Ötkarikás történetek – filmajánló

Éppen egy héttel ezelőtt ért véget a 2020-ra tervezett tokiói olimpia. Önmagában az is számos sportoló felkészülését próbára tette, hogy megszervezését elodázta a világjárvány, és a híradásokból tudjuk, hogy ez a versenysorozat is bővelkedett drámai szituációkban. Az ötkarikás játékok történetében megannyi személyes drámára és akár tömegeket érintő, megrendítő eseményre bukkanhatunk. Ezek közül több kívánkozott már regények lapjaira és a filmvászonra.

München (2015)

Stephen Spielberg rendezte azt az amerikai-kanadai-francia filmet, amely George Jonas Megtorlás című regényét vitte vászonra. A magyar származású szerző történetének középpontjában az 1972-es müncheni olimpiai játékok idején, az olimpiai faluban lezajlott terrortámadás és az azt követő megtorló akció áll. 1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet az izraeli csapat 11 tagját (David Mark Berger, Ze’ev Friedman, Joseph Gottfreund, Eliezer Halfin, Joseph Romano, André Spitzer, Amitsur Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer és Moshe Weinberg) túszul ejtette a Connollystraße 31. szám alatti szállásukon. Két sportoló már az ottani dulakodásban életét vesztette.

Az izraeli olimpiai válogatott tagjai közvetlenül a kivégzés előtt
(Forrás:wordpress.com)

A túsztárgyalások nem vezettek eredményre, a német biztonsági szolgálat nem volt felkészült, a hatalmas médianyilvánosság pedig csak fokozta a feszültséget. A terroristákat és a túszokat két helikopterrel szállították a közeli fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre, ahol a Lufthansa egy Boeing 727-ese várt rájuk. Miután a terroristák az egyik gépet személyzet nélkül találták, tüzet nyitottak. Az izraeli sportolók mind életüket vesztették, a palesztin terrorcsoport két tagja élte túl a lövészek támadását. Az incidens nyomán Németország felállította terrorelhárító alakulatát GSG9 néven. Később két túlélő palesztin túszejtőt, valamint az akció feltételezett kitervelőit, az izraeliek titkos akciója során kivégezték, a nyolc végrehajtó közül egyedül Jamal Al-Gashey élte túl bujkálva az esetet. A München című film ennek a Moszad által soha el nem ismert megtorló akciónak a története, amelyben megismerjük egy nemzetközi kémhálózat működését, a résztvevőt vívódásait, az izraeli–palesztin ellentét árnyalatait és a müncheni tragédia részleteit. Jó színészgárda, szép képek, ötletes, a fináléban rendkívül megrázó vágás.

Golda Meir (Lynn Cohen) izraeli miniszterelnök a terrorakció utáni stratégiai ülésen
(Forrás: rogerebert.com)

Richard Jewell balladája (2019)

„A Richard Jewell balladája (angolul szimplán Richard Jewell) az Egyesült Államokban 2019-ben bemutatott életrajzi dráma, mely Richard Jewell, az 1996-os atlantai olimpián elkövetett bombamerénylet fő gyanúsítottja elleni FBI nyomozást és a címszereplő életére gyakorolt hatását mutatja be. A filmet Clint Eastwood rendezte, aki az utóbbi időben főleg hőstörténetek drámai megfilmesítésével (például az Invictus, az Amerikai mesterlövész vagy a Sully) foglalkozik, és meglehetősen ügyesen nyúl a témákhoz. A Richard Jewell balladájához az alapot “American Nightmare: The Ballad of Richard Jewell” című Vanity Fair cikk, valamint Kent Alexander és Kevin Salwen The Suspect: An Olympic Bombing, the FBI, the Media, and Richard Jewell, the Man Caught in the Middle című könyve adta, amiből Billy Ray írt forgatókönyvet – az ő nevéhez fűződik például a Phillips kapitány című film forgatókönyve is. A film producerei közt feltűnik a Jonah Hill és az Oscar-díjas Leonardo Di Caprio neve is.” – írta rovatunkban a filmről szóló cikkében Lengyel Ádám.

A film plakátja (Forrás: port.hu)

Race – A legendák ideje (2016)

„Stephen Hopkins 2016-os Race – A legendák ideje című filmalkotásában arra vállalkozott, hogy bemutassa azt az utat, miként vált az afroamerikai Jesse Owensből, az Ohio Egyetem gólyájából az 1936-os berlini olimpia ünnepelt, négyszeres bajnoka (100 m, 200 m, 4*100 m, távolugrás). Hogyan viszonyult az ifjú bajnokhoz az afroamerikai polgárjogi mozgalom? Hogyan vallottak kudarcot az olimpiai bojkottért tüntetők? Miként reagált a Führer arra, hogy egy afroamerikai győzte le legkiválóbb árja fiait?” – írta bevezetőjében rovatszerkesztőnk, Árvai Tünde.

Owens és Snyder a valóságban és a filmvásznon (Forrás: historyvshollywood.com)

A szabadság vihara (2006)

Quentin Tarantino (állítólag) a dokumentumfilm megtekintése után úgy nyilatkozott: „Minden idők legjobb, el nem mesélt története!” Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára Colin Keith Gray írt és rendezett egy filmet, amely párhuzamosan meséli el a forradalmi eseményeket és az 1956-os melbourne-i olimpiai játékokon éppen a szovjet csapattal összekerülő vízilabda válogatott történetét. A szereplők között ott találjuk Bük Jánost, Gyarmati Dezsőt, Hevesi Istvánt és Csoóri Sándort.


A film egyik plakátja (Forrás: thempi.org)

Olimpia (I. A nemzetek ünnepe, II. A szépség ünnepe, 1938)

Nem hagyhatjuk ki Leni Riefenstahl munkáját, amelyet az 1936-os berlini olimpián forgatott. „Táncosból színésznő. Színésznőből rendező. Rendezőből fotós. Máig leginkább a náci birodalom propagandafilmeseként tartják számon. Az 1936-os olimpiát megörökítő alkotása filmtörténeti remekmű. Övé a legtöbbet elemzett és a legtöbbször félremagyarázott életmű. Ki volt Leni Riefenstahl? Hogy vallott magáról memoárjában?” – tette fel a kérdést és fejtette ki rovatunkban Csák Krisztina Csilla. A két évig tartó utómunkálatok eredményét végül 1938. április 20-án a Führer születésnapján mutatták be. Schubert Gusztáv a Filmvilág egykori rovatvezetője azt írta róla, hogy „tömény vizuálerotika”. A kor olyan technikai újításait alkalmazták már a felvételkor, mint a futókkal együtt száguldó kamera, a légi felvétel vagy a teleobjektív.

Riefenstahl az 1972-es müncheni olimpián (Forrás: Leni Riefenstahl Medienarchiv)

Az olimpiák történetéhez kapcsolódó, korábban megjelent cikkeink:

Pecsők László: Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok

Árvai Tünde: Egy magyar név az athéni márványban: Kemény Ferenc

Árvai Tünde: Első olimpikonjaink – négy sportág, négy arany

Árvai Tünde: Az öt karikától a színes tacskóig – Olimpiai jelképek

Ezt olvastad?

Egy hiánypótló kiállítás, amely rendhagyó módon nem a Szovjetunió büntetőtáborainak állít emléket, hanem a szovjet érdekszférába került közép- és kelet-európai