételek. Büntetőpolitika és büntetés-végrehajtás a második világháború után című prezentációjával. Mezey azt a kérdést járta körbe, hogy a büntetőpolitika miként fogalmazta meg célkitűzéseit, elsősorban a második világháború utáni pillanatokat vizsgálva. Előadásában felvázolta a magyarországi börtönépítési hullámokat; kiemelte, hogy 1910-hez képest 1920-ra miként változott meg a büntetés-végrehajtási intézetek, azon belül is azok férőhelyeinek, fogvatartottjainak száma. Megvizsgálta, hogy a második világháborút követően hogyan alakult át a jogpolitikai prioritás, a büntetéspolitika, milyen börtönügyi fejlemények emelhetők ki (változások a szankciórendszerben, represszív és reparatív büntetési rendszer, intézeti struktúra egyszerűsítése stb.), és hogy miként jelent meg a szovjet Gulag hatása. Elemezte, hogy az 1878-as Csemegi-kódex mennyire maradt meghatározó, figyelemmel kísérve az internálás büntetőmódszerét.

Mezey Barna előadása

Kabódi Csaba (ELTE, az MBT elnökségi tagja) A büntetőeljárás és a börtönügy a diktatúra fogságában című előadásában többek között a szocialista büntető perrendtartás jellemzőiről, az osztályharcos büntetőpolitika eszközeiről, a rabok „jogairól” beszélt (pontosabban a lehetőségeikről), valamint a büntetés-végrehajtás céljait tárgyalta. Kiemelte az 1959. évi belügyminiszteri utasítást, amely így szólt:

„A nevelésen keresztül érvényesíteni kell egyrészt a börtön megtorló jellegét a letartóztatott és a társadalom többi tagjának a bűnözéstől való visszatartása végett, másrészt biztosítani kell, hogy a letartóztatott szabadulása után törvénytisztelő, hasznos tagja legyen a társadalomnak.

(…) A büntetésvégrehajtás tartama alatt a letartóztatottak döntő többségénél osztályhelyzetre, bűncselekményre és büntetési időre való tekintet nélkül el kell érni, hogy

  • bűncselekményét megbánja,

  • legyen fegyelmezett és rendszerető,

  • a munkát megszeresse,

  • tartsa be a törvények és a szocialista társadalom együttélési szabályait, védje és óvja a társadalmi tulajdont,

  • tisztelje szocialista társadalmi rendünket.

Az osztálypolitikát érvényre kell juttatni a letartóztatottak nevelésénél alkalmazott módszereknél, a világnézeti oktatásnál, kedvezményeknél, fenyítéseknél stb.” (A Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének 8. számú utasítása, Bp., 1959.06.30.)

Estók József (ny. bv. dandártábornok, az MBT történeti szekciójának vezetője) A korszak forrásanyagának jellemzői. Kutatásmódszertani problémák című prezentációjában azt vizsgálta, hogy a második világháborút követően milyen feladat hárult az igazságügyre. Azokról a legfontosabb törvényekről, törvényerejű rendeletekről, miniszteri rendeletekről és néhány alacsonyabb szintű szabályról szólt, amelyek meghatározták az adott korszak főbb irányait. Kitért a kényszermunkabüntetés szabályozására, továbbá a dologházak és szigorított dologházak intézményére is.

Kabódi Csaba prezentációja

A Szokolay Domokos (NEB Hivatala) vezette második szekció első előadója Zinner Tibor (a Kúria ny. főosztályvezetője) volt, aki Fátyollebbentés. Amikor nem bírók ítélkeztek a kádári megtorlás során címmel tartotta meg előadását. Az előadó elsősorban kihangsúlyozta, hogy keveset tudunk azokról a bírókról, akik – vagy berendelve az Igazságügyi Minisztériumba, vagy saját munkaterületükön, de részt véve a kodifikációban – meghatározó szerepet játszottak abban, hogy politikai döntések után őrizetbe vettek, kihallgattak embereket. Hozzáfűzte, hogy szintén szórványos a tudásunk azokról, akik előkészítő szerepet töltöttek be, de arról is, hogy miként születtek meg azok a törvényerejű rendeletek, amelyek eleve behatárolták azoknak a sorsát, akiket végül elhurcoltak. Ezután vizsgálta többek között a Koordinációs (vagy Konzultációs) Bizottságot, majd összegzésként elmondta, hogy „56 után rendkívül kevés frazeológiai változás van, megfelel a büntetés-végrehajtás a kormány nevének, mert munkások fent és parasztok fent, munkások, parasztok bent és lent, (…) de gyakorlati változás gyakorlatilag nem következik be. (…) ezek az emberek bírák által kihirdetett ítéletek halottai lettek (…).”

