Lásd a láthatatlant! – A Pazirik és a történelmi rekonstrukciók

A Pazirik mára egyet jelent a történelmi emlékek minőségi rekonstrukciójával, amiről bárki meggyőződhet az interneten vagy a kiállítóterekben. A végeredmény mindig alapos és látványos, de az alkotókról és az alkotás folyamatáról a nagyközönség keveset tud. Balogh Andrást, a Pazirik Informatikai Kft. alapítóját Fekete Bálint kérdezte munkájukról, terveikről.

Újkor.hu: Kezdjük egy bulváros kérdéssel. Melyik Önök által rekonstruált épületet/teret keresné fel elsőként, ha kapna egy időgépet? Keresné, hogy mi ment félre/mit sikerült eltalálni vagy inkább elmerülne a miliőben?

Balogh András: Nehéz lenne egyet kiemelni, hiszen sok történelmi helyszínről készítettünk már elméleti rekonstrukciót. Ha mégis választanom kellene egyet, akkor talán a Simontornyai vár lenne az, hiszen ezt a várat készítettük el elsőként, ami immár több, mint 10 éve volt és azóta is sok szálon kapcsolódunk hozzá. Édesapám is a várban dolgozott villanyszerelőként, és a családunk is a nem túl távol fekvő Hardpusztáig követhető vissza. Lehet, mi lepődnénk meg a legjobban, ha visszamennénk az időben. Első pillanatban egyébként biztos nem a hibákat keresnénk, hanem élveznénk a pillanatot. Ha lehetőségünk lenne nagyobb távolságokban utazni, akkor elutazhatnánk egy messzi bolygóra, ahonnan egy hatalmas távcsővel visszanézve most például a Mátyás kori Visegrádot látnánk. Ez is egy izgalmas lehetőség, persze hasonló rá az esély, mint az időutazásra.

A Pazirik sikeréhez jó adag történeti-régészeti, informatikai és üzleti ismeret is kellett. Különleges együttállás, amit a névválasztás és a logójuk is jól kifejez. Hogyan jutott el a kft. megalapításáig? Miért épp a történeti emlékektől indultak?

Gyerekkoromtól kezdve nagyon szeretem a régészetet és a technológia fejlődésével megtetszett az egyre színesebb IT technológia is. Szerettem volna olyan területen dolgozni, ami ezt a két, első ránézésre nagyon különböző témát egyesíti. Hosszú, de izgalmas út vezetett idáig, már az első eredményekhez sok kitartás, hit és kiváló munkatársak kellettek, akikkel közösen hittünk egy vízióban. A legelső 3D rekonstrukciókat még a 2000-es évek elején készítettem, régészeti ásatáson töredékes állapotban előkerült edényekről. Ezt követően 2006-ban megalapítottuk a Pazirik Informatikai Kft.-t.

Visegrád. Elméleti rekonstrukció. (Forrás: Pazirik Kft.)

Magyarország történelmet és emlékezetpolitikát tekintve igencsak „sűrű”. Hogyan látja, mi az oka, hogy ennyit foglalkozunk a múltunkkal? Mennyire tartja sikeresnek/korszerűnek a múlt feldolgozását vagy a kutatási eredmények közvetítését úgy általában?

Szerintem fontos dolog az emlékezés, a történeti tudat formálása, az egészséges történelmi gondolkodás. Ebben nagy szerepe van a történelmi rekonstrukciónak és a hagyományőrzésnek is, de mindkettő esetében alaptétel a hitelesség. Magyarország története bővelkedik háborús eseményekben, egykori épületeink nagy része romos állapotban van, ebben a tekintetben nem voltunk olyan szerencsések, mint mások. A ma már „térdig érő” vagy föld alatt lévő romokról nehéz elképzelni, egykor milyen pompás épületek voltak ezek. Történelmi városaink kiterjedt területen, összetett épületekkel és utcaszerkezetekkel rendelkeztek, ezeket részben ma is megőrizték. Ezek bemutatásában, vissza idézésében nyújtanak nagy segítséget a történelmi rekonstrukciók és a hozzá kapcsolódó technológiai megoldások.

A régészetnek és a történettudománynak köszönhetően rengeteg izgalmas és bemutatásra érdemes téma van. 2018-ban készítettük el Az aranymonostor ereklyéje című ismeretterjesztő filmünket, ami a XVIII. Lakiteleki Filmfesztiválon 3 különdíjat is kapott. A film egy különleges ereklyetartó előkerülését, történetét, kutatástörténetét mutatja be. Az alkotás csúcspontja, amikor egy gigapixeles fénykép segítségével utazunk a tárgy jelenetein, miközben a narrátor mesél.

