Vágyott szépség – Preraffaelita gyöngyszemek a Nemzeti Galériában

2021. május 13-án új időszaki kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből című időszaki tárlaton a londoni Tate Britain világhírű preraffaelita gyűjteményének közel száz lenyűgöző alkotása – mintegy negyven festmény és félszáz grafika – látható a nagyközönség számára egészen 2021. augusztus 22-ig. A tárlat egyértelműen történelmi jelentőségű, hiszen a preraffaelita mozgalmat bemutató első nagy magyarországi kiállításról beszélhetünk. A tárlathoz kapcsolódóan számos – személyes, illetve online megrendezett – kísérőprogrammal készülnek a Galéria munkatársai, így például a preraffaelitákhoz és a 19. századi Nagy-Britannia történetéhez kapcsolódó online előadásokon, sőt online tárlatvezetéseken is részt vehetünk, melyeknek köszönhetően az ország bármely pontjáról könnyedén élvezhetjük a kiállítást. A múlt hét folyamán Vajda Réka Egy magyar királylány Angliában – Árpád-házi Szent Erzsébet ábrázolásai a viktoriánus kultúrában című előadását, valamint Sepsey Zsófia tárlatvezetését élvezhették az érdeklődők az online térben.

A budapesti preraffaelita tárlat a Tate Britain és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködésében jött létre; kurátora Carol Jacobi, a Tate 19. századi brit gyűjteményének vezetője, társkurátora pedig Plesznivy Edit, a Nemzeti Galéria 19–20. századi Festészeti Gyűjteményének főosztályvezetője. A kiállítás összesen kilenc tematikus egységben mutatja be az angol preraffaeliták művészetét és hatását. Az első egység (Középkori modernek) alapvetően a mozgalom kezdeteiről szól. Ehhez egészen 1848-ig kell visszamennünk az időben, ugyanis ebben az évben, a „Népek tavaszán” – amikor Európa-szerte forradalmi megmozdulások kezdődtek, a viktoriánus Nagy-Britanniában pedig a chartista mozgalom képviselői követeltek politikai és szociális reformokat – hét ifjú művész alapította meg a Preraffaelita Testvériséget (Pre-Raphaelite Brotherhood, röviden PRB).

A preraffaelita művészcsoport William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rossetti vezetésével alakult azzal a szándékkal, hogy forradalmi módon megújítsák a kor művészetét, fellázadva a művészetben uralkodó felületes akadémizmus ellen.

A Galéria legutóbbi, 2021. július 17-én este tartott online tárlatvezetésén Sepsey Zsófia művészettörténész kalauzolta végig a résztvevőket a kiállításon. A Zoom platformon tartott élő online vezetésen a tárlatvezető az ExhibitOnline alkalmazás segítségével a 3D-s virtuális kiállítótérben „találkozott” a regisztrált résztvevőkkel. Így látogatóként a múzeumi látogatáshoz hasonló élményben részesülhettünk, hiszen a tárlatvezető a múzeumi kiállítóterekben a kiállított művekbe és a kiállítótérbe kihelyezett feliratokba is bele tudott nagyítani, miközben zajlott a vezetés. Ahogy a tárlatvezetésen is elhangzott, Rossettiék alapvetően arra törekedtek, hogy a kortárs angol művészet eleven és őszinte legyen, és híven tükrözze a kor szellemét. A preraffaelita jelzővel azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy a kortárs művészet a bálványozott „régi mesterek” helyett új hősöket, illetve új forrásokat állítson a középpontba, létrehozva egyfajta „középkori modernséget”. A preraffaelita festők több középkori és vallási témát is újra elővettek annak érdekében, hogy forradalmi módon megújítsák és koruk szellemiségéhez igazodva újraértelmezzék azokat. Ilyen volt például az Angyali üdvözlet jelenete; ezt láthatjuk radikálisan újraértelmezve az első szekció egyik központi festményét, Rossetti egyik remekművét, az Ecce Ancilla Domini! (Angyali üdvözlet; 1849–1850) című alkotást szemlélve.

