Schönborn-Buchheim Ervin gróf és a munkács-szentmiklósi uradalom

A munkács-szentmiklósi uradalom a királyi Magyarország hitbizományai között is az egyik legnagyobbnak számított. Már 1726-ban a német származású Schönborn családhoz került, de a 19. század közepéig a beregi birtok a Schönborn grófok számára leginkább jövedelemforrásként szolgált. Ez változott meg Schönborn-Buchheim Ervin irányítása alatt, aki 1866 és 1903 között állt az uradalom élén. A domínium 19. századi és 20. század eleji történelme és ezen időszakban játszott szerepe eddig nagyobbrészt feltáratlan maradt. A cikkemben a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni az uradalmat csaknem fél évszázadon át irányító embert, illetve azt, hogy milyen szerepe volt a családnak Bereg vármegyében a dualizmus korában. Elsősorban két szemponttal kívánok foglalkozni. Egyfelől azzal, Schönborn Ervin milyen politikai pozíciókat töltött be, hogyan vett részt Bereg vármegye életében, másfelől azzal, milyen szociális intézkedéseket hajtott végre.

Bereg vármegye területén számos nemesi birtok volt található, melyek közül a nagyobbak a bilkei, az ilosvai, a komlósi és a Lónyay-uradalmak voltak. Kiemelkedett azonban mind közül a munkács-szentmiklósi, amely a vármegye területének a 66 százalékát tette ki. Az uradalom területe összefüggő egészet alkotott az Északkeleti-Kárpátok hegyeitől le egészen a Beregszász–Nagymuzsaly szőlővidékig, valamint a Tisza-partirónaságig – a maga idejében Közép-Európa egyik legnagyobb birtoktestének számított.

Bereg vármegye domborzati térképe (Wikipedia)

Az uradalom 1711-ig a Rákóczi család tulajdonában állt, majd a II. Rákóczi Ferenc sikertelen szabadságharcát lezáró szatmári békét követően a kincstár kapta meg az óriási birtokot. 1726-ban III. Károly osztrák császár és magyar király Schönborn Lothár Ferenc mainzi érseknek és választófejedelemnek adományozta – a munkácsi vár kivételével. Ezzel vette kezdetét a vidék és a német eredetű család csaknem 200 éves közös története.

Az új tulajdonosok sokáig csak jövedelemforrásként tekintettek a latifundiumra, helyettük kinevezett megbízottként prefektusok gyakorolták a közvetlen hatalmat. Gróf Schönborn Károly volt az első, aki 1844-ben – 118 évvel az adományozás után – mint tulajdonos személyesen is ellátogatott Bereg megyei birtokaira. A vidék és az idegen grófi család közötti kapcsolat azonban egyértelműen az ő fia, Schönborn Ervin idején vált szorosabbá.

Schönborn-Buchheim Ervin 1842. november 7-én született Schönborn Frigyes Károly és Bolza Anna gyermekeként. Apja 1854-ben bekövetkezett halála után nagykorúságáig anyai nagyapja, Bolza József gyámsága alatt állt. A Bolza család felmenői olasz származásúak voltak és 1792-ben nyertek indigenátust, majd – házasság révén – Szarvason szereztek maguknak birtokot.

1864 áprilisában megnősült, felesége Trauttmansdorff-Weinsberg Franciska grófnő lett, akitől négy lánya és két fia született. 1865-ben kettős öröm érte, ekkor született első gyermeke, Anna, és ugyanebben az évben kapta meg első udvari címét is, császári és királyi főkamarási rangot.

1866. november 7-től – nagykorúságát elérve – megkapta a család 1711-ben alapított hitbizományi területeit: a Stájerországban lévő Hefesensteini, Schönborni, Muhibergi, Göllersdorfi, Mauterni, Rossazi, Arafelsi, Waldöneteini és Dornecki, valamint a magyarországi munkácsi és szentmiklósi uradalmakat is. Magyarországi birtokai egy 1864-ben tartott összeírás alapján ekkor 249194 holdat (143402 ha) tettek ki.

Emellett 1866. december 27-én Bereg vármegye főispánja lett, e tisztséget egészen 1871-igtöltötte be. Főispáni rangja ellenére nem vállalt aktív szerepet sem az ország, sem pedig a megye politikai életében, a magyar országgyűlés felsőházi tagjaként és Bereg megye gyűlésein is csak ünnepélyes alkalmakkor tette tiszteletét.

