„A római király Őfelségének, legkegyesebb uramnak és atyámnak” – I. Ferdinánd király és Miksa főherceg 1552. évi levelezéséről

Az Oszmán Birodalom előretörése és a reformáció terjedése a rendkívül mozgalmas időszakot okozott a Habsburg Monarchia országai számára s az 1550-es évekre a Szent Római Birodalomban és magában a Habsburg-házban is súlyos belső feszültségek keletkeztek. Az ellentétek lecsillapítására I. Ferdinánd király (1503–1564) a birodalomba utazott, a háborúba sodródott Magyar Királyság védelmének megszervezését pedig legidősebb fiára és örökösére, Miksa főhercegre (1527–1576) bízta. A király és a trónörökös ezen időszakot érintő levelezésének egy jelentős része fennmaradt és ma az 1552. évi magyarországi várháború egyik fontos forrása.

Ferdinánd király uralkodásáról

Habsburg Ferdinánd főherceg bátyja, V. Károly rendelkezése értelmében 1521-ben érkezett Közép-Európába Németalföldről, hogy a dinasztia keleti tartományainak kormányzati feladatait vállalja. Megérkezését követően 1521 májusában feleségül vette Jagelló Anna hercegnőt, II. Lajos magyar király testvérét. Sógorával szívélyes viszonyt alakított ki és a rokonsági-szövetségi viszonyok is hozzájárultak, hogy Nándorfehérvár eleste után Ferdinánd és a stájer rendek jóvoltából egyre nagyobb számban vettek részt nyugati zsoldosok a magyar korona országainak határvédelmében. 1522-ben II. Lajos a horvát végek védelmét Ferdinánd főhercegre bízta. A mohácsi csatavesztés és II. Lajos halála után húga, Habsburg Mária özvegy magyar királyné segítségével Ferdinánd sikeresen jelöltette és választatta magát magyar királlyá, ugyanakkor uralkodásának első másfél évtizedét a hozzá hasonlóan törvényesen megválasztott, Szapolyai Jánossal vívott belháborúja és az oszmánok magyarországi hadjáratai jellemezték.

Ferdinánd uralkodásának első fordulatai az 1540-es évek elején következtek be: 1540-ben meghalt János király, így uralkodói legitimitása megkérdőjelezhetetlenné vált. Másfelől az oszmánok magyarországi jelenlétének újabb fejezetét nyitotta meg Buda 1541. évi elvesztése, amely felrázta Ferdinánd bécsi udvarát és felgyorsította a már megkezdett reformokat. A sokkhatás eredményeként az ország politikáját irányító magyar nemesség aktivitása is fokozódott s a rendekkel való konszenzus jeleként 1542-ben – a korábbi hagyományokkal szakítva – Ferdinánd személyesen is megjelent a magyar országgyűlésen. Felgyorsult a magyarországi nemesség bécsi udvari integrációja is. E folyamatban nagy szerep jutott Várday Pál és Oláh Miklós esztergomi érsekeknek, akik ösztönözték a magyarországi elit tagjait fiaik Bécsbe küldésére.

A király pénzügyi és adminisztratív reformintézkedései az 1540-es években kezdtek láthatóan kibontakozni. A kamara közreműködésével tovább folyt a Jagellók uralkodása és a belháború évei alatt elveszett királyi jövedelmek visszaszerzése. 1548-ban a Magyar Kamara új instrukciót kapott (hasonlóan a többi birodalmi alkamarához), amely újabb reformintézkedésekben öltött testet. Ferdinánd uralkodásának egyik kései, de a következő néhány évszázad hadügyeit annál meghatározóbb lépése volt az Udvari Haditanács felállítása 1556-ban.

I. Ferdinánd uralkodásának kezdetétől szorosan együttműködött bátyjával, V. Károly német-római császárral s a dinasztikus érdekeknek megfelelően kölcsönösen segítették egymást katonai, anyagi és diplomáciai úton. Egyfelől a schmalkaldeni háború (1546–1547) idején Ferdinánd magyarországi huszárai Pethő János és Nyáry Ferenc vezetése alatt többször váltak csatadöntő tényezővé. Másfelől a császár 1526-ban a kasztíliai rendek felajánlásából jelentős anyagi segítséget nyújtott Ferdinánd magyarországi hadjáratához, s cikkünk szempontjából kiemelendő az 1548-ban Bernardo de Aldana vezetésével a Magyar Királyságba érkezett spanyol-itáliai regiment, amelynek átszervezett alakulatai 1552 nyarán derekasan küzdöttek az oszmánokkal szemben. Előbbi, kiragadott példák azt jelzik, hogy a Habsburgok a 16. század első felében kiemelt figyelmet fordítottak a teljes családi örökségük megőrzésére és kisebb-nagyobb belső viszályok, nézetkülönbségek ellenére közösen léptek fel ezek védelmében. E kialakult együttműködés némileg megváltozott, mikor Ferdinánd (aki 1531-től már a római király címet viselte) 1556-ban bátyja örökébe lépett német-római császárként, de továbbra sem szűnt meg.

