„Megtalálni Istent mindenben” – Loyolai Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója

P. Arturo Sosa SJ jezsuita szerzetes, a Jézus Társasága generálisa a rendalapító Loyolai Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója alkalmából a 2021. május 20. és 2022. július 31. közti időszakra Szent Ignác-évet hirdetett. Az emlékév keretében világszerte rendeznek különféle, a jezsuita lelkiséggel kapcsolatos programokat. Az alábbi összeállítás az emlékév programjának rövid bemutatása kapcsán a következő kérdésekre keresi a választ: Ki volt Loyolai Szent Ignác és miért érdekes a megtérésének története? Kik azok a jezsuiták? Mi az emlékév célja? Valamint, milyen programok valósulnak meg a Szent Ignác-év keretében?

A Szent Ignác-év hivatalos plakátja (forrás: jezsuita.hu)

Ki volt Loyolai Szent Ignác?

Iñigo López de Oñaz y Loyola –  vagy ahogy az eltelt több mint öt évszázad során ismert lett, Loyolai Szent Ignác – 1491-ben, egy nemesi család legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot Baszkföldön. Származása miatt udvari neveltetésben részesült, értett a fegyverforgatáshoz, jeleskedett a lovagi virtusokban. Élete első szakaszában – ugyan a 16. század szokásaihoz mérten gyakorolta a vallását, mégsem tartóztatta meg magát a világi örömöktől – elsődlegesen a játékok és a nők tettek rá mély benyomást. Fiatalkorának ezen könnyed, a földi élvezetek által vezérelt periódusának kerek ötszáz évvel ezelőtt, 1521. május 20-án egy várfalról visszapattanó ágyúgolyó vetett véget.

Az ifjú Ignác ekkoriban Antonio Manrique de Lara spanyol nemes és navarrai alkirály szolgálatában állt, akinek az oldalán számos csatában részt vett a francia seregek ellen. Az említett ágyúgolyó Pamplona ostrománál törte ketté főhősünk lábszárát, valamint egyúttal harctéri karrierjét is. A szülői házba szállítva a súlyosan sérült fiatal számára igyekeztek megadni az akkoriban elérhető legprofesszionálisabb orvosi és sebészeti ellátást. Ignác, aki súlyos, csaknem halálos következményekkel járó sérülése ellenére is elkötelezett volt az iránt, hogy felgyógyulása után folytathassa temperamentumos életvitelét, több helyreállító műtétnek is hajlandó volt alávetni magát, azonban lába már sohasem tudta visszanyerni eredeti formáját, vagy ahogy Ignác hivatkozik rá: szépségét.[1]

Szent Ignác megtérése

A bonyolult és – altatás hiányában – jelentős fájdalommal járó sebészeti beavatkozásokat követően Ignácra hosszas lábadozás várt. Az ifjú baszk nemcsak a harctéren jeleskedett, de neveltetésének köszönhetően szívesen és sokat olvasott. Elsődlegesen ugyan a különböző lovagregényeket részesítette előnyben, mivel azonban ilyen jellegű könyveket nem tudtak számára biztosítani, kénytelen-kelletlen be kellett érnie a háznál elérhető 14. századi kartauzi szerzetes, Szász Ludolf De Vita Christi – Krisztus élete című művével, illetve egy, a szentek életéről szóló kötettel. Ignác lelkét formálni kezdték a vallásos olvasmányok – olyannyira, hogy a betegágyból már egy megújult szellemiségű Ignác tért vissza az életbe. Szentföldi zarándoklatot tűzött ki maga elé, melyről visszatérve be kívánt lépni a kartauzi rend tagjai közé. Zarándoklata – mely földrajzi értelemben ugyan ekkor még nem ért célt – nagy hatással volt Ignác lelki fejlődésére.

Peter Paul Rubens: Loyolai Szent Ignác csodái (1617/1618, forrás: Kunsthistorisches Museum)

Út közben kezdte el megfogalmazni azokat az egyszerre spirituális és pedagógiai gondolatokat, melyeket 1522–1524 között vetett papírra és melyeket azóta Exercitia spiritualia (Lelkigyakorlatok) címen ismerünk. Ignác hosszú, remeteséggel, tanulással, igehirdetéssel – és ez utóbbi okán a spanyolországi Szent Inkvizíció bűnvádi eljárásaival – tarkított, az Ibériai-félszigeten tett utazásait követően rövid időre valóban eljutott Jeruzsálembe, azonban úgy érezte, másfajta kihívások után kell néznie. A következő tíz évet szorgalmas tanulással töltötte. A latin nyelv stúdiumait a gyermekek közé visszaülve sajátította el, végül pedig a párizsi Studium Generale falai között szerzett egyetemi végzettséget.