1878-tól Schönborn Ervin személyesen maga vezette a Bécsben, a Renngasse 4. szám alatt működő uradalmi főkormányzatot. Erre azelőtt nem volt példa, elődei az uradalom jószágkormányzóin keresztül igazgatták az uradalmat. A Schönborn grófok általában csak áldásukat adták a jószágkormányzó intézkedéseire, ha úgy vélték, azok növelni fogják a birtokból befolyó jövedelmüket.

Bécs, Renngasse 4. (wien.gv.at)

Ervin tehát aktívabban vett részt a munkács-szentmiklósi földek közvetlen irányításában. Ebben nagy szerepük volt az 1867-es kiegyezést követő kedvező gazdasági feltételeknek. A kiegyezés által teremtett politikai nyugalom és viszonylagos gazdasági biztonság jelentősen megnövelte Magyarországon a vállalkozási kedvet. Azonban az igazi fellendülés csak az 1880-as években indult meg, ezzel is magyarázható, miért 1878-ban vette át a közvetlen irányítást a gróf az uradalom felett, minden bizonnyal belátta, hogy Bereg megyei birtokai fejlesztésére adottak a megfelelő feltételek.

Bereg megyei földjein személyesen ritkán tartózkodott, leginkább kirándulóhelyként szolgáltak számára, ahol a vadászati idény alkalmával számos főnemest látott vendégül. A legnevesebb vendége Rudolf osztrák trónörökös volt, aki 1879-ben a gróf meghívására járt vadászaton az uradalomban. A herceg látogatásának emlékére Schönborn Ervin gróf az uradalom hegyvidéki területén található Vizniczei-völgyben emlékoszlopot emeltetett. A gróf feltehetően szoros kapcsolatban állt az osztrák trónörökössel, akinek 1881. május 10-én tartott menyegzője alkalmából Schönborn Ervin hercegi címet kapott, ugyanezen évben belső titkos tanácsossá is kinevezték.

Bereghez való kötődését mutatja, hogy az 1885-ös budapesti Országos Kiállítás alkalmával a gróf a munkácsi uradalmat bemutató önálló pavilont állíttatott, minden az uradalom által forgalmazott termékkel és a vidék népi kultúráját bemutató tárgyakkal. Jelentős volt a kiállítás vadászati részlege is, amely híven tükrözte a tulajdonos ebbéli nagy szenvedélyét.

1896-ban a millenniumi ünnepségekben is aktívan közreműködött. Az 1896. július 19-én a munkácsi országos emlékmű átadásán résztvevő grófot pedig már így mutatta be a Pesti Hírlap:

„Azután Beregmegye legnagyobb ura, a Rákóczy javak örököse-örökös főispánja a megyének is és tagja a főrendiháznak: Schönborn-Buchheim Ervin gróf. Vér szerint osztrák főur aki Bereg nagyobb felének ura. Már magyarul mond felköszöntőt „hazánkra”, bár törve beszél még magyarul.”(Pesti Hírlap, 1896. július 23. 1–2.)

Schönborn-Buchheim Ervin fiatalon (Liveinternet)

Schönborn Ervin élete során gyakran fejtett ki jótékonysági, illetve szociális tevékenységet. Főispáni kinevezésekor a szokásos ünnepi beiktatás helyett a munkácsi reáltanodának ötezer forintot juttatott, belső titkos tanácsossá való kinevezése alkalmából pedig 150-150 forintot adományozott Beregszász, Munkács, Verecke és Lucska szegényeinek. Ezek mellett gyakran segítette adományaival jótékonysági egyletek működését, iskolák és kórházak felújítását, a Magyar Tudományos Akadémia székházának építésére 7000 forintot adományozott, a milleniumi ünnepségsorozat alkalmából pedig 10000 koronával támogatta a munkácsi római katolikus plébániatemplom felújítását.

1881 elején az uradalom verhovinai (hegyvidéki) részén éhínség tört ki. Az éhezőknek Ervin gróf február 14-én gyűjtést szervezett, ahol 300 forintot sikerült összegyűjteni. Az adományozók között volt Rudolf trónörökös, emellett pedig a magyar kormány is próbált segíteni a nélkülözőknek: 200000 forint kölcsönt küldött jó minőségű vetőmag vásárlására, amelyet szétoszthattak az ínségben szenvedőknek, ezen kívül 16000 forint könyöradományt is átutalt.