Amikor elkezdtünk történelmi rekonstrukciókat készíteni, akkor sok vita volt az elfogadásuk körül, ma már inkább a minőségi és hitelességi kérdések kerültek előtérbe.

Hogyan dolgoznak a Paziriknál? Ha beérkezik egy megrendelés, milyen lépcsőfokokat kell végigjárni, mire a közönség elé kerül egy rekonstrukciójuk?

Rengeteg feladatot jelent egy-egy történeti rekonstrukció megalkotása, sok ember kitartó munkája kell hozzá. Az évek során szerzett tapasztalatokkal a hátunk mögött, ma már számtalan szakterület kiváló kutatóival dolgozunk együtt. Külön szakértők dolgoznak a történeti táj előkészítésén, a különböző források felkutatásán és elemzésén. A munka kezdetekor meghatározásra kerülnek azok a periódusok, amik nagy biztonsággal és stabil szakmai háttéranyaggal bemutathatóak. Ha rendelkezésre állnak kőtöredékek, akkor 3D fotogrammetriai módszerekkel felmérjük őket és a szakértők útmutatásai alapján bekerülnek a rekonstrukciós modellekbe, azok szerves részét képezik. Sok esetben használunk már domborzatmodelleket, LIDAR felmérési adatokat a domborzati viszonyok meghatározásához.

Az évek során kialakítottunk egy „történelmi IKEA” katalógust, amiben századokra bontva összeállítottuk a korszakra jellemző bútorokat, berendezési tárgyakat. Ezekből a virtuális katalógusokból válogatunk az inventáriumi adatok és a történelmi terek szakértői útmutatásai alapján, majd helyezzük el az adott helyszín belső tereiben. A bútorok vagy berendezési tárgyak esetében is fontos a hiteles és aprólékos kidolgozás, például a használatuk során keletkezett kopás nyomok megjelenítése.

A modellezési folyamatot rengeteg és sok irányba kiterjedő kutatómunka előzi meg. Sokszor látjuk, hogy a munka során a kérdéseink visszahatnak a kutatásra, olyan kérdéseket fogalmazunk meg, amik csak a 3D térben jelentkeznek. A mohosvári rekonstrukciónk esetében például előfordult, hogy adott távolságon belül, adott magasságra felemelt lépcső esetén egy lépcsőfok magassága 60 cm-re jött ki, ami közel háromszorosa egy átlagos lépcsőfok magasságának. Itt újra kellett gondolni a papíron működő verziót.

Az alapos előkészítő munka után jön a modellezés, textúrázás és a rekonstrukciós digitális anyagok elkészítése, ami szintén összetett és bonyolult folyamat.

Ikervár. Elméleti rekonstrukció. (Forrás: Pazirik Kft.)

Sokan dolgoznak egy-egy projekten, de gondolom Ön hagyja jóvá a végeredményt. Mitől lesz valami igazán „pazirikos”? Mikor elégedett a produktummal?

A Pazirik egy alkotó csapat, egy közösség. Nem egy személy áll a folyamatok és a döntések mögött, hanem egy „team”. Közösen alkotunk, együttes döntések alapján. Az általunk elkészített munkákért is közösen vállaljuk a felelősséget. Számunkra nem a munkaóra és a feladat tételes teljesítése a fő szempont, hanem az, hogy mikor lesz olyan egy anyag, amivel elégedettek vagyunk. A történelmi rekonstrukció készítése rengeteg munkaidőt emészt fel, éppen ezért fontos, hogy ezekből a lehető legtöbb eredményt kihozzuk. Ezért sem állunk meg a képek, vagy a videók elkészültekor, mindig készítünk plusz tartalmakat, amelyek az adott témát még látványosabban és még hatékonyabban tudják bemutatni.

A vizualitásban is vannak alapelveink, amiket konzekvensen igyekszünk képviselni. A mai digitális világban nagyon fontos a minőség, a fiatalabb generációt csak látványos és igényes munkákkal lehet megszólítani, jól átgondolt közvetítő eszközökön keresztül. Ma már alapvetés sok területen, hogy rövid anyagokat kell készíteni, különben elveszítjük a nézők érdeklődését. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy ha valami minőségi munka, érdekes, feszes és látványos, akkor sokkal hosszabb ideig is fent lehet tartani a figyelmet.