Miksa főherceg neveltetése és 1552. évi szerepe

Miksa főherceg 1527-ben született Bécsben, de Innsbruckban nevelkedett, ahol Ferdinánd feleségének és gyermekeinek külön udvartartást rendeztetett be. A királyi gyermekekek és a velük együtt nevelkedő nemes ifjak oktatásával a praeceotorok (nevelők) foglalkoztak, akikből általában egyszerre kettő működött az udvarban. Az idősebb Miksa és Ferdinánd főhercegek 1538-ban Linzben külön udvartartást kaptak, s itt már a fejedelmek neveltetéséhez szükséges tudás megszerzésére helyeződött a hangsúly: a király 1538-ban vívóiskolát szervezett fiainak, 1539-ben pedig olasz táncmestert szerződtetett.

A szerző részletesebben foglalkozott Ferdinánd király gyermekeinek neveltetésével korábbi cikkében:

Habsburg Ferdinánd gyermekeinek neveltetése

A két főherceg egyre gyakrabban jelent meg Ferdinánd király oldalán, így például az 1543. évi augsburgi birodalmi gyűlésen. Majd 1544-ben Miksa főherceg (s egy ideig az ifjú Ferdinánd főherceg is) V. Károly császár kíséretébe került. A két főherceg a császár 1544. évi franciaországi hadjáratában, majd utóbb a schmalkaldeni háborúban katonai tapasztalatokat szerzett. Miksa főherceg egy Ingolstadt körüli, kisebb ütközetben esett át a tűzkeresztségen augusztus 31-én. Az itt vívott kisebb előcsatározások során egy ágyúgolyó beszakította sátrát, amelyet hadi trófeaként küldött kedves húgának, Anna főhercegnőnek. Miksa 1548-ban Észak-Itálián átkelve Genovában hajóra szállt, és rövidesen Valladolidba érkezett, hogy feleségül vegye V. Károly császár leányát, Mária infánsnőt, majd vele együtt átvette a Spanyol Monarchia kormányzását régensként. Házasságkötésüket követően a Csehország királya és királynéja titulust is felvették, amely Miksa trónra lépéséig legmagasabb címük és hivatalos megszólításuk volt. A házaspár 1552 elején tért vissza a dunai Monarchiába s a tavasz folyamán Ferdinánd legidősebb fiát magyarországi és alsó-ausztriai hadügyi helyettesévé nevezte ki. A király ezután Passau felé távozott, hogy személyesen tárgyaljon az V. Károly császár ellen fellázadt német fejedelmekkel.

Ferdinánd birodalmi útjának hátteréről a szerző korábbi cikkében írt:

A fejedelmek felkelése és a Habsburg-dinasztia 1552-ben

Fontos megjegyezni, hogy Ferdinánd nem helytartóvá nevezte ki Miksát (ahogyan 1547-ben másik fiát, Ferdinánd főherceget csehországi helytartójává tette), hanem csupán ideiglenes helyetteseként hagyta hátra, és legfőbb feladatául a hadügyek vitelét és – a közelgő oszmán támadás fényében – az ország védelmének megszervezését jelölte ki. Miután Ferdinánd uralkodásának első évtizedeiben kevés időt töltött a Magyar Királyságban, ebből az időszakból több példát is látunk a helytartói intézmény működésére. A helytartó alapvetően a közigazgatásért felelt a király távollétében, a Helytartótanács először Mária királyné vetetésével, Budán kezdett működni, majd az özvegy királyné posztját Thurzó Elek, később Várday Pál esztergomi érsek vette át. A helytartói feladatkörtől külön kezelendő, mikor az uralkodó helyettest hagy hátra, hogy távollétében fenntartsa a személyes jelenlétét igénylő ügyek zavartalan folyását. A királyi helyettesnek egyfelől működtetnie kellett a kormányszerveket, részt kellett vennie a tanácskozásokon és kapcsolatot kellett tartania a távollévő uralkodóval, illetve a mellette működő központi kormányszervi részlegekkel. Erre a bizalmi feladatra Ferdinánd jellemzően közeli családtagjait kérte fel: 1540-ben például rövid ideig felesége, Anna királyné helyettesítette. A király 1552-től kezdve legalább kilenc alkalommal hagyta hátra helyetteséül Miksa trónörököst, aki 1555-ben és 1559-ben az országgyűlésen is atyja nevében elnökölt.