Az 1881-es éhínség nem volt rendkívül Bereg vármegyében. Amint arra a korabeli sajtó is rámutatott, a korábbi években is előforduló ínségek során a ruszinok lakta térségben 60-70000 ember volt kitéve az éhezésnek. Ez is szükségessé tette az itt élő paraszti lakosság szociális-gazdasági helyzetének rendezését.

Schönborn-Buchheim Ervin idejében kezdődött a Földművelésügyi Minisztérium nagyszabású kezdeményezése, amelynek célja a legelmaradottabb viszonyok között élő rutén kisebbség gazdasági megsegítése volt. A Északkeleti-Kárpátok vidékének elmaradottsága már régóta tapasztalható volt, de az ország teljes közvéleménye először az 1896-os milleniumi ünnepségek révén szembesült vele, mikor a Vereckei-hágóra érkező teljes magyar elit a saját szemével győződött meg a helyi sanyarú állapotokról.

A hegyvidéki akció hivatalosan 1897. február 4-én kezdődött el egy Budapesten tartott értekezleten, ahová Firczák Gyula görögkatolikus püspök meghívta Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros megyék országgyűlési képviselőit. A résztvevők megállapodtak, hogy a négy vármegyébe küldöttségeket menesztenek, amelyek felmérik az ottani helyzetet, majd memorandum formájában fogalmazzák meg észrevételeiket.

Három hónappal a memorandumok benyújtása után, 1897. június 23-án Darányi Ignác földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy Schönborn–Buchheim Ervin egy ideje haszonbérbe kívánt adni 13549,5 kataszteri holdnyi földet a szolyvai járásban, ahol épp a legrosszabb volt a rutének helyzete. A földművelésügyi miniszter tárgyalásokat folytatott a gróffal, aminek eredményeképpen a munkács–szentmiklósi uradalom hegyi gazdaságaiból mintegy 18000 kataszteri holdat az állam 25 évre bérbe vett. Az egyezség szerint a közterheket az uradalom a saját anyagi erejéből volt köteles viselni, az épületek karbantartását pedig az államkincstár vállalta, de az ehhez szükséges összes építési anyagot az uradalomnak díjtalanul kellett biztosítania. Darányi Schönborn gróffal megállapodott arról is, hogy a bérlet egyik majorjában a járás összes községének tenyészállat-teleltető állomást, illetve elszórtan néhány paraszti mintagazdaságot létesítenek. A minisztertanács június 23-i tárgyalását követően engedélyezte Darányinak, hogy a kormány nevében évi 22719 Ft-ért bérbe vegyen a Schönborn-uradalomtól 12622 kataszteri hold területet, hogy szétosszák a rászoruló rutén parasztok között.

1897 végén Darányi kinevezte Egán Edét az akció élére, aki miniszteri megbízottként irányított a továbbiakban. Egánra azért esett a választás, mert korábban már kutatta az alpesi jellegű gazdálkodás magyarországi lehetőségeit, amelynek meghonosítására a Kárpátok északkeleti vidékét (főleg Bereget, Máramarost és Ugocsát) alkalmas terepnek tartotta. 1898. március 28-án Szolyván megalakult a hegyvidéki miniszteri kirendeltség, amellyel ténylegesen útjára indult a magyar állam által anyagilag támogatott hegyvidéki akció. Ugyanezen a napon tartották meg az első bizottsági ülést is Munkácson, április 21-én pedig Szolyván. Egán javaslatára a munkácsi országgyűlési képviselő mellett néhány görögkatolikus lelkészt és a munkácsi uradalom több gazdatisztjét és főerdészét is bevonták a szervezőbizottság munkájába.

Beregvár, gróf Schönborn Ervin által 1890 és 1895 között épült vadászkastély (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben. VI. kötet. Budapest, 1900, Magyar Királyi Államnyomda. 421.)

A hegyvidéki akció működése során három fő területen fejtette ki leginkább tevékenységét: a parasztok földbérlethez való juttatása, tenyészállatok kiosztása, hitelszövetkezetek és áruraktárak létesítése. Első lépésként a munkács-szentmiklósi uradalomtól bérbe vett területek kiosztása kezdődött meg, ennek során több mint 12622 holdnyi földet adtak bérbe. Az uradalom dolgozói itt vették ki leginkább részüket a kirendeltség munkájából. A korabeli sajtóból, illetve a kirendeltség levéltári irataiból név szerint Nedeczey János országgyűlési képviselőt és uradalmi jószágkormányzót, Hornoch Antal uradalmi főerdőmestert, Komlca Zoltán erdőgondnokot és Glatz Samu nyugalmazott uradalmi főfelügyelőt nevezhetjük meg. Az ő részvételükkel történt a bérleti díjak megállapítása és a földek szétosztása is. Maga az idős gróf személyesen nem vette ki a részét az akcióból, inkább az uradalom dolgozói voltak azok, akik jól ismerték a helyi viszonyokat és segítséget tudtak nyújtani Egánnak. Emellett viszont bizonyítható, hogy Schönborn Ervin és Egán levelezést is folytatott egymással.

