Konfliktus és kapcsolódás között – A texasi történészhallgatók 2023. évi konferenciája

A texasi A&M Egyetem (Texas A&M University) történészhallgatói 2023 februárjában immár 13. alkalommal szervezték meg éves konferenciájukat, melyre az Amerikai Egyesült Államok és a nagyvilág különböző pontjairól érkeztek előadók. Az egyetem a texasi College Station egyetemvárosban található, két órányi autóútra Houstontól. A 13th Annual Texas A&M History Conference – Between Conflict and Connection című eseményre 2023. február 17–18-án került sor az egyetem Történettudományi Intézetében.

Az idei rendezvény témája a Konfliktus és kapcsolódás között cím köré rendeződött, melyet Valerie Hudson nemzetközi kapcsolatok szakértő, egyetemi tanár nyitott meg. Hudson elmondta, hogy az egyetem egykor amerikai őslakosok által lakott területen található, a konfliktusokkal és különféle kapcsolódásokkal terhelt vidékre pedig kiválóan reflektál mind a rendezvény logója, mind pedig idei témája. A megjelenteket Roger R. Reese történész, egyetemi tanár, az egyetem mesterszakos képzésekért felelős igazgatója köszöntötte, aki kiemelte, hogy a rendezvényt az Amerikai Történészek Egyesülete (American Historical Association) által készített éves rangsor legutóbb az öt legjobb, hallgatók által rendezett amerikai konferencia közé sorolta.

texasi A&M Egyetem
Fotó: Máté Zsolt

A rendezvény méreteit jól illusztrálja, hogy két napon át, párhuzamosan négy panelben zajlott, minden panel három előadóval, három kivétellel mind személyes részvétellel. Minden szekciót egy-egy PhD-hallgató vagy szervező hallgató vezetett, de az előadások végén egy-egy egyetemi oktató segítségével kerekasztal-jellegű diszkusszió alakult ki. A diszkusszió alapját ráadásul a rendezvényt megelőző egy héttel leadott tanulmányok adták. A hallgatói konferencia szervezői továbbá számos előadónak utazási támogatást is biztosítottak, illetve három kategóriában (BA, MA, PhD szintű hallgatók) a legjobb előadás díját is kiosztották. A következőkben a rendezvény néhány paneljét és azok előadásait foglalom össze röviden. Az első panel az Első világháború társadalmi lencsén keresztül címet, a következő a Beszéd az ellenséghez: Diplomácia a huszadik században címet, a harmadik pedig a Béke megőrzése: Katonai intervenciók és nagy stratégia a háború utáni időszakban címet viselte.

Samuel Griffin, a Missouri Állami Egyetem mesterszakos hallgatója az első világháború alatti tisztek és beosztottjaik közti humort vizsgálta. Az előadó forrásait az első világháború alatt és után megjelent, katonatörténeteket és vicceket tartalmazó kiadványok jelentették.

Az előadás a humoron keresztül a tisztek és a közlegények kapcsolatát is vizsgálta, ami a szerető anyát helyettesítő felettestől egészen az elviselhetetlen feleség hasonlatáig terjedt.

A viccekben megjelent az is, hogy humorforrás lehetett akár a közlegények és a tisztek közötti tudáskülönbség is. A humor továbbá elősegítette a katonai beosztások, tisztségek közti különbségek feloldását és a fronton töltött idő elviselhetőbbé tételét. Katherine Weiss (Ohio Állami Egyetem) a párizsi anyukák identitásáról, társadalmi érintkezéseikről folyó kutatásáról adott elő. Forrásait az édesanyák „Military Allowances”-hez írt levelei adták, melyekben pénzt, hozzájárulást és segítséget kértek a hadseregtől. A levelek első csoportjában az anyák a társadalmi igazságosságra hivatkozva kértek támogatást gyermekük, idős hozzátartozóik ellátására. Ezekben a hadisegély kifizetésének technikai gondjai mellett annak mértékét is kifogásolták. A levelek másik csoportja az állam felelősségére hivatkozva kért támogatást.

Madeline Gulley, a texasi A&M Egyetem alapszakos hallgatója előadásában az első világháború amerikai polgárjogi mozgalomra gyakorolt hatását vizsgálta. Kutatásának relevanciáját az afroamerikaiak polgárháborúban kifejtett katalizáló hatásával indokolta. Igaz, kihangsúlyozta, hogy az afroamerikaiak közül arányaiban sokkal kevesebben vettek részt az első világháborúban, mint a polgárháborúban, de ez arra is visszavezethető, hogy a háború előtt egy újabb, faji alapú háború réme lebegett a vezetők előtt. Az afroamerikai katonák elsősorban a franciákkal közösen harcoltak, akiknek a fehér tisztjei azonban rettegtek egy esetleges felkeléstől. Afroamerikai katonák több esetben a háborúban elért teljesítményük alapján kaptak elsőként bizonyos kitüntetéseket. A különbségek kiélezésére a németek még pamfleteket is terjesztettek. A fekete veterán alakja az egyik példaképévé vált a két világháború közti polgárjogi mozgalomnak.

