„Csudáknak éve” – Kézzel foghatóvá tenni a történelmet

A modern, polgári Magyarország „teremtésmítoszának” kétségkívül az egyik legfontosabb sarokköve az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt megelőző reformkor és a márciusi forradalom. Mivel az ország és a nemzet szempontjából kiemelt eseménysorról van szó, a köznevelésben is hangsúlyos feladat ennek az időszaknak a feldolgozása. Ebben – a hagyományos tankönyvi tartalmakon és forrásszemelvényeken kívül – segítségünkre lehetnek animációk, oktatóvideók vagy éppen a Rebellió társasjáték is. A következőkben mégis amellett érvelek, hogy a téma tanításánál a Zrínyi Kiadó Csudáknak éve c. különleges kiadványa is alkalmas lehet arra, hogy az online / digitális megoldásokat kézzel fogható tartalmakkal tegyük élményszerűbbé.

A Csudáknak éve alighanem minden történelemtanár rajongását kiváltja: az igényes kiállítású könyv ugyanis kb. 60 korabeli dokumentum hasonmáskiadását, térképeket (köztük modern, áttekintő, hadtörténeti térképeket), továbbá egy korabeli kokárda és egy katonai kitüntetés replikáját is tartalmazza. Felmerülhet, hogy az ilyesfajta kiadvány szembemegy az utóbbi évtizedek digitalizációs trendjével – amelynek köszönhetően valóban szinte beláthatatlan mennyiségű hasznos tartalom vált elérhetővé a felhasználók számára –, de pedagógusként hamar meglátszik az előnye is: a mindent eluraló „képernyőlátványok” és „kijelzősimogatás” korában olyan „felhasználói élményt” kínál, amely értékkel bír, de kiveszőben van. Pedagógusként hasznosnak tartom, hogy a hétköznapi tartalomfogyasztáshoz képest másként stimulálja a befogadót a hiperlinkek, felpattanó reklámok, értesítések nélküli, lineáris olvasás vagy éppen egy nagyméretű, míves kivitelű nyomtatvány látványa és papírjának tapintása. Az alább bemutatott (dokumentum)tárgyakkal való „babrálás” ugyanis elmélyülést, más típusú figyelmet (interakciót?) követel, mint egy videó megtekintése vagy kvízjáték, s így másfajta visszajelzést adhat a tanár is. Ez egy olyan komplex témánál, mint a polgárosodás programja, igencsak jól jöhet, s a „mélységelvű” feldolgozást is támogathatja.

Természetesen nem amellett érvelek, hogy a pedagógiai munkának vissza kell zárkóznia az offline térbe vagy a Gutenberg-galaxisba, csupán azt fogalmazom meg, hogy valamiféle egyensúlyt kell kialakítani az „analóg” és a digitális megoldások közt, s ebben az oktatási-nevelési céloknak kell fókuszban lenniük. (A keretek kialakítása – véleményem szerint – a pedagógusok és a nevelőtestületek kompetenciája kell legyen, nem igényel túlzottan szigorú jogszabályi környezetet.)

E rövid felvezetés után térjünk rá a konkrét kiadványra. Az olvasó természetesen megismerheti az 1848-49-es eseményeket a 2018-ban kiadott könyvből is, ami mögött kiváló szerző- és szerkesztőgárda állt. Bár az egyes fejezetek szerzőit nem lehet pontosan azonosítani, de Hermann Róbert, Csikány Tamás, Baczoni Tamás, Kemény Krisztián, Reider Mónika, Sallay Gergely, Solymosi József, Süli Attila és Németh Balázs neve garancia a szakszerűségre. A képekkel gazdagon illusztrált kötetben a szöveg lényegre törő. A reformkortól az emigrációig ívelő – s természetesen a honvédseregre és a hadieseményekre koncentráló – fejezetek közt olyanok is akadnak, amelyek kevésbé közismert témákat tárgyalnak, mint pl. a műszaki egységek, szabadcsapatok és légiók működése, a logisztika vagy az egészségügy megszervezése. Hangsúlyozni kell, hogy a törzsszövegben nem a mellékelt forrásokról van szó (keletkezésük, tartalmuk stb.), hanem a témakörök bemutatásáról, amelyekhez mellékeltek kézbe vehető forrásokat is.

