Tutajos és Vuk „atyja” – Fekete István élete

Fekete István vitathatatlanul a legolvasottabb magyar írók egyike. Számos műve közül a Tüskevárt és a Vukot szinte mindenki olvasta, azonban életműve jóval tágabb e két kötetnél. Hogyan élt Fekete István, melyek voltak fő művei, hogyan illeszkedtek ezek egymáshoz, és miként értelmezhetjük őket?

Fekete István. Kép forrása: Fortepan/Hunyady József

Fekete István gyermek- és tanulóévei, valamint az első világháború

Fekete István 1900. január 25-én látta meg a napvilágot a Somogy megyében található Göllén, Fekete Árpád és Sipos Anna gyermekeként. Édesapja tanítóként és iskolamesterként dolgozott, emellett híres állattenyésztőnek és nagy természetkedvelőnek számított, s vasfegyelemmel nevelte fiát. Erre az író nem szívesen emlékezett vissza, édesanyja szeretetéről azonban felnőttként is hálásan nyilatkozott.

Kép forrása: moly.hu

A dombóvári Fekete István Emlékmúzeum vezetője, Bodó Imre egy 2004-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy a családfő sokszor vitte magával a kisfiút, akihez így szólt egyszer: „Fiam pattanj fel a hintóra, s ha meglátsz egy madarat, és megismered, az majdnem olyan, mintha a tiéd lenne.” A későbbi író tíz éves korára nagyon sok maradat megismert és azonnal meg tudta mondani, hogy melyik madárfaj hol költ, mivel táplálkozik. A Göllén töltött évek nagy hatással voltak rá, barátaival felfedezte öreg szentpéteri erdőt, Kácsalja csodálatos élővilágát, a nádasokat és a mezőket. Ezek kiváló helyszínnek bizonyultak a gyermeki játékoknak és kalandoknak.

Kép forrása: moly.hu

Általános iskolai tanulmányait Göllén, az édesapja igazgatta iskolában kezdte meg. Az évek során három lánytestvére született: Katalin, Ilona és Anna. A Fekete család addigi otthona így már szűkösnek bizonyult. A családfő iskolamesteri nyugdíjaztatását kérte, és megkezdte a család birtokainak a felszámolását, hogy családjával együtt Kaposvárra költözhessen, amivel gyermekeinek későbbi iskoláztatását is szerette volna megoldani.

Kép forrása: moly.hu

Miután Fekete Árpád hivatalnoki állást kapott a kaposvári városházán, elhárultak az akadályok a költözés elől. István az általános iskola ötödik osztályát már ebben a városban kezdte meg, majd gimnáziumba is itt járt. Tanulmányai azonban nem voltak zökkenőmentesek. István a félévkor megbukott, ezért apja egy instruktort fogadott mellé. A tanulási problémák ekkor sem oldódtak meg, a bukás év végén megismétlődött. A szülők ekkor a fiút átíratták a polgári fiúiskola első osztályába, 14 évesen pedig cserkészőrsvezető lett. 1915-ben fejezte be tanulmányait, majd az első világháború évei alatt kezdte meg a hároméves felsőkereskedelmi iskolát. 1917 nyarán István elutazott nagyapai nagynénjéhez Somogyfajszra. Itt szerezte első vadászélményeit, ahogy valódi patronos puskával járta az erdőket és mezőket. Az első világháborút korosztályának tagjaihoz hasonlóan ő sem kerülhette el, 1917 végén besorozták katonának. Behívója a 19-es önkéntes honvéd gyalogezredhez szólt, melynek egyik zászlóalja Kaposváron állomásozott, így nem kellett lakóhelyét elhagynia. A zajló háború dacára 1918 tavaszán a későbbi író hadiérettségit tett, majd Gödöllőre került tartalékos tiszti iskolába, ahol a háború végéig káplárként szolgált. Kamaszkoráról, arról, hogy milyen törést jelentett számára szülőfalunak elhagyása, valamint katonaéveiről Ballagó idő című kötetéből tudhatunk meg többet.

