Egy páratlan régészeti lelet: magyarországi réz Fugger pénzen India felé

1533-ban süllyedt el Afrikában a Bom Jesus, az Indiába tartó portugál hajó. A roncs kincseiről korábban a CNN és a National Geographic is írt. Azóta kiderült: a hajón több tonna, a Fugger-Thurzó cég által kitermelt besztercebányai rezet szállíthattak. A lelet rávilágít Magyarország gyors integrálódására a világgazdaságba, egyben a természettudományos kutatások növekvő súlyára a történettudományban. Tudománydiplomáciánknak pedig fontos tanulság: a világon gyakran „szlovákiai” rézként említik a Magyar Királyság fontos bevételi forrását.

Amikor a Bom Jesus kifutott a tengerre 1533-ban, hét hajóból állt a flotta. Az ún. Lisuarte de Abreu-könyv a portugál flotta 1497 és 1563 közötti hajóit ábrázolja. A bal alsó sarokban levő hajó a Bom Jesus. Kép forrása: Wikipedia

Mi köze egy afrikai régészeti folyóirat geokémiai és kohászattörténeti publikációjának és az ólomizotópoknak a kora újkori magyar gazdaságtörténethez? Mielőtt már most elveszítenénk az Olvasót, gyorsan jelezzük: egész sok. A cikkben egy németországi-namíbiai kutatócsoport 2016-ban bizonyította: a 2008-ban Afrika délnyugati partjainál felfedezett portugál hajóroncs, a Bom Jesus kincsei között talált óriási mennyiségű, az augsburgi kereskedőház, a Fuggerek jellegzetes szignójával ellátott mintegy 1800 rézöntecs nagy része szinte minden kétséget kizáróan az egykori Magyar Királyság területéről származik. Mégpedig a Besztercebánya (szlovákul Banská Bystrica, németül Neusohl) környéki bányákból. A lelőhelyről, a kincsekről és a félgömb alakú kis réztömbökről egy friss dokumentumfilm előzetesében lehet rövid, angol nyelvű videót megtekinteni. A kereskedelmi szállítmány épp úton volt India felé, amikor elsüllyedt.

A felfedezés nemzetközi jelentősége

A tanulmány megjelenésének idejére a hajóroncs híre nem mindennapi utat járt be (és jár be a mai napig) a világsajtóban. Az amerikai CNN Traveltől és Bloombergtől a brit The Independentig lehet olvasni róla, 2009-ben a National Geographic magyar kiadásában jelent meg a nemzetközi anyag magyar fordítása. A hangsúly ezekben a cikkekben természetesen nem a rézen, és főleg nem annak eredetén van (ha egyáltalán megemlítik az ércet, akkor elsősorban az öntecseken található Fugger-logókról és a cég hatalmáról van szó), hanem a többi kincsen: a több mint ötven kilogrammnyi arany- és ezüstpénzen, továbbá a műszereken, fegyvereken, kézműves termékeken és elefántcsonton és a kereskedelmi útvonalakon. Az érdeklődést (és a lelet misztikumát) növelte, hogy a hajóroncsot a véletlen folytán egy gazdag namíbiai gyémántlelőhelyen fedezték fel.

Az egyik Fugger-védjegy, a híres háromágú szigony (trident) és gyűrű rajta volt minden egyes rézöntvényen. Ez a kép a híres Fugger Ehrenbuchból származik. Forrása: Wikipedia

Mivel nemigen ismerünk ilyen teljes rakománnyal megmaradt hajóroncsot a 16. századból, a kutatókat több szempontból is felvillanyozta a lelet. Témánk szempontjából először a gazdaságtörténészeket említjük. A Bom Jesuson szállított áruk hirtelen a maguk pőre anyagi valóságában mutatták meg azokat a globális kereskedelmi stratégiákat és logisztikai, üzletvezetési mintákat, amelyeket addig évtizedek verejtékes munkájával az ibériai, németországi és más közép-európai levéltárak mélyén talált iratokból raktak össze.

A portugál hajóroncs kiváló nagyítólencse annak bizonyítására, hogy a németországi (nürnbergi, augsburgi, kölni, aacheni) kereskedőtársaságok, amelyek közül csak egy volt a Fugger, a 15. század utolsó harmadától felismerték és kihasználták a portugál, majd spanyol gyarmatbirodalom dinamikus növekedését és piacainak rohamos bővülését. Az antwerpeni, lisszaboni, majd sevillai képviseleteik útján egyre nagyobb befolyásra és erősebb tárgyalási pozíciókra tettek szert a nagyhatalmak udvaraiban.

