Tudományos kultúrharc a Nagy Háborúban – Einstein és Eddington

Gyakran hangoztatott toposz, hogy a tudománynak nincs köze a politikához, nem tartozik egy nemzethez vagy eszméhez sem: a tudomány az tudomány, az igazságot keresi, és erre nem lehet hatással semmi. Ez az állítás a társadalom– és bölcsészettudományok esetében gyakran sérül, hiszen ezen területek fő vizsgálati anyagát épphogy az emberek, politikai rendszerek és eszmék története jelenti. Ugyanakkor az Einstein és Eddington c. film címszereplőin keresztül bemutatja, hogy a „hagyományos” értelemben vett tudományok sem mentesek a politikától és más eszmék hatásaitól.

Őszintén szólva kissé meglepett, hogy ez a film eddig elkerülte a figyelmemet – és felteszem nem vagyok ezzel egyedül. Az Einstein és Eddington a BBC és az HBO közös projektjeként készült. Témáját tekintve bátor vállalkozás: a relativitás elméletet megalkotó ismert és népszerű Albert Einstein, és az elméletet bizonyító, ám jóval kevéssé ismert és elismert Sir Arthur Eddington első világháború előtti és alatti tudományos tevékenységét és szakmai küzdelmét mutatja be. Az alkotást eredetileg 2008 novemberében mutatták be a BBC Two televíziós csatornán, jelenleg az HBO Max kínálatában elérhető magyar szinkronnal.

A filmet Peter Moffat írta, akinek leghíresebb műve a 2004-es Hawking című film, a rendezői széket Philip Martin foglalta el, aki a már említett Hawkingot is rendezte, de emellett dolgozott a The Crown több epizódján, illetve Agatha Christie Poirot-regényei közül a Gyilkosság az Orient Expresszen című darab filmadaptációján is – még, amikor David Suchet alakította a belga nyomozót. A film címszerepeiben Andy Serkist (Albert Einstein) és David Tennantet (Arthur Eddington) láthatjuk. Mindketten ismert és elismert színészek: Serkis leghíresebb szerepe Gollam Peter Jackson A Gyűrűk Ura feldolgozásában, míg Tennantet a legtöbben a Ki vagy Doki? című sorozat tizedik és tizennegyedik Doktoraként ismerik. A filmet Cambridge és Horvátország mellett Magyarországon is forgatták, többek közt az MTA főépületében.

A történet 1913-ben veszi fel a fonalat, amikor már érződik a háború előszele. Eddingtont megbízzák, hogy vizsgálja meg Einstein munkáját és derítse ki, milyen fenyegetést jelent a „newtoni világképre” és a brit tudományra, miközben Einsteint Max Planck visszacsábítja Németországba a berlini Humbolt Egyetem kutatói pozíciójával és a Porosz Tudományos Akadémiába való felvétellel, hogy a német tudományért dolgozzon. A film cselekménye során mindkét férfi konfliktusba kerül saját hazájával. Einstein nem hajlandó a német állampolgárságot ismét felvenni, illetve nem írja alá a német akadémikusok és művészek, a 93-ak manifesztumát (An die Kulturwelt!), amiben a német nép nagyságát és kulturális eredményeit hangsúlyozzák, és elutasítják a háborúban elkövetett német atrocitásokról szóló híreket, hazugságnak titulálva azokat. Eközben Eddington kvéker vallása miatt kerül konfliktusba hazájával – mivel a vallása tiltja, hogy fegyvert fogjon –, illetve kezdi megkérdőjelezni Newton tévedhetetlenségét is. A háború lezárta után nem sokkal, 1919 májusában Eddington Dél-Afrikába utazik, és a napfogyatkozás során készített felvételekkel bizonyítani tudja, hogy Einstein nem téved elméletében.

