„Paradigmaváltásra van szükség” – Konferencia és műhely a Kádár-korszak és a rendszerváltás történelmi fogalmainak tanításáról

2022. október 1-jén Budapesten, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának épületében került sor a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), valamint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) közös tudományos rendezvényére, „A Kádár-korszak és a rendszerváltás történelmi fogalmainak tanításáról” című konferenciával egybekötött műhely megrendezésére. Az eseményen először plenáris előadások hangoztak el, melyeket utána ezekhez kapcsolódó tematikus műhelyek, majd végül gyakorló pedagógusok jógyakorlatai követtek. A rendezvény célja a történettudomány, a történelemdidaktika és a közoktatás közötti kapcsolat megteremtése, Kádár-korszak és a rendszerváltás történelmi fogalmainak pontosítása, és a gyakorló történelemtanárok munkájának segítése források, feladatok, új nézőpontok ajánlásával/beemelésével.

A rendezvényt Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, Kaposi József, a Magyar Történet Társulat Tanári Tagozatának elnöke nyitották, ahol Katona András „Fél évszázad a történelemtanítás szolgálatában” című (Az alábbi linken szabadon hozzáférhető) rövid kötetbemutatójára is sor került. Köszöntötte még a résztvevőket Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója, valamint Soós Viktor Attila a NEB bizottsági tagja.

A plenáris előadásokat az érdeklődők online is követhették, az alábbi linken elérhetők.

Plenáris előadások:

• Bánkuti Gábor (PTE BTK Modernkori Történeti Tanszék habilitált egyetemi docens): A Kádár-korszak politikai rendszerének jellege és a kommunista diktatúra alapfogalmai
• Kojanitz László (Magyar Történeti Társulat Tanári Tagozata, elnökségi tag, REFTANÁR tananyagfejlesztő): Történelmi fogalmak tanításának nehézségei
• Ö. Kovács József (Magyar Nemzeti Levéltár, tudományos igazgató; PPKE BTK, MTA doktora, egyetemi tanár): A Kádár-korszak gazdasága
• Soós Viktor Attila (NEB, bizottsági tag): Kultúra és egyházpolitika a Kádár-korban
• Nyári Gábor (RETÖRKI, ügyvezető igazgató): A rendszerváltás
• Horváth Gergely Krisztián (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat BTK Történettudományi Intézet Vidéktörténeti témacsoport, tudományos főmunkatárs): A Kádár-korszak társadalma

Bánkuti Gábor a Kádár-korszak intézményrendszerét (pl: pártirányítás rendszerének működése, pártállam működtetésének jellemzői, a Kádár-rendszer periodizációja), a magyar szovjet variáns sajátoságait mutatta be, kitérve a középiskolai tankönyvi kánonra, fogalomhasználatára, annak esetleges problémáira.

A tankönyvnarratíva alapján a Kádár-korszak tanítása túlszimplifikált, emiatt a tankönyvek fél-fals információkat tartalmaz. Ebből a fogalmi hálóból ugyanis rekonstruálható, hogy milyen narratívát képviselnek a tankönyvek: „megtorlás; Kádár tanult Rákosi hibájából; konszolidáció; életszínvonal; háztáji; puha diktatúra; tartós fogyasztási cikkek; három T; fusi; olajár; adósság; rendszerváltás (…). 1956-ig rossz, utána jó”.

Emellett a történeti fogalmak tekintetében a kor hatalmi szókészletből átvett kifejezések használatosak, viszont emiatt a korszak értelmezése félresiklik (pl: kádári alku, konszolidáció jelentéstartalma), mely nagyban nehezíti ennek a korszaknak a megértését.

