Pannónia fénye – A Seuso-kincs

A Seuso-kincs – Pannonia fénye című kötet nemcsak egy leletegyüttest bemutató kiállításkatalógus, hanem egy rövid bevezetés a késő császárkori római elit életmódjába és kultúrájába. Magyarország Pannonia révén a római oikumené részese volt, így a hazai közönség egy ikonikus kincsleleten keresztül megismerheti hazánk hajdani elitjének mindennapjait is. A kötet gazdagon illusztrált, számos nagyfelbontású színes képpel hozza közelebb az olvasóhoz ezt a szerfelett sokszínű miliőt.

A 18. század óta fokozódó mértékben zajlanak ásatások, ebből fakadóan egyre több kincslelet és régiség kerül elő a földből. Az 1970-es években a Seusoról elnevezett kincslelet máig hatóan élvezi a magyar és részben a nemzetközi közönség érdeklődését. A rajta található görög-római ikonográfiát felvonultató motívumok betekintést nyújtanak a késő római elit kultúrájába. A görög-római kultúra az a közös forrásvidék, ahonnan minden korabeli, ezt megfizetni tudó ember, meríteni tudott. A közös kulturális miliő alapzatán viszont számos egyéni megoldás és önkifejezés született. Ez a kulturális alapzat tartotta egyben a mediterráneumi oikumenét.

A kincsekhez való ragaszkodás a birodalom krisztinalizációja után is fennmaradt.

A művészet a mítoszok világa és a transzcendensben való hit közötti határt jelentette. Ebbe a kontextusba illik bele a 3-4. századra datálható Seuso-kincs. Az egyéni kompozíciót tovább erősíti az a tény, hogy a kincs nem alkot homogén tárgyegyüttest. Ezüstedényei különálló tárgyak, eltérő koncepcióval, különféle helyeken keletkeztek. Használójuk mégis egyetlen rézüstben rejtette el őket, ami a közös használatra utal. A sokszínűség ekkor nyeri el igazi egységét.

Utóbbi „jelszó” áthatja az egész kötetet. A kiállítás katalógusban nemcsak a Seuso-kincs értékes darabjait tekintheti meg az olvasó, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum római kori gyűjteményének színe javát, amelyek segítségével a szerzők nemcsak a kincsleletet helyezik kontextusba, hanem feltárják a korabeli pannoniai római elit kultúráját, hatalmát és gazdagságát is.

A kincs a nevét az egyik tálon található Seuso névről kapta, aki a tulajdonosa lehetett, a pannoniai vonatkozást pedig a Pelso felirat bizonyítja, ami a Balaton korabeli elnevezése. Maga a leletegyüttes étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényekből és egy rézüstből áll. Az ezüstkészlet az össztömegével a fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti leletek között a legértékesebbnek számít. A magyar kormány 2014 és 2017 között hosszú tárgyalások után visszaszerezte a külhonba került kincs jelenleg ismert tizenöt darabját. (A lakomakészlet általában a késő császárkorban harminc darabra tehető.)

A kereszténység elterjedése idején a gazdagoknak nem kellett megtagadniuk a vagyonukat. Számos egyházatya maga is a tehetősebb családok sorából került ki. A gazdagoktól a rendszeres alamizsnaosztást és az egyház támogatását várták. Az igazi lelki nemesség eléréséhez a keresztény értékek elsajátítása szükségeltetett. A vagyon és a rang így elnyerte új helyét a kereszténnyé váló oikumenében.

Szent Ágoston ezt úgy fogalmazta meg: „A gazdagság jó, az arany jó, az ezüst jó, a szolgák jók, a földbirtok is jó, mindezek a dolgok jók – de csak azért, hogy jót tégy velük…”. (Beszédek 48,8)

A birodalom minden területén megvolt a közös ikonográfiai formanyelv. A lakomát, vadászatot és a görög mitológia elemeit közel azonos módon ábrázolták a különféle provinciákban. Ezek a jelenetek nemcsak díszítő célzattal készültek, hanem bemutatják a korabeli elit saját magáról alkotott képét és az elsajátítandó életideálokat az életmód és a műveltség területein. Ezek alól a Seuso-kincs sem kivétel. A kereszténység térnyerésével a művészet a bibliai vagy más keresztény motívumokkal is kiegészül, de ez szerves egységben épül be a görög mitológiai elemek mellé. Ilyenre példa az egyre gyakoribb Krisztus-monogram (Krisztogram).

Ennek a gazdag kulturális virágzásnak a népvándorlás háborúi okozták a vesztét. Seuso a 4. század végén, 5. század elején rejthette el a földbe kincseit, abban a reményben, hogy a veszélyek elültével visszatérhet értük. Ez a korszakban bevett, más kincsek esetében is tetten érhető gyakorlat.

Ezt követően több évszázadon keresztül, a történelem viharaiban a földben nyugodott. Az 1970-es években, nem teljesen tisztázott körülmények között került elő. A feketekereskedelem révén külföldre került, ahol egy angol befektetőcsoport megvásárolta. Több múzeumnak próbálták meg eladni, sikertelenül. Ezt követően árverésre bocsátották, ahol több ország, köztük Magyarország is bejelentkezett érte. Hosszú tárgyalások és bizonyítási eljárások követték egymást, de egyik fél sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy a lelet az ő országából került elő. A magyar kormány sikeres tárgyalásainak következtében 2017-óta az összes, jelenleg ismert darab hazakerült és megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Nagy Zoltán

Ezt olvastad?

Tematikus ismétlő feladatlapok az emelt szintű történelem érettségi felkészítéshez

Az emelt szintű érettségi vizsgára történő felkészítés többféleképpen történhet, de az új ismeretek tanításához képest mindenképpen eltérő módszertani eszközöket igényel.

X