Theresa Whitely, a Floridai Egyetem hallgatója az 1945-ös londoni szerződés körüli politikai vitákat mutatta be, amely szerződés alapjaiban meghatározta a későbbiekben a béke- és az emberiség elleni bűntett fogalmát. A vita a szövetségesek között sokkal kevésbé volt ideológiai, mint inkább gyakorlati jellegű, mivel ezzel a megállapodással kezdődött meg a háborút követő felelősségre vonás előkészítése. Robert Anzenberger, a Kentucky Egyetem hallgatója előadásában az 1939. évi téli háborúban (szovjet–finn háború) a finnek megsegítését célzó amerikai diplomáciai törekvésekről beszélt. Az USA számára ugyanis a németek kezdetekben sikeres Barbarossa-hadművelete komoly veszélyt jelentett.

Az Egyesült Államok nem állt hadiállapotban Finnországgal, így több mozgástere volt arra, hogy véget vessen a háborúnak a finnek kilépésével. Bár az amerikai bankok és a társadalom Finnország mellett állt, de az amerikai politikusok a szövetséges Szovjetuniót helyezték előtérbe.

A texasi történészhallgatók 2023. évi konferenciája
Fotó: Máté Zsolt

Yasser Nasser, a Chicagói Egyetem doktorandusza előadásában az ötvenes évekbeli kínai–indiai kapcsolatok egyik szeletét, azok közeledési törekvéseit mutatta be. Előadásának gerincét a Kínai-Indiai Baráti Társaság nevű NGO működése és tevékenysége adta. Annak ellenére, hogy az évtized végén háborúban állt egymással a két ország, számos törekvés indult a két ország közeledésére. Igaz, mindezek megragadtak elsősorban ünnepségek, társadalmi események, előadások szintjén. Catherine Meisenheimer, a házigazda texasi egyetem hallgatója, prezentációjában a perui japánok második világháborús internálásáról beszélt.

A századfordulón számos japán érkezett Peruba, akik elsősorban a mezőgazdasági szektorban helyezkedtek el. 1937-re a sikertelen japán integráció miatt már Peru is bevándorlási korlátot vezetett be.

A perui japánok sorsa 1942 után változott meg gyökeresen; eddigre kiderült, hogy milyen embertelen körülmények között tartja fogva a japán hadsereg az amerikai katonákat. San Francisco környékéről is internáltak egykori perui földműves japánokat.

Joshua Dryden, az Amerikai Tengerészeti Akadémia doktorandusz hallgatója a hidegháború alatti amerikai titkos küldetésekről beszélt előadásában. Walter Bedell Smith tábornok feladata az amerikai globális stratégia kidolgozásában a rejtett akciók tervezése volt. A fedett akciók definíciója a korai hidegháborús időszakban az amerikai érdekek olyan módon történő érvényesítése volt, ami alapján nem derült ki, hogy ki állt azok mögött. Ez lehetett manipuláció, katonai akció, de akár társadalmi reakció generálása is. Bár ezekért Eisenhower amerikai elnök aratta le a babért (úgy, mint Tibet, Guatemala, Olaszország), de Truman elnök fektette le később alapjait. Azonban, míg Truman védekezésre használta ezeket a fedett akciókat, azok később, a koreai háború miatt már offenzív törekvéssé változtak. Az akciókra az 1940-es évek szovjet akciói és az amerikai titkosszolgálat műveletei adtak elemezhető példákat. Eisenhowernél a hidrogénbomba miatt már a harmadik világháború és a totális megsemmisülés előképe fékezte meg a tevékenység learatását. Az Eisenhower-kormányzat alatt már megjelent az a felfogás, hogy akár árthat is az amerikai megítélésnek, ha kiderül egy akcióról, hogy az Egyesült Államok áll mögötte.

Luke Thrumble, a Nottingham-i Egyetem doktorandusza a britek 1965–1968 közti békefenntartó tevékenységét vizsgálta. Előadásának középpontjában Harold Wilson, Johnson elnök és a vietnámi háború állt.

Ez az időszak az angol–amerikai kapcsolatok mélypontja, amit mi sem támaszt alá jobban, minthogy az amerikai külügyminiszter szerint „semmit sem tennénk, ha a szovjetek megszállnák Sussexet.”

