Róma harcosa, avagy milyen az, amikor az ókorról történész ír regényt?

A történész vagy latinista nem tudja levetkőzni magát, még akkor sem, ha végre szakirodalom helyett szórakoztató irodalom olvasására adja a fejét. Engem a latin nyelv és kultúra középiskolás koromban fertőzött meg, azóta előszeretettel keresem a könyvesboltok polcain az antik kultúra világába és Róma történelme köré szőtt regényeket, novellákat. Jelen írás kevésbé recenzió, mint inkább könyvajánló egy könyvsorozathoz, amely Római Birodalom történetének (irodalmi és filmes szempontból) kevésbé népszerű korszakába, a Kr. u. 3. századba kalauzolja el az olvasót. De nemcsak az időszak szokatlan, a helyszín is, ugyanis Róma és Itália helyett a történetünk a birodalom keleti provinciáiban, sőt még azon túl indul útjára. A következőkben történész (és latinista) szemmel igyekszem megvizsgálni és bemutatni Harry Sidebottom Róma harcosa (Warrior of Rome) című könyvsorozatát.

Mielőtt a könyvekre rátérnék, érdemes néhány szót ejteni a szerzőről. Harry Sidebottom brit történész, az oxfordi St. Benet’s Hall és a Lincol College munkatársa. Tudományos művei az ókori hadtörténelem és az ókori művészet, valamint a Római Birodalom kultúrtörténetének témakörét ölelik fel. Írói hírnevét a Róma harcosa és Caesarok trónja (Throne of Caesars) könyveknek köszönheti. A Róma harcosa könyvsorozat jelenleg kilenc könyvet ölel fel, ebből hat magyarul is olvasható:

1. Tűz keleten (Fire in the East), 2008
2. Királyok királya (King of Kings), 2009
3. A Nap oroszlánja (Lion of the Sun), 2010
4. A Kaukázus kapuja (The Caspian Gates), 2011
5. Észak farkasai (The Wolves of the North), 2012
6. A Borostyánút (The Amber Road), 2013
7. The Last Hour, 2018
8. The Burning Road, 2021
9. Falling Sky, 2022.

Történetünk főhőse Marcus Clodius Ballista, aki a germán angel törzs vezetőjének fia, és ifjúkorától kezdve Rómában nevelkedik és egy ősi római patrícius család sarját, Iuliát veszi nőül. A történetszálat az olvasó ott veszi fel, hogy Ballista az, aki a lázadás során megöli Aquileiánál Maximinus Thrax császárt, ezért annak kísértete üldözni fogja őt egész életében az álmaiban. Ezután ugrunk az időben egészen Kr. u. 255-be, amikor Ballistát kinevezik dux ripaenek (Eufrátesz-menti védelemért felelős római tiszt a Kr. u. 3. században) és a kinevezésével együtt feladatul kapja Arete városának védelmét a perzsákkal szemben. Ballista állandó útitársai, hűséges szolgálói Calgacus és Maximinus. Az első három regény cselekménye a keleti provinciákban játszódik, a negyedik könyvé a kaukázusi királyságokban, míg az ötödik darabban főhőseink a sztyeppére utaznak a herulokhoz, a hatodikban pedig Ballista végre hazaindul az angelekhez. A hetedik könyvben már Róma dombjait és utcáit koptatja Ballista, majd a nyolcadikban hazatér Szicíliába (itt volt birtoka), hogy aztán a Falling Sky-ban Gallienus oldalán ismét hadba vonuljon. Az egyes könyvek tartalmát nem szeretném részletezni, kedvcsinálónak ajánlom a könyvek fülszövegeinek elolvasását, a tartalmi elbeszélés helyett inkább nézzük meg a könyvek a történelmi hátterét és valóságát.

A könyv által tárgyalt korszakban valóban élt egy Ballasita (vagy Callistus) nevű római tiszt, aki a birodalom keleti határán tevékenykedett. Sajnos életére vonatkozóan kevés forrás áll rendelkezésre, és azok is később keletkeztek, így igazságtartalmuk erősen megkérdőjelezhető. A Historia Augustában (császár életrajzok gyűjteménye) megtalálható Ballista életrajza. A Macrinausok császársága idején lovassági parancsnokként és/vagy praefectus praetorióként, a praetorianus testőrség parancsnokaként szolgált. A perzsákra több ízben is vereséget mért, például Szoloinál (itt még Sápur háremjét is foglyul ejtette), Szebaszténél és Corycusnál. Azt Harry Sidebottom is bevallja, hogy a történelmi Ballistát ő kereszteli el a regény Marcus Clodius Ballistájává. Továbbá, ami a regénybeli szereplő és a valódi Ballista között eltérő életrajzi szál, az a származás. Nem valószínű ugyanis, hogy a Historia Augusta Ballistája angolszász származású lett volna. Ugyanakkor fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a Kr. u. 4. században sok germán harcosból vált a római hadsereg magas rangú tisztje. Ha úgy tetszik, a regény Ballistája megelőzte korát. Ugyan nem ő volt az, aki megölte Maximinus Thraxot Aquileiánál, de a császár valóban a városnál kitört katonai lázadásban lelte halálát.

Fentebb említettem, hogy a regény cselekménye a Kr. u. 3. században, annak is a második felében játszódik. Ez a korszak (Alexander Severus és Diocletianus uralkodása közti időszak) az instabilitás, a válság időszaka. Ha a politikát nézzük, rövid idő alatt rengeteg császár váltotta egymás, nem ritka, hogy usurpatorok (trónbitorlók) kívánták maguknak a császári hatalmat, ekkorra a legiók a legfőbb “császárcsinálók”. A Római Birodalom a hadviselés tekintetében sem állt helyzet magaslatán, ugyanis egyre többször arattak győzelmet a barbár seregek a polgárháborúktól meggyengült Róma felett. Sőt még az is megesett, hogy római császár, egészen pontosan Valerianus császár, a perzsa uralkodó fogságába került és ott is halt meg. (Erről a regényben is olvashatunk.) A történelmi korszak ábrázolása is (viszonylag) pontos. A viszonylag szót azért tettem zárójelbe, mert a szerző olykor eltér a valós történelmi eseményektől a regény történetívének a javára. Azonban minden ilyen esetben a könyv végi Függelékben található Történelmi háttér/Történelmi utószó részben felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mi fikció regényében.

Érdemes még más miatt is kiemelni a könyvek végén található Függeléket, ahol a történelmi háttér mellet a regényekben előforduló történelmi személyekről, helyszínekről, népekről, esetleg ókori hadászatról kaphatunk rövid leírást. Emellett az egyes témák kapcsán a szerző szakirodalmi ajánlással is él. Minden könyv végén található egy lista a 3. században uralkodott császárokról, ami hasznos fogódzó lehet az olvasó számára. Továbbá, mivel az író regényeiben előszeretettel használ latin kifejezéseket a hadászat vagy a közigazgatás területén, így a könyv végén szómagyarázatot is találunk. Természetesen nem csak a latin kifejezések kerültek bele, hanem például az első könyvben a perzsa kultúrával kapcsolatos szavak is.

A regényben olvasottak könnyebb megértését, elképzelését segítik az egyes könyvek elején található térképek: van, amelyik Ballista útját mutatják, jelölve a különböző tisztségei alatt megtett útvonalat, van, amelyik a Római Birodalom 3. századi állapotát mutatja, de például az ötödik könyv elején a fekete tengeri sztyeppéről (a mai ukrán alföld), a hatodik elején az északi germán népek területeiről is közölt térképet a szerző. Emellett az ostromlott városokról is kapunk egy térképet/alaprajzot, ami segítheti a tájékozódásunk a történet olvasása közben. Bár a regény az olvasó szórakoztatására készült, a hozzáadott mellékletek tanulmányozásával az antikvitásban kevésbé vagy semennyire sem járatosak is kellő tudással vértezhetik fel magukat az antikvitás témájában.

Eleinte szkeptikus voltam a regényeket illetően, a háborús tematika kevésbé vonzott, de az antikvitás miatt adtam neki egy esélyt. A hatodik könyv vége felé járva azt hiszem, jól döntöttem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a háború nincs hangsúlyosan jelen, hiszen főhősünk is egy római katona, ugyanakkor nem csak a római hadművészet világába kalauzolnak el bennünket a könyvek. A regényeket olvasva hű képet kaphatunk a korabeli politikáról. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy főhősünk ügyetlenül mozog a római politika színterén, nem látja át az udvari intrika világát. Felesége az, aki a politika útvesztőjében vezetni próbálja és hasznos tanácsokkal látja el. Ballista külföldi diplomáciai útjainak köszönhetően arra is rálátásunk nyílik, hogy a meggyengült birodalom számára mennyire fontosak a szövetségesek, hogy Gallienus nem azért szeretne békét keleten, hogy az alattvalói élete nyugodtabb legyen, hanem azért, hogy seregei teljes erejével a trónbitorló(k) ellen indulhasson. A hadászat és a közügyek mellett a római kultúra is lépten-nyomon megjelenik. Olvashatunk idézeteket Homérosz eposzaiból, Seneca és Euripidész Médeia című tragédiájából, de Sidebottom olyan szerzőket is említ és használ, akik talán az antik irodalomban járatlanok számára ismeretlenek, mint például Lukianosz és Apollóniosz Rhodiosz. Ha már kultúra, akkor az olvasó a római vallással is megismerkedhet, sőt főhősünk hitvilágában a germán vallás is megjelenik. Az első három könyvben a perzsák hite is hangsúlyosan van jelen, sőt az első és a második könyvben még a kereszténység is megjelenik. Ami különösen tetszett, hogy a római vallás nem merül ki a mitológiában, hanem például az egyéb szakrális szokások, babonák is felvillannak, például hogy milyen szertartás elvégzésére van szükség akkor, ha a római küldöttség hajóval indul diplomácia útra.

A regényeken érződik Sidebottom antikvitásban való elmélyültsége, ez leginkább azok számára lesz tetten érhető, akik „szakmai” szemmel olvassák. Ugyanakkor a könyv legnagyobb értéke pont az, hogy Sidebottom célja nem az információk sokaságának az olvasóra zúdítása, hanem bárki számára szórakoztató, érthető és olvasmányos regény írása volt. Szerintem magával ragadó írói stílusával ez sikerült is a szerzőnek. A szakmabeliek számára pedig az antik kultúrával kapcsolatos finom utalásai már csak a habot jelentik a tortán.

Csapó Fanni

(Borítókép forrása: Wikipedia)

Ezt olvastad?

A város, amire szemet vetett Hadrianus – Adrian Goldworthy regényéről

Adrian Goldworthy A Város című regénye a Római Birodalom fénykorába, Traianus császár (98-117) uralkodásának idejére kalauzolja el az olvasót. A

X