„Trianont nem elég érezni, érteni is kell.” – Trianon-kislexikon diákoknak
Tanítványaimban – idestova húsz éve – próbálom a Kárpát-medencei szemléletet erősíteni, s ezzel tudatosítani bennük, hogy Nagy-Magyarország ugyan már nem létezik, de az anyanyelv, a történelem és a kultúra mind a mai napig ezer szállal köti össze ezeket a területeket. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a trianoni tragédia centenáriumára kiadott tematikus kislexikonom bővített, diákoknak szóló változata is elkészüljön, amely a 101. évforduló napján jelent meg. Ez lett a Trianon-kislexikon.
A könyv hiánypótlónak tekinthető, hiszen sok Trianon-témájú szakirodalom és oktatási anyag jelent az elmúlt években, de én vállalkoztam először arra, hogy lexikonszerűen rendszerezzem az ismereteket. Talán ezért is kísérte szokatlanul nagy sajtóérdeklődés a kötet megjelenését. Újságírók és tanár kollégák sorra szegezték nekem a kérdéseket, hogy a hogy a mai digitális világban egy papír alapú, kézbe fogható lexikon miként keltheti fel a diákság érdeklődését akkor, amikor az ifjú nemzedéknek immár az interneten van a „szellemi otthona”. Kíváncsian várták a véleményemet arról is, hogy egy lexikai ismereteket összefoglaló kiadvány tanári kézikönyvként és oktatási segédanyagként mennyiben illeszkedik a forrásközpontú történelemtanítás céljaihoz. Van-e létjogosultsága egyáltalán egy ilyen kiadványnak napjainkban?
Valóban, a lexikai tudás előtérbe helyezése erősen megosztó a mai közoktatásban. Egyesek feleslegesnek tartják, hiszen az interneten szinte minden információ elérhető, mások szerint pedig „képességet csak tartalom megtanításán keresztül tudunk fejleszteni.”[1] Pszichológiailag igazolt, hogy a lexikai ismeretanyag elsajátítása „serkenti az agyműködést, új szinapszisokat épít és növeli a memóriakapacitást”, illetve „segít egy széles kategorizációs bázis kiépítésében”, tehát nem hanyagolható el teljesen. (Atkinson, Hilgard, 2007) [2].
Azt is látjuk, hogy a mai diákok bármit képesek azonnal megtalálni a digitális világban, azonban a rájuk zúduló rengeteg információból nem mindig tudják a valós és hiteles dolgokat kiszűrni. Egy ilyen lexikon egyrészt segítheti őket ebben, nem beszélve arról, hogy a polcon tárolva évek múlva is levehető és lapozható, ellentétben a világhálón tárolt adatokkal, amelyek gyakran változnak, és sokszor eltűnnek, mielőtt lementenénk őket onnan. Másrészt ez a könyv több mint történelmi adatok halmaza, hiszen egyben emlék is. A diákokat – a jövő felelős magyarjait – emlékezteti a több mint száz évvel ezelőtti sorscsapásra, akárhányszor a kezükbe veszik ezt a kiadványt.
Az alábbiakban a több mint kétszáz oldalas Trianon-kislexikon anyagából készítettem egy rövid válogatást, kategorizálva az általam legérdekesebbnek tartott szócikkeket.
A szócikk-gyűjtemény nagyobb része – a téma jellegéből adódóan – történelmi fogalom, esemény, személynév és földrajzi név. A trianoni országcsonkítás előzményeihez kapcsolódó szócikkek közé tartozik az 1920-ban feldarabolt történelmi Magyarország, s annak különböző tájegységeit megidéző földrajzi nevek: Felvidék, Szepesség, Erdély, Partium, Bácska, Bánát, Muravidék, Őrvidék stb. A dualizmus korában került sor – a korábbi kiváltságolt területek megszüntetésével – az egységes vármegyerendszer kialakítására, ebből az időszakból való a hatvannégy vármegye kifejezés. A Horvátország nélküli Magyar Királyság területén az 1880-as évekre hatvanhárom vármegye jött létre, de a köznyelvben sokszor hatvannegyedikként hivatkoztak a hivatalosan vármegyei státust nem élvező adriai kikötővárosunkra, Fiumére. 1920 előtt a Tiszát gyakran említették „legmagyarabb folyóként”, mert teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt. „Áruló folyókként” hivatkoztak viszont a Szepesség területén eredő Poprádra és Dunajecre, hiszen ők – mintegy elárulva Magyarországot – a Kárpát-medencéből észak felé kifolyva, a Visztula vízgyűjtőjéhez tartoznak. Szintén a dualizmus kori Magyarország terméke a Lex Apponyi nevű oktatási törvény, amely a nem állami iskolák számára is előírta a magyar nyelv tanítását, s a diákok nyelvismerettől tette függővé ezen iskolák állami támogatását. Az Osztrák-Magyar Monarchián belüli nemzetiségi kérdés kezelésével kapcsolatos alternatív javaslatokat is megismerhetjük, mint például Aurel Popovici-féle terv vagy a Jászi-féle Dunai Egyesült Államok.
Nagyon sok szakkifejezés, névanyag köthető magához a békekötéshez: békekonferencia, határrendezési elvek, a Wilson-féle önrendelkezési elv, kisebbségvédelmi egyezmények, vagy Teleki Pálnak a híres vörös térképe, amit az Apponyi-féle delegáció vitt magával 1920 januárjában, amikor a magyar kormány küldöttsége először vehetett részt a béketárgyaláson. A határ kijelöléséhez kapcsolódik például a határmegállapító bizottság, amelynek feladata a párizsi békekonferencián megrajzolt térképi határ térbeli kitűzése volt. S itt említhetők meg a különféle határjelek (pl. határkövek, határoszlopok), amelyek a terepen fizikailag is jelzik az államhatár létét.
