A középkori pápai oklevelektől Forgách Ferenc érsek levelezéséig – VII. Fraknói Egyetemi Műhelyszeminárium

Hetedszer került megrendezésre 2022. november 21-én a Fraknói Egyetemi Műhelyszeminárium, ezúttal Győrben, a Brenner János Hittudományi Főiskolán. A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport előadás-sorozatának kitűzött célja, hogy integrálja a professzionális történeti kutatást és az egyetemi oktatást, valamint egy-egy nyilvános esemény egyúttal római részprojektek lezárásaként is értelmezhető. Ezúttal Nemes Gábor és Kruppa Tamás mutatták be most befejezett és kötet formában napvilágot látott projektjeiket.

A Brenner János Hittudományi Főiskola dísztermében összegyűlteket Lukácsi Zoltán székesegyházi kanonok, a főiskola egyháztörténeti tanszékének vezetője köszöntötte. Beszédében külön örömének adott hangot, hogy a 2021-es VII. Fraknói Nyári Akadémia után, idén újra befogadhat egy, a Fraknói Kutatócsoporthoz köthető rendezvényt a főiskola. Ezt követően Tusor Péter hangsúlyozta, hogy a felsőoktatásba bekapcsolódó műhelyszemináriumok a római magyar tudományos élet meghatározó programjait hivatottak bemutatni.

Első előadóként Nemes Gábor szólalt fel, aki „Pápai oklevelek a késő középkori Magyarországon (1417–1526)” címmel tartott előadást. Referátuma idén megjelent, Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526) című kézikönyvén alapult, amely számba veszi a Kárpát-medence levéltáraiban fellelhető, kiadott pápai kiadványokat 1417 és 1526 között. Előadásában először a pápai oklevelek összegyűjtésének és kiadásának modernkori, nemzetközi és magyar historiográfiáját osztotta meg a hallgatósággal. Ennek során kiemelte, hogy vállalkozásának egyik előképe az Index Actorum Romanorum Pontificium című, Giulio Batteli által összefogott sorozat.

Ezután az előadó rögzítette a pápai oklevelek típusait, a különböző oklevéltípusok közti különbségeket és azok forrásértékét. Az előadás további része a most kiadott kötetben szereplő 1064 kéziratos kiadvány – köztük 344 eredeti – 672 megőrzött oklevélszövegére koncentrált. Az előadásból kiderült, hogy azon pápák idejéből, akik tovább ültek Szent Péter trónján, természetszerűleg több dokumentum maradt fent, ám egyes évekre eső oklevélszövegek aránylag azonos mértékben oszlanak meg. A Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött regisztrumokkal egybevetve a szerző megállapítása szerint a középkori magyar királyság területén a kiadott pápai oklevelek 2–3%-a maradhatott fent a jelenkorra.

Végezetül Nemes Gábor kitért a pápai bullák utóéletére, azok régészeti jelentőségére. Európa-szerte, így Magyarországon is nagy számban kerültek elő sírokból pápai bullák. A legismertebb magyar példa a Janus Pannonius pécsi sírjából előkerült ólombulla. Hasonló leletekre bukkantak régészek Egerben, Veszprémben, Abasáron és Rudinán is. Feltehetőleg a kinevezéseket tartalmazó oklevelek kerültek a sírokba, amik az adott személy halálával érvényüket vesztették, ezért vele temették. Zárásul az előadó a középkor végi, magyar vonatkozású pápai oklevelekkel kapcsolatos jövőbeni terveit és feladatait is vázolta. Jelesül a Kárpát-medencén kívüli, főleg Bécsben található magyar vonatkozású dokumentumokat tervezi a most megjelent kötetben felállított rendszer szerint repertóriumba venni.

Nemes Gábor után a műhelyszeminárium Kruppa Tamás előadásával folytatódott, aki Forgách Ferenc nyitrai püspök, későbbi esztergomi érsek és bíboros politikai levelezését ismertette. Előadása – akárcsak Nemes Gáboré – a gondozásában idén megjelent köteten alapult (CVH II/9). Kruppa bevezetőjében hangsúlyozta Forgách páratlan karrierjét, amely az evangélikus, konvertita főnemesi családtól az esztergomi érseki székig és a bíborig vezetett. A közreadott levelek javát a Vatikáni Apostoli Levéltár, valamint a Biellai Állami Levéltár őrzi.

A kötet nem csupán Forgách által írt és neki címzett leveleket tartalmaz, hanem tágabb összefüggéseiben a korszakra reflektáló dokumentumok is kiadásra kerültek benne. Így került a kiadott 212 irat közé 75 nunciusi jelentés is. A források döntő többsége az 1606–1609 közötti időszakból származik, a fennmaradó iratok nagyobbik része pedig 1610–1615 között született; mindössze néhány iratot találunk az 1606 előtti korszakból. Ennek fő oka a Bocskai-felkelés következtében a Habsburg Monarchián belül előálló rendkívüli politikai helyzet és válság, amelyet tovább éleztek a Habsburg-dinasztián belüli ellentétek. A válság, amely egészen 1609-ig elhúzódott, fő elemei a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatának engedélyezése, a főpapok hivatalviselésének korlátozása, a világi bíróságok jogkörének bővítése az egyháziak rovására, az elkobozott egyházi birtokok jövőjének kérdése, illetve a jezsuita rend kitiltása voltak. Ezek azzal fenyegettek, hogy megszűnik a katolikus egyház létalapja, sőt végső soron eltűnik a magyarországi katolicizmus. Forgách vitathatatlan érdeme, hogy sikerült ezt megakadályozni.

Az előadó kiemelte Forgách és a jezsuita rend különleges kapcsolatát is. Az előadás az okmánytárban megtestesülő kutatási eredmények ismertetésével nemcsak a magyar katolikus egyház méltatlanul háttérben maradt alakjának tevékenységét értékelte újra, hanem rámutatott arra is, hogy Forgách politikai tevékenysége igen fontos, máig kellően számba nem vett adalékokkal gazdagítja tudásunkat a Habsburg Monarchia egyik igen fontos időszakáról. Kruppa előadásában kitért Forgách jellemére is, ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a kép tisztázását nehezíti utóda, Pázmány Péter tevékenysége, aki miatt máig elhanyagolták elődje munkásságát. Az előadó reményét fejezte ki, hogy ez a munka is segítheti egy korszerű Forgách-életrajz kialakítását, amely kiemelné a főpap történeti személyét Pázmány árnyékából.

A rendezvényt Fedeles Tamás zárszava rekesztette be, aki felidézte Nemes Gábor kötetének sikeres októberi, római bemutatóját. Majd Kruppa Tamás felé fordulva sürgette a Forgách-életrajz mielőbbi megjelentetését és gratulált a két kutatónak a lezárt részprojektjeikhez.

Kanász Viktor – Oláh P. Róbert

A bemutatott kötetek adatai:

• Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526), összeállította és a bevezetést írta Nemes Gábor, Budapest–Róma 2022. (CVH II/10)
• Forgách Ferenc okmánytár. Válogatott politikai levelek és iratok (1586–1615), feltárta, közreadja és a kísérő tanulmányt írta Kruppa Tamás, Budapest–Róma 2022. (CVH II/9)

A cikk az Újkor.hu és az ELKH–PPKE–PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

Maszkulinitás és társadalmi nem a kora újkorban

A ’60-as évek után számos fordulat történt a történettudományon belül, akár nyelvi, akár térbeli értelemben. E folyamatok közé sorolható a

X