Dante Gabriel Rossetti: Ecce Ancilla Domini! (Angyali üdvözlet; 1849–1850; fotó: © Tate)

A grafikákat szemlélve több alkalommal is találkozhatunk magyar vonatkozásokkal, így például Árpád-házi Szent Erzsébet alakjával. A Galéria munkatársa, Vajda Réka 2021. július 15-i online előadásában (Egy magyar királylány Angliában – Árpád-házi Szent Erzsébet ábrázolásai a viktoriánus kultúrában) éppen ezt a témát járta körbe, bemutatva, hogy a 19. század közepétől számos irodalmi és képzőművészeti alkotás született a szigetországban, amely Árpád-házi Szent Erzsébet példamutató életét állította a középpontba. A magyarországi szent kultusza a 19. században Európa-szerte, így Nagy-Britanniában is felelevenedett. A Preraffaelita Testvériségből sokan a vallásos, teológiai vitákkal foglalkozó Oxford-mozgalom követői lettek és még inkább a vallás felé fordultak, így a preraffaelita festőket, például Millaist, Rossettit és Charles Allston Collinst is foglalkoztatta a szentek élete – a viktoriánus Anglia jelentős társadalmi változásai közepette pedig igencsak aktuális volt a példamutató magyar szent, Erzsébet legendája. Collins az 1850-es évek elején kezdett bele egy Szent Erzsébet gyermekkorát ábrázoló festmény megalkotásába. A Galéria kiállításának első szekciójában az 1852-re elkészülő festmény egyik vázlatrajza látható, melyen a gyermek Erzsébetet egy kápolna ajtajában láthatjuk térdelni, imádkozni.

Charles Allston Collins grafit- és tintarajza Árpád-házi Szent Erzsébetről (1851–1852; fotó: © Tate), valamint az Árpád-házi Szent Erzsébet ájtatos gyermekkora című, elkészült festménye (1852; forrás: Detroit Institute of Arts)

A Testvériség tagjai nemcsak festettek; verseket, novellákat, olykor esszéket is írtak. A csoport 1850-től egy folyóiratot is megjelentetett The Germ („A csíra”) címmel, esszéik azonban kevésbé szóltak művészetpolitikájukról, inkább művészi véleményeiket, élményeiket tartalmazták. A tárlat második és harmadik szekciója (Festett költészet és Világi hit) az irodalomnak, illetve a költészetnek, továbbá a vallásnak a mozgalomban betöltött meghatározó művészeti szerepéről szól. A preraffaelita festők különböző vallásos hagyományokból inspirálódtak. Olyan bibliai témákat állítottak a középpontba, melyek a kortárs emberek mindennapi élete szempontjából fontosak lehettek, általános emberi mondanivalójuk miatt így vallásos képeik is óriási népszerűségnek örvendtek.

Ahogy a többi festményük, úgy bibliai képeik hőseit is a modern Nagy-Britannia embereiről, saját kortársaikról – gyakran rokonaikról, barátaikról – mintázták, ezzel új, egyfajta pszichológiai közvetlenséget vittek a brit vallásos festészetbe.

A Világi hit című szekcióban látható Ford Madox Brown-kép (Jézus megmossa Péter lábát, 1852–1856) apostolait például a Rossetti fivérekről és más festőtársairól mintázta Brown. A festményen Krisztus közelsége és testisége, valamint az alacsony nézőpont miatt úgy érezheti a néző, mintha ő is a jelenet részese lenne – mintha ő lenne a következő a sorban, akinek a lábát megmossák.