A munkatársaik jórészt grafikusokból, szoftverfejlesztőkből és kreatív szakemberekből állnak. A történeti-régészeti hitelességet hogyan biztosítják? Kikkel dolgoznak? Egyáltalán mennyire egyszerű egyeztetni a kutatások eredményeit, korlátait (pl. a kútfők hiányát) a megrendelői/fogyasztói igényekkel?

Igyekszünk a projektjeink során a lehető legtöbb szakágat megszólítani, így általában had- és művészettörténészekkel, régészekkel, térinformatikusokkal, építészekkel, enteriőr terekkel foglalkozó belsőépítészekkel, történészekkel, muzeológusokkal dolgozunk együtt, próbálunk minél több szempontot és véleményt figyelembe venni. A történeti tájrekonstrukciókat például egy térinformatikus szakember készíti, rendkívül alapos háttérmunkával és elemzéssel. Rengeteg forrás kerül összegyűjtésre, mindent egy georeferált rétegrendben  helyezünk el. A sok egymásra rakódó térbeli információból sokszor meglepő, új adat kerül elő. Nemrég, egy az 1950-es években készített légifelvétel georeferálása után láttuk meg egy korabeli bástya nyomait. A fotón korábban is látszott, de senki sem vette észre, mert korábban nem ebben a kontextusban került vizsgálat alá. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz igazítva látszott a fotó és a feltételezett bástya alaprajza, onnantól egyértelműen azonosítható volt a légi felvételen. A legújabb technológiai eszközökkel nyert adatokat is feldolgozzuk, ilyen például egy-egy vár esetében a LIDAR felvétel. Ezeken a lézerszkenneres felvételeken is sokszor új domborzati jelenségek figyelhetőek meg.

Gyakran látjuk, hogy a gyakorlati tapasztalatok és a rendelkezésre álló források sem mutatnak pontosan egy irányba. Amikor egy új ásatási vagy kutatási eredmény indokolttá teszi, hogy megváltoztassuk a korábbi elképzelésünket, törekszünk arra, hogy az adott projekt státuszától függetlenül frissítsük a digitális állományt.

A rekonstrukció készítés olyan – ahogy a régészet is –, mint egy nyomozás. A különböző nyomokból, információkból és azok elemzéséből készítünk egy koncepciót, amiből aztán készül egy vizualizáció. Minél több információnk van, amit figyelembe is veszünk és feldolgozunk, annál közelebb kerülhetünk a valósághoz. Sohasem azt mondjuk, hogy ilyen volt, hanem azt, hogy mai tudásunk szerint ilyen is lehetett, ehhez hasonló formában érdemes elképzelni.

A 15 év alatt eljutottunk odáig, hogy már nemcsak a valós, fizikailag megjelenő várnak van több építési periódusa, hanem a digitális modelleknek is több „digitális korszaka”, verziószáma.

Az évek során kialakult egy jól bevált munkamódszerünk, amit nem gondolunk tökéletesnek, de jó kiinduló alapja egy projektnek. Amikor elkezdünk egy teljesen új feladatot, akkor az új szakértőknek elküldjük a munkafolyamatokat bemutató leírásokat, és ez alapján próbáljuk elkészíteni, jól elkülönített szakaszokra bontva a rekonstrukciót.

Volt olyan megkeresésünk, ahol felmerült egy kevésbé kutatott vár rekonstrukciójának lehetősége, de az alacsony kutatottság és a bizonytalan rekonstrukció miatt ezt közös döntés alapján nem készítettük el. Egy másik esetben pedig abban állapodtunk meg a szakemberekkel, hogy nem textúrázzuk a rekonstrukciót, ezzel is jelezve, hogy jelen kutatási szinten még bizonytalan a modell. Ebből is jól látszik, hogy sokféleképpen megközelíthető és megvalósítható egy történelmi rekonstrukció.

Füzér várának építési fázisai. Elméleti rekonstrukció. (Forrás: Pazirik Kft.)

A munkájuk kétségkívül értékmentő és értékteremtő is. Felemelő egykori, teljes pompájukban látni a kulturális örökségünk darabjait. Azonban nem mennék el amellett sem, hogy az egyik, órákon előkerülő anyagukban, a Földvár a Hernád mentén címűben szerepelnek olyan mondatok is, mint pl. „Istók, há gyössz ide rögtön apádnak segítenyi!” Milyen eszközökkel, apró részletekkel teszik „élőbbé”, természetesebbé a komoly tartalmakat?