Az angolok távolmaradása a vietnámi konfliktustól 1965-ben a brit külügyminiszteri ülésen változott meg, melyen számos ország diplomatája vitázott egy közös békefenntartó egység felállításáról. Az előadó az ülés kapcsán a pakisztáni és a ghánai külügyminiszter vitáját osztotta meg, akik közül előbbi támogatta volna az egység felállítását, utóbbi azonban az egységnek köszönhetően elveszthette volna országa szovjet támogatását. 1967-ben a Napraforgó hadművelet keretében az amerikaiak egy javaslatot tettek a háború korai befejezésére, amihez az angolokon keresztül vártak volna segítséget. Ezt végül a tervet szállító londoni szovjet nagykövet hazautazása közben állította le az amerikai elnök.

A texasi történészhallgatók 2023. évi konferenciája
Fotó: Máté Zsolt

Conor Hodges (Yale Egyetem) a hatvanas évek afroamerikai tüntetéseire adott amerikai katonai választ vizsgálta előadásában. A rendőrség mellett ugyanis a nemzeti gárdát is be kellett vetni a Washington D.C.-, Michigan állam- és Chicago-szerte tapasztalt tüntetések ellen. Továbbá katonai szakértők segítségével alkották meg az 1968-as, úgynevezett biztonságos utca-törvényt, amivel sikerült visszaszorítani az elégedetlenkedőket. A katonai tudósok szerepe az volt, hogy a nukleáris háborút megelőző, illetve az azt figyelő rendszert adaptálják a társadalom folyamataira, amivel előjelezhetővé vált, hogy merre várhatók kiugró társadalmi különbségek és tüntetések. Ebben az előrejelző rendszerben felhasználták a rendőrség és a statisztikai hivatal adatait is. Ezáltal a rendőrség is csak a legvégső esetben ütött gumibottal, sokkal inkább bűnmegelőző feladatokat folytatott a háttérben.

Jonathan Carroll, a texasi A&M Egyetem doktorjelöltje a disszertációjának védése előtt egy héttel tartott előadásában a Sólyom végveszélyben („Black Hawk Down”) című, 2001-es amerikai háborús filmdráma hátterébe, a film tágabb kontextusába adott betekintést szomáliai nézőpontból. Az amerikai akciók mellett ugyanis az ENSZ is közreműködött Szomália szó szerinti újjászervezésében.

Az ehhez alapot adó katonai hadművelet, az UNOSOM II. keretében a filmben játszódó akciót a szakirodalom szerint Mohamed Farrah Aidid szomáliai tábornok rendelte el, azonban az előadó ezt hiteles bizonyítékok és dokumentumok alapján képes volt megcáfolni.

A Mugadisu Rádiót működtető Aidid a rádión keresztül képes volt befolyásolni a közvéleményt az ENSZ erők ellen. Aididet négy hónapon keresztül üldözték, ami azon a félreértésen alapult, hogy a rádió megszállására irányuló akciót mind a rádió munkatársai, mind pedig az ENSZ erői félrekommunikáltak. Így egy szomáliai hadseregben szolgáló tiszt a békefenntartók ellen irányuló mozgalom vezetőjének tűnhetett, aki az intervenció támogatója is volt.

Fotó: Máté Zsolt

Az első nap plenáris előadója Petra Goedde, a philadelphiai Temple Egyetem oktatója volt, aki az Akira Iryével közösen írt, 2022-ben a Bloomsbury Kiadónál megjelent International History: A Cultural Approach című kötet szerzője.

Petra Goedde a hallgatói konferencián A nemzetközi diplomácia kulturális gyökerei címmel tartott előadást. A történelem kultúratudományi szempontú megközelítése véleménye szerint mára már elfogadott, de a globális folyamatok, ezen belül a nemzetközi kapcsolatok tekintetében még nem alkalmazott.

Előadása öt főbb téma köré épült: a kultúra mint koncepció, a hidegháborús gender, a faji hidegháború, az emberi jogok és érvényesülésük, illetve egy-egy korabeli esemény kontextusa. A kulturális nézőpont évtizedekig elkülönült a politikatörténettől, a közelmúltban azonban a történészek is felismerték, hogy nem csak a politikusok gyakorolnak hatást a kultúrára; a vezetők célja a kulturális térszerzést is magában foglalja. A Clifford Geertz-féle kultúradefiníció alapján a kultúrák adják meg az egyén identitását, így a kulturális identitás kialakítása az ember célja. A szerzőpárost Geertz-en túl Michel Foucault és Jacques Derrida kultúrafogalmai segítették.

Ahogy arra Goedde felhívta a figyelmet, a kulturális megközelítés – a gender és faji szempontok beemelésével – a nemzetközi kapcsolatok mélyebb, eddig ismeretlen irányát mutatja meg.

