Kinek ajánljuk? Mindenkinek! – A Magyar História sorozat hatodik kötete

A Kossuth Kiadó gondozásában, Medgyesy Zsófia szerkesztésében megjelent, történelmünk sorsdöntő eseményeit „érdekességekkel és több száz illusztrációval” bemutató hétkötetes Magyar História sorozat hatodik kötete a hosszú 19. század, egész pontosan az 1796 és 1914 közötti időszak eseményeit tárja az olvasó elé Csorba László értő tolmácsolásában.

A 2021-ben megjelent kiadvány Kölcsey Ferenc örökbecsűje nyomán a Haza és haladás főcímet kapta – e két szó némiképp bővebb kibontását, magyarázatát pedig az alcím tartalmazza: „Nemzeti ébredés és polgári átalakulás”. A címválasztás egyfelől megjelöli az egész 19. századi magyar történelem „mottóját”, másfelől a cím és a hozzá társított borítókép (az új alapokra helyezett első népképviseleti országgyűlés 1848. július 5-i megnyitásának jelenete) a szerző azon megállapítását is hűen tükrözi, miszerint „nem kétséges, hogy összességében Szent Istvántól napjainkig ekkor [vagyis 1848-ban, még konkrétabban, 1848. április 11-én] fordult a legnagyobbat a magyar történelem kereke!” (70. o.)

A mindösszesen 144 oldalt kitevő kötet öt fejezetbe rendezett kronológiai egységre bomlik (1796–1815; 1815–1848; 1848–1849; 1849–1867; 1867–1914), a periodizáció azonban nem kőbe vésett, sokkal inkább tekinthető egy rugalmasan kezelt keretrendszernek: a história a 18. század végi előzményekkel veszi kezdetét, s az 1914. június 28-i végzetes, világtörténelmi jelentőségű nappal zárul le. Az alapvetően politikatörténeti vonalvezetést követő fejezetek mondanivalója számos oldalról, így gazdaság-, társadalom-, kultúr- és eszmetörténeti aspektusból megvilágítva, továbbá a nemzetközi folyamatok által megrajzolt ok-okozati összefüggésekbe ágyazottan jelenik meg – minden nagyobb egységben külön figyelmet fordítva a soknemzetiségű Magyarország nem magyar ajkú népeinek viszonyaira is.

A kötet legfőbb érdeme kétségtelenül a frissesség, amely egyrészt a szerző és/vagy mesélő, Csorba László komoly szakmaisággal megírt könnyed stílusából, másrészt a szöveg értelmezését és befogadhatóságát támogató körítésből fakad. Az olvasnivalót ugyanis – a sorozat fő célkitűzéséhez hű maradva – nem csupán a jelentős számú képanyag, hanem a kiemelések, a rövid, figyelemfelkeltő történetek, a forrásszövegek, a térképek, az idővonalak, a diagramok és az infografikus ábrák színesítik. Külön figyelemreméltó, hogy nem (csak) a már jól ismert eszközkészlet kerül hasznosításra, nem (csupán) a bizonyos értelemben már megszokott sablonok köszönnek vissza, hanem a készítők a korszak vizuális világát is újragondolták. Csupán egyetlen példát felemlítve: üde színfolt, hogy a reformkori politikáról szólva nem a történelemtankönyvek kiadásaiban unalomig ismételt s generációkat félrevezető képzettársításnak megágyazó Széchenyi–Kossuth szembeállításra vetül a figyelem, hanem egy infografika erejéig – a lényegi és markánsabb politikai törésvonal mentén – a Konzervatív Párt és az Ellenzéki Párt politikai különbözőségeire. (59. o.)

S kinek ajánljuk a kötet olvasását? Mindenkinek! Kutatónak, pedagógusnak, diáknak, egyetemi hallgatónak, politikusnak, autószerelőnek, orvosnak, pénztárosnak, vállalkozónak… Mindenkinek! Egész egyszerűen azért, mert a korszakról mindeddig elkészült összefoglalók közül jelen kiadvány képes leginkább ötvözni a magas szakmaisággal megírt tudományos irodalmat, valamint a hatékony ismeretterjesztés támasztotta követelményeket. Ennélfogva alkalmas lehet arra a fontos feladatra is, hogy hidat képezzen a történészszakma és a széles közvélemény között, s a kötet által is hangsúlyozott, lényegében szakmai konszenzus által övezett konklúziók és értékelések végre eljussanak a fő címzettekhez, gyökeret verve a magyar társadalom történeti emlékezetében. Hogy csak a korszak két legfontosabb sors- és korszakfordító eseményéről írott oly fontos megállapításokat idézzük fel: 1848–1849 – „Ám ha az önvédelmi háborút ily módon le is verte a kettős túlerő, maga a forradalom mégsem bukott el! Magyarország politikai-állami önrendelkezését meg lehetett semmisíteni, de a társadalmi átalakulás legfontosabb kulcseredményeit […] kénytelen-kelletlen, de el kellett fogadnia az önkényuralomnak is. Maga a harc pedig […] egy történelmi közösség azonosságtudatának lett a támasztéka, alapító mítosza, erkölcsi erőmerítésének kimeríthetetlen tárháza.” (84. o.); 1867 – „A kiegyezés jó ötven esztendőre csakugyan stabilizálta a Habsburg Birodalmat és benne a történelmi Magyarországot, márpedig az ekkora távra életképes döntés mindenképpen komoly politikai teljesítmény. Épp ezért Deák döntésének érvényességét nincs értelme vitatni, de mellette érvényesnek kell tartanunk Kossuth kiegyezéskritikáját is, hiszen a 20. század közép-európai történelme minden jel szerint igazolta jó néhány olyan folyamat végzetes érvényesülését, amelyeket ő már akkor, a kiegyezés megkötésekor – nem prófétai látnoksággal, hanem józan reálpolitikusi megfontolással – előre jelzett.” (108. o.)

A feladat tehát elvégezve, s őszintén reméljük, a hatás sem marad el!

Melkovics Tamás
egyetemi adjunktus, ELTE BTK

Ezt olvastad?

Sorsfordítók – Diákoknak a hősiességről és helytállásról

Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) Sorsfordítók címmel nemrég olyan rövid, pár perces animációs kisfilmeket mutatott be, melyeket azok főszereplői kötnek össze:

X