„Nektek saját magamat adom.” – Karácsony a Szívgárdában

A karácsony megünneplése nemcsak felekezeti, társadalmi és regionális törésvonalak mentén térhetett el, hanem aktuális társadalmi törekvések, közösségi célok is kifejeződhettek általa. Ennek egyik jó példája a katolikus reneszánsz keretében az első világháború utáni társadalmi valóságra reflektáló Szívgárda karácsonya.


Levelek Jézuska királynak – karácsonyi levélpapír fejléce

Az 1920-ban létrejött vallásos gyermekegyesület, a Szívgárda fontos szerepet játszott a 6 és 14 év közötti gyermekek vallásos nevelésében. Az egyesület egyrészt a Jézus Társasága irányítása alatt működött, másrészt a gyermekek nevelésében gárdavezetőként vettek részt a katolikus és állami iskolák oktatói is, akik azonosultak a vallásos egyesület elveivel, célkitűzéseivel.

A 20. századi katolikus pedagógiára, így közvetve a Szívgárda nevelési elveire is nagy hatással voltak a korszak katolikus politikusainak, elsősorban Klebelsberg Kunonak és a cserkészetben szerepet vállaló Teleki Pálnak törekvései, továbbá az egyházi vezetők, különösen Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök nevelési elvei, amelyek kötelességtudatra, közösségi célokkal való azonosulásra, az ezekkel járó nehézségek vállalására tanították a gyermekeket, előrevetítve felnőttkori feladataikat is. A korszak emellett a katolikus megújulás, az Actio Catholica (rövidítve AC, magyarul Katolikus Akció) időszaka is volt, amelyet XI. Piusz pápa 1922-ben hirdetett meg. Gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza. Magyarországon 1932-től kezdte meg a működését. Az Actio Catholica lényege, hogy a híveknek is „valóságos apostoloknak” kell lenniük, vagyis az egyház a korábbiaknál szorosabban kívánta bevonni a laikusokat a munkájába, azaz a világi apostolkodásba, melynek fő célja az emberek Krisztushoz való visszavezetése volt.


Jézus Szíve leporelló gyerekeknek 1948-ból

A karácsonyi ünnepkör (András napjától Vízkeresztig) jó alkalom volt arra, hogy az egész évben jelen lévő önismereti gyakorlatokat, a társadalmi, gazdasági problémákra odafigyelést még hangsúlyosabban alkalmazzák. Ezek természetesen leegyszerűsítve, a gyermekek számára érthető és teljesíthető formában jelentek meg. A szívgárdisták főként az iskola rendjét követve jártak az egyesületbe, így az adventi időszak, az ünnepre való felkészülés volt a leghangsúlyosabb, hiszen a karácsonyt a szüleikkel ünnepelték, és egyedül kellett odafigyelniük arra, amit korábban megtanultak.


Heti parancs. Szegedi szívgárdista rajza (1939/41. tanév)

Ezekben nyújtottak segítséget a regények, kézikönyvek és A Szív újság gyermekrovata is, amelyek tanuláságai szerint a jó gyermek feldíszítette karácsonyra a szívét, és a kapott ajándékából adott a szegényebb gyerekeknek is. Segített otthon és más jó tetteket hajtott végre, rendszeresen járt misére, gyónt, áldozott, stb. Ezeket igyekeztek az iskolákban is megvalósítani: rajzos formában számon tartották a tetteiket, karácsonyi jótékonysági fellépésen vettek részt.


Önvizsgálat a Szeged-rókusi Szívgárdában (1936/37. tanév)

Oktatóikkal elmentek gyónni és apostolkodtak, azaz a vasárnapi misére igyekeztek szüleiket is magukkal vinni.

A Szív újság 1948. december 18-i száma egy tanmesével magyarázta meg a karácsonyi előkészület lényegét:

„A jó gyermek ajándékkal, lelki csokorral, tiszta szívvel várja Jézuskát, hogy tőle ne csak ajándékot kérjen, hanem adjon is neki. Az önző gyermek csak arra gondol, hogy mit kap karácsonyra. A rossz gyerek pedig nem is nem is készül Jézuska fogadására, a szíve piszkos, a lelkében rendetlenség. Az ilyen gyermek nem szerez Jézuskának karácsonyi örömet, hanem inkább szomorúságot! Még van idő, hozzátok rendbe lelketeket, gyüjtsétek a lelki csokrot, hogy örüljön nektek a karácsonyi Jézuska.”

Ehhez hasonló elbeszélések december elejétől olvashatóak voltak, de egészen január végéig találhatunk karácsonyra visszautaló történeteket.


Betlehemi éjszaka. A Szeged-rókusi szívgárdisták karácsonyi előadása (1938/39. tanév)

Azt is hangsúlyozták, hogy Jézus nem örömre, hanem szenvedésre született, hogy a bűneinktől megváltson bennünket. Ezért is volt kiemelt szerepe a bűnbánatnak.

