Történeti perspektíva a globalizáció kutatásában

A globalizáció kutatása a társadalomtudományok egyik legdinamikusabban fejlődő irányává vált a 21. században. A fokozott érdeklődés elsősorban azzal magyarázható, hogy a globalizáció az utóbbi évtizedekben nem csupán felgyorsult, hanem a társadalmi élet egyre több területére hatott. Hasonló folyamatok láthatóak Kelet-Közép-Európában is, ám e régióban a globalizációnak szinte csak a gazdasági aspektusait vizsgálták, azokat is leginkább a 20. század végétől kezdődően. Ezért is figyelemreméltó, hogy a Korall Társadalomtörténeti folyóirat 85. száma Globalizációtörténeti megközelítések címen ad közre tanulmányokat.

A szerzők – két kivétellel – a 2019-ben Tomka Béla vezetésével megalakult MTA-SZTE-ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport munkatársai. A kutatócsoport azt a célt fogalmazta meg, hogy a globalizáció magyarországi folyamatának minden eddiginél rendszeresebb és átfogóbb vizsgálatát végezze el a 19. század utolsó harmadától a 20. század végéig. A kutatócsoport a globalizációs hullámok hatását vizsgálja Magyarország történetének elmúlt száz évében, és ehhez több irányból is közelít. A gazdasági, politikai kapcsolatok és társadalmi hatások elemzése mellett a csoport célja a sporttörténet és tömegkultúra globalizációjának magyarországi vonatkozásait is kidolgozni, illetve Magyarország nemzetközi intézményekben való részvételét elemezni. A gazdasági vonatkozások mellett bizonyos politikai történésekről és a migrációról már számottevő publikáció elérhető, de a globalizáció kulturális és társadalmi hatásairól és a globalizáció dinamikájáról Kelet-Európában még nem született átfogó elemzés, a kutatócsoport ezért külön figyelmet szentel ezeknek a területeknek.[1]

A Korall jelen kötetében megjelent tanulmányok hűen tükrözik ezt a törekvést. Többek között a globális népesedési folyamatok értelmezése, a globális identitás problémája, a hidegháborús versengés, a világméretű tudástranszfer és a nemzetközi emlékezetkultúra elemzését végzik el a szerzők. A tanulmányok a globalizációt különböző aspektusokból közelítik meg, bemutatva a téma sokszínűségét és összetettségét. Hogyan lehet egy olyan komplex társadalmi jelenséget vizsgálni, amely az egész világra kiterjed, és amelynek szakirodalma is szinte áttekinthetetlenül bőséges? Ehhez mindenekelőtt szükséges az alapfogalmak tisztázása (pl. territorialitás, territorializáció, szuverenitás, globális identitás, technokrácia), és a kutatás tárgyának, keretének, elérhető forrásainak meghatározása. E szempontoknak nagy figyelmet szentelnek a tanulmányok is.

Egymással ellentétes jelenségek-e a nemzetállamokra épülő világrend és a globalizáció? Ez a kérdés átível a kötet első részében helyet kapó három tanulmányon. Bencsik Péter és Koloh Gábor munkájában is megjelenik a globális és a helyi történeti fejlődés szerepe és egymással való kapcsolata. A külföldi szakirodalomban Matthias Middel sürgette egy olyan megközelítés alkalmazását, amely a területiség és annak folyamatos változása felől közelíti meg a globalizáció történetét, bemutatva, hogy az egyes országok hogyan használják a határok változását.[2] Bencsik Péter a (de)territorializálódás és globalizáció viszonyát elemzi és megállapítja, hogy bár a globalizáció jelenségének korai kutatása során azt feltételezték, hogy a globalizáció a deterritoritalizáció irányába hat, ez által gyengíti a szuverenitást, illetve a területiséget, az újabb kutatások ismeretében kijelenthető, hogy mégis megmarad a területiségre épülő nemzetállamok jelentősége is. Következtetései szerint a globalizáció és a nemzetállamok párhuzamosan létezhetnek egymás mellett annak ellenére, hogy esetenként ellentétes folyamatokat foglalnak magukba. Bencsik Péter egy másik tanulmányában a 20. század eleji Magyarország példáján keresztül mutatja be a territorializálódás folyamatát, annak erősödését és lassulását a Trianon előtti és utáni határok között, kitérve a csempészet, tiltott határátlépés, útlevél-és vízumpolitika magyar határok mentén zajló történetére.[3] Koloh Gábor tanulmánya Kelet-Közép-Európára fókuszál, bemutatja a demográfiai átmenet ebben a régióban megvalósuló szakaszait és az ezek mögött meghúzódó lehetséges okokat, azokat a globalizációkutatás irányából megközelítve. A szerző rámutat, hogy a népesedési vizsgálatok során is van jelentősége a globalizáció és helyi sajátosságok közötti dinamika figyelembe vételének. A népesedési folyamatok kutatása során egyes elméletek, mint a demográfiai átmenet kapcsán a szakemberek globális szempontból is magyarázzák a népesedési változásokat, de annak tudatában, hogy a lokális körülmények hatását sem szabad figyelmen kívül hagyni. A makro- és a mikroléptékű változások összekapcsolásával és a kulturális diffúzió elemzésével feltérképezhetőek a demográfiai átmenet helyi variánsai.