Zinner után következett Bank Barbara (NEB) A rabmunkáltatás feltérképezése című előadása, mely az 1950 és 1953 közötti időszakot, elsősorban az 1952. esztendőt vizsgálta meg közelebbről. Bank meghatározta a rabmunkáltatás fogalmát, szólt az előzményekről, az 1950-es és a későbbi években bekövetkezett változásokról, az ÁVH szerepéről, a Közérdekű Munkák Igazgatóságáról (KÖMI), továbbá az internáltak 1952-es, „munkahelyekre” történő átcsoportosításáról. Az előadás azt is vizsgálta, hogyan épült fel a VI. Vizsgálati és Börtönügyi Osztály, illetve azt, hogy ezek külön-külön hány főt számláltak, valamint, hogy 1947 és 1953 között hol voltak táborok.

Bank Barbara előadása

Soós Viktor Attila (NEB) Élet Hejcén. Internálás egy szociális otthonba című előadásában bemutatta a hejcei szociális otthon előzményeit, amely korábban a kassai püspökség nyaralója volt, az 1960–70-es évektől pedig szociális otthonként működött mint kényszertartózkodási intézmény. Soós kitért a kassai egyházmegye Trianon utáni helyzetére, továbbá a szerzetesrendek működési engedélyének 1950-es megvonására, annak következményeire is. Az előadás képet festett például a szerzetesnőkről is, akik szerzetesi életet nem folytathattak, így többek között nyugdíjas idős állampolgárok, korábban tanítók, egészségügyi intézetekben dolgozó ápolók voltak. A szociális otthonokban folytathatták tevékenységeiket, kivéve, ami a szerzetességet illette. Soós vizsgálta azt is, hogy milyen források alapján lehet rekonstruálni ezt a korszakot, és Hejce hogyan, hány fővel működött, kiknek szolgált őrizeti helyéül. Mint előadásából kiderült, a hejcei otthon körülbelül 50 fővel kezdte meg működését, mint egyházi jellegű, de állami támogatással működő intézmény; szociális otthonra jellemző mindennapok jellemezték, és házi őrizetesei sorát gyarapította például Badalik Bertalan veszprémi püspök is.

Soós Viktor Attila előadása

A Soós Viktor Attila által vezetett harmadik szekció első, Koncepciós perek volt csendőrtisztek ellen című előadásában Vincze Gábor (Emlékpont) az 1945 utáni csendőrsorsokat vizsgálta. Elemzése fókuszában az állt, hogy 1949-ig hány személyt igazoltak, hányan kerültek szovjet hadifogságba, továbbá bemutatásra került az is, hogy 1956 előtt hány csendőrt marasztaltak el. Vincze emellett bemutatta Prókay János és Dr. Rödönyi Tibor csendőröket és ügyüket: közös vádakkal illették őket (1944-es orosházi ténykedés, például bántalmazások, a nők „testi motozása” a zsidó gettókban stb.). Vincze beszélt a „vándor-tanúkról” is, akik több koncepciós pernél is jelen voltak és lényegében ugyanazokat vallották valamennyi perben.

Szokolay Domokos (NEB Hivatala) Hadbírók a Budapesti Népbíróság előtt című prezentációjában a két világháború közötti hadbírók és honvéd törvényszékek 1945 utáni emlékezetéről beszélt. Fókuszában a Honvéd Vezérkar főnökének (külön)bírósága állt, ezen kívül pedig népbírósági iratok tükrében elemezte többek között Leventeujváry Nándor, Babos József, Pereghy János, Dominich Vilmos ügyét. Bemutatásra került, hogy 1944–1945 folyamán mi volt a beosztásuk, mi volt a vád ellenük, és hogy mit tudunk a népbírósági eljárásról, majd kitért a Rajk-perre is. Végezetül röviden összefoglalta, hogy kutatásai alapján milyen tanulságokat lehet levonni. Megfogalmazta, hogy a hadbírókkal szemben az 1945–1946 folyamán indított nyomozások és a népbírósági eljárások iratai segítenek rekonstruálni az 1944–1945 során működött katonai igazságszolgáltatás struktúráját. Megállapította, hogy a tanúvallomásokból egy árnyalt kép bontakozik ki a hadbírók működéséről. Hozzáfűzte, hogy érdemes figyelmet fordítani a hadbírói kar és a hadbíróságok személyzete, valamint az új rendszer „képviselői” közötti átfedésre is. Végül pedig hozzátette, hogy még részletesebb kutatást érdemel többek között az 1945 utáni politikai (és koncepciós) perek története, illetve a háború alatti ellenállással történő összefüggése.