Kép forrása: moly.hu

Fekete István, a gazdatiszt

1923-ban felvételt nyert a Debreceni Gazdasági Akadémiára, azonban csak egy félévet végzett el, 1924 januárjában ugyanis Magyaróváron, a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta felsőfokú tanulmányait. 1926-ban végzett, és mezőgazdászként Bakócára került, ahol gróf Mailáth György birtokán kapott állást. Lóháton járta be a gazdaságot, majd miután hazaért, sokszor leírta az erdőkben, mezőkön és földeken tett megfigyeléseit. A természetbarát írót gyakran meghívták a falusi előkelők összejöveteleire. Az egyik ilyen alkalom során megismerkedett egy fiatal hölggyel. Piller Edith-tel, aki a bakócai belgyógyász főorvos lánya volt. 1929. december 12-én házasságot kötöttek, majd Ajkára költöztek. István vezető gazdatiszt lett a holland származású Nirnsee Ferenc 6000 hold földből, több ezer katasztrális hold erdőből álló, merinójuhászatot, húsfeldolgozó üzemet és szeszgyárat üzemeltető birtokán. A fiatal szakember fellendítette a birtokot, és országos hírnevet szerzett neki. Többek között tejüzemet szervezett a gazdaságra, búzavetőmagot nemesített, valamint az általa tenyésztett kosok rendszeresen díjakban részesültek. Sok tapasztalattal és nagy tudással rendelkezett, amellyel tekintélyt vívott ki magának. Ahogyan korábbi munkahelyén is tette, itt is lóháton járta be a hatalmas birtokot. A természet iránti szeretete mellett az uradalmon dolgozó cselédekkel és parasztokkal is emberségesen és tisztelettel bánt.

Fekete István és felesége. Kép forrása: Fortepan/Hunyady József

A Fekete család első gyermeke 1930-ban született meg, a leány édesanyja nevét örökölte. 1932-ben fiúgyermek született a családba, aki édesapja után kapta a nevét. Edit apáca lett, és rendjével még 1948-ban elhagyta az országot, majd utolsó éveit az ausztriai Bregenzben élte le. A regényíró fia, István részt vett az 1956-os forradalomban, a szabadságharc leverése után menekülni kényszerült. Először Németországba, majd Amerikába ment. Jelenleg is Chicago városában él, ahol sokáig az Amerikai Magyarság című hetilap egyik rovatvezetője volt.

Kép forrása: moly.hu

Fekete István írói tevékenység 1945 előtt

Fekete István már nyolc éves korában elkezdett írni, s diákévei során folyamatosan alkotott. 1916-ban, Sík Sándor ifjúsági lapjában jelent meg első verse. Az írást katonaévei alatt is folytatta. Korai alkotásai inkább csak rövid, vázlatszerű anyagok voltak. Későbbi írásai szintén rövidebb terjedelműek voltak, és olyan megfigyeléseket tartalmaztak, amelyeket munkája során jegyzett fel. Elbeszélései a Herceg Ferenc által szerkesztett Új Időkben jelentek meg, vadászati és megfigyelésein alapuló írásait Kittenberger Kálmán Afrika kutatónak küldte el, aki a Nimród vadászújság szerkesztője volt. A szerkesztő felismerte a fiatal író tehetségét, és amellett, hogy megjelentette írásait, bíztatta a további alkotásra. A vadászújságban megjelent cikkek a természetről és a vadállatokról szóltak. Többek között írt a madarak vonulásáról, a vadak viselkedéséről és a vadászat etikájáról is. Az újság szerkesztője egy évvel később arra kérte levélben, hogy látogassa meg őt a szerkesztőségben. Kettőjük találkozása haláluk napjáig tartó barátságot eredményezett, majd Fekete István Kittenberg Kálmánnak köszönhetően egy másik nagyon jó barátra is szert tett a kiváló természetfotós, ifj. Tildy Zoltán személyében. Zoltán feleségének elmondása szerint 1953-ban férje egy fényképalbumot szeretett volna összeállítani a kisbalatoni állatvilágról. Tervét megosztotta a regényíróval, aki lelkesen helyeselt, hozzátéve azt, hogy a fiatalok Zoltán és István sajátos perspektívájából kell, hogy megismerjék a valódi és tiszta természetet. Tildy ekkor arra buzdította barátját, hogy vesse papírra az ehhez kapcsolódó gondolatait. Mint kiderült, a későbbi Tüskevár inspirációja ez az ifjúságnak szánt fényképalbum volt.