A leginkább figyelemre méltó fakszimile dokumentumok nagyobb része a könyvben lévő tasakokban – egy-egy esetben a könyvlapok mögé „rejtett zsebekben” – találhatók, jól azonosíthatók. A papírdokumentumok (levelek, okiratok, hirdetmények stb.) méretükben és színükben is változatosak, akadnak köztük kisebb egyoldalas levelek, nagyobb, széthajtható, többoldalas kiadványok, kéziratos és nyomdai termékek is. Bár a digitalizációnak köszönhetően rengeteg anyag elérhető az online térben, de osztálytermi körülmények közt jól jön, hogy levéltári jellegű dokumentumok kézbe adhatók, azokkal dolgozni lehet órákon, s – a mennyiségük és minőségük, kivitelezésük miatt – a differenciálásra is módot adnak. Nem mellékes az sem, hogy egy-egy „nagy” történelmi személyiséghez is bizonyára közelebb juthatnak a diákok, ha pl. Görgei által szignózott kézírásos levelet vagy a tábornok gyászjelentését olvashatják ilyen módon, Batthyány, Kossuth vagy épp Szemere aláírásával találkoznak, esetleg Knezić Károly őrnagyi kinevezését vehetik kézbe. (Én-dokumentumok azonban nem jellemzőek a válogatásban, napló- vagy emlékirat-részlettel nem találkozunk, de ezeket kiadott formában egyébként is olvasni lehet.)

A dokumentumok segítségével sajátos hangulat teremthető, de az oktatás közvetlenebb célját is szolgálják: több kétnyelvű – magyar–német – forrás mellett akadnak háromnyelvű (magyar, német és szláv vagy román) hirdetmények is, illetve a tankönyvekben is szereplő Kossuth-bankók nyomatai is kézbe adhatók. Annak illusztrálása mellett, hogy a korabeli Magyar Királyság vagy éppen Pest-Buda multietnikus volt, jó beszélgetésindítók is ahhoz, hogy feltárjuk, mit is jelentett ez a hétköznapokban, hogyan próbálta a nemzetiségeket megszólítani egyik vagy másik oldal. (Némi hiányérzetet talán éppen az jelent, hogy a nemzetiségek „hangja” nem jelenik meg ilyesfajta dokumentum formájában.)

A mellékelt források egy része szervezési, ügyviteli (pl. utasítások, felhívások, kinevezések) vagy helytörténeti vonatkozású (pl. térkép a szolnoki ütközetről), ezek használata a pedagógusok kreativitásán múlik. (Ezek közt is különleges Mészáros Lázár levele Csernovits Péterhez, amelyen a pecsét is szépen látható vagy éppen a nagyváradi honvédtüzértisztek kérvénye, amelynek aláírásai a multietnikus ország képét erősítik.) A következőkben kiemelek néhány dokumentumot, amelyek egy-egy, az iskolában mindenképpen előkerülő témához, kérdéskörhöz kapcsolódnak.

Az első a képviselőház 1848. október 7-i határozata, amely tartalmazza a V. Ferdinánd rendelkezéseit, amit Récsey Ádám miniszterelnöki minőségben írt alá. A dokumentumból leginkább az elutasítás érdekes, amelyből megérthető az alkotmányos átalakulás lényege: az áprilisi törvények értelmében a rendelkezéseken törvényes miniszteri ellenjegyzésnek kellene szerepelnie, de az országgyűlés még ezzel sem volna feloszlatható a zárszámadás és a költségvetés elfogadása előtt. A polgári kormányzat működtetéséhez – kapcsolódik a másnapi határozat, amely az Országos Honvédelmi Bizottmány felállításáról szól. Ez az aktus az önvédelmi háborúban is cezúra, így a köznevelésben is hangsúlyos. Az Erdélyben éleződő nemzetiségi konfliktust jól illusztrálja a székely nemzeti gyűlés (magyar nyelven közölt) felhívása, amelyben békejobbot nyújtanak az együttműködő szász és román „testvérek, polgártársak” felé, de jelzik azt is, hogy fegyverkeznek a rablások, gyilkosságok miatt. A függetlenségi nyilatkozat részletei rendre szerepelnek a tankönyvekben, vizsgaanyagokban, itt most kézbe adható, teljes változatot látunk. (Természetesen az Újkor.hu forrásgyűjteményében is megtalálható belőle szemelvény.) Érezhetően drámai hangvételű a két, a fegyverletétel idején született proklamáció, amit Kempen parancsnok a pesti polgárok számára (kétnyelvű) hirdetményben tett közzé. Ezekben Kossuth és Görgei lényegében az önvédelmi harc végét jelenti be, méltósággal s – ezt igazolja a dokumentum – az osztrák fél számára is hasznos módon és hangnemben.