A Schönborn-domíniumtól bérbe vett területek 1897 után tovább növekedtek. 1900-ben további 2161 holdnyi földet, főleg legelőket béreltek az uradalomtól. A földosztások célja az volt, hogy mennyiségi és minőségi változást érjenek el, hiszen a ruszinok használatában lévő földterület nagyságának növelése a megélhetésük alapját szélesítette ki. Másrészt az állam által a ruszinokkal kötött bérleti szerződések feltételei szakszerűbb, a természeti viszonyokhoz jobban alkalmazkodó gazdálkodás fejlesztését kívánták elterjeszteni.

Az akció másik látványos eredményt hozó intézkedése a havasi legeltetés terjesztése volt. A gazdákat úgy próbálták motiválni a havasi legelők igénybevételére, hogy a felhajtott állatok után beszedett díjat ősszel visszafizették nekik. A ruszinok állatállománya ekkorra már rendkívül leromlott és rossz állapotba került, ennek oka a kevés rossz legelő mellett a hegyi éghajlatot jól viselő tenyészállatok hiánya volt. Legfőképpen a marhatenyésztésre fektették a hangsúlyt, de emellett kísérletet tettek a lótenyésztés fejlesztésére is. Az állomány javítására lipicai méneket hoztak Szolyvára. A juhászat fellendítését anyajuhok és tenyészkosok kiosztásával kívánták elérni – ezt főleg azokon a területeken kívánták fejleszteni, ahol a legelőterületek szakadékos, meredek fekvésűek voltak és más haszonállat tenyésztése nem, vagy alig volt megoldható.

A hegyvidéki akció legjelentősebb eredményeit a hitel- és a fogyasztási szövetkezetek létrehozásával érték el. Maga Egán is az akció „leghathatósabb eszközének” tekintette ezt. A hitelszövetkezetek alapításával próbáltak lehetőséget teremteni arra, hogy a parasztság meg tudja vásárolni az uradalmi vagy kincstári földekből a számára nélkülözhetetlen legelőterületeket, be tudja szerezni az állattenyésztést biztosító fő jövedelemforrást képező juh- és szarvasmarhákat, illetve a szükséges élelmiszerekhez és a fontosabb háztartási cikkekhez is jó minőségben és elérhető áron jusson hozzá. A föld- és tenyészállat-kiosztások mellett a munkács-szentmiklósi latifundium dolgozói a hitelszövetkezetek tagjaiként is részt vettek az akcióban. Itt főleg az igazgatósági tanács munkájában működtek közre, feladatuk a kölcsönigények elbírálása volt.

1900-ra már mutatkozni kezdtek az akció első eredményei, így Hagara Viktor beregi főispán egy 1900. május 18-án kelt levelében a kirendeltség működési területének bővítését kérte Egántól, a megye felvidéki területeire is. Az akció mezőgazdaságot érintő intézkedéseiről elmondhatjuk, hogy az adott lehetőségek között, a természeti viszonyokhoz alkalmazkodva, szervezetten és szakszerűen próbált a földművelés és állattenyésztés mielőbbi fejlődéséről gondoskodni. Igyekezett olyan szemléletváltozást elérni, mely az adott viszonyok között biztosíthatta az eredményesebb gazdálkodást és létfenntartást a hegyvidéki lakosság körében.  Azonban így sem sikerült beteljesíteni sem a ruszinok gazdasági felemelésére, sem pedig az ország keretei között való megtartásukra irányuló szándékot. Az első világháború kitörését követően a Galíciával szomszédos északkelet-felvidéki vármegyék is hadszíntérré váltak. Már 1915-től visszaesés mutatkozott a Hegyvidéki Kirendeltség munkájában. A kisgazdák bérelt földhöz, legelőhöz való juttatása szinte lehetetlenné vált és a hegyvidéki akció által létrehozott intézmények a háború végére nagyrészt elsorvadtak.