A kiadványok a szegényekre való odafigyelésre hívták fel a figyelmet a kis Jézus születésén keresztül, párhuzamba állítva a Szent Családot és a környezetükben élő nincsteleneket, akikért rendszeresen imádkoztak, illetve akiknek számára a jobbmódú családokat, (vallásos) egyesületeket bevonva adományokat gyűjtöttek. A szeged-rókusi iskolában szokás volt az is, hogy a gyermekek a jelképes összegért vásárolt tombolájukért értékes ajándékot nyerhettek.


Jézus Szíve kis naptár 1940–41. Január hónap illusztrációja

Karácsonykor a gyermekek családi körben gyakorolhatták a szívgárdában tanultakat. Szüleik számára is részletes leírások készültek, főként A Szív újságban arról, hogy miként ünnepeljenek: karácsony vigíliáján (december 24-én) tartózkodjanak a húsételektől, böjtös ételeket fogyasszanak. Vacsora idején a családfő olvassa fel a Bibliából Jézus születésére vonatkozó evangéliumi részletet, énekeljenek, imádkozzanak, gyújtsák meg a gyertyát a karácsonyfán, ünnepi ételeket egyenek. Tartózkodjanak a „babonáktól” és a kártyától. Menjenek el az éjféli misére és ne felejtsék el a „szegények kenyerét” sem, amellyel másnap a szegény családokat vagy a rokkantakat tudják megvendégelni. Természetesen ezek az elvárások a gyakorlatban nem minden esetben valósultak meg teljesen.


Karácsonyi levélpapír

A Szent Családot nemcsak a szegényekkel állították párhuzamba, hanem a katolikus családokkal is, ezért a hívek gyakran kérték Szűz Mária, Szent József és a kis Jézus segítségét és áldását a saját családjukra. Emellett a Szent Család élete követendő példaként is szolgálhatott számukra. Ezért voltak rendkívül kedveltek az apokrif (vagyis a Bibliában nem szereplő, nem kanonizált) iratok, illetve az erre épülő, gyermekeknek szóló történetek, amelyek részletesen meséltek a Szent Család mindennapjairól. Ezzel egyrészt bemutatták az ideálisnak tartott szülői és gyermeki szerepeket, másrészt a hívek könnyebben tudtak azonosulni velük.


Jézus Szíve leporelló gyerekeknek 1948-ból

Január hónap Blaskó Mária által írt Jézus Szívének gyermeke című kézikönyv és gyermeknaptár szerint a Szent Család hava, utalva Szent Család ünnepére és az egyiptomi menekülésre. Ebből adódóan Jézus születése és karácsony ünnepe január végéig fontos szereppel bírt, több esetben visszautaltak rá, a család fontosságát hangsúlyozva. Ehhez igazodott a heti parancs is, amely egy-két mondat formájában írta le a gyermekek legfontosabb feladatait az adott hétre. Ebben a hónapban ez főként az otthon, a szülőknek való segítés, örömszerzés, szófogadás, a testvérekkel való békés együttlét volt. A gyermekek számára ekkor is hangsúlyozták a szegényekre, illetve az idős, beteg emberekre való odafigyelés és segítésük fontosságát. A Szív újság 1949. január 1-i száma egy példázatban a karácsonyi szeretet folytatására buzdított:

„A karácsonyi ünnepségeknek vége… De ne szomorkodjatok karácsonyfabontáskor. Gondoljatok arra, hogy a karácsonyi szeretet megmaradt szívetekben és ezzel a szeretettel melegíthettek Jézuskának, a családnak és másoknak is erényekkel, jótettekkel.”

Mindezek célja az volt, hogy a világi tendenciákkal szemben a katolikus egyház értékrendjének megfelelő elveket valló felnőtteket neveljenek. Emellett igyekeztek az ünnep vallásos szerepét hangsúlyossá tenni. Ezzel közvetve a társadalmi, gazdasági különbségeket is igyekeztek csökkenteni, amelyek ilyenkor még inkább láthatóvá váltak. A szívgárdisták karácsonyi ünnepkörbe való bekapcsolódása a szívgárdavezetőik irányításával történt, akik többnyire az oktatóik, illetve jezsuita atyák voltak. Az évről évre megismételt ünnepek hozzájárulhattak ahhoz, hogy a gyermekek belenevelődjenek ezekbe a szertartásokba, és felnőttként ezeket az értékeket magukénak érezzék és átadják a saját családjukban. Az iskolában hangsúlyosan a felkészülés jelent meg, de az ünneplés katolikus értékrend szerinti megünneplését segítették a kézikönyvek és a modern információs fórumok, a sajtó és a regények is. Az ünnepből a hétköznapokba való visszatérés fokozatosan, az egyházi év ünnepi rendjét követve történt, a felkészüléshez hasonlóan ismét iskolai keretek között. A gyermekek öntudatos katolikus felnőtté való felnevelésétől hosszútávon a katolikus vallási reneszánsz keretében a nemzet felemelkedését remélték.

Glässerné Nagyillés Anikó

Ezt olvastad?

Ujváry Gábort irodalmi érdeklődése vezette el a történettudományhoz. Művelődés-, kultúra-, tudomány-, illetve kultúrpolitika-történettel, valamint historiográfiával foglalkozik, főként a két világháború