Ford Madox Brown: Jézus megmossa Péter lábát (1852–1856; fotó: © Tate)

A preraffaelita festők arra törekedtek, hogy kiváló képeket alkossanak, akárcsak az általuk csodált írók és költők, mint például Chaucer, Shakespeare vagy Walter Scott munkái. Idealizálták a középkort, és igyekeztek feltámasztani a korai naiv művészetet. Misztikus szimbolizmus, stilizáltság, naturalizmus és egyfajta merevség jellemezte művészetüket. Rossetti szerint egy műalkotást legkiválóbban egy másik műalkotás értelmezhet, ezért ugyanazt a témát vagy problémát gyakran – kicsit eltérő módon – versben és képben is feldolgozta, a végeredményt „kettős műalkotásnak” nevezve. A Festett költészet című szekcióban látható monumentális Arthur Hughes-triptichonhoz, a Szent Ágnes-este (1856) című festményhez például többek között John Keats Szent Ágnes-este című verse szolgáltatta az alapot. Keats, a „Szépség Költője” Lord Byron és Shelley mellett az angol romantikus költők második generációjának egyike volt, említett verséből pedig a következő sorok kerültek a Hughes-festmény eredeti aranykeretének aljára:

Szent Ágnes estjén, így mondták neki,
boldog jelenést láthat ifjú lány,
kedvese lágyan átölelheti
mézes éjfélkor, hogyha jókorán
átment előírt ceremónián:
böjtölve ágyba térjen és hanyatt
szűzfehéren feküdjön nyoszolyán,
semerre se pillantson ezalatt,
az égtől vágyai beteltét kérje csak.

(1820; Károlyi Amy fordítása)

Arthur Hughes: Szent Ágnes-este (1856; fotó: © Tate). A triptichon három jelenetet ábrázol Keats verséből; balra Porphyro közeledik a kastélyhoz, középen Madeleine ébredezik, jobbra pedig a szerelmesek épp elmenekülnek a részeg kapus mellett.

Ahogy azt Hughes képe is jól szemlélteti, az egyik legfőbb preraffaelita téma a romantikus és tragikus szerelem korabeli problémáinak ábrázolása volt. A szerelmi történeteket gyakran irodalmi és történelmi jelenetek ábrázolásán keresztül mutatták be a festők, miközben sok esetben valós szerelmi drámákat is elrejtettek képeiken. Millais híres képén, a budapesti tárlaton is látható Szabadon bocsátó parancs, 1746 című festményen például azt láthatjuk, ahogy egy, az 1746. évi cullodeni csatában megsebesült és elfogott jakobita lázadó felesége éppen átadja férje szabadon bocsátó iratát a börtönben. A cullodeni csatában az angolok legyőzték Stuart Károly Edvárd herceget, így a csatát követően számos jakobita követőt bebörtönöztek. A festőre nagy hatást gyakoroltak Sir Walter Scott regényei, Millais pedig igyekezett esztétikai szinten is természethű maradni, így különös részletességgel festette meg a képet, nagy hangsúlyt fektetve a hitelességre.

Sir John Everett Millais: Szabadon bocsátó parancs, 1746 (1852–1853; fotó: © Tate)

A tárlat Modern élet, illetve Természethűség című tematikus egységeiben a mindennapi angol valóság, a modern élet témái és problémái jelennek meg.

A preraffaeliták olyan kortárs problémákat ábrázoltak komoly pszichológiai összetettséggel és realizmussal, mint például a munka világa, a nőket érintő gazdasági és társadalmi kérdések vagy a női emancipáció kérdése, valamint a gyermeknevelés és oktatás kérdése.

Természetábrázolásaikon és tájképeiken is egy sokkal realisztikusabb, valamint tudományosan is objektívebb természetszemlélet jelenik meg. A preraffaeliták figyelemmel kísérték az új tudományos eredményeket, így tájképeik és a tengert ábrázoló festményeik egyszerre hétköznapiak és epikusak. Különösen érdekes megfigyelni fénykezelésüket; mivel sok esetben valós helyszíneken és a szabad ég alatt festettek, ezért a tárgyak és alakok egészen új megvilágításba kerülhettek, az árnyékok pedig nemcsak egyszerű barnák és feketék, hanem sokszor kékeslilák és zöldesek – sőt, különféle formákban bukkannak elő képeiken. A budapesti kiállításon a tengerábrázolások között különösen szemet gyönyörködtető John Brett Britannia birodalma (1880) című monumentális festménye.