Kép forrása: moly.hu

Fekete István első világháború utáni írásaiban a keményen dolgozó parasztemberek életére és sorsára összpontosított, ami miatt sokan a népi írók közé sorolják. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság által meghirdetett történelmi regénypályázaton első helyezést ért el A koppányi aga testamentuma című munkával.

Kép forrása: moly.hu

Számos rövidebb írást követően ez volt az első olyan regénye, amely az érdekfeszítő történet mellett a morális értékekről is szólt. 1939-ben a Zsellérek című kötetével is sikert aratott, megnyerve a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regénypályázatát – a könyvet később betiltották, és a kommunizmus évtizedei alatt, egészen 1989-ig nem jelenhetett meg Magyarországon. 1940-ben adta közre Csí című kisregényét, amely egy fecskepárról szól. Ebben az állattörténetben találta meg igazán önmagát és témáját is. 1941-ben Budapesten, a Földművelési Minisztériumban kapott állást mint vadászati előadó. A Fekete család ekkor Budapestre költözött. Az egyre híresebbé váló írót 1940-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották.

Kép forrása: moly.hu

Nem sokkal később megírta a Hajnalodik című színdarabot, amit a Pesti Magyar Színházban és a Kamaraszínházban is játszottak, közel száz előadáson. A sikeres színházi darab megírása után Bánky Viktor filmrendező kereste meg, hogy írjon egy forgatókönyvet számára. Az író eleget tett a felkérésnek, és egy hét alatt megírta a Doktor Kovács István című film forgatókönyvét. Szintén ő írta meg A koppányi aga testamentuma forgatókönyvét is. 1941-ben Öreg utakon címmel válogatás jelent meg az Új időkben megjelent írásaiból. A gyűjteményt hamarosan a Hajnal Badányban című kötet követte, amelyben két gyermek izgalmas története elevenedik meg, a természet sokszínű és részletes leírása mellett. 1944-ben jelent meg a második elbeszéléskötete, az Egy szem kukorica.

Kép forrása: moly.hu

Fekete István alkotói munkája a kommunizmus idején

A paraszti élet összetettségét Fekete István számos regényében különös érzékletességgel írta meg. 1948-ban jelent meg Tíz szál gyertya című novelláskötete, amiben az első gyertyát akkor gyújtják meg, amikor a novellák egyik szereplőjét megkeresztelik, az utolsót pedig akkor, amikor az az ember öreg korában meghal. Ugyanebben az évben jelent meg a Gyeplő nélkül elnevezésű könyve is, amely az úr és paraszt közötti viszonyt részletezi. 1948-ban megjelent, Kró című elbeszélésében egy holló történetét mesélte el, a tőle megszokotthoz képest jóval sötétebb hangvétellel. Írásában központi szerepet kapott a halál, azonban itt is úgy írt róla, mint az élet szerves részéről.

Kép forrása: moly.hu

Fekete István saját bőrén tapasztalta meg a kommunizmus kíméletlenségét. 1949 tavaszán számos munkatársával együtt osztályidegennek minősítették, és kényszernyugdíjazták minisztériumi állásából, ami azt eredményezte, hogy jövedelem nélkül maradt. Könyveit nem adták ki, cikkeit, kéziratait nem fogadták az új könyvkiadók és folyóiratok, állandó munkahelyet pedig hosszú ideig nem sikerült találnia. Családját alkalmi munkákból, szegényesen tudta eltartani. 1951 őszén sikerült csak tanári álláshoz jutnia Kunszentmártonban, a Halászmesterképző iskolában, Budapestet hátrahagyva. Itt írta meg a Halászat című tankönyvet is, amelyet 1955-ben a Mezőgazdasági Könyvkiadó jelentetett meg.