Ferdinánd és Miksa levelezéséről

Ferdinánd birodalmi távolléte alatt ezidáig az uralkodó és a trónörökös 74 levelét sikerült beazonosítani, amelyek főként az Osztrák Állami Levéltár (ÖStA) különböző intézményeiben találhatók. Az 1552 május és július közti időszakban Ferdinánd átlagosan 9 levelet írt fiához, míg Miksa átlagosan 14 levelet a királyhoz. Az iratok német, illetve latin nyelven keletkeztek, a német nyelvű, hadügyekre koncentráló levelek többsége a Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) található, s ezek eredetije gyakran elpusztult az idők során, így csak nehézségekkel olvasható, fogalmazványok formájában maradtak fenn. A levelek egy részét már több, a korszakkal foglalkozó szakmunkában használták forrásként (mások mellett Szántó Imre, Pálffy Géza és Virovecz Nándor), egy-egy darabját különböző forrásközlésekben ki is adták (Pl. Epistulae 2022), ugyanakkor továbbra is számos, eddig nem publikált adalékot tartalmaznak a magyarországi hadszíntér helyzetéről. Emellett betekintést nyújtanak a hadszervezés kérdéseibe és a Habsburg-kormányzat működésébe. A levelezés teljes tartalmának ismertetése szétfeszítené jelen cikk kereteit, ezért a következőkben csak néhány jellemző ügy bemutatásával illusztrálom Ferdinánd és Miksa levelezését, valamint a főherceg tevékenységét.

A levelek döntő többsége hadi ügyeket érint, az országba érkező külföldi segédcsapatok koordinálásával foglalkozik. Ferdinánd egy korai, még áprilisban írt leveléből megtudjuk, hogy Miksa felvette a kapcsolatot a salzburgi püspökkel annak érdekében, hogy a főpap támogassa ellátmánnyal a magyarországi hadszíntérre tartó, országán átvonuló öt tiroli zászlóalj katonáit (KrA AF 1552. Kt. 7. April No. 7.). Májusban Miksa főherceg közli a királlyal, hogy a cseh marsall és Georg Freiherr Tannhausen pohárnok csapatainak mustrálását elrendelte, egyben sürgeti Ferdinándot, hogy határozzon a hadszíntér melyik részén kívánja bevetni a csapatokat. Miksa azt javasolja, hogy Tannhausen csapatát Erasmus Teufelhez küldjék Lévára, mert a török ellen ott van rájuk a legnagyobb szükség. Léváról pedig könnyedén a szükséges helyekre tudják majd küldeni a lovasokat. Jelzi, ha Ferdinándtól rövidesen nem érkezik döntés az ügyben, úgy a hadihelyzet sürgős voltára tekintettel saját hatáskörben fog dönteni az ügyről (ÖStA HHStA UA AA Fasc. 64. Konv. A. V. 66-67.).

A Miksa által vezetett bécsi kormányzat egyik fontos teendője volt a megürülő hivatalok és katonai pozíciók betöltésére alkalmas személyek megtalálása és kinevezése. A feladat egyáltalán nem bizonyult kis jelentőségűnek, hiszen az oszmánok állandó fenyegetése miatt a kompetens hivatalnokok és rátermett katonatisztek megléte létkérdés volt. Miksa június 6-án kelt levelében Cristoph Eitzing és Reinprecht Ebersdorff (korábbi Feldmarschallt) haditanácsossá való kinevezését terjesztette a király elé. Tette mindezt a Ferdinánd egy korábbi instrukciójára válaszul, amelyben Ferdinánd jelezte, hogy a tanácsosok számát növelni kell (ÖStA KrA AF 1552. Kt. 7. Fasc. 6. Junii No. 14.).  A nyár folyamán a Miksa vezette kormányzatnak egy katonai szempontból igen fontos pozícióra is új embert kellett keresnie. Ecsedi Báthory András dunáninneni főkapitány betegségére hivatkozva lemondott a posztról, ezért május végén a magyar tanácsosok keresték utódját: elsősorban Bebek Ferenc, Serédy György és Balassa Menyhárt, a kapitányság területének nagybirtokos főurai merültek fel, akik közül az uralkodó leginkább Balassát favorizálta. Miksa a királynak küldött levelében megjegyezte, hogy Menyhárt még lábsérülése miatt hónapokig nem tud lóra ülni, ezért figyelmébe ajánlja Menyhárt öccsét, az ifjú Balassa Jánost. Aki ugyan életkor tekintetében alatta áll a többi jelöltnek, de „az életkor hiányát mértékletessége, gyorsasága, intelligenciája és virtusa pótolni fogják” – vélekedett a főherceg Ferdinándnak írott levelében (Virovecz 2015, 46.).