Kik azok a jezsuiták?

Ignác a párizsi egyetem falai között ismerkedett meg néhány, hasonló gondolkodású fiatalemberrel, a teljesség igénye nélkül például a későbbi misszionárius Xavéri Szent Ferenccel, illetve a szintén jezsuita Ferenc pápa által 2013-ban szentté avatott Fáber Szent Péterrel. A társaság tagjai 1534. augusztus 15-én tisztasági és szegénységi fogadalmat tettek, majd szentföldi zarándoklatra készültek. Ignácot és társait 1537-ben részesítették a papi rend szentségében. Loyolai szerette volna Jézus Krisztus szülőhelyén, Betlehemben bemutatni első szentmiséjét, azonban erre a geopolitikai helyzet nem adott lehetőséget. A társaság – eredeti elképzelésüket feladva – Rómába utazott, ahol Ignác 1538-ban tudta bemutatni első szentmiséjét. Az egykori párizsi diákok ekkoriban határozták el, hogy a pápa által engedélyezett szerzetesrenddé alakulnak, maguknak pedig a Societas Jesu (Jézus Társasága) nevet választották.

A szerzetesrendet III. Pál pápa végül 1540. szeptember 27-én engedélyezte Regimini militantis Ecclesiae kezdetű bullájával. Az újonnan megalakult római katolikus szerzetesrend első tagjai immár hivatalos formában is vezetőjükké, generálissá választották Ignácot, mely tisztet élete hátralévő 16 évében végig viselte.

A társaság tevékenységének fókuszában elsődlegesen az igehirdetés, a lelkipásztori munka különböző formái álltak. A jezsuita jelmondat is ezt az elmélyült hitvallást tükrözi: (Omnia) Ad maiorem Dei gloriam (“Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére”). A rend tagjai hamar felismerték a nevelésben-oktatásban rejlő lehetőségeket, nem csoda tehát, hogy a közvélemény a jezsuitákat a mai napig mint közép- és felsőfokú nevelési-oktatási intézmények hálózatát fenntartó szerzeteseket ismeri – noha a Jézus Társaság csak nyolc évvel az alapítást követően, egy messinai iskolában kezdett el gyermekek tanításával foglalkozni. Ignác élete vége felé megalkotta a társaság Rendalkotmányát, melybe bekerült a pápa által adott feladatok elvégzésére vonatkozó feltétlen engedelmesség kitétele is. A rendalapító 1556-ban adta vissza lelkét a teremtőnek, de még ezt megelőzően – rendtársai hosszas unszolásának eleget téve – tollba mondta életének történetét. Ez az írás, melyet a Zarándok címen olvashatunk, elsődleges forrásként szolgál nemcsak Loyolai Szent Ignác életútjának és tapasztalatainak, de gondolkodásmódjának, világlátásának vonatkozásában is.

Ignác tevékenységét követően a rend további fejlődésnek indult. A 17. századra már az egész – ekkorra Európán túlnyúló – világot behálózó iskolahálózattal és számtalan misszióval rendelkeztek. A fejlődésnek 1773-ban a rend feloszlatása szabott gátat, azonban 1814-től újra pápai engedéllyel működik a Jézus Társasága. Magyarország területére nem sokkal a római alapítást követően, Oláh Miklós érsek hívta meg a társaság tagjait; Pázmány Péter bíboros, a hazai hitvitázó irodalom kiemelkedő alakja a főpapi méltóságok betöltését megelőzően maga is a rend tagja volt. Nevéhez fűződik a Nagyszombati Egyetem 1635. évi megalapítása, melynek vezetését ugyancsak a Jézus Társaság tudós atyáira bízta.

„Megtalálni Istent mindenben”[2] – A Szent Ignác-év

E hevenyészett rendtörténeti áttekintésből feltételezhetjük, hogy a kanócot meggyújtó francia tüzér nem volt tisztában azzal, hogy az ágyúgolyó mellett milyen további, mai napig hatással bíró folyamatokat állít röppályára. A 2021–2022. évi, idei Szent Ignác-év ennek a magával ragadó spirituális üzenettel bíró megtéréstörténetnek állít emléket. Ferenc pápa az ünnepi év üzenetét így foglalta össze: a Szent Ignác-év célja, hogy „mindent újnak lássunk Krisztusban”. Az emlékév 2021. május 20-án, Pamplona ostromának 500. évfordulóján kezdődött és 2022. július 31-én, Szent Ignác ünnepnapján végződik. A nemzetközi programsorozat kiemelkedő dátuma továbbá 2022. március 12., Loyolai Szent Ignác és egyik első társa, Xavéri Szent Ferenc szentté avatásának 400. évfordulója.