Goedde szerint „a gender megjelenése előtt senki nem foglalkozott a társadalmi nemekkel. Miután elterjedt, mindenhol szembetalálták magukat vele. Így a hidegháború is hatalmas hatást gyakorolt a nők életének minden részére.” A kommunista propaganda békét hirdető propagandája is a nőkre gyakorolt a legnagyobb hatást a nyugati világban. Ez a leglátványosabb a McCarthy-éra „boszorkányüldözésének” idején volt, amikor még karikatúrák is megjelentek arról, hogy a béke egyenlő a kommunizmussal, amelyet a döntően férfi politikusok nőügyi kérdésnek tekintettek.

A faji hidegháború egyben rávilágít a dekolonizációra és a polgárjogi mozgalom globális összefüggéseire is. A szovjetek például rendszeresen meghívtak polgárjogi aktivistákat. A menekültek a hidegháború korában ugyanolyan politikát alakító tényezők voltak, mint napjainkban. Az emberi jogi nézőpontok szintén végig jelen voltak a nemzetközi kapcsolatokban. Amerikai polgárjogi aktivisták már a negyvenes években fordultak az ENSZ-hez, illetve a vietnámi háború idején számos újságíró felszólalt a helyi lakosság elleni akciók miatt. A helsinki értekezlet is jó példa arra, hogy a legmagasabb szintű diplomácia is foglalkozott a kérdéssel, ráadásul idővel kialakult a gyakorlat, hogy bizonyos nemzetközi intézmények felelnek az emberi jogok érvényesüléséért.

A hidegháború mára már nem csak két szuperhatalom nemzetközi kapcsolatairól szól, hanem e hatalmaknak a társadalomra és az egyének gondolkodására gyakorolt hatásáról is. Így lett mára az emberi jogok, a gender és a faji kérdés politikát alakító szempont.

Lawrense Stone angol történész 1975-ből hozott gondolata alapján elmondható, hogy amennyire a történelem, úgy a nemzetközi kapcsolatok is egy többváltozós, megannyi átfedést tartalmazó, nem egyenes fejlődési utat jelent.

Fotó: Máté Zsolt

A hallgatói konferencia második napjának plenáris előadója Timothy Zadalis, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének nyugalmazott parancsnoka volt, aki jelenleg az amerikai Hadügyminisztérium közoktatásért felelős programjainak szerződéses adjunktusa, több mint 4000 órányi repülési tapasztalattal rendelkező pilóta. Zadalis előadása elején elmondta, hogy akadémiai karrierjének első állomásán, a légierőnél végzett nyelvtani felmérőjén 20 kérdésből 18-at hibázott, ám mire elvégezte a képzést, minden vizsgája hibátlanul sikerült és megtanulta tisztelni azokat, akik erőnlétük, technikai tudásuk mellett általános lexikális tudásukban is kiemelkednek. Ezt egészítette ki az, amikor sakk nagymesterekkel találkozott és felismerte, hogy a sakk nagymesterek több stratégiával játszanak, de mindegyik alkalmazott stratégia alapja az, hogy előzetes ismereteikre hagyatkoznak, felismerve a már látott helyzeteket, így tudják, hogy adott helyzetben mit kell cselekedni.

Zadalis véleménye szerint a vezetők is így működnek, mert a vezető beosztásban dolgozók mind történelmi ismereteikre hagyatkoznak.

Zadalis elmondta, hogy részt vett Bastogne-nál egy ásatáson, ahol egy légikatasztrófa áldozatai után kutattak. Az ásatáson talált leletekből pár darabot el is hozott magával, bemutatni a hallgatóságnak. Előadásának végén James Warren pilótával közös élményeit osztotta meg, akivel a C17-es repülőgép nyugdíjazásakor az utolsó díszrepülést is közösen repülte. Az előadás ezen pontján megosztotta véleményét arról, hogy egy-egy repülőtípus, illetve egy tárgy és egy személy kapcsolata történelmi szempontból ugyanannyira fontos, mint a hadműveletek, amikben részt vett valamely katona; mivel egy század, hadosztály, hadsereg számára ezek a személyes történetek teremtik meg a saját múltat.

A rendezvény számos informatív, modern, nemzetközi szintű kutatást mutatott be a nagyközönségnek. Mindvégig telített termekben zajló előadásokat nem csak a hallgatók, de más tanszékek oktatói is megtisztelték jelenlétükkel. Nagy megtiszteltetés volt jelen lenni és előadni a rendezvényen.

Máté Zsolt

Ezt olvastad?

A 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg M. Madarász Anita Kulturális csatatér. Brit–magyar diplomácia, 1945–1970 című könyve. A kötet a
Támogasson minket