Baráth Katalinnak a globális identitás problémájáról szóló tanulmánya ugyancsak arra a következtetésre jut, hogy a globális és lokális hatások egyenrangúak, egyszerre hatnak az emberre és helyzettől függően kerül egyik vagy másik előtérbe. Nem célszerű egymással feltétlenül szembe állítani a globálist és nemzetit. A szerző a magyar futball nemzetköziesedését vizsgálja az 1911 és 1939 közötti időszakban a játékosok által külföldön írt és magyar napilapokban közzétett beszámolók, útilevelek alapján. A tanulmány fontos kérdése, hogy a világfutball létrejötte a globalizáció terméke, de vajon magával hozta-e a globális identitás kialakulását vagy a játékosok őrizték nemzeti identitásukat? A globális és a lokális perspektíva megjelenése a beszámolókban segít közelebb kerülni ennek megválaszolásához. A két világháború közötti időszakban a magyar futballjátékosok és edzők nagy arányban folytatták pályafutásukat Európában, később pedig a tengerentúlon is, dacára az első világháború utáni politikai helyzetnek, a szigorúan őrzött új határok kijelölésének. A tanulmányban megismerhetjük a magyarországi futball csapatok külföldi utazásainak részleteit, a játékosok elbeszéléseit a mérkőzésekről, illetve a kapcsolatépítés és a helyi környezetbe való beilleszkedés módjait.

Az Üllői úti FTC stadion 1935-ben (Kép forrása: Fortepan)

A szerzőnek nem ez az első írása a futball globalizációjáról. A Századokban megjelent korábbi cikke a futball elterjedésének első évtizedét vizsgálta magyar szemszögből.[4] Baráth Katalin rámutat, hogy a magyar történetírás a 20. században kerülte a sport mint társadalomtörténeti jelenség vizsgálatát. A sport és tömegkultúra kapcsolatának kutatása egyáltalán nem volt tárgya a magyar történetírásnak és a nyugati historiográfiában is csak az 1980-as évektől jelentek meg az ezzel a területtel foglalkozó munkák. A szerző szerint ez azért sajnálatos, mert a futball egyrészt képet ad az adott kor társadalmáról, másrészt pedig a labdarúgás történetének kutatása kiváló lehetőséget nyújt a glokalizáció, vagyis a globális és lokális viszonyának, egymásra hatásának elemzésére.

A tudástranszfer globalizációjának folyamatát mutatja be egy fontos példán keresztül Nagy Péter írása. Az ipari munkaszervezés hatékonyságának növelése és a termelési folyamatok szervezettebbé tétele a 19. században fokozódó figyelmet kapott, s végül az amerikai Frederick Winslow Taylor foglalta egységes rendszerbe a tudományos munkaszervezés elveit, s az erre vonatkozó közgazdasági munkái a világ más részein is ismertté váltak. A tanulmány azt a folyamatot vizsgálja, ahogy a taylori elvek Magyarországon is megjelentek és hatással voltak a hazai ipari munkaszervezésre, illetve később a mezőgazdaság, a szolgáltatások és a közigazgatás területére is. Az Egyesült Államokban már alkalmazott gyakorlat az első világháború hadi szükségletei nyomán kezdett el terjedni, 10 év múlva pedig már létrehozták a Tudományos Munkaszervezés Nemzetközi Bizottságát (The International Committee for Scientific Management), amelynek 1930-ban Magyarország is tagja lett, így kapcsolódva a munkaszervezés globális fórumához. A tanulmány korabeli sajtómegjelenéseket is felhasználva részletesen bemutatja a taylorizmus magyarországi kezdeteit, mely gyárakban, mely területeken, milyen sikerrel alkalmazták a racionalizációt, kitérve az ellentmondásos fogadtatására a munkások és gyárvezetők részéről, illetve a tudományos munkaszervezés háttérbe szorulására az első világháború utáni politikai és gazdasági válság következményeként, majd intézményesülésére az 1930-as évek elején.