 

Első hallásra nem egy sodrólendületű akciófilm a történet, de nem is ez a célja. A nem egész 90 perces játékfilm klasszikus „egész estés mozi” hosszúságával éppen elég ahhoz, hogy bemutassa a két tudós történetét és az első világháború sajátos hátországi dinamikáját, miközben megjelenik benne a két címszereplő magánélete és tudományos küzdelme is.

A film egyik leghangsúlyosabb és véleményem szerint legérdekesebb vonulata az, hogy miként mutatja be a tudomány világát és a tudományos dogmákat. A bevezetőben említett, a tudomány pártatlanságát hangsúlyozó toposzt ezt a film már a legelején szétzúzza. Mindkét tudósnak azzal kell megküzdenie, hogy a saját tudományos közösségük ferde szemmel néz rájuk, csak azért, mert a tudományra nem egy nemzeti értékként, hanem globális érvényű, tényeken és eredményeken alapuló tárgyként tekintenek.

Einsteinről köztudott, hogy igen nehéz személyiség volt, ráadásul elméleti fizikusként azzal is szembe kellett néznie, hogy munkájának (a háború szempontjából) nincs kézzel fogható eredménye – például nem lehet tőle gyorsabb mozdonyt vagy erősebb robbanószert gyártani. Amikor Planck és Walther Nernst kérésére Svájcból visszatér Németországba, akkor a porosz Akadémia és annak anyagi támogatói úgy tekintenek Einsteinre, mint egy a világ előtt mutogatható tokenre, aki a német tudomány felsőbbrendűségét bizonyítja. Mindeközben sokkal kevésbé ismerik el, mint azokat a fizikusokat és kémikusokat, akik a hadsereg számára is hasznos – például a harci gázok előállításának módszerét kidolgozó – munkát végeznek.

Ezzel párhuzamosan Eddington, bár hisz Newton törvényeinek érvényében, azokra nem a brit kultúra pilléreként tekint, hanem a tudomány diadalaként. Éppen ezért, amikor találkozik Einstein elméletével, és saját vizsgálódásai arra vezetik, hogy a Merkúr pályája nem felel meg a newtoni fizika elveinek, bár megkérdőjeleződik a hite, de az a hit nem a brit kultúrában gyökerezik. Kollégái ellenben kinézik és megpróbálják munkáját akadályozni, nehogy ezek az eredmények az angol felsőbbrendűségtudatra is csapást mérjenek. Dél-afrikai expedícióját is csak azért engedélyezik, mert bíznak benne, hogy Eddington megcáfolja Einsteint.

Ez is rávilágít arra, hogy bár a tudománynak alapvetően pártatlannak, és elvektől, ideáktól mentesnek kéne lennie, valójában nem az, és ezt a film tökéletesen bemutatja. Szintén remekül bemutatja azt, hogy mennyire káros tud lenni, ha egy tudományos közösség és a teljes tudományszervezés és forráselosztás egy maroknyi csoport – ez esetben a brit és a porosz Akadémia – kezében van, akik a saját elveik és dogmáik szerint szeretnék irányítani a tudományos életet.

Összességében a film remekül bemutatja mind Albert Einsteint, mind Sir Arthur Eddingtont, mint embert, illetve a tudományos eredményeiket és küzdelmeiket is. Emellett nagyon izgalmas, hogy az első világháború egy ritkán (sosem?) látott aspektusát, egy a vérfürdőn és a közvetlen hozzá kapcsolódó kultúrharcon kívüli területet is megjelenít, a nemzeti felsőbbrendűségért vívott tudományos csatát. Akik érdeklődnek a fenti témák és a hagyományos értelemben vett, de egyáltalán nem nyomasztó, történelmi személyekre fókuszáló drámák iránt, azoknak mindenképpen érdemes megnézniük a filmet.

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

Amerikai Prométheusz: Oppenheimer élete bővebben

Az atombomba atyja, világok elpusztítója, modern Galileo: mindez J(ulius) Robert Oppenheimer. Kai Bird és Martin J. Sherwin könyvének borítójára az

X