John Brett: Britannia birodalma (1880; fotó: © Tate)

A kiállítás következő négy tematikus egységének középpontjában a szerelem és a szépség témái, ábrázolásának kérdései állnak. A preraffaelita művészeket különösen érdekelték a középkori történetek, például Dante művei vagy Malory Artúr király halála (1485) című írása, azonban ezekben a középkori történetekben is a modern élet és a modern szerelem pszichológiai problémáit keresték, ezeket kívánták ábrázolni. A leghíresebb preraffaelita művek a szerelem, a megcsalás, a vágy és a hűtlenség témáit dolgozták fel, különösen erős nőalakok ábrázolásával. Rossetti és az őt követő fiatalabb, második generációs preraffaeliták az úgynevezett esztétikai mozgalom fő képviselői voltak, ennek középpontjában pedig a művészi szépség keresése állt – női portréikon egy új, modern szépségeszmény fogalmazódott meg.

William Morris: La Belle Iseult (1858; fotó: © Tate)

A tárlat ezen részén már megjelenik William Morris és Rossetti egyik kedvenc tanítványa, Edward Burne-Jones is (mint második generációs preraffaeliták), akik Rossettiéket követve a képző- és iparművészet, az építészet, a költészet és a zene összecsengéseit kutatták, a szépség kultuszát követték. Morris iparművészete révén vált kiemelkedővé, majd az ő munkássága nyomán jött létre a később világhírűvé váló Arts and Crafts összművészeti mozgalom. A budapesti tárlat egyik érdekessége, hogy láthatjuk Morris egyetlen befejezett vászonképét (La Belle Iseult, 1858) is, amelyen középkori ruhában ábrázolta későbbi feleségét, Jane Burdent. A képen a száműzött Trisztán miatt bánkódó Izolda látható. A telt színek és minták, valamint a részletgazdagság jól mutatja, hogy Morris igazi tehetsége nem festő-, hanem iparművészetében rejlett.

A Galéria Párban szép c. videósorozatának első darabjában Bán Blanka művészettörténész mutat be egy-egy alkotást a két kiállításból.

A tárlat Mítoszok és legendák címet viselő utolsó tematikai egységében már igazán nagy formátumú preraffaelita műveket, Burne-Jones és Waterhouse monumentális festményeit is láthatjuk. A 19. századi Angliában a női politikai egyenjogúságért folytatott küzdelem miatt sokan tartottak tőle, hogy az erős és önálló nő előtérbe állított alakja és megvalósítani kívánt eszménye veszélyezteti a viktoriánus erkölcs, a család és a társadalom rendjét. A preraffaelita művészek elsőként reflektáltak ezekre a félelmekre és a női emancipációval kapcsolatban felmerült kérdésekre – kifejezetten erős, a nézőre erőteljesen ható nőalakokat ábrázoltak festményeiken, sok esetben új beállításban, a megszokottól eltérő arcokkal és jelenetekkel. Waterhouse Shalott kisasszonya (1888) című, híres festménye a preraffaeliták egyik kedvenc motívumát dolgozta fel Alfred Tennyson Shalott kiasszonya (1833) című költeménye alapján. A festmény az említett mű következő sorait jeleníti meg, melyek a tárlaton a nagy erővel ható festmény mellett kinagyítva olvashatók:

És lent a folyó mély, sötét
vizén – már látva végzetét –
emelte fel tekintetét,
s immár ekképp nézte szép
Camelot városát.
És midőn leszállott a Nap,
eloldozá a láncokat,
s magával vitte őt a hab,
Shalott kisasszonyát.

(1833; Vachter Ákos fordítása)

Waterhouse festményén a Lancelot lovag iránt szerelemre lobbant Shalott kisasszonya a preraffaeliták múzsáira emlékeztet minket vörösesbarna hajával, középkori ruhájával és falikárpitjaival, testtartása pedig Rossetti Beata Beatrixának (1864–1870 k.) nőalakját idézi fel (amely szintén megtekinthető a kiállításon). A híres Shalott kisasszonya mellett a tárlatot szemlélve Waterhouse kevésbé ismert, szintén monumentális Szent Eulália (1885) című festménye is hatalmas erővel hat a nézőre.

A John William Waterhouse: Shalott kisasszonya (1888) című festmény a tárlat középiskolásoknak szóló online kiállításvezetőjében (forrás: mng.hu)

Érdekesség, hogy a tárlathoz kapcsolódóan egy, a preraffaelita mozgalom magyarországi hatásait bemutató kísérőkiállítás is nyílt a Galériában Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében címmel. Köztudott, hogy a 19. századi magyar művészetet elsősorban osztrák, német és francia hatások érték és formálták, azonban a 19–20. század fordulóján kibontakozó brit–magyar kapcsolatok révén a magyar irodalomban, a képző- és iparművészetben, valamint az építészetben is megtermékenyítő hatással bírtak a 19. századi angol művészeti mozgalmak és alkotók, így a preraffaelita mozgalom festőinek munkássága, vagy például a már említett William Morris iparművészeti tevékenysége. Kevésbé ismert, de a Morris által elindított Arts and Crafts mozgalom például kifejezetten termékenyítően hatott a gödöllői művésztelep alkotóira, főként Körösfői-Kriesch Aladár művészetére.

Elsősorban a gödöllői művésztelep szellemiségében és alkotásaiban, Rippl-Rónai József és Ferenczy Károly munkásságában, valamint Gulácsy Lajos korai időszakában érezhető az angol preraffaelita művészet és az azt követő Arts and Crafts mozgalom, valamint az angol esztétikai mozgalom befolyása és hatása.

A kísérőkiállítás négy tematikus egységben mutatja be a preraffaeliták magyarországi hatását. Megszemlélhetjük a gödöllői művésztelep egyes munkáit, például Körösfői-Kriesch Aladár Ülő nő rózsákkal (Zách Klára) című kárpitját (1906) vagy Ego sum via, veritas et vita (1903) című monumentális festményét, amely a festő első gyermekének korai halála után készült. A második egységben Gulácsy Lajos „preraffaelita korszakának” képeiben mélyülhetünk el, aki alkotóéveinek nagy részét, csaknem másfél évtizedet Itáliában töltött. Különösen nagy csodálattal közeledett a kora reneszánsz festők, például Fra Angelico, Fra Filippo Lippi és Botticelli munkái, vagy épp Dante írásai felé, akik az angol preraffaelitákra is nagy hatást gyakoroltak. A századfordulón Itáliában is nagy kultusza volt a preraffaelitáknak, így Gulácsy egyébként is különös atmoszférájú, egyedi képi világára egyidejűleg hatott Rossetti és Burne-Jones, valamint az eredeti itáliai források. Gulácsy Dante-illusztrációinak egyik legszebb darabja a Paolo és Francesca (1903) című akvarell, amelyet a tárlaton is megszemlélhetünk. Képein gyakran feltűnnek a különböző érzékszervekre ható ábrázolások – például a füstmotívum – és a zenei áthallásokat eredményező címadások. Utóbbira gyönyörű példa a tárlaton is élvezhető Dal a rózsatőről (1914) című festménye.

Gulácsy Lajos: Paolo és Francesca (1903; fotó: © Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria) és Dal a rózsatőről (1914; forrás: mek.oszk.hu)

A Galéria Párban szép c. videósorozatának második darabjában Király Zsuzsanna múzeumpedagógus mutat be egy-egy alkotást a két kiállításból.

A kísérőtárlat másik két tematikus egységében a további századfordulós magyar művészetre gyakorolt angol hatásokat követhetjük nyomon, valamint megtekinthetjük a Szépművészeti Múzeum nemzetközi kollekciójának – gyűjteménytörténeti szempontból is jelentős – preraffaelita grafikáit: Rossetti, Burne-Jones és Walter Crane munkáit. Érdekesség, hogy a tárlaton helyet kapott Crane Európa elrablása (1881) című fő műve is, amely 2020-ban egy hazai magángyűjteményből került a Magyar Nemzeti Bank kollekciójába. A lenyűgöző festményen a föníciai királylány, Európa elrablásának mitológiai történetét láthatjuk.

Walter Crane: Európa elrablása (1881; forrás: mutargy.kormany.hu)

Ahogy az Sepsey Zsófia online tárlatvezetésén is elhangzott, a preraffaelita mozgalom felvillanyozta a viktoriánus brit művészeti életet. A fiatal preraffaelita művészek elrugaszkodtak az akadémiai ízléstől és a merev szabályoktól, vásznaikon új témák jelentek meg, a régi témák elővételekor pedig mélyebb és modernizált tartalmak, új látásmódok kerültek előtérbe, méghozzá újszerű módon, ragyogó színekkel ábrázolva. A budapesti preraffaelita tárlaton látható gyönyörű festmények és grafikák befogadását nagyban elősegítik a kiállítótér belsőépítészeti és világítástechnikai megoldásai, az alapos képaláírások és a kinagyított versidézetek. Egy kiváló időrendi táblázat is segíti a nézőt, amelyen a nemzetközi eseményekkel párhuzamosan szemlélhetjük, hogy épp mi zajlott hazánkban az adott időszakban. Ezeken kívül érdemes még megemlíteni, hogy Király Zsuzsanna szövegezésével és Plesznivy Edit szakmai lektorálásával egy impozáns, praktikus és interaktív, középiskolásoknak szóló online kiállításvezető is készült, amely igen hasznos a múzeumpedagógiai programok alkalmával, de a történelmi és irodalmi szálak miatt bátran ajánlható bármely humán tárgyat oktató középiskolai pedagógus számára.

*

Kivételes helyzet, hogy a londoni Tate Britain állandó kiállításáról csaknem száz preraffaelita műtárgy került hazánkba. Valóban igazi gyöngyszemeket tekinthetünk meg a Magyar Nemzeti Galéria preraffaelita kiállításán, augusztus végéig pedig még számtalan személyes, illetve online, a tárlathoz kapcsolódó programmal készül az intézmény. Nem érdemes kimaradni az élményből; a különleges szépségű, vibrálóan eleven és őszinte preraffaelita festészet mind a mai napig lebilincselően hat a nézőre. 

Schvéd Brigitta

A kiállítás adatai:

Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Magyar Nemzeti Galériában. C épület, földszint. Látogatható 2021. augusztus 22-ig. A kiállítás kurátora: Carol Jacobi (Tate Britain), társkurátora: Plesznivy Edit (MNG). Kiállításkatalógus: Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből, szerk. Carol Jacobi, Plesznivy Edit. Budapest, 2021.

Kísérő kiállítás: Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében. C épület, II. emelet. Látogatható 2021. augusztus 22-ig. A kiállítás kurátora: Plesznivy Edit (MNG, a kurátor munkatársa: Vargyas Júlia (MNG). Kiállításkatalógus: Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében, szerk. Borus Judit, Böröczki Noémi, Ruttkay Helga. Budapest, 2021.

A kiállítás katalógusának borítója (forrás: muzeumshop.com)

A borítóképen: John William Waterhouse: Shalott kisasszonya, részlet (1888; fotó: © Tate)

A két kiemelt idézet forrása: Vágyott szépség kiállításkatalógus, 83., 221.

Ezt olvastad?

Sokan tekintik John Sturges 1960-ban forgatott A hét mesterlövész című filmjét a legjobb westernnek, annak ellenére, hogy mind mondanivalóban, mind