Karikatúra a hidegháborúról (Kép forrása: Pinterest)

A kötet második felében található három tanulmányban már nem a globális és nemzeti egymáshoz való viszonya a hangsúlyos, hanem a Kelet és Nyugat szembenállásának perspektívája. Bár az itt szereplő tanulmányok témája egymástól igencsak eltérő, összeköti őket, hogy a szerzők által vizsgált jelenségek – úgy mint a technokrácia, tudományos-technikai fejlődés és az antifasiszta megemlékezés – transznacionális jelenségek voltak és átíveltek Kelet- és Nyugat-Európán. A külföldi szakirodalomban is megjelent már az az érvelés, hogy a kelet-európai globalizáció fokozatosabban ment végbe, mint azt korábban feltételezték, és a kommunista országok már régóta fontos szereplői voltak az egyre inkább globalizálódó világnak.[5]

Bódy Zsombor tanulmányának kiindulópontja egy SZKP kongresszusi határozat, mely szerint az 1960-as évektől a Szovjetunió a mezőgazdasági és ipari termelés növelését, illetve a tudományos és kulturális élet fellendítését a transznacionális kapcsolatépítésen és a tudás-és technológia transzferen keresztül kívánta megvalósítani. A korabeli Magyarország átvette ezt a törekvést, melynek eredménye volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) megalapítása, intézményesítve ezzel a technokráciát. A tanulmány részletesen bemutatja a technokrácia fogalmát, kialakulását, kapcsolatát az ipari társadalmakkal és a tudománnyal, külön fejezetet szentelve a technokrácia keleti blokkban betöltött szerepének. A technokrácia fejlődésén keresztül ábrázolja a keleti és nyugati országok egymáshoz és a globalizációhoz való viszonyát. Nyújthatott-e önálló alternatívát a keleti blokk mint globalizációs központ? Ezt a kérdést eddig főleg gazdasági szempontból vizsgálták. A szerző arra a következtetésre jut, hogy gazdasági szempontból a keleti blokk nem volt képes egy globális integrációs centrummá válni, a technokrácia térnyerése révén viszont a nyugatihoz hasonló modern és globális fejlődés jellemezte. Példaként hozza fel, hogy az Országos Vezetéstudományi Intézet menedzsertudományi kurzusain az ILO főleg brit szakemberei képezték a magyar vezetőket. A tanulmány hosszabb fejezetet szentel az említett Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság bemutatásának. Ennek során az a kép rajzolódik ki, hogy a magyar szakemberek transznacionális szemlélete már nemcsak a mezőgazdasági és ipari termelést, illetve az infrastruktúrát alakította, hanem elősegítette, hogy a modern technológiák helyet kapjanak a Kádár-korszak mindennapi életében is. Magyarországon a technokrácia intézményesülésének legmeglepőbb jellemzője, hogy a Kádár rendszer nagyfokú autonómiát biztosított a szakmai intézményeknek.

A technokrata szemlélet globális. A technokrata gondolkodás és a technológiák átvétele összekapcsolta a keleti blokk országait a Nyugat-Európai országokkal. Ahogy Bódy Zsombor fogalmaz, a transznacionális technokrata nyelvezet nem a Kelet-Nyugat megosztottság alapján jött létre. Ezt erősíti meg Kalmár Melinda A globális versengés metszetei című tanulmánya is, miközben az Egyesült Államok és a Szovjetunió globális versengésének mozgatórugóit és főbb állomásait mutatja be. A politikai szembenállás mellett az 50-es évek közepétől megjelenik az együttműködés is bizonyos területeken. A szerző elemzi a Szovjetunió nyitását a Nyugat felé, amely már a hruscsovi időszakban elkezdődött és Brezsnyev, majd Gorbacsov idején tovább folytatódott. A Szovjetunió féltette ugyan izoláltságát és ideológiai irányultságát, de a tudományos-technikai fejlődés terén elkezdődött a konvergencia a Nyugat felé, hogy tudjanak alkalmazkodni a változó világpiaci feltételekhez. A szovjet és nyugati társadalomtudományi kutatások is hatottak egymásra, és Keleten is igény támadt a reálisabb tudományos elemzések iránt. Megjelent a globális fókusz a társadalomtudományokban is, miközben a keleti és nyugati társadalomértelmezések korábban összeférhetetlenek voltak. A szovjet vezetés érdeklődése a tudományos-technikai forradalom globális terjedése iránt az angolra is lefordított Richta könyvben manifesztálódott, ami a szovjet jövőkép bemutatását jelentette a nemzetközi tudományos világnak (Radovan Richta: Válaszúton a civilizáció, 1968). E szerint a tudományos-technikai forradalom túllép a nemzeti fejlődés keretein és hatással lesz a nemzetgazdaságokra, amelyeknek a nemzetközi folyamatokhoz is alkalmazkodniuk kell. Kalmár Melinda végül bemutatja, hogy mely területeken és milyen társadalmi átalakulásokra számítottak a keleti blokkban az 1950-es és 1960-as években.