Kép forrása: moly.hu

Fekete István 1953-ban, Sztálin március 5-ei halála után válhatott újra aktívvá az irodalom világában. Július 4-én új miniszterelnök, Nagy Imre került az ország élére, s később az internálás megszüntetését és a Budapestről való kitelepítés feloldását is engedélyezte a minisztérium. A regényíró az eseményeket figyelve bizakodóan tekintett a jövőbe, bízva benne, hogy visszaköltözhet Budapestre, s újra közreadhatja műveit. A következő években írt regényeiben, melyekben állatok voltak a főszereplők, a szabadság kérdését járta körbe sajátos módon. Ez érthető, hiszen a kényszerű hallgatás, az irodalmi életből történt száműzetés után Fekete István is a (szabadság) szárnyait bontogathatta.

Kép forrása: moly.hu

Kunszentmártonon írta meg a Kele és a Lutra című regényét, amelyek ugyanabban az évben, 1955-ben jelentek meg az Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában. A jól ismert gólya története a vadon élő és az emberhez szokott állatok találkozásának elbeszélése mellett a falusi élet, valamint az ember és a természet viszonyának körülírásával is foglalkozik. A Lutra című regénye a folyók, nádasok és tavak élővilágának leírása mellett egy kalandvágyó vidrafiú történetét meséli el, aki elhagyja addigi élőhelyét, és vándorútnak indult, melynek során találkozott a civilizált világgal. Az írót 1955-ben kinevezték a Halászmesterképző igazgatójának, de a forradalom után megszüntették az iskolát és ekkor visszaköltözhetett Budapestre.

Kép forrása: moly.hu

A később Móra Ferenc nevét felvevő Ifjúsági Könyvkiadó állandó szerzőjévé tette Fekete Istvánt, amit az akkor még pályakezdő szerkesztőként ott dolgozó Janikovszky Éva ragaszkodásának köszönhetett. 1957-ben jelent meg a Bogáncs című regénye, amelyben egy pumikutya történetét meséli el. A messzire elvándorolt, később elrabolt kutya a regény végén hazatalál szeretett gazdájához. Ebben az évében jelent meg a Tüskevár című regénye is, melynek köszönhetően József Attila díjban részesült 1960-ban. Ugyanebben az évben megjelent a szarvasi arborétum történetét tárgyaló Pepi-Kert című munkája is. A Tüskevár gondolata már 1953-ban felmerült az íróban, azonban 1954-es terméketlen próbálkozásai után csak 1956-ban fogott hozzá a 408 oldalnyi kézirattal megszülető regény megírásához. Fekete István szereplőiben nem a korszak ideológiájának megfelelően viselkedő személyeket akart bemutatni, hanem olyan, „rendszerektől függetlenül tisztességes embereket, akik példaképpé válhattak. Nem a tablóra tűzhető „büszkeségeink”-et, hanem azokat, akik gyerek és felnőtt számára egyaránt önként választható életideálok lehetnek. Az író által oly sokat hangoztatott „örök humánum” megtestesítőit.”fogalmaz Sánta Gábor, aki szerint a Tüskevár arra ösztönzi a fiatal, de akár a felnőtt olvasóit is, hogy a valóságot észleljék maguk körül, még ha az sokszor kegyetlen is. Ha ez sikerül, akkor az olvasónak könnyebb saját magát megismerni, ami a másokkal való egymásra találást is megkönnyíti. 1965-ben jelent meg a Vuk, Magyarország legismertebb rókájának története. Ugyanebben az évben kezdett bele Fekete István a Csend című háromkötetes életrajzi regény bevezetőjébe, melynek azonban csak utolsó része, a már korábban említett Ballagó idő készült el.

Kép forrása: moly.hu

Az író Barangolások című könyve 1968-ban jelent meg, és elbeszéléseket tartalmazott, amely vadászélményeit részletezte. Az író kis idő múlva másodjára kapott szívinfraktust, azonban ez nem akadályozta meg, hogy átvegye a hetvenedik születésnapján a Munka Érdemrend aranyfokozatát. Szív- és vesebetegsége az idő folyamán sajnos csak súlyosbodott, 1970. június 23-ai halálához vezetve. Fekete István június 25-én a Farkasréti temetőben örök nyugalomra tért, azonban végakaratának megfelelően 2004. augusztus 15-én újra eltemették a göllei temetőben, feleségének földi maradványaival, valamint Bogáncs nevű kutyájának hamvaival együtt.