Nádasdy Tamás dunántúli országos főkapitány betegségre hivatkozva birtokairól követte az eseményeket. Miksa főherceg Ferdinándnak írott leveliből megtudjuk, hogy Nádasdy nem hajlandó részt venni a Veszprém felmentésére szerveződő műveletben és nem tartja magát Miksa „kegyes parancsaihoz”. Nádasdy távolmaradása mögött lehetséges, hogy hatásköri ellentétek is álltak, de végeredményben július folyamán, a Dunántúlon csak Königbserg győri kapitány csapatai és Sforza Pallavicini 3000 itáliai gyalogosa képviseltek bármiféle harcértéket (KrA AF 1552. Kt. 7. Fasc. 6.  Junii No. 26.).

Diplomáciai ügyekben a főherceg nem rendelkezett kompetenciákkal, csak a királytól kapott utasításokat hajtotta végre. Ezt támasztja alá, hogy május végén Passauban jár Ferdinándnál Lobotzky, Jagelló Izabella királyné követe, hogy előterjessze kérvényeit. Ferdinánd nem adott helyből választ a követnek, mert előterjesztései gazdasági természetűek voltak, ezért pontos mérlegelést igényeltek. A követet Bécsbe küldte és kérte Miksát, hogy megfelelően fogadja, kérvényeit vizsgáltassa meg a kamarával, ő pedig majd hazatérése után fog döntést hozni az ügyben.

Összegzés

A Ferdinánd és Miksa közti levelezés az 1552. évi várháború egyik legfontosabb forrása. Az üzenetváltások alapján egyértelműnek tűnik, hogy Miksa főherceg, a bécsi hadvezetés és a magyar rendek egy része kétségtelenül erőfeszítéseket tett az ország megvédése érdekében. A levelezés egy részének, vagy egészének kiadása, akár magyar nyelven olvashatóvá tétele nagyban hozzájárulhatna a korszakról alkotott téves elképzelések visszaszorításához.

Irodalomjegyzék

Korpás Zoltán: V. Károly és Magyarország. Budapest. 2008.

Fazekas István: Besztercei Kretschmer Lőrinc székesfehérvári prépost, királyi nevelő. In. Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk.: G. Etényi Nóra; Horn Ildikó. Budapest. 2008. 63–71.

Guitman Barnabás – Korpás Zoltán – Tóth Ferenc – B. Szabó János: A magyarországi török várháborúk nemzetközi háttere, 1547–1556. Világtörténet 41. (2019) 2. 253–293.

Kanász Viktor: Szász Móric 1552. évi magyarországi hadjárata és győri táborozása. Arrabona 61. (2023) 61–90.

Laczlavik György: Adalékok a Habsburg főhercegek magyarországi tevékenységéhez a 16. század második felében. In. „A ifjak tanítása oly nagy jó” Tanulmányok Kovács Ágnes tiszteletére. szerk.: Fogarassy Zoltán; Mészáros Kálmán; Török Péter. Debrecen, 2021. 271–280.

Nicolaus Olahus: Epistulae. Pars II. 1534–1553. szerk. Szilágyi Emőke Rita. Budapest. 2022.

Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598. Győr. 1999.

Várkony Ágnes: V. Károly Magyarországon. In. Europica varietas – Hungarica varietas. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Budapest. 1994. 9–36.

Szántó Imre: Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarországon. Az 1551–52. évi várháborúk. Budapest. 1985.

Ujj Zoltán: A diplomácia iskolája. Miksa főherceg V. Károly német-római császár udvarában (1544–1548). Külügyi Műhely 5. (2023) 1–2. 343–363.

Virovecz Nándor: Száműzetéstől a főkapitányságig. Balassa Menyhárt és az erdélyi hatalomváltás (1549–1552). Hadtörténelmi Közlemények 128. (2015) 1. 31–54.

Ezt olvastad?

Werbőczy Imre, az elfeledett törökverő

Werbőczy István nádor, a magyar nemesi szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv szerzője a magyar történelem egyik jól ismert alakja. Szinte teljesen feledésbe

X