Kojanitz László négy különböző, a történelmi gondolkodás fejlesztésében szerepet játszó történelmi fogalmat különített el egymástól, melyeket előadásában definiált és példákkal is szemléltetett. Így beszélt a kontextus specifikus egyedi fogalmakról (pl: három T), a több kontextusban is megjelenő általános fogalmakról (pl: restauráció). A kolligációs fogalmakról, melyek esemény/fogalomegyüttest jelölnek (pl: Kádár-rendszer). Beszélhetünk továbbá tartalmi kulcsfogalmakról, melyek kontextustól függetlenül használhatók, adaptív gondolkodás kialakítására alkalmasak (pl: gazdasági rendszer). Az előadó bemutatta emellett az értelmező kulcsfogalmat is, melyek az összefüggések megértésében (pl: ok és következmény) szemléltetésére használhatók. Ha tanórán feltesszük a kérdést, hogy „Mi változott Rákosi-korszakhoz képest a Kádár-korszakban?”, akkor tanárként az a feladat, hogy a diákokkal megértessük, hogy erre a kérdésre mennyire sokféleképpen lehet válaszolni (pl: jelképek és tárgyak változásai, politikai/gazdasági/stb változások vizsgálata).

Ö. Kovács József a Kádár-korszak gazdaságáról adott elő. Előadásában a Kádár-rendszer merev hierarchiájáról, a korszerűtlen és veszteséges gazdaságpolitikájáról, a korszak közhelyeiről beszélt. Így többek között kitért az új gazdasági mechanizmus mint csődeljárási intézkedés bemutatására; a parasztság elleni diszkriminatív intézkedésekre, a hátrányos helyzetű települések helyzetére. Összegezve tehát a tervgazdaság, a szocialista projekt bukásáról, annak „halva születéséről” és ennek okairól adott elő.

Horváth Gergely Krisztián előadásában a Kádár-kor társadalmának generációs tapasztalatait összegezte, kitérve a szovjet típusú gazdaságpolitika sikertelenségére. A Kádár-korszak embere még az előző rendszerek tapasztalatában nőtt fel, az 1953-1970 közötti generáció, alakította ki mintáit közvetlenül a Kádár-korszak tapasztalatai alapján. 1960-as évek gazdasági intézkedései azért tűntek sikeresnek, mert ekkor még volt tartaléka az országnak, az új gazdasági mechanizmus a csőd elérésnek lassítását jelentette. A korszak nagy kérdése az volt, hogy hogyan lehet piacgazdaság bevezetése nélkül elkerülni az államcsődöt. Az 1970-es évek „kádári aranykora” lényegében azt jelenti, hogy a politikai elit békén hagyta a társadalmat. 1938-tól 1961-ig ugyanis 13 komoly társadalmi trauma érte a magyarokat. A rendszer sikertelen társadalom-, és gazdaságpolitikájára számos példát találunk (pl: kivándorlás 1956 után, akiknek fele 20 év alatti, vagy az anyagi „több lábon állás” kikényszerülése).

Soós Viktor Attila plenáris előadása a Kádár-korszak működésmódját mutatta be a kultúrán és egyházpolitikán keresztül. Az előadás számtalan olyan közhelyre mutat rá, amely a korszak „puhaságát” mutatja meg, miközben a rendszer célja továbbra is a közvetlen irányítás, kontroll megtartása volt. Például a korszak legnagyobb egyházi pere, a Fekete hollók ügy 1961-ben zajlott. Az 1970-es évekre már nem a párt feladata volt a rendszerellenesnek vélt egyházi személyek leváltása, hanem a párthoz hű egyházi vezetőké. Emellett a megfigyelés és a személyek kategorikus besorolása (pl. reakciós) a rendszerváltásig folytatódott. Az előadás második felében az előadó a „három T” elvénél hozzátette, hogy ezek a kategóriák előre nem meghatározhatók voltak, a pártállam döntötte el, hogy az adott mű melyik kategóriába esett bele.

Az utolsó előadást Nyári Gábor tartotta, aki a rendszerváltozást, annak elnevezését, külső és belső okait, következményeit mutatta be. 1989-re a kultúrából érkező rendszerkritikus hangok a társadalom szélesebb rétegeit elérték, a társadalom békén hagyásán alapuló Kádári-taktika tehát nem volt tartható, a pártállam és a nép „reakcióhulláma” hozta el tulajdonképpen a rendszerváltást. Pozsgay Imre személye érzékeltette a szocializmus reformjából a parlamentáris demokráciába való áthaladást, melyből utóbbiban már nem szántak neki szerepet. Az 1989-es esemény elnevezéséről többféle elnevezés is kering a köztudatban, melyet a történettudomány különbözőképpen értelmez. Nyári Gábor szerint mindhárom terminus használata releváns lehet, hiszen a politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok komplexitása ezeket indokolttá teszi. Magát a rendszerváltást különböző feltételek (pl. politikai, jogi) alapján definiálhatjuk, ezek alapján a 20. század magyar történelmében jóval több ilyen történt (pl. 1919, vagy 1949) az 1989-es rendszerváltás mellett.