A globális árucserével foglalkozó kereskedelemtörténészek ezen mozaikdarabok összerakása során egyre komolyabb segítséget kapnak a víz alatti régészet művelőitől is – több hajóroncsban találtak már rézszállítmányokat, amelyekről valószínűsítették, hogy magyarországi eredetű. Az afrikai hajóroncs esetében pedig a geokémikusok, és általában az anyagvizsgálattal foglalkozó természettudósok szolgáltak úttörő eredményekkel.

Mi a közös a Bom Jesusban és a Seuso-kincsben?

Az archeometria, amely az utóbbi évtizedekben külön tudományággá nőtte ki magát. A terület a régészetben leginkább műtárgyak vizsgálatánál alkalmazott módszerek elnevezése. Az archeometallurgia, amely kifejezetten a régi korok kohászatának technikáját és produktumait vizsgálja, szintén használja ezeket a fizikai, kémiai és más anyagvizsgálati metódusokat. Számos archeometriai kutatás folyik Magyarországon is, többek között a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontban. Utóbbi csoport is részt vesz a Seuso-kincsek vizsgálatában, hogy feltérképezzék és pontosítsák azok lelőhelyét, korát és anyagszerkezetét.

Hogyan néz ki egy ilyen kutatás a hajóroncsban talált rézöntvények esetében? A világ egyik legjelentősebb bányászati múzeuma és kutatóintézete, a bochumi Bergbau-Museum és a Majna-Frankfurt-i Goethe Egyetem kapott meg ezekből hatvan darabot. A mintavétel és elemzés során számos elemet vizsgáltak, és elsősorban ólomizotóp-méréseket végeztek.

A Bergbau-Museum épülete. Kép forrása: Wikipedia

A korban rézbányák szerte a világban működtek, ám az ólomizotóp-összetétel mindenhol más, és nagyon jellemző az adott kitermelőhelyre. Mivel ez az érték nem változik a feldolgozás és megmunkálás során, „csupán” annyit kellett tenni, hogy a rézlelet-mintákat össze kellett hasonlítani több egykori európai bánya érctelepeinek értékeivel. Pontosabban, a réz feldolgozása, azaz a kohászati eljárás során használt ólmot vizsgálták: ez pedig azt mutatta, hogy az eredmények a Besztercebánya környéki és lengyelországi ólomlelőhelyek értékeivel esnek egybe, amelyekről történeti forrásokból is tudjuk, hogy felhasználták a magyar királysági feldolgozás során.

Ez az egész persze nem ilyen egyszerű, de több más nyomelem vizsgálata megerősítette a végkövetkeztetést. Az ólomizotópos és rokon mérések módszertanáról újabban magyarul is lehet olvasni.

Magyarországi vonatkozások és … tanulságok

A kémiai „ujjlenyomatok” kapcsán meggyőződésünk, hogy a magyarországi réz kereskedelmével összefüggésben még fogunk hallani az archeometriai kutatásokról. Azért is így gondoljuk, mert az újabb kutatások világossá tették, hogy a 16-17. században a portugál és spanyol gyarmatbirodalmak stratégiai importcikkévé vált a besztercebányai réz: azzal nemcsak kereskedtek, de óriási mennyiségben öntöttek belőle bronzfegyvereket és vertek rézpénzt is. Erről olvashattunk nemrég az Újkor.hu hasábjain és idén hosszabb szaktanulmány is megjelent.

Ami a hazai Olvasónak közhely lehet (miszerint a kora újkori Magyar Királyság egyik legfőbb bevételi forrása éppen a rézkitermelés, pontosabban annak bérbeadása volt), külföldön egyáltalán nem az. Neves szakírók is rendszeresen „szlovákiai” rézről írnak, akárcsak kutatási beszámolók. Jó hír azonban, hogy a legfrissebb szlovákiai szakirodalom jól használja a fogalmakat. A bevezetőben említett, 2016 és 2019 között készült és nemrég bemutatott négyrészes, közel kétórás, Szlovákiában készült dokumentumfilm is így tesz. A film angolul, németül és szlovákul is megtekinthető, és a Magyar Királyságról is sok szó esik benne. A producer, Stanislav Manca (mint azt a film tudományos szakértőjétől, a szlovákiai bányatörténész Miroslav Lackótól tudjuk) új sorozatot készít a 17-18. századi rézkitermelésről és -kereskedelemről.