Az említett videó és maga az Abaújvár rekonstrukció is egyfajta stílusgyakorlat volt, kísérletnek szántuk. Közös alkotásunk a Digitális Legendárium csapatával, akik a karakter animációkért feleltek ebben a munkában. Kíváncsiak voltunk, mi sül ki belőle. Aztán rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a kisfilmmel kapcsolatban. Kísérletezünk VR tartalmak fejlesztésével is, ott például azt tapasztaltuk, hogy atmoszféra hangok nélkül: valamit – akár tudat alatt is – hiányol az ember. Amint bekerülnek ezek a hangok, kiteljesedik az élmény. Néha egy-egy jelenetben elhelyezünk vicces képsorokat is, ahogy az életben is megtörténnek ilyenek. Élesszemű nézők ezekből láthattak már pár példát.

Laikusként azt gondolom, hogy rengeteg buktatóval találkoznak, mire végleges formát kap egy-egy anyag. Mi okozza a legnagyobb nehézséget a munkájukban?

A legnehezebb feladat egy-egy rekonstrukció során a munka lezárása. Egy ilyen alkotási folyamatnak soha sincs igazán vége, csak abbahagyjuk egy szinten. Mindig lehet még egy picit jobb, hitelesebb, összetettebb vagy szebb. Mindig jön egy új gondolat, egy új forrás vagy vélemény. Olyan rekonstrukciónk még nem volt, ami kapcsán valaki ne gondolt volna valamit másként.

Talán a másik nehézség a közös nyelv megtalálása, de egyben ez adja a szépségét is. Az évek alatt egyébként is megtanultuk a különböző kapcsolódó szakmák egyedi „nyelvét” és gondolkodását. Egy munka során el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk egymás gondolatait és értékeit.

A legrégebbi videójuk a YouTube-on tizenegy éves. A digitális technológia és világ alapvető jellemzője, hogy gyorsan változik. Hogyan látja, meddig tart egy tipikus anyaguk „szavatossági ideje”?

Az első komolyabb filmünket a simontornyai várról készítettük. 7 év alatt több, mint 119.000-en látták. Még ma is vállalhatónak és jó minőségűnek gondolom minden tekintetben. Van, amit már másként csinálnánk, de ez így van rendjén.

Két irányból is megközelíthető a „szavatossági idő”. Az egyik a vizuális szempont, ezen a téren jól állunk, 10 évvel ezelőtti munkáinkat is vállaljuk még, és büszkék vagyunk rájuk. A másik oldal a hitelesség, hiszen a technológia és a tudomány fejlődésének következtében új adatok és új gondolatok merülhetnek fel, amik megváltoztathatják egy-egy rekonstrukciós munka „szavatossági idejét”. A virtuális rekonstrukciók nagy előnye az épített rekonstrukciókkal szemben, hogy könnyebben változtathatóak. Azonban azt is fontos figyelembe venni, hogy az internetre feltöltött virtuális rekonstrukciók sokszor jobban beleégnek a köztudatba, mint a betonba öntött falak. Éppen ezért nagy felelősség, hogy mit hozunk létre és mit osztunk meg.

Azt gondoljuk, hogy a munkáink időtállóak, és remélhetőleg még sokáig segítenek majd a történelmünk megismerésében, egy-egy helyszín elképzelésében.

Mennyire követik a nemzetközi trendeket? Hogy áll Magyarország a digitális rekonstrukciók terén? Van olyan anyag, amit kifejezetten „irigyel”?

Természetesen követjük a nemzetközi trendeket is, hiszen azokból rengeteget lehet tanulni. Sok jó külföldi példát látunk, vannak példaképeink is, azonban azt gondolom, a mi történetünk több szempontból is egyedi. Ilyen mennyiségű és minőségű munkát más országokból nem ismerünk.

Örülünk, hogy világviszonylatban is elismerik az általunk készített munkákat, több külföldi megkeresésünk és megrendelésünk is volt. Több nemzetközi újság címlapján voltunk, már többször dolgoztunk a National Geographicnak is, de volt közös alkotásunk angliai filmkészítő céggel is. 

A nagy nemzetközi történelmi filmeket nagyon „irigyeljük”, remélem egyszer eljön az az idő, amikor Magyarországon is születnek hasonló alkotások. Már minden adott ehhez itthon is, csak a megfelelő alkotókat kell megtalálni hozzá, és alázatosan kell a témához nyúlni. Számos pozitív példaként említhető történelmi film született már idehaza, most is dolgozunk egy kiváló rendezővel, egy nagyon érdekes és egyedi kisfilmen. 