Szokolay Domokos előadása

Török Ádám (NEB Hivatala) „A herceg volt soron még.” Montenuovo Nándor herceg meghurcolása és halála című előadásában többek között a Budapest Főváros Levéltára és a Hadtörténeti Múzeum anyagaira építkezve felvázolta Montenuovo Nándor herceg családtörténetét, majd meghurcolásának történetét. Ismertette, hogy Montenuovo Dachauban töltött rabsága idején miként változott a családi kastély és a gazdaság sorsa. A kastélyt többek között fosztogatások érték, hol parancsnokságot, hol kórházat alakítottak ki benne, Montenuovo birtokait 1946-os hazatértekor elkobozták (14.500 holdból csupán 100-at hagytak meg neki „ellenállási érdemei elismeréséül”), ezt követően az előadó pedig rátért arra, hogy 1951-ben miért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre és milyen ok bújt meg ugyanezen évben bekövetkezett halála mögött. Török arról is beszélt, hogy milyen volt halála után a herceg emlékezete, és mi történt családjával. Török úgy véli, hogy Montenuovo életútja jól mintázza a magyar arisztokrácia 20. századi sorstragédiáját.

Török Ádám előadása

A Török Ádám vezette utolsó szekciót Müller Rolf (ÁBTL) nyitotta meg „Bizalmas jellegű” építkezés a Dunánál. Belgrád rakpart 5. című előadásával. Müller először a szenvedés helyeiről, az erőszak-helyszínek olvasatáról beszélt. Ezt követően az 1874-ben épült bérház történetére tért rá, mely az Aldunasoron (később Ferenc József sétány) állt, eredetileg polgári felhasználású épület volt, melyet idővel lebontottak, és az ÁVH építkezett ott. Bemutatta, hogy miként alakult a kivitelezés, idővel milyen szerepet töltött be, és a későbbiekben kiknek a tulajdonába került az épület.

Hajnal Géza (BME) Árulók vagy áldozatok? Labancz Dénes és Farkas Margit története című prezentációjában különféle levéltári forrásokat, Gérecz Attila költő, öttusázó, szabadságharcos írásait, a Labancz család hagyatékát felhasználva mutatta be Gérecz Attila, Labancz Dénes és Farkas Margit élettörténetét. Végül László Bernadett (Terror Háza Múzeum) az ’56-os forradalmat követő kádári megtorlás börtöneiben készült rajzok és festmények köré építette Rajzok a kádári megtorlás börtöneiben című előadását. Kiemelte, hogy unikális forrásokról beszélhetünk, hiszen kevés maradt fenn belőlük, az állam tulajdonképpen saját tulajdonának tekintette a börtönben készült alkotásokat – elviekben a rabok nem vihették ki magukkal azt, amit készítettek. Emellett úgy gondolja, hogy ezek az alkotások új perspektívát nyújthatnak a kutatáshoz, de nemcsak a történészek számára lehetnek hasznosak; lehetővé teszik az interdiszciplinaritást, ugyanis a pszichológusok és a képzőművészek számára is fontos forrást, kutatási területet jelenthetnek.

László Bernadett előadása

Az online világ adta lehetőségeket kihasználva minden adott volt a konferencia gördülékeny lebonyolításához. A YouTube-csatornán visszanézhető előadások mind a laikus érdeklődők, mind a büntetés-végrehajtás témájában elmélyült kutatók számára számos új információval, adattal szolgálhat.

Pomázi-Bárdonicsek Dominika

A konferencia előadásai a következő linkeken visszanézhetők a NEB YouTube-csatornáján:

Délelőtti előadásokDélutáni előadások

Ezt olvastad?

Andreides Gábor fő kutatási területe Olaszország 20. századi története. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalában tudományos főmunkatársként és az Eötvös Loránd