Az emlékév programjai

Az emlékév magyarországi programja 2021. május 20-án, az Erdő Péter bíboros által a Jézus Társaság Magyarországi Rendtartományának budapesti Jézus Szíve templomában bemutatott szentmisével kezdődött. A szentmisét követően mutatták be a Tornya Erika RSCJ szerkesztésében megjelent, formabontó külsejű Zarándokzsebkönyvet, amely a 18. századi magyar jezsuita, Hevenesi Gábor által kiadott Ignáci Szikrák műfajára rímel. Az elsősorban a fiatal felnőttek megszólítására készült összeállítás a rendalapító gondolatiságán keresztül vezeti be az olvasót a lelkigyakorlatok világába. A magyar jezsuita rendtartomány kommunikációjától eddig sem álltak távol az ötletes köztéri plakátok, így a szemfüles járókelő a főváros bizonyos pontjain az ünnepi év során is találkozhat a rendalapítónak a Zarándokzsebkönyvből kiemelt gondolataival.

Tornya Erika RSCJ (szerk.): Zarándokzsebkönyv (Jezsuita Kiadó, 2021; forrás: jezsuitakiado.hu)

A Szent Ignác-év keretében Benelux-államokbeli jezsuiták közreműködésével készült el az alábbi rövidfilm, amely igényes vizuális megoldásokkal mutatja be Ignác megtérésének történetét. A magyar nézők számára Ignác gondolatait Lux Ádám színművész tolmácsolja:

 

Szent Ignác halálának napja, július 31. az 1622. évi szentté avatás óta a rendalapító ünnepnapja. A hagyomány szerint sok esetben ekkor szentelik fel a papi rend előtt álló jezsuita rendtagokat. Nem történik ez másképp idén sem, hiszen például a budapesti Jézus Szíve Templomban Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök egy fiatal magyar jezsuitát szentel pappá. A szertartás keretében első alkalommal hangzik el Kaposi Brúnó Missa A.M.D.G című zeneműve.

Az ünnepi év keretében számos további programmal és megjelenéssel készülnek a magyarországi jezsuiták, illetve a Szent Ignáci lelkiségű apácarendek. A különféle programokról a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya oldalán (jezsuita.hu) keresztül tájékozódhatnak az érdeklődők.

A 2021–2022-es év folyamán a történettudomány legfrissebb eredményei iránt érdeklődők sem maradnak új megjelenések nélkül. A jezsuita fenntartásban lévő, a Massachusetts állambeli Boston College oktatójának, Robert Aleksander Maryks lengyel származású történésznek a szerkesztésében, a Brill nemzetközi kiadóház gondozásában megjelenő Jesuit Studies sorozatban több új, a Jézus Társaságának történetét feldolgozó kötet áll megjelenés, illetve nyomdai előkészítés alatt.

Loyolai Szent Ignác élete és a hatására létrejövő Jézus Társaságának közel félezer éves munkássága azok számára is rejthet különlegességeket, akik alapvetően nem érdeklődnek különösebben a római katolikus egyház története vagy a teológia iránt. A 2021–2022. évi Szent Ignác-év kiváló programokat és lehetőséget nyújt mindenki számára, hogy megismerje a jezsuiták elmélyült, némely esetben formabontó spiritualitású világát.

Dallman Kristóf

Válogatott irodalom:

Bangert, William V. (2002): A jezsuiták története. Osiris Kiadó, Budapest

Loyolai Szent Ignác (2015): A Zarándok – Napló. Jezsuita Kiadó, Budapest

Loyolai Szent Ignác (2019): Lelkigyakorlatok. Jezsuita Kiadó, Budapest

O’Malley, John W. SJ (2015): A jezsuiták története – Loyolai Szent Ignáctól napjainkig. Jezsuita Kiadó, Budapest

Puskely Mária (1998): Kétezer év szerzetessége (I–II. kötet). Dinasztia Kiadó, Budapest

 

[1] Az esztétika, a szép és a csúf szembeállítása a későbbiek során is Ignác spiritualitásának részét képezte.

[2] A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya által a Szent Ignác-évnek adott mottó.

A borítókép forrása: jezsuita.hu.

Ezt olvastad?

Idén is megrendezik a Kutatók Éjszakáját, amelyen szerkesztőségünk több tagja is részt vesz. Lesz olyan, aki előadást tart, de olyan