Búcsúcédulák, vörös orrú apostolok és Horthy gyöngybetűi

Luther Márton 1517-es wittenbergi fellépése örökre megváltoztatta Európát. Az esemény következtében addig öröknek gondolt rendszerek bomlottak fel, s alapjaiban formálódott át az egész addig ismert keresztény világ. A reformáció ötszázadik évfordulójának apropóján létrejött Ige-idők kiállításon jártunk.


A kiállítótér – impozáns és tágas (Fotó: Maróti Zsolt)

A Magyar Nemzeti Múzeum IGE-IDŐK – A reformáció 500 éve című tárlata már első látásra igen impozáns, hiszen a kiállítótérbe lépő látogató mintha csak egy középkori katedrálisba érkezne – a centrálisan elhelyezett, tartóoszlopon lévő tárgyak és a falakon látható installációk, képek azt hivatottak reprezentálni, hogy a középkor végén  – a közhiedelemmel ellentétben –  a vallási élet egyáltalán nem hanyatlott. Éppen ellenkezőleg: a túlvilági lét és az üdvözülés kérdése továbbra is a legfontosabb dolog maradt az emberek életében. Éppen ezért a kiállítás nem elégszik meg a reformáció történelmi aspektusainak ismertetésével, hanem elsősorban a földi és az égi szféra viszonyának megváltozását próbálja minél több szempontból vizsgálni. S ezzel összefüggésben azt, hogy mindez hogyan hatott a gazdaságra, a  tudományra, a politikára, az oktatásra vagy épp a mindennapi életre.

  
Német nyelvű búcsúcédula a keresztrefeszítés jelenetével (balra) és „Krisztus lábnyoma” (jobbra) – 15. századi fametszetek (Fotó: Maróti Zsolt)

A kiállításon száz kölcsönző intézmény mintegy négyszáz tárgyát tekintheti meg a látogató, ezek között talál korabeli kegytárgyakat, könyveket, használati tárgyakat, a reformációhoz köthető alakok portréit. A rendkívül sok bemutatott darab elsősorban annak köszönhető, hogy a múzeumi kölcsönzések mellett nem egy gyülekezet és magánszemély is ajánlott fel darabokat. A kiállítási tárgyak között több kuriózummal is találkozhatunk – például egy igen korai, 1513-ból származó magyar nyelven írt imakönyvvel, latin nyelvű kódexekhez írt magyar nyelvű szövegekkel (ún. glosszákkal), de nyilván sokak érdeklődését felkeltik majd az eredeti búcsúcédulák, melyek szintén a tárlat részét képezik. A kiállítás alkotóit dicséri, hogy a felhalmozott anyagot sikerült logikus és átlátható formában bemutatni – az időszaki tárlat viszonylag nagy kiállítóterének köszönhetően ráadásul mindez szépen, rendezetten jelenik meg.


A kiállításon számos korabeli magyar nyelvű mű látható (Fotó: Maróti Zsolt)

Az első terem felvezető jellegű, a reformációt megelőző vallási helyzet rövid bemutatásáról szól. Itt kap cáfolatot az a szinte közkeletű tévhit, hogy a 15-16. század embere elfordult volna a buzgó hitélettől. Valójában a népi vallásosság és az obszerváns rendek másodvirágzásának lehetünk tanúi, amely kapcsán különösen az üdvözülés kérdése vált meghatározóvá. Ezen tematikához kapcsolódó izgalmas és ritkán látható történelmi tárgyakként említhetjük meg a művészien kidolgozott búcsúcédulát és a már magyar nyelvű kis imakönyveket, vagy a bibliafordításokban megjelenő, eltérő értelmezéseket taglaló glosszákat.

A nemescsói evangélikus oltárterítő „vörös orrú” apostolai (Fotó: Maróti Zsolt)

A további termek megtekintése során szépen kifejlik a kiállítás célja: az egyes felekezetek művészeti-kulturális hatásának bemutatása a magyar művelődéstörténetben. Olyan kevésbé ismert vagy a többség által ismeretlentárgyakat tekinthetünk meg – a teljesség igénye nélkül -, mint a wittenbergi magyar diákok zászlója; a nemescsói evangélikus oltárterítő „vörösorrú” apostolai, a felsőnánási szószékoltár rendhagyó Utolsó Vacsora-jelenete, vagy a barokk (!) stílusú, bibliai példázatot mintázó templomi perselyláda Sopronból és egy holland aranykort idéző Vanitas-kép. Végül nem utolsó sorban büszkeséggel tölthet el minket több, maga Melanchton aláírását tartalmazó igazoló irat is, melyeket magyar peregrinus diákok számára állítottak ki. Az utolsó teremben felállított, 1750-ben készült torvaji orgonán májusban a múzeum falai között még hangversenyt is rendeztek!