Fekete István, Piller Edith és Bogáncs sírja Göllén. Kép forrása: Wikipedia

Fekete István irodalmi munkássága

Fekete István szépirodalmi alkotásai igen változatosak. Többek között írt regényeket, elbeszéléseket, önéletrajzot, színdarabokat, forgatókönyveket, történelmi regényeket és verseket is. Elmondása szerint kedvencei írói közé tartozott Arany János, Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Krúdy Gyula és Móra Ferenc is, viszont különösen szerette a skandináv meséket, amelyekről így vélekedett Sánta Gábor szerint: „az északiaktól tanultam meg ennyire szeretni a mesét. Őtőlük tudom azt is, hogy a mese akkor igazán az, ha egyúttal valószerű is. Sohasem jártam még Északon, de ha elmennék, Vröjzon és Hamsun könyvei nyomán bizonyosan megismernék mindent!” Komáromi Gabriella szerint Fekete István kamaszregényeket írt, és mai napig ott szerepel a kötelező háziolvasmányok között egyik-másik regénye. Véleménye szerint az, hogy egyes könyvei kötelező olvasmányokká váltak az iskolában, nagyban hozzásegítettek az író népszerűsítéséhez, valamint ahhoz is, hogy más írásait is milliós példányszámokban vásárolják meg. Móra Ferenc szerint: „aki a gyerekek lelkében horgonyozta le írói dicsőségét, igen bölcsen cselekedett. Emléke jó helyen van.” Bátran elmondhatjuk ezt Fekete Istvánról is.

Fekete István. Kép forrása: Fortepan/Hunyady József

Fekete István állatregényeivel közelebb hozza egymáshoz az embert és a természetet. Természetszeretetével és írói tehetségével élővilágunk szépségét olyan részletesen tárja az olvasó elé, hogy szinte kézzelfoghatóvá válik a táj. A természet iránti szeretete mellett írásaiban az erkölcsi üzenetek is fontos szerepet töltenek be. Regényeiből megtudhatjuk, hogy a természet nemcsak szép, hasznos és okos, hanem könyörtelen és vitathatatlan is. Saját elmondása szerint az állatok és növények világa számára „szebb és csodálatosabb, mint az emberé”. A mai világot látva ő is arra buzdította volna olvasóit, hogy óvják a körülöttük lévő természetet és élővilágot. Véleménye szerint „az én irodalmi célom világos: béke és szeretet az élet minden rezdülése iránt. A minket körülvevő természet nélkül Vuk, Kele, Lutra, Bogáncs és társai sem születhettek volna meg.

Felhasznált irodalom:

Bodó Imre: Kilencvenöt éve született Fekete István. Honismeret, 1995. 2. sz. 7–9. (Teljes szöveg.)

Gölle: Bodó Imrével, a dombóvári Fekete István Emlékház vezetőjével beszélget Béla Pál. Honismeret, 2004. 2. sz. 52–56. (Teljes szöveg.)

Komáromi Gabriella: Tutajos „tanulóévei”. Iskolakultúra, 2000. 9. sz. 82–89. (Teljes szöveg.)

Magyar Életrajzi Lexikon Fekete István szócikke. (Teljes szöveg.)

Sánta Gábor: Fekete István hagyományai. Tempevölgy, 2016. 4. sz. 69–75. (Teljes szöveg.)

Sánta Gábor: Hová sorolható Fekete István prózája? Kortárs, 2002. 2-3. sz. (Teljes szöveg.)

Sánta Gábor: Tüske vár. Tiszatáj, 2000. 10. sz. Diákmelléklet. 1–18. (Teljes szöveg.)

Várnai Judit Szilvia: Mese, mítosz, misztikum Fekete István állatregényeiben (tanulmány). Vigilia, 2016. 2. sz. 125–134. (Teljes szöveg.)

További online források:

http://www.somogyitemetkezes.hu/elodeink/nev-szerinti-lista/1048

http://www.nimfea.hu/programjaink/fek.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_Istv%C3%A1n_(%C3%ADr%C3%B3,_1900%E2%80%931970)

Lódi Csilla

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket