Társasjátékok történelemórán (1. rész) – a „Pesti srácok 1956” nyolcadikos tanulókkal

A játék: „Alkotás. Együttlét. Öröm. Olykor kudarc. Tanulás. A játék egyszerre önfeledt és tudatos. Önfeledt, mert az érzelmekre hat, szenvedélyeket korbácsol, kimozdít a megszokottból. Tudatos, mert szabályok nélkül nem létezhet játék.” E gondolat jegyében évek óta alkalmazom a társasjátékokat a történelemórákon. Ezek lehetnek a tanulók által készített tematikus társasjátékok játéktáblával, feladatkártyákkal, fordulatkártyákkal és értékelő táblával, online sablonok saját ötletekkel megtöltve, esetleg szakemberek által tervezett, „készen kapható” stratégiai játékok is. A társasjátékok pedagógiai céljainknak megfelelően jól bevethetők gyakorlásra, rendszerezésre, számonkérésre egyaránt. Nyolcadikosaim az eltelt évek alatt már rutint szereztek ezek használatában is, hatékonyan tudtak csoportban dolgozni, ez pedig megkönnyítette mind a tervezést és az elkészítést, mind magát a játékot. Eddigi pozitív tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy a „Pesti srácok 1956” c. társasjáték ismét kiváló alkalomnak bizonyulhat a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységek összehangolására. Szorgalmi feladatként kínáltam a tanulóknak, többségük örömmel és kíváncsian élt a lehetőséggel.

Magát a játékot nem ismerték, az 1956-os forradalom eseményeit azonban már igen. Mivel nem a történelemórán játszották, hanem otthon, volt bennem kétely és bizonytalanság arra vonatkozóan, mennyire fogják komolyan venni. Kértem őket, hogy a játék végén írjanak egy rövid értékelést az alábbi szempontok szerint:

• Milyen előkészületeket tettek;
• Melyik módot játszották végig;
• Mi tetszett nekik;
• Mi okozott nehézséget;
• Mit tanultak a játékból;
• Bármi más információ, amit fontosnak tartanak és hasznosnak vélnek megosztani velem.

Ismét nem okoztak csalódást, a véleményeikből is kitűnik, hogy komolyan vették a feladatot. Sőt, volt, ahol az apuka is beállt a gyerekekhez játszani!

Íme, néhány tanuló véleménye:

1. „A Pesti srácok névre hallgató társasjáték az 1956-os forradalomban történteket eleveníti fel és segít, hogy jobban el lehessen képzelni az akkor történteket.

A játék lényege, hogy minden játékos választ magának egy karaktert. Minden karakternek van egy saját tulajdonsága, „képessége”. Ezek a játék során sokat tudnak segíteni. Vannak még minden játékosnál „forradalom” kártyák. Ezek is a játékban való győzelemben segítenek.

Mi a csapatunkban az első játékmóddal játszottunk. Itt minden játékos együtt volt a játék ellen. A játékmenteben 3 szakasz volt. Mindez 7 nap alatt folyt le. A játék fő lényege, hogy legyőzzük az ÁVO-sokat és a kommunistákat. Ezeket úgy tudtuk megtenni, hogy a táblán adott helyekre kellet elmenni. (Pl: Blaha Lujza tér) Itt un. eseménykártyák voltak, melyeket a forradalom kártyákkal és személyes képességeinkkel tudtunk megoldani. A játék közben nehezítések is szembejöttek velünk. (Pl: a harmadik szakaszban már az ellenséges kommunisták ránk támadhattak, és ezek sebzést okoztak játékbéli személyeinknek. A játék akkor ér véget, amikor minden eseménykártya lekerült a tábláról és minden ellenséges erő megsemmisült.

Személyes véleményem: A játék nagyon jó és érdekes volt. Szerettünk volna többet játszani vele, más játékmódot is kipróbálni, de sajnos a 4-es csapatból 3-an lebetegedtek. Így ezt nem tudtuk megvalósítani.

Előnyök:

– Izgalmas

-Ismeretterjesztő

-Alapos történetkidolgozás

-Agyfejlesztő.

Hátrányok:

-Nehéz játékmenet

-Nagyon nehezen érthető szabályzat

-Sokkal több időbe telik, mint amit írnak

Összességben: 8,5/10”

***

2. „A játék menete:

Átnéztük a játékot, hogy van e valami sérülés rajta, és hogy megvan e minden darabja. A fiúk előttünk mondták, hogy nekik könnyebb volt mikor megnézek egy videót, szóval mi azzal kezdtünk, hogy megnéztünk egy videót.

A segítő videó linkje itt található. Ez már második megnézése után már mindenki értette a szabályokat, ezért elkezdtük felpakolni a kártyákat a videó alapján. Elkezdődött a játék az elején döcögősen mentek a dolgok, de utána már könnyebb volt miután mindenki megértette a lényegét. Mivel a második fajtát nagyon nehéznek találtuk ezét az első fajtából játszottunk kettőt. Mind a kétszer a forradalom nyert.

Vélemény:

Szerintem ez egy nagyon pörgős és érdekes játék. Tetszett benne, hogy nem egymás ellen voltunk, hanem egy csapatban játszottunk. A játékszabályban nincs jól elmagyarázva minden, ezért nehéz megérteni, de amikor már mindenki érti, egy nagyon jó játékélményt tud nyújtani.

Ajánlás:

Nagyon ajánlom azoknak, akik most tanulják az 1956-os forradalmat: a játékszabály füzetében röviden és nagyon jól elmondja a történéseket. Legfőképpen a tinédzsereknek ajánlom, mivel nagyon jól átadja azokat a dolgokat, amikkel akkor mi korunkbelieknek meg kellet küzdeni.”

***

3. „A játékot épségben megkaptuk. Vigyáztunk rá, és épségben tovább adtuk. A játékot azzal kezdtük, hogy kétszer megnéztünk egy magyarázó videót. A fiúk azt mondták, hogy nagyon bonyolult ezért a videóval kezdtünk. Előre olvastunk, hogy könnyebb legyen értelmezni. (Ennek meg is lett az eredménye.) A videó szerint felraktunk mindent a játék táblára. Megismerkedtünk a kártyákkal, és magával a társassal. Aztán elolvastuk az előzményeket, a történelmi részét. Aztán átnéztük a szabálykönyvet. Majd nekiugrottunk a videó alapján. Először részekre bontottuk a játék fázisait, hogy könnyebben megértsük, majd együtt közösen lépésről lépésre próbalapokkal eljátszottuk. Annyi könnyítést adtunk magunknak, hogy a forradalmár lapokat megmutattuk egymásnak, hogy könnyebben találjunk ki közös taktikát. Végül nyertünk. Három nappal tovább játszottunk, mert annyira élveztük a játékot. A legvégén végül minden ellenséget eltávolítottunk. A másik két játékot nagyon bonyolultnak és nehéznek találtuk, ezért játszottunk még egy kört az elsővel. Ha tanácsot kéne adtunk, azt mondanánk, hogy videó alapján előre nézzétek meg a játék menetét. Nekünk nagyon sokat segített. Sokkal gyorsabban megértettük a videó segítségével. Mindenki nagyon élvezte a játékot. 

Véleményem:

Nagyon tetszett, hogy csapatban kellett dolgozni, hogy közösen lehetett taktikázni. Nagyon megtetszett a társas, a végén mind a hárman teljes beleéléssel játszottunk. Amint megértettük, nagyon sokat nevettünk. Közben pedig a történelmet is tanultuk. Nagyon ajánlom mindenkinek. Nagyon jó időtöltés volt. Azoknak ajánlanám, akik szeretnek csapatban játszani, taktikázni. Inkább 11 év fölöttieknek és felnőtteknek ajánlanám. Bonyolult a játék menete, de amint megértjük a szabályokat nagyon élvezhető lesz. Tetszett benne, hogy a tábla és a kártyák is ki voltak dolgozva, látványos volt. Megtanultam a fontos helyszíneket, illetve a társashoz tartozik egy jó leírás a történelmi részéről, ami tetszett. Szerintem a játékszabályt jobban is szét lehetett volna tagolni, részekre, így lehet, hogy gyorsabban megértettük volna. Az is tud vele játszani, aki nem a történelem kedvelője, mert a társasban nem kérdeznek semmi pontosan, viszont aki tanulni szeretne, ezzel a társassal még élvezetesebben megteheti. Összegzésül: tetszett, hogy ennyi része van a társasnak és tetszett, ahogy egy egész korszak köré állították fel ezt az egész társast.”

***

4. „Nekem nagyon tetszett ez a játék, mert nagyon sokat kellet gondolkozni azon, hogyan legyen a lehető legjobb a képesség felhasználása és hogyan legyen a lehető legkevesebb játékosnak baja.

Két játékmódot próbáltunk ki, a felkelőt, és a szembenállót. A felkelő játékmód első játékánál vesztettünk, de újra nekiugrottunk, és másodjára már tudtunk győzni. A szembenálló játékmódban kikaptunk, sajnos.

Míg a felkelő módot megértése után nem volt olyan nehéz játszani, addig a szembenállóban már sokkal több mindenre kellet figyelni.

Sajnos a mi csapatunk számára a játékszabály megértése nagyon nehéz volt. A felkelő móddal kezdtünk, 2 óra alatt oda jutottunk, hogy a játék utasítását nagy nehezen értelmezni tudtuk, mint később kiderült, rosszul, és le tudtunk játszani egy menetet. A második napon újult erővel játszottunk egyet jól, és amikor nyertünk, az számomra óriási élmény volt. A 3. napon a szembenálló játékmódot próbáltuk ki. Annak is nagyon kacifántos a leírása, de miután megértettük, játszottunk egyet vele, és sajnos a szovjetek, azaz M. édesapja nyert.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy a játék nagyon bonyolult, sok mindenre kell figyelni. A játék utasítása szerintem nagyon nehezen érthető meg és valahogy azt érzem, hogy a készítők nem fektettek elég időt bele, de ha a játékot sikerül megérteni, akkor egy nagyon élvezhető játék.”

5. „Elsőként a Felkelők társasjátékot próbáltuk ki a lányokkal. A játékszabályzatot D. ismertette, amely kb. fél órát vett igénybe, mire mindent megértettünk és utána elkezdhettünk játszani. Két körben játszottunk vele, mivel az elején könnyűnek tűnt, viszont rá kellett jönnünk, hogy bonyolultabb, mint azt gondoltuk volna. Így sajnos az első csatát elvesztettük, viszont a második körben diadalt arattunk. Ez a játék nekem nagyon tetszett, izgalmasnak tartom, ahogy a különböző állomásokon teljesíteni kellett, illetve az is, hogy a szovjet katonákat le kellett győzni, és ha nem sikerül teljesíteni a feladatot, akkor megsebesülünk és elvesztünk egy életet, amelyből 4 van a játék során összesen. Az első játék több mint 1 óráig tartott.

 A második játék, amit kipróbáltunk az a Bajtárs volt. Ezt nehezebbnek tartottuk a csajokkal, mint a Felkelőket. Bonyolultabb volt és több ideig tartott megérteni ezt a játék szabályzatot.  Hasonló volt a kettő játék, a különbség az volt, hogy több katona ellen voltunk, illetve a tankok is megjelentek a társasban. A kártyákból mindennap húzni kellett egy feladatot. Ezt csak egyszer próbáltuk ki, hiszen úgy gondoltuk, hogy néhány résznél nem is szabályszerűen játszottunk. Ebben a több kiegészítő és a több kihívás tetszett meg. Viszont sajnos a csatát nem nyertük meg, ami miatt kicsit szomorúak voltunk.”

***

6. „A játékkal 3-an játszottunk (H., apa és én) számomra ez volt a legnehezebb játék, amivel eddig játszottam (van 3-4 komolyabb társasjátékom is). A játékleírást végigolvastuk, értelmeztük, nem volt teljesen részletesen levezetve, több félreérthető pont is volt, illetve videót is kellett néznünk ahhoz, hogy megértsük. Persze lehet, hogy csak mi nem értelmeztük jól, de mint említettem, van viszonyítási alapom.

Tanulni nem tanultam belőle, csak az forradalom leírás részéből, de azok nagy részét órán megbeszéltük, és azokra is emlékeztem. Szerintem ez a játék nincs túl jól megkomponálva, de legalább tapasztalatot szerezhettem.

Persze ettől függetlenül ez egy nagyon megbecsülendő és kihasználandó lehetőség Éva nénitől, hogy kiválthatjuk vele a témazárót.”       

***

7. „Szerintem ez a játék nagyon jó. Nekem nagyon tetszett. Nehézséget okozott, hogy nehezen értettük meg, de végül sikerült és egy jót játszottunk. Segítségül egy kis filmet néztünk meg a játékszabályról, és utána már mehetett a játék. Ajánlani tudom mindenkinek, aki közelebbi betekintést szeretne kapni/látni az 56-os forradalomról.”

***

8. „Nekem a játék nagyon tetszett. Teljesen át lehet érezni, hogy milyen nagy erőfeszítéssel harcoltak a forradalmárok, ezt remekül visszaadja a játék. Az összetettebb játékok közé tartozik és a játékidő is azért egy kicsit hosszabb, de megéri belekezdeni. Nagyon szépen ki vannak dolgozva a szabályok, de nem egyszerű egyik mód sem. Nekem az okozott nehézséget, amikor a táblán maradt megoldatlan krízisek helyén mindennap végén új katona került oda. Már az előkészület is elég sok időt vesz igénybe, rengeteg különböző típusú kártya és jelölő van a játékban, amik közül nem minden játékmódban kell használnunk mindet. A nehézségektől eltekintve nagyon jó stratégiai játék. Mindenkinek ajánlom mivel otthon a családban is le lehet játszani. Nem túl könnyű, de nem a legnehezebb játékok közé tartozik és nagyon jó szórakozás.”

***

9. „Nekem nagyon tetszett eleinte elég nehézkesen ment, sok idő volt mire megértettük, de megérte a sok fáradtság, mert utána egy nagyon jót játszottunk vele – igazi stratégiai játék. Ami tetszett benne, azok az akciók voltak, hogy megoldhattuk az adott kríziseket. Összegzésül nekem nagyon tetszett és ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmet és érdeklődnek Budapest kulturális öröksége iránt.”

***

10. „Személy szerint egy nagyon jó játéknak és szórakozásnak tartottam.

Számomra a játékot borzalmasan nehéz volt megérteni, ezért nálunk fiatalabbaknak nem is nagyon ajánlanám. Elsőre nem is sikerült, így egy napot azzal töltöttünk, hogy megértsük a játékot. Viszont miután (a videónak hála) világossá vált a játékszabály, egy nagyon élvezhető játék lett. Összefoglalva: azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmet, a taktikai, több személyes társasokat, és érdeklődnek azokért a történésekért, amit a magyar fiatalok tettek azért, hogy országunk felszabadulhasson a szovjet terror alól.”

***

11. „A társast egy szombati napon, kora délután kezdtük el játszani. A legegyszerűbb játékmóddal kezdtünk, amit egyszerű volt megérteni, mivel a hozzátartozó játékszabályt már elolvastam előző nap otthon. Ezzel a játékmóddal 2-szer játszottunk, először csak egy gyakorló, “fel fogtuk-e?” játékot, másodszorra már élesben ment a játék, segítségek nélkül. Itt az éles játékban nyertünk.

Ezután megpróbálkoztunk a bajtárs játékmóddal, elolvastuk a hozzátartozó játékszabályt és a játéktáblát kezdéshez felszereltük ezen játék tartozékaival. A játék első körében még segítséggel és néha-néha elakadásokkal játszottunk, majd a 2. körben belejöttünk, ment minden magától, majd ezek után a 3. körben belekavarodtunk, ezért félbehagytuk ezt a játékot. Ha úgy vesszük itt viszont veszítettünk.

A játékot egyébként ajánlanám olyan embereknek is, akik keveset tudnak a történelem ezen időszakáról, ugyanis a lényeg le van írva a társashoz kapott szabályzatban.

Más szempontból pedig csak olyan embernek ajánlanám, aki szeret sok időt tölteni a társasokkal, magával a szabályzat-olvasással is.”

Hunyadi-Buzás Éva

Ezt olvastad?

Kivándorlók öröksége – Az észak-amerikai magyar emigráció múltja, jelene és kutatási irányai

2025-ben második alkalommal gyűltek össze az észak-amerikai emigráció történetével foglalkozó kutatók, szakemberek. Ezúttal a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri

X