Tapasztalatból tudom, hogy az oktatás számára rendkívül hasznos tartalmakat állítanak elő, legyen szó például  A lőpor ereje” című rövidfilmről vagy az Elit alakulat kiállításról. Tudatosan alakítják ezeket így? Figyelembe tudják venni a tantárgy-pedagógia szempontjait? Segíti Önöket ebben szakember?

Számunkra fontos, hogy az elkészült munkáink az oktatás területén is megjelenjenek, hiszen így még szélesebb körben hasznosulhatnak. Ezen sokat dolgozunk és kísérletezünk. Sok pozitív visszajelzést kapunk az oktatásban dolgozóktól is, jók a tapasztalatok. A weboldalunkon rengeteg kép található, ami oktatási célra felhasználható. 

„A lőpor ereje” című kisfilmet az egri várban megtekinthető Fegyvermustra című interaktív kiállításra készítettük. Itt is nagy segítséget nyújtottak a hagyományőrzők és a hadtörténészek, akikkel együtt dolgoztunk. A forgatás is nagy élmény volt, előtte átgondoltuk, milyen eszközökkel és kamerákkal lehet ezeket a felvételeket látványos formában megörökíteni.

Az Elit alakulat kiállítás egy nagyszerű forgatókönyv és szakmai koncepció alapján készült, ahol a tematika egy részének vizuális megjelenítésében vettünk rész. Az érdekes téma és a szakemberek hatékony együttműködése is nagyban hozzájárult a kiállítás sikeréhez. Utókövetjük a kiállításainkat, filmjeinket, fontosak a visszajelzések.

A digitális oktatásban hatalmas lehetőségeket rejt a modern technológia, AR [Augmented Reality, kiterjesztett valóság],  VR [Virtual Reality, virtuális valóság] és egyéb technológiák is. A következő időszak egyik izgalmas kihívása lehet ezek vizsgálata, közösen az oktatásban és a múzeumpedagógiai területen dolgozó szakemberekkel.

A tihanyi bencés apátság királyi kriptája a 11. században. Az apátságban VR-szemüveggel megtekinthető elméleti rekonstrukció. (Forrás: Pazirik Kft.)

Az oktatás szereplői részére külön lejátszási listába szedték az anyagaikat. Milyen látogatottsága van ezeknek? Kimutatható jelentős növekedés a tavaszi időszak óta?

Igen, mind az „Oktatási segédanyagok” lejátszási listánkon, mind a közösségi felületeinken látjuk, hogy megnőtt az érdeklődés a hasonló tartalmak iránt. A filmjeink nagy része kiállítások illetve látogatóközpontok számára készülnek, és csak az adott helyszínen tekinthetőek meg. A járvány kezdetekor létrehoztunk egy „Oktatási segédanyagok” lejátszási listát, ahol 60 filmet tettünk elérhetővé, amik eddig nem voltak láthatóak. Ezeket a videókat egy év alatt több, mint 500.000-en nézték meg. Vannak rekonstrukcióink, amik 30-40.000 embert is elérnek. De természetesen minden szám viszonylagos.

A filmjeink esetében is látjuk, melyek a favoritok. Az egri várhoz készített tartalmaink a legnépszerűbbek. Előttünk élt alkotók bevezettek egy brandet (Eger esetében elég Gárdonyi Gézát említeni), ami könnyebbé teszi a mi munkánkat is. Egy-egy film sikerességében nagyon fontos a film témája, ezen a területen is vannak érdekes tapasztalataink. Úgy látjuk, a mindennapi élethez köthető történetekre nagyobb a fogadókészség, mint a nagyon száraz történelmi tényeken alapuló tematikákra. Természetesen a minőségi tartalom és mondanivaló is megmarad. Egy, az ostromtechnikákat, vagy a kastélyok fűtési rendszereit bemutató kisfilm mindig nagyobb érdeklődést vált ki.

Az évek alatt jelentősen bővült a kínálatuk: 3D animációk, filmek, makettek, komplett kiállítások. Melyik a kedvenc műfaja? Melyik és miért működik a legjobban? Mi az, amit még szeretnének felvenni az „étlapjukra” és miért?

Nehéz kérdés, mivel mi ezt egy egységes egésznek gondoljuk. Itt minden tartalom szimbiózisban él a másikkal. Egyik műfaj nem létezik a másik nélkül, de mindennek a kiindulópontja a 3D elméleti rekonstrukció. A filmek, a makettek, a különböző modern technikák is mind erre épülnek. A kiállítások tervezésében is nagy segítséget jelent a 3D vizualitás. Gyakorlatilag fizikai megépítés nélkül, előre látjuk és érezzük a kiállítást.