A béke több mint száz éves utótörténetéhez kapcsolódóan rögtön feltehetünk egy kérdést: mikor fogalmazunk pontosabban, ha szerződésnek vagy diktátumnak minősítjük a trianoni békekötést? A szócikkek tisztázzák, hogy nemzetközi jogi értelemben szerződésnek kell tekinteni, mert Magyarország, mint vesztes fél aláírta, az akkori törvényhozás pedig becikkelyezte a béke rendelkezéseit. Ugyanakkor, ha érzelmi alapon közelítünk a kérdéshez, a diktátum – vagy más kifejezéssel: békeparancs – megnevezés is teljesen jogos, hiszen az új határokat ránk kényszerítve, megkérdezésünk nélkül döntöttek a Kárpát-medencében élő magyarság sorsáról. Több száz szócikk öleli fel Trianon utóéletét a Horthy-korszak irredenta, revizionista időszakától egészen napjainkig. Megtudhatjuk például, hogy kik voltak Trianon árvái. A kifejezés a 20-as évek elején keletkezett, s az ún. trianoni menekülteket értették alatta. Azt a mintegy 400-420 ezer magyart, akik az elcsatolt területekről az 1920-as évek közepéig, határok végleges terepi kijelöléséig otthonukat elhagyva a trianoni Magyarországra menekültek. Menekülésük után hosszú hónapokig vagonlakókként éltek Magyarországon, amíg az állam által kibocsátott lakáskiutaló végzéssel végre új otthonhoz jutottak. A határon túli magyarság közelmúltbeli történetéhez kapcsolódik a nemes emberek jelzős szerkezet, amellyel a székelyföldiek illették azokat az anyaországi magyarokat, akik nemmel szavaztak a 2004-ben az elszakított területen élők magyar állampolgárságával kapcsolatban.
A Trianon-emlékkultuszhoz kapcsolódó címszavak közül a Trianon-szimbólumok és azok folyamatos változásához köthető kifejezések emelhetők ki. Száz év során eljutottunk a különféle irredenta (pl. Ezeréves Magyarország, országzászló) és megszemélyesített irredenta szimbólumokon (Hungária, Hadúr, Magyar Fájdalom Szobra) keresztül a mai modern Trianon-szimbolikáig, amelynek középpontjában a nemzeti összetartozás áll. A Trianon-legendáriumból is szemelget a lexikon. Megismerkedhetünk a „hajózható folyókhoz” (pl. Ipoly, Ronyva) fűződő történetekkel, valamint Somoskő és Somoskőújfalu 1924-es visszacsatolásához köthető Krepuska-legendával.
Trianon és a magyar irodalom kapcsolatát jelzik a lexikonban kiemelt költők, írók, akiket szülőföldjük az elcsatolt országrészekhez köt (pl. Kosztolányi Dezső, Kós Károly, Tamási Áron, Wass Albert, Kányádi Sándor), vagy ha nem onnan származtak, akkor is kiemelten foglalkoznak a Trianon-traumával (pl. Babits Mihály, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes vagy a kortársak közül Csoóri Sándor).
Trianon egyben nyelvtörténeti korszakhatár is, hiszen a béke által meghúzott határok a magyar nyelvközösség eddigi legnagyobb szétszakítottságához vezettek. A kisebbségek nyelvhasználatában napjainkban jól megfigyelhetők a kényszerű kétnyelvűségből következő nyelvi különfejlődés jelei. Nyelvészeti szempontból érdekesek a témához kapcsolódó egyes mozaikszavak (TEVÉL, MÁÉRT), illetve magyarázó kifejezések, (pl. magyartalanítás, trianonizálás, detrianonizálás).
Trianon ma is a mindennapjaink része, ezt bizonyítják a töretlen népszerűségnek örvendő különféle promóciós termékek, amelyek közül például a Nagymagyarország-autósmatrica, Trianon-póló, vagy a Covid-világjárvány során megjelent Trianon-arcmaszk kifejezésekkel is találkozhatunk a kislexikon lapjain.
A fentiekben készített rövid válogatással talán sikerült bizonyítanom, hogy az iskolai közönségre szabott kötet mintegy ezer szócikkbe foglalva tanárnak és diáknak egyaránt fontos támpontot ad a témához kapcsolódó tanórák során, illetve tárgyilagos ismertetést nyújthat a trianoni döntés körülményeit, máig ható következményeit megérteni akaró érdeklődők számára is.
Molnár Zsolt
történelemtanár, mesterpedagógus,
Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest
Irodalomjegyzék:
Molnár Zsolt: Trianon-kislexikon diákoknak. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2021.
Molnár Zsolt: Trianon-kislexikon A-tól Z-ig. IKU-INTER, MNYKNT, Budapest, 2020.
Kosztolányi Dezső (szerk.): Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért. Budapest, 1921.
Atkinson, C. A., Hilgard, E: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
Tóth Teréz: Klasszikus műveltség az iskolában és korunk kihívásai. Új Pedagógiai Szemle 2006/11.
[1] Maróth Miklós gondolatait idézi Tóth Teréz: Klasszikus műveltség az iskolában és korunk kihívásai. Új Pedagógiai Szemle 2006/11.
[2] Atkinson, C. A., Hilgard, E.: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2005
Ezt olvastad?