Műhelyek:

1. műhely: A kommunista diktatúra és politikai rendszer (Bánkuti Gábor, Gyertyánfy András, PTE BTK, tanársegéd)
2. műhely: A Kádár-korszak társadalma (Horváth Gergely Krisztián, Herber Attila, Károli Gáspár Református Egyetem BTK, adjunktus)
3. műhely: A Kádár-korszak gazdasága (Ö. Kovács József, Jakab Péter, ELTE BTK, tanársegéd)
4. műhely: Kultúrpolitika és egyházpolitika a Kádár-korban (Soós Viktor Attila, Kojanitz László)
5. műhely: A rendszerváltoztatás (Riba András László, Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár, archívum- és szakmafejlesztési igazgató, Németh Máté, Babits Mihály Gimnázium, Budapest IV. ker., tanár)

 

Jógyakorlatok:

1. szekció – A Kádár-korszak tanítására vonatkozó jógyakorlatok, elnök Dr. Kojanitz László

• Kis Krisztián Bálint (Szolnoki Tankerület): Történelem a mozgalmi dalok tükrében
• Gulyás Zoltán (Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd): Humor a történelemben – a történelem humora
• Kiss Károly (Európa 2000 Gimnázium, Budapest): A szamizdat és cenzúra a diktatúra idején

2. szekció – Tevékenységközpontú jógyakorlatok, elnök Dr. Kiss Csilla

• Hománé Móra Éva – Hunyadi-Buzás Éva (Kemény Ferenc Sportiskolai Általános Iskola, Eger): Retro-túra a Rákosi- és a Kádár-korszakba
• Beliczai Tamás (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola, Szolnok): Lézervágó a történelem tanításában
• Rózsár Dánielné Berényi Mónika (Dobó Katalin Gimnázium, Esztergom): A bazi nagy görög projekt megvalósítása

3. szekció – Elméleti és történeti megközelítések, elnök Dr. Katona András

• Remeczki Imre (Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium, Sárospatak): Hogyan tanítsuk a Kádár-korszak legfontosabb fogalmait? Sehogy!
• Albert Gábor (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár): Vízügyi történetírás a Dégen-korszakban
• Mátó Áron (egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem): Retorika, gondolatkísérlet és dilemma-diszkusszió, avagy „a tanár megdöntésére”; tett kísérlet

4. szekció – Személyes történelem, vallásföldrajz, mélység-elv, elnök Dr. Gyertyánfy András

• Árpási Ildikó (Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola, Hódmezővásárhely): 1968 Csehszlovákia – A bevonulás egy sorkatona naplója alapján
• Pete József (Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma, Pécs): Vallás(földrajz)i ismeretek a történelemórán
• Jáger Amália (Nagy Lajos Gimnázium, Szombathely): Nyomozzunk! Bűntény a palotában

Összegezve, a konferencia sikerességét mutatja a nagyfokú érdeklődés mellett a konferencia a műhelyek munkája, mely a korszakhoz kapcsolódó fogalmak (újra)értelmezésében, az esemény gondolatébresztő, kreatív ötleteteknek, új értelmezési keretek és narratívák megjelenésének megtárgyalásában játszott kimagasló szerepet. Továbbá teret engedett a történelemtudomány, a közoktatás, valamint a történelemdidaktika szereplőinek párbeszédére.

A rendezvényről egy hosszabb beszámoló is készül, mely a Történelemtanítás következő számában fog megjelenni.

Tóth Judit– Mátó Áron

Ezt olvastad?

„Levéltárban jártunk, kincseket találtunk” – egy felső tagozatos levéltárpedagógiai foglalkozássorozat

Szerencsésnek érezheti magát az a történelemtanár, akinek van arra lehetősége, hogy levéltárpedagógiai foglalkozásokat vegyen igénybe. Ha ehhez még lelkes és

X