Schönborn-Buchheim Ervin 61 éves korában, 1903. január 20-án éjjel váratlanul meghalt tüdőgyulladás következtében Bécsben. Az uradalom élén végzett tevékenység nem az általa hozott újítások vagy fellendülés miatt jelentős, hanem mert előtte egyik Schönborn gróf sem vette ki ennyire a részét a vidék társadalmi életéből. Rendszeres látogatásai és jótékonykodásai következtében a család és az uradalom egyre közelebb került egymáshoz. A Schönbornok számára a munkács-szentmiklósi birtokaik már nem csak sosem látott, csupán pénzkereseti forrást jelentő földeknek számítottak. Schönborn Ervin tetteinek és személyének jelentőségét és kettősségét nagyszerűen bemutatja a halálát követően a Bereg című helyi lapban megjelent cikk egy részlete:

„Szívünk mélyéből sajnáljuk a nemes gróf gyászos elhunytát, mert habár ő legnagyobb földbirtokos léte dacára sem volt igazán a miénk, s érzelmei, gondolatai egész életében inkább az osztrák szülőhaza felé vonzották: mindazáltal vármegyénk területén s különösen Munkácson a közélet előmozdítása körül életének, jótékony működésének és jóindulatának oly maradandó emlékeket emelt a hagyott hátra, melyek a reá való visszaemlékezést nemes keblűsége emlékét örökké fenn fogják tartani.” (Bereg, 1903. január 25. 1.)

Schönborn-Bucheim Ervin (Lehoczky Tivadar: Munkács város új monographiája. Munkács, 1907, Grünstein Mór. 175.)

Ervin gróf törekvései nem tűntek el nyomtalanul. Fia, Schönborn-Buchheim Frigyes Károly tovább folytatta apja tevékenységét a jótékonykodás terén, családjával rendszeresen tartózkodott beregi birtokain és az ő idejében tovább folytatódott a hegyvidéki akció tevékenysége, sőt 1903 után tovább bővült. Ervin gróffal ellentétben Frigyes Károly aktívan részt vett a magyar politikai életben, személyes levelezésben áll Tisza István miniszterelnökkel és 1918-ban a munkácsi választókerületben megrendezett időközi választáson még képviselőnek is jelöltette magát.

Az első világháborút követően a Schönbornok helyi birtokai is Csehszlovákiához kerültek. 1919-ban a 134000 hektárt, azaz 232892 kataszteri holdnyi területet magukba foglaló birtokokból az első csehszlovák földreform során 19000 hektárnyi földet lefoglaltak. A korabeli sajtó tudósítása szerint az uradalom igazgatásában már 1920-tól fennakadások jelentkeztek, mivel a csehszlovák hatóságok súlyos adókkal igyekeztek megnehezíteni annak működését. A nehéz körülmények miatt Schönborn Frigyes Károly gróf 1927. december 31-én eladta a csaknem 200 éve családja tulajdonában lévő munkácsi és szentmiklósi uradalmak megmaradt területeit, ezzel véget ért a Schönborn-család beregi tevékenysége.

Felhasznált irodalom

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus korában. In: Nagy Ferenc (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltári Évkönyv. Nyíregyháza, 1997. 213–283.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben. VI. kötet. Magyar Királyi Államnyomda, Budapest, 1900.

Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX. századi történetéhez. Hatodik Síp Alapítvány, Budapest, 2000.

Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997). Hatodik Síp Alapítvány–Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1997.

Braun László: Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898-1910 között. PoliPrint Kft, Ungvár, 2011.

Kazy József: Az észak kárpátmenti hegyvidéki nép gazdasági helyzetének javítására irányuló állami segítő akczió hat évi működésének ismertetése. Pallas Részvénytársaság Nyomdája, Budapest, 1904.

Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. kötet. 1892–1900. Tankönyvkiadó, Budapest, 1956.

Kőváry László: A millenium lefolyásának története s a millenáris emlékalkotások. Athenaeum, Budapest, 1897.

Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája. 1. kötet. Pollacsek Miksa Könyvnyomdája, Ungvár, 1881.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Rách Mór, Pest, 1863.

Király Evelin

Ezt olvastad?

Október 24. a magyar operett napja, két okból is: egyrészt Kálmán Imre operettkomponista születésének, másrészt Lehár Ferenc halálának évfordulója. Lehár
Támogasson minket