Brezsnyev (balról a második az első sorban) Helsinkiben 1975-ben (Kép forrása: Wikipedia)

Kékesi Zoltán és Zombory Máté is egy olyan témát választott, amelyben tetten érhető a Kelet-Nyugati szembenállás, majd közeledés. Tanulmányukban azt elemzik, hogy az 1960-as években az antifasiszta emlékezet hogyan ábrázolta a holokausztot és mi volt a szerepe az antifasiszta konszenzusnak az emlékezetkultúrában. A legújabb kutatások arra mutatnak, hogy az antifasizmus egy globális mozgalomként jött létre a két világháború között, és nemcsak a sztálinizmusra volt jellemző, hanem Észak-Amerikában és a harmadik világban is jelen volt. A szerzők két, 1965-ben megnyílt kiállítás létrehozásának történetét mutatják be: az auschwitz-birkenaui Állami Múzeum magyar kiállítását, és a párizsi Ismeretlen Zsidó Mártír Emlékműve Múzeum állandó kiállításának magyar részlegét. A párizsi kiállítás esetében zajló magyar-francia együttműködés alátámasztja, hogy a zsidó népirtás ábrázolásában az antifasiszta emlékezetkultúra átlépte a vasfüggönyt, meghaladta a Kelet-Nyugati szembenállást. A szerzők az antifasizmust transznacionális jelenségként kezelik, amely által lehetővé vált a második világháború és a zsidó népirtás legitim megemlékezése Nyugat- és Kelet Európában is. A két kiállításról elmondható, hogy az auschwitzi nem a kommunista politikai elveket követte, a párizsi pedig nem a totalitárius rendszerek működésére helyezte a hangsúlyt, hanem mindkettő a szenvedés és az ellenállás történetét jelenítette meg.

UNESCO világörökség része – romok Birkenauban az egykori megsemmisítő tábor területén, 2002 (Kép forrása: Wikipedia)

A fent bemutatott tanulmányok választott témája tehát erősen különböző, mégis összefogja őket, hogy a globalizáció magyarországi történetéhez kapcsolódnak, illetve, hogy a szerzők a kutatásaik során hasonló kérdésekre szeretnének választ kapni: miként hatott a globalizáció a helyi viszonyokra, illetve miként került sor a kelet-nyugati szembenállás meghaladására a transznacionális folyamatok következményeként. A tanulmányok sokrétűen ábrázolják, hogy a külföldre utazó futball játékosok, Magyarország nemzetközi szervezetkehez való csatlakozása (Tudományos Munkaszervezés Nemzetközi Bizottsága), Magyarország együttműködése nyugat-európai országokkal a holokauszt megemlékezés kapcsán, a technokraták nyugati kapcsolatai vagy a társadalomtudományokban megjelenő globális fókusz révén Magyarország miként kapcsolódott be a globalizáció folyamatába a 20. század különböző időszakaiban.

Így a tematikus folyóiratszám fontos lépés lehet a kutatócsoport hangsúlyozott célja, a nemzetközi kutatási irányokhoz való kapcsolódás felé. A kutatócsoport saját HistGlob Working Paper sorozatában megjelenő – online elérhető – műhelytanulmányok is lehetőséget adnak a téma iránt érdeklődőknek a globalizáció-kutatás eredményeinek átfogó megismerésére.[6]

Kovács Melinda

[1] Tomka Béla: Globalization and the East-Central European societies after 1989. Conference paper, Research Center for the History of Transformations (RECET), Bécs, 2021. október 08.

[2] Middell, M., & Naumann, K. (2010). Global history and the spatial turn: From the impact of area studies to the study of critical junctures of globalization. Journal of Global History, 5(1), 149-170.

[3] Bencsik Péter: Állami érdek vs. nemzeti érdek. Territorializálódás Magyarországon a 20. század első negyedében. (HistGlob Working Paper, 1.) Szeged: MTA−SZTE−ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport, 2020. 3−25.

[4] Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei. Századok 154. évf. (2020) 6. sz. 1207–1233.

[5] James Mark − Péter Apor: Socialism Goes Global: Decolonization and the Making of a New Culture of Internationalism in Socialist Hungary, 1956–1989. Journal of Modern History, vol. 87 (2015) no. 4, 852–891.

[6] https://globtort.bibl.u-szeged.hu/histglob-working-paper/

Ezt olvastad?

Az Ünnepi Könyvhét keretein belül 2022. június 15-én mutatták be Pintér Tamás „Ó, ti fiúk, barnák, szőkék…” – A 46-os