Janus Pannonius korhatáros költeményei – A Személyes történelem: Kalandozások a középkor és a kora újkor világában harmadik szemeszterének nyitóelőadása

A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke a 2021–2022. tanév tavaszi félévében hirdette meg először Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzusát, amely immár harmadik féléve vonz egyre több hallgatót és érdeklődőt színes előadói és témakínálatával. Papp Regina, a kurzus hallgatója alábbi cikkében bemutatja a kurzus célját és eddig érintett témáit, majd beszámol az idei, 2022–2023. tanév tavaszi félévének nyitóelőadásáról, amelyben Jankovits László irodalomtörténész, a PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója Janus Pannonius korhatáros költeményeinek irodalomtörténeti kontextusairól beszélt.

A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzusa a 2021–2022. tanév tavaszi félévében indult. Az óra jellege több szempontból is indokolttá teszi a személyes jelzőt. Egyrészt hagyományosan olyan előadók tartják az egyes alkalmakat, akik valamilyen személyes szállal kötődnek az egyetemhez, a tanszékhez, Pécs városához vagy a tanszék egyes oktatóihoz, másrészt pedig valamilyen, saját életüket és pályájukat tekintve meghatározó témát mutatnak be előadásaik során.

Így a pécsi hallgatók a középkor és kora újkor kutatásának legújabb eredményeiről kaphatnak képet az ország különböző egyetemeinek és kutatóintézeteinek neves történészei által, továbbá megismerhetik az előadók tanszékhez való kötődését is.

A kurzus szervezői mindemellett lehetőséget kívánnak nyújtani a hallgatóknak, hogy jobban megismerhessék oktatóikat, és személyesen találkozhassanak olyan neves kutatókkal, akiket eddig csak a szakirodalmakból ismerhettek. Az előadások után a szervezők ügyelnek arra, hogy maradjon idő a kérdésekre, majd kötetlen beszélgetés formájában folytatódik a program, ahol a diákok a tanáraikkal és a meghívott előadókkal informális körülmények között folytathatják a megkezdett diskurzust.

Az eddigi félévek során vegyesen adtak elő meghívott vendégek és az egyetem munkatársai. Hunyadi Zsolt, az SZTE docense a keresztes hadjáratok lehetséges értelmezési kereteiről beszélt, míg Bagi Dániel, a PTE korábbi, az ELTE jelenlegi egyetemi tanára egy izgalmas hungarika-kutatás új eredményeit, a Stájer rímes krónika magyarokra tett utalásait osztotta meg a hallgatósággal. Varga Szabolcs, az ELKH BTK TTI tudományos főmunkatársa a mohácsi csata kutatásának új eredményeiről, a csata emlékezettörténeti problematikájáról beszélt, Oborni Teréz, az ELKH BTK TTI tudományos főmunkatársa és az ELTE docense pedig Jagelló Izabella magyar királyné személyét mutatta be előadásában.

A tanszék berkeiből az előző két félév során Kiss Gergely Bálint egyetemi tanár a középkori térképek világába kalauzolta el a hallgatókat, Báling Péter tudományos munkatárs pedig Árpád-házi Szent Salamon személyét és tragikus sorsát mutatta be előadásában. Font Márta professor emerita Fattyú volt-e Borisz? címmel a Kálmán király állítólagos fiának származása körüli vitákat, míg Fedeles Tamás professzor, a tanszék jelenlegi vezetője a 14. század „világjárványa”, a nagy pestisjárvány pusztítását járta körbe egy előadás keretében. Barabás Gábor egyetemi docens Árpád-házi Viola, lengyel hercegnő? Rokonság, szövetség és egyházi védelem a 13. században, Maléth Ágnes tudományos munkatárs pedig Pápai szolgálat és albérlet. Lakhatási viszonyok a 14. századi Avignonban címmel tartott előadást. A kora újkort tekintve Végh Ferenc egyetemi docens a bajvívások mítoszáról és gyakorlatáról, Sashalmi Endre professzor pedig a 18. századi brit karikatúrák orosz-képéről és hatalmi egyensúly-felfogásáról beszélt a kurzus során.

Az idén immár harmadik alkalommal meghirdetett óra egyre népszerűbb a hallgatók körében. Újdonság a jelenlegi félévben, hogy a történészeken kívül már más diszciplínák kutatói, így például az irodalomtudomány, illetve a művészettörténet képviselői is helyet kapnak az előadók között. A 2022/23-as tanév első előadását Jankovits László irodalomtörténész, a PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének vezetője tartotta Janus Pannonius korhatáros költeményei címmel 2023. február 28-án.

A témát tehát a híres költő, Janus Pannonius pajzán epigrammái adták, melyeknek az eredete, ahogy azt az előadó is kiemelte, a humanista irodalomban megszokott módon, ókori mintákhoz nyúlik vissza. Ennek bizonyítására Jankovits példaként bemutatta Vergiliusnak Priapusról, a termékenységért és védelemért felelős istenségről írt verseit; ha Vergilius írhatott pikáns témájú műveket, a humanisták miért ne tehették volna.

Az epigrammák ennek ellenére sokáig nem jelentek meg a Janus-életmű részeként, nem kaptak szerepet önálló kötetben. Mivel az epigrammákat a költő fiatal korában írta, nem tekintették azokat a hivatalos életmű részének, csak a kiadások függelékében találkozhatott velük az olvasó.

