A Népstadion 1953. augusztus 20-ai átadása

Az 1953. augusztus 20-i ünnepségekhez kapcsolódóan adták át a Rákosi-korszak egyik legnagyobb beruházását, Budapest óriási sportarénáját. A létesítmény a korabeli sajtó szerint nemcsak a versenysportot, hanem az egész dolgozó népet volt hivatott szolgálni – ezért is kapta a Népstadion nevet.

Korábbi tervek egy budapesti sportaréna felépítésére

Magyarország a kezdetektől fontos szerepet játszott az újkori olimpiák történetében, és már 1896-ban felvetődött az a gondolat, hogy e nagyszabású sporteseményt Budapesten kellene megrendezni. Ehhez azonban szükség lett volna egy legalább 50 000 néző befogadására alkalmas, korszerű atlétikai stadionra, amelyet – mivel nem állt rendelkezésre ilyen – fel kellett volna építeni. Az ötletet nem valósították meg, a stadionépítéshez szükséges forrásokat más beruházásokra fordították. 1911-ben döntés született arról, hogy a magyar főváros megpályázza az 1920-as nyári olimpiának megrendezését. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1914 júniusában Budapestnek ítélte a rendezést. Az első világháború keresztülhúzta a számításokat. A rendezés meghiúsult, sőt, Magyarország egyáltalán nem vett részt a végül Antwerpenben megtartott nyári játékokon. A nemzeti stadion építésének vágyát azonban a trianoni békeszerződés sem oltotta ki. A testnevelés támogatásáról szóló 1921. évi LIII. tc.-be bekerült a stadion létesítésének igénye, és több tervrajz is készült hozzá. A projekt azonban nem valósult meg a két világháború közötti időszakban.

A Népstadion felépítése

Az 1945 után megszülető hároméves terv előirányozta, hogy stadiont kell építeni Budapesten az újjáépítési munkálatokkal együtt. Az építkezés – korabeli viszonyok és a beruházás volumene miatt nem meglepő módon – csak 1948-ban kezdődött meg. Elsőként az építkezés helyét kellett meghatározni. Több helyszín szóba jött, amelyek közül a Városliget vagy a Margit-sziget tűnt befutónak. Végül nem ezeket a területeket választották, hanem a régi lóversenypálya telkét, amely a Kerepesi út – Dózsa György út – Thököly út között volt. Itt kezdték meg 1948. július 13-án az építkezést. A kivitelezéssel a Stadionépítő Vállalatot bízták meg, az épület főtervezője Dávid Károly volt – őt 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az építkezések többezer ember dolgozott, a beruházást a kommunista diktatúra kiemelten kezelte. Számos sportoló dolgozott szabadidejében „önkéntes” alapon az építkezésen, sőt, Farkas Mihály honvédelmi miniszter parancsára ezer katona is részt vett a munkálatokban, hogy a kijelölt határidőre elkészüljön a stadion.

A megnyitó

A létesítményt kezdetben 40 000 fő befogadására alkalmasnak tervezték, de már ekkor elhatározták, hogy később 70 000 fősre bővítik. Befogadóképessége hivatalosan 78 000 fő lett, azonban alkalmanként jóval több embert engedtek be a lelátókra. A megnyitón például több mint százezer néző gyönyörködött a sportbemutatókban, a Magyarország–Norvégia atlétikai viadalban (amelyet a magyarok nyertek), valamint a Budapesti Honvéd–Szpartak Moszkva labdarúgó-mérkőzésben (amelyet a Honvéd nyert 3:2-re). Az átadást szándékosan időzítették az akkoriban a népköztársaság vagy alkotmány ünnepének nevezett augusztus 20-i dátumra, hogy ezzel és a Népstadion elnevezéssel is kidomborítsák, hogy miként – legalábbis elvben – Magyarországon minden, úgy a stadion is a „dolgozó népé”. Annak pedig, hogy augusztus 20-át átnevezték, szintén oka volt: A Rákosi Mátyás (2021-ben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben közzétettük életrajzát portálunkon, amely ide kattintva olvasható) vezette rezsim veszélyesnek ítélte az ünnep egyszerre nemzeti és vallási tartalmát, eltörlését azonban nem találták célszerűnek. Ehelyett úgy döntöttek, hogy új tartalommal ruházzák fel. 1949-től augusztus 20-át az alkotmány és az új kenyér ünnepének nevezték, s az állami ünnepségek során ezeket az elemeket helyezték középpontba – az ilyenkor szokásos Szent Jobb-körmeneteket pedig betiltották. (Az ünnep történetéről bővebben lehet olvasni ebben a tavalyi cikkben.)

A Népstadion utóélete

A Rákosi-korszak presztízsberuházásaként megvalósuló létesítmény hosszú évtizedekig központi szerepet játszott a magyar sportéletben. 2002-ig a Népstadion nevet viselte, ezután pedig Puskás Ferenc nevét. 2016-ban végleg korszerűtlennek ítélve lebontották az épületet, és betonanyagát részben újrafelhasználva megépítették helyén a mai Puskás Arénát.

Szőts Zoltán Oszkár

Felhasznált irodalom:

F. I.: A Népstadion. História, 2004/1. 21.

Földváry Gergely: Budapest rendezte volna az 1920-as olimpiát, de az I. világháború mindent átírt. PestBuda.hu, 2020. november 28. Online elérés: https://pestbuda.hu/cikk/20201128_budapest_rendezte_volna_az_1920_as_olimpiat_de_az_i_vilaghaboru_mindent_atirt

Házi Balázs: A nép stadionjától a nemzet stadionjáig – A Népstadion 1953-as átadása és rövid története, RETÖRKI Olvasószoba, 2021. augusztus 20. Online elérés: https://retorki.hu/olvasoszoba/a-nep-stadionjatol-a-nemzet-stadionjaig

Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Tudástár. Online elérés: https://neb.hu/hu/tudastar

Pongrácz Kálmán: Ötéves tervünk nagy alkotása a Népstadion. Magyar építőművészet, 1953/11–12. 327–328.

Román Andor: Megnyílt a „Népstadion”. Magyar építőipar, 1953/9. 275–280.

Ezt olvastad?

Lehetőségek, dilemmák, kompromisszumok

Magyarország 1945 utáni külpolitikájáról, illetve annak lehetőségeiről jóval kevesebb ismerettel rendelkezünk, mint hazánknak a korábbi évtizedek, évszázadok során folytatott diplomáciai

X