A források témája sokrétű, hiszen a politikatörténethez, a hadtörténethez (pl. Buda ostromának terve bármely szaktanterem falán jól mutatna bekeretezve), de a hétköznapok alakulásához is találunk segítséget (pl. számla egy őrnagy temetési költségeiről, felhívás a magyar nőkhöz). Ennek kapcsán kell kiemelni, hogy érdemes a részletekre odafigyelni: márciusi forradalomban kiemelt szimbolikával bíró Landerer Nyomda előtti útszakaszt – Petőfi javaslatára már pár nappal az események után – átnevezték Szabadsajtó utcára. Ez felbukkan egyik-másik nyomtatvány alján, hiszen a nyomdának helyet adó Horváth-házban ülésezett egy ideig a Batthyány-kormány, de lakott itt Kossuth Lajos is. Az érdemdrend-replikát is össze lehet vetni Ormai Norbert ezredes portréjával (15. o.), mivel ott a II. osztályú kitüntetés látható, s ennek kapcsán megvitatni, miért is adományozták ezeket, mi ezeknek (vagy általában a kitüntetéseknek) a jelentősége. (Az emlékezetpolitika különös darabja a Szeben bevételéről készült emléklap, amely szintén megtalálható a gyűjteményben.)

A dokumentumok a fejezetekhez igazodva, tematikusan vannak rendezve, így a szövegek – szükség esetén – megteremtik a kontextust is. Az iskolai felhasználásban azonban más megoldás is elképzelhető: egyrészt a teljes anyag kronologikus rendezésével lineárisan követhető a szabadságharc alakulása, másrészt – és ez talán izgalmasabb – a dokumentumok más tematika szerint is csoportosíthatók. Termékeny feladat lehet, hogy a diákok csoportokban dolgozzák fel, hogyan kommunikált és érvelt a magyar, illetve az osztrák oldal (utóbbihoz még Paszkevics tábornagy többnyelvű kiáltványát is hozzá vehetjük): az események, ellenfelek értékelésében használt jelzők kigyűjtése (különösen pl. a kápolnai csatáról szóló Kossuth-beszámoló vagy Ferenc József – kétnyelvű – hirdetménye trónralépéséről) vagy akár az elhallgatás kimutatása is alkalmazható szempont. Mindez természetesen olyan jelenségeket segíthet megérteni, mint a propaganda.

A kiadvány még egy módon segítheti a pedagógusokat: a dokumentumok, tárgyak felhasználhatók iskolai megemlékezéseken, ünnepségeken. Kiállítható például István nádor levele Batthyány Lajosnak miniszterelnöki kinevezéséről, dramatizált előadásnál jelmez részévé válhat a kokárda és a kitüntetés, kisfilm készítésénél a díszlet hátterében pedig jól mutathat egy-egy nagyobb méretű falragasz, plakát vagy térkép, így akár szélesebb körhöz is eljuthat a könyv tartalma.

Az csupán ráadás, hogy a „csomag” tartalma egy CD-melléklet, amelyen a korszakkal foglalkozó szakemberekkel készült beszélgetések és fegyvernem-bemutatók találhatók. Ezek elérhetők a Magyar Honvédség YouTube-csatornáján is.

Összességében elmondható, hogy a Csudáknak éve átfogó, alapos válogatás eredménye, s kifejezetten olyan dokumentumokat ad közre remek minőségben, hasonmás formában, amelyek másként nem lennének hozzáférhetők fizikailag. A történelemtanítás iránt elkötelezett pedagógusként csak remélni lehet, hogy a Zrínyi Kiadó kiadványa minél több iskolába eljutott vagy eljut a közeljövőben, mert a felső tagozatos és a középiskolás generáció számára is élményszerűbbé teheti a nevelés-oktatás folyamatát.

Akinek a fentiek felkeltették az érdeklődését, mindenképpen nézze meg a Kézzelfogható hadtörténelem sorozat többi darabját is!

Fekete Bálint,
középiskolai tanár / Orchidea Köznevelési Intézmény

Ezt olvastad?

A Bánság és Szeged 1848/49-ben

2024. május 30-án került megrendezésre „A Bánság és Szeged 1848/49-ben” című konferencia a Szegedi Tudományegyetem Dísztermében. Az esemény az SZTE

X