Először 1918-ban, ismeretlen fordító munkájaként láttak napvilágot magyar nyelven, majd a pécsi származású Csorba Győző fordításában jelentek meg évtizedekkel később, 1986-ban. E kiadásról 2012-ben megjelent egy rövid ajánló Jankovits Lászlótól a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont honlapján, a Mindenkép(p)en olvasunk című sorozatban. Az irodalomtörténész az ajánlóban szolidan, de érzékletesen ír a versek tartalmáról:

„A versek? Hát van itt minden. Megtudhatjuk, miért kívánja a hogyhívják a micsodát (találjuk ki, miről van szó). Miként kell elhajtani a kellemetlenül közeledő idősebb iskolatársat. Miképpen tesz túl, szép szavakban legalábbis, a magyar költő a római elődökön: azok kilencszer, ő bizony akár tizenötször (legyünk pontosak: háromszor öt alkalommal) …”[1]

Jankovits előadásában arra is rámutatott, hogy a műveket Janus többnyire iskolai feladatként írta tanulmányai alatt. Ez felveti a kérdést, hogyan jelenhet meg az oktatásban ilyen (nem kifejezetten tananyag-orientált) téma. Erre válaszként az előadó kifejtette, hogy az iskolákban sem volt példa nélküli a szórakozás a korszakban. Ennek kapcsán bemutatta például Quintilianus római rétornak a szónokok neveléséről szóló írását, amely szerint a nevettetésre is képezni kell a jó szónokot. Quintilianus írásában kifejti a convicium (mulatság, lakoma) jelenségét, ami a humanista írók számára – Platón hasonló című dialógusa alapján – tekintélyes és hagyományos szónoklati helyszín volt.

Janus írásai alapján egy konkrét példát is ismerünk ilyen mulatságra a ferrarai iskolából. Erre az eseményre Janus verses formában „meg is hívta” egy idősebb mesterét, aki éppen kora miatt visszautasította a meghívást, de Janus tovább győzködte, példaként pedig a Flora istennő tiszteletére rendezett ünnep (Floralia, azaz római tavaszünnep) történetét hozta fel tanárának. Ebben Cato a sztoikus római polgár mintapéldájaként jelenik meg előttünk, aki egy Floralia ünnepi játék alkalmával – ahol a táncosok hagyományosan meztelenül táncolnak, de Cato jelenléte minden jelenlevőt feszélyezett – elhagyja a színházat, hogy ne zavarja a szórakozást. Bár a történet értelmezése nem egyértelmű, Jankovits rámutatott, hogy Janus valószínűleg finoman próbálta jelezni a mesterének, hogy hasonló helyzetben mi lenne a teendője.

Egy másik felmerülő kérdés lehet a szemérmetlen témák házi feladatként, vagyis retorikai előgyakorlatként történő megjelenése. Az előadó ehhez kapcsolódóan két minta feladattípust mutatott be részletesen a hallgatóság számára. Az egyik a coniecturalis causa („hozzávetőleges indoklás”) feladattípusa, amelyben a diáknak általános kérdésekre kell választ keresni, például miért vágyik a nő a férfire és fordítva. Janus ezt persze verses formában, Platón androgün-elméletével magyarázza, melynek lényege, hogy bizonyos testrészek eredetileg összetartoztak. A másik a locus de testibus et argumentis („a tanúra és az érvekre vonatkozó kérdések tárgyalása”) feladattípusa, melynek célja, hogy a diák megtanuljon érvelni az egyes tanúvallomások mellett, illetve ellen. Janus azonban ügyesen kihasználta a szavak kétértelműségét, hogy ilyen módon pajzán kis versikét faragjon a jogi érvelésből.

Jankovits összegzésében felhívta a figyelmet, hogy Janus Pannonius kiemelkedő tehetsége elsősorban az újszerű témafelvetésekben és új típusú versek alkotásában nyilvánul meg.

A pajzán epigrammák témakörében ezt azzal is bizonyította, hogy teljesen új nézőpontot teremtett olvasói számára. Mivel nagyon fiatalon kezdte írni ezeket a verseket, nem teljesen követte az ókori hagyományt. A megszólaló szemszöge nem mindig a domináns felnőtt férfi (adolescens) nézőpontja volt, hanem inkább a Janus korosztályához tartozó 15 év alatti fiatalok (puer) nézőpontja érvényesült.

Annak érdekében, hogy a Személyes történelem kurzuson elhangzó előadás valóban személyes legyen, Jankovits a végszóban kitért arra, hogy hosszas kutatás után felfedezni véli a középkori ferrarai bordélyház helyét, ami többször előkerül Janus epigrammáiban, és ami hajdanán „véletlenül” éppen a mai egyetem épületétől egy utcányira állt. A korábban említett, Csorba Győző által készített fordítás az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárának oldalán online is elérhető. A munka mindenképp olvasásra érdemes, már csak azért is, mert ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemeket találhatunk benne:

„MIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG, MINT HAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT?

Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta,

s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is.

Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra,

hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát.

Ettől fogva sokáig – félve, hogy újra becsapják –,

Róma alánézett a reverenda alá.

Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot,

míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa.

Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mert

mostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.”[2]

Papp Regina

A cikk az Újkor.hu és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet együttműködésének keretében született.

[1] Pajzán epigrammák, Janus Pannonius: https://www.lib.pte.hu/hu/mindenkeppen_olvasunk/pajzan_epigrammak-386 (utolsó megtekintés: 2023. 03. 21.)

[2] Janus Pannonius: Pajzán epigrammák, ford. Csorba Győző, https://mek.oszk.hu/04200/04297/04297.htm (utolsó megtekintés: 2023. 03. 21.)

Ezt olvastad?

Mire jó az embernek a művészettörténet – A PTE Személyes történelem kurzusának előadása

Mire jó az embernek a művészettörténet? E kérdésfelvetés mentén tartott előadást a PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti

X