Nagy álmunk egy virtuálisan bejárható, hiteles, a legapróbb részletekig kidolgozott történelmi tér elkészítése. Szívesen fejlesztenénk egy olyan oktató anyagot, amelyben például bejárható lenne Mátyás király korában a visegrádi palota és a fellegvár. Lenyűgöző lenne, és persze több évig eltartana a megalkotása. Erre nemzetközi szinten már vannak nagyon szép előképek, hasonló például a Kingdom Come: Deliverance, ami egy cseh fejlesztésű videójáték, fontos történelmi részletekkel.

Győr a 17. század kezdetén. Elméleti rekonstrukció. (Forrás: Pazirik Kft.)

Melyik anyagukra a legbüszkébb? Mitől különleges ez? Mit ajánlana leginkább az olvasóknak, a történelemtanároknak és a diákoknak?

Minden munkánkra büszke vagyok, de leginkább a Pazirik csapatra és arra, amit közösen elértünk, felépítettünk. Hiszen hosszú évek óta olyan hiteles emberekkel dolgozhatok együtt, akik szeretik, tisztelik a munkájukat, és hisznek ezek értékében.

A történelemoktatás egyik kiegészítő elemei lehetnek az elméleti rekonstrukciók és a hozzájuk köthető interaktív elemek. A középkori magyar történelem tanítása során nagy segítség lehet például egy látványos kép a visegrádi palotáról és fellegvárról. Az “oktatási segédanyagok” lejátszási listába feltöltött filmjeink a legkülönbözőbb témakörökben nyújthatnak segítséget, az építéstörténettől kezdve a hadtudományon át a régészeti- és történettudományi kérdéseken keresztül mindent érintenek.

Milyen anyagok készülnek most a Pazirik „műhelyeiben”? Mik a terveik a jövőre nézve?

Az elmúlt időszakban több kastélyt is feldolgoztunk. Ez teljesen más gondolkodást igényel, és a rendelkezésre álló történeti források is mások, mint a várak esetében. Van, ahol rendelkezünk korabeli fotókkal, amelyeknek az elemzése és kiértékelése sem egyszerű feladat. Vannak például töredékesen fennmaradt szobrok, amiket 3D fotogrammetriai módszerekkel mérünk fel, majd virtuálisan szobrászkodva egészítünk ki. Ezek a műalkotások sokszor vándoroltak, átalakultak a történeti korokon keresztül. 

A történeti táj itt történeti kertként jelenik meg, ami külön kutatási terület, és új vizuális megjelenési forma. Ezekben az esetekben már kiváló kiegészítő adat lehet egy-egy történeti térkép, vagy például egy az 1950-es években készült légifotó. Az így előkészített anyagok alapján virtuális kertészekként építjük újra a helyszíneket. A belső tereket korabeli fotók, tervrajzok és egyéb szakmai anyagok alapján alkotjuk meg.

Nemrég a tatai Esterházy-kastélynak egy olyan modelljét építettük meg, ami csak tervrajzon született meg, a valóságban sohasem épült fel. Ebből egy látványos makett is készíthető, a mai 3D nyomtatók már nagyon jó minőségű nyomtatásra képesek. A Kecskemét650 kiállításra 2018-ban készítettünk egy víztorony makettet, ami szintén csak tervasztalon született meg, ennek alapja szintén egy virtuális modell volt.

Buda vára Zsigmond király korában. Elméleti rekonstrukció. (Forrás: Pazirik Kft.)

A végére ismét egy kicsit személyesebb kérdés: szíve szerint mit valósítana meg legszívesebben vagy ha tetszik, mi volna az Ön számára az „álommegrendelés”?

Az szeretném, ha a mostani csapattal, még hosszú éveken keresztül dolgozhatnánk hasonló munkákon, mint amelyeket az elmúlt években készítettünk. Bízom benne, hogy még sokáig lesz rá lehetőségünk. Ha mégis választanom kellene, akkor szeretnénk a középkori Budát bemutató rekonstrukciónkat kiterjeszteni jóval tágabb környezetére. 

 

Fekete Bálint

 

(Borítókép: Szolnok 1552-es látképe. Elméleti rekonstrukció. Forrás: Pazirik Kft.)

Ezt olvastad?

Ha egy animáción felbukkan a vörös griff, az a minőség biztos jele. A logóhoz tartozó vállalkozás, a Digitális Legendárium ugyanis