Megkérdeztünk néhány kollégát a hazai tudományos szférán belül, és úgy találtuk, hogy – Tózsa-Rigó Attila kivételével, aki maga is látta egy bemutatón a filmet – a téma a megkeresettek számára teljesen ismeretlen volt. Ez természetesen adódik abból is, hogy olyan kutatási területről van szó, ami csak az utóbbi években kapott nagyobb figyelmet. Az is hozzájárul az érdeklődés hiányához, hogy a gyarmatbirodalmakat hazánkban továbbra is leginkább egzotikumként kezelik, nem pedig olyan korabeli nagyhatalmakként, amelyek döntő mértékben meghatározták a Kárpát-medencei államok mozgásterét, erőforrásainak menedzsmentjét vagy éppen kulturális, vallási fejlődését.

A témával tehát bizonyosan érdemes lesz foglalkozni. A közös szlovák–magyar történelmi múlt mellett immár a hazai érdeklődők is tudomást szerezhetnek arról, hogy a korabeli magyar állam (és tágabb értelemben a Habsburg Monarchia) egyik legfontosabb nyersanyagáért, kimagasló minőségű ércéért a glóbusz legerősebb cégei és gyarmatbirodalmai versenyeztek, előbbiek kereskedelmi érdekből, utóbbiak pedig fennmaradásukért és európai hatalmuk fenntartásáért. Mindezt a felfedezések korában, amelyet újabban a proto-globalizáció szóval írnak le, és amelyre az említett film készítői is hivatkoznak. Ennek a kornak az előhírnöke volt a Bom Jesus.

Monostori Tibor

Válogatott szakirodalom:

Alves, Francisco J. S.: The 16th century Portuguese shipwreck of Oranjemund, Namibia. Report on the missions carried out by the Portuguese team in 2008 and 2009. http://www.patrimoniocultural.gov.pt/media/uploads/dans/TheOranjemundShipwreck.pdf

Hauptmann, Andreas–Schneider, Gabi–Bartels, Christoph: The Shipwreck of “Bom Jesus”, AD 1533: Fugger Copper in Namibia. Journal of African Archaeology, 14. (2016) 2. 181–207.

Lacko, Miroslav – Manca, Stanislav: Wege des Kupfers. Auf den Spuren des Kupfers aus dem Schiffswrack Bom Jesus in Namibia. In: Bergbau und Maximilian I. 18. Internationaler Montanhistorischer Kongress, Schwaz – Hall in Tirol – Sterzing 2019. Hrsg. von Wolfgang Ingenhaeff-Berenkamp. Wattens: Berenkamp Buch- und Kunstverlag, 2020, 274–288.

Monostori Tibor: A besztercebányai réz a spanyol Habsburg és portugál globális hadiipar, kereskedelem és pénzügypolitika szolgálatában. Egy dinasztia gazdasági érdekközössége a XVI-XVII. században. FONS – Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 27 (2020):1. 33–60.

Mozgai Viktória–Fórizs István–Bajnóczi Bernadett: Régészeti és történeti fémtárgyak nyersanyaga származási helyének meghatározása izotópgeokémiai módszerrel: ólom-, ezüst- és rézizotópok együttes alkalmazása. Archeometriai Műhely 2016/XIII./4. 273–290.

Smith, Roff: Fűszerhajó a gyémántbánya mélyén. National Geographic Magyarország, 2009. október. 106–117.

Tózsa-Rigó Attila: Ungarn im habsburgischen Handel des 16. Jahrhunderts. lm Mittelpunkt: die (süd- und nord)west­lichen Handelsrichtungen. Österreich in Geschichte und Literatur mit Geographie 63 (2019):4. 407–423.

Vlachovič, Jozef: Die Kupfererzeugung und der Kupferhandel in der Slowakei (!) vom Ende des 15. Jahrhunderts bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. In: Schwerpunkte der Kupferproduktion und des Kupferhandels in Europa 1500–1650. Hrsg.: Hermann Kellenbenz. Wien, Köln 1977. 148–171.

Westermann, Ekkehard: Die versunkenen Schätze der ‚Bom Jesus‘ von 1533. Die Bedeutung der Fracht des portugiesischen Indienseglers für die internationale Handelsgeschichte – Würdigung und Kritik. Vierteljahresschrift fur Sozial und Wirtschaftsgeschichte  100 (2013):4, 459-478. o.

 

A borítókép egy képkocka a The Voyages of Copper. Retracing the voyage of copper found in the shipwreck of the Bom Jesus c. videóból. Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=CpNDtNZDPUM

Ezt olvastad?

Az Európát elárasztó amerikai ezüst és a sevillai kereskedőházak szerepe a gyarmatosításban: távoli, egzotikus témák? Nincs közük a történelmünkhöz? Épp