1750-ben készült orgona (torvaji evangélikus leánygyülekezet) (Fotó: Maróti Zsolt)
A hangszer elhelyezkedése egyedülálló. Közvetlenül a templom szószéke mellett található, hogy a prédikációt is végző kántor-tanító könnyen el tudja látni az orgonista szolgálatát. Ennek köszönhető az a kialakítás, hogy a hangszerhez nem készítettek padot, állva kell rajta játszani.

A korszakhoz tartozó pusztán írott és íratlan, képi és tárgyi források fel- és bemutatásán túl azonban másra is felfigyelhet a figyelmes közönség. Inspiráló betekintést nyerünk abba, hogyan bontották le, vagy alakították át a maguk képére a protestáns felekezetek a korábbi egyházi struktúrát és a hozzá tartozó tárgyi-formai feltételeket. Ezen átalakulás szemléletes példája a „szentmentesített” nagyszebeni Kálvária-oltárközépkép és az ornamentikus stílusú „turbán” oltárterítők.


Az 1519-ben készült nagyszerbeni Kálvária-oltár. Érdekessége, hogy a kereszt szárát egykor a térdre borult Mária Magdolna karolta át, karjainak, köntösének részletét és hajának néhány tincsét a későbbi átfestések is szabadon hagyták. Az oltárképen ma a szentek eltávolításának nyoma is több helyen jól kivehető. (Fotó: Maróti Zsolt)

A kultúra és művészetek mellett érdekfeszítő politikatörténeti betekintést is nyerhetünk, amely több szempontból is új, úttörő színezetet kap: egyrészt a nagypolitikai színtér helyett egy „középvonalas” politikai vitába csöppenünk, melynek szereplői Thurzó György, Bethlen Gábor, Rákóczi György és Bocskai István. Másrészt a vita témája megosztja az amúgy református hitükben egységes feleket, hiszen a Habsburg uralkodóhoz fűződő viszonyukról szól. Harmadrészt, ezt a vitát a legmodernebb kommunikációs eszközökön, érintőképernyős, interaktív táblákon lehet figyelemmel kísérni, tetszőlegesen lájkolni vagy elutasítani az adott fél hozzászólását. Ez az interaktivitás később is tetten érhető, ha a látogató a protestáns oktatás és művelődés területi-időbeli elterjedése iránt érdeklődik.

  
A tárlat számos interaktív elemet tartalmaz – főként a fiatal látogatók érdeklődésének felkeltésére. A bal oldali monitoron korabeli történelmi alakok vitáznak a cseten. A jobb oldali képernyőkön a református felekezet elterjedését vagy például egy-egy peregrinációs utat követhetnek nyomon interaktív térképek segítségével a múzeum vendégei. (Fotó: Maróti Zsolt)

A tárlat utolsó felében csak érintőlegesen, de említésre kerül a 17. századi protestánsüldözés története, ezzel kapcsolatban szép és méltó gesztusként lehet értékelni a felekezetek közötti megbékélés jegyében kiállított kulcsot, amely de Ruyter admirális sírját nyitja, és az alatta elhelyezett, II. János Pál által a sírra helyezett arany-ezüst szalagot. Itt tekinthetjük meg a megbékéléshez vezető első állami szintű intézkedés iratát, II. József türelmi rendeletének korabeli magyar fordítását is.


A reformáció és a politika világa a XIX-XX. században (Fotó: Maróti Zsolt)

Zárásaként szintén figyelmet érdemelnek a protestáns kultúra és oktatás 19-20. századi tudományos és művészeti képviselőit felvonultató különféle emléktárgyak Kőrösi Csoma Sándortól Szent-Györgyi Albertig, de ugyanitt tekinthető meg például Szabó Magda írógépe vagy József Attila egyik fordítása.


A kiállítás utolsó termében számos olyan tárgy kapott helyet, mely a reformáció valamely ágát követő ismert személyhez kötődik.
A háttérben Horthy Miklós, a Debreceni Református Kollégium 3. osztályos tanulójának gyöngybetűs kézírása látható. (Fotó: Maróti Zsolt)

A múzeum várja a diákcsoportok jelentkezését is, őket külön ehhez a kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai óra és tárlatvezetés várja. A tárlat olyankor nem csupán a különleges, érintőképernyős és interaktív megoldások miatt köti majd le az ide látogató diákok figyelmét, hanem korabeli ruhába öltözött szereplők is mesélnek majd a fiataloknak a reformáció mindennapi életre gyakorolt hatásairól. A kiállítás 2017. november 5-éig tekinthető meg.

Maróti Zsolt – Mészáros István

A cikk elkészültéhez köszönjük a mérhetetlen sok segítséget, melyet Varga Lujzától kaptunk.

Ezt olvastad?

2022. április 12-én Miski Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója, a HM Hadtörténeti Intézet
Támogasson minket