A szabadság gyermekei – A VII. Regionális Honismereti és Helytörténeti Tanári Műhely

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti – Helytörténeti Tanári Műhelyt a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület és a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium közös szervezésében. A két rendező szervezet munkája lehetővé teszi, hogy határokon átívelő formában rendszeresen találkozzanak magyar tanárok, kutatók, nevelők, akik a műhely keretében gondolatokat és tapasztalatokat cserélhetnek egymással.

A rendezvény mottójául az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című számának kezdő sorai szolgáltak:

„Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk.”

Azt hiszem, az alkalomhoz illő sorok megfelelő környezetet találtak ahhoz, hogy a szavak tettekké váljanak, s ezáltal újfent megerősítést nyerjen, hogy „egyet mondunk, s egyet gondolunk”. Ez a szakmai és értékrendi közösség az esemény során is megmutatkozott. Az ilyen és ehhez hasonló rendezvények mind az oktatás-nevelés, mind az illetékes szaktudományok, mind pedig a társadalom szempontjából kiemelten fontosak.  A jelenlévők széles spektrumát képviselték a témában érdekelteknek és jártasaknak, bizonyítva, hogy a hely, a hon megismerése, legyen annak perspektívája akár a múlt, akár a jelen, mindenki ügye és feladata, melyben minden szaktudománynak és tantárgynak meg lehet és meg is van a helye.

Ez ugyanígy vonatkozik a képviselt intézményekre is: míg az egyetemi szféra előadói elsősorban a kutatás és az egyetemi képzés perspektíváját hozták be a diskurzusba, addig az általános és középiskolai tanárok és a kollégiumi nevelők mindennek az alkotó, kreatív felhasználását mutatták meg.

S ez nagyon hatékony együttállás: a tudomány ne elefántcsonttoronyban élő örökszűz legyen, hanem konkrét inspirációkat merítve a kutatási eredmények gyakorlati felhasználásából, megtermékenyítőleg hasson a praktikumra. Ez a hatás pedig fontos, hogy visszafelé is érvényesüljön, vagyis a munka dandárját végző nevelők és közösségi szervezők támpontot lelhessenek a tudomány eredményeiben, s annak ne csak felhasználói, hanem létrehozói is legyenek.

Egymás munkájának megismerése, a tapasztalatcsere, a közös gondolkodás mind fontos eszköz annak érdekében, hogy a honismereti és helytörténeti munkában érdekelt résztvevők mind gazdagabban térhessenek haza.

Az előadások négy fő tematikai egység köré szerveződtek. Az első egységben (Jubileum és akció) az egykori hagyomány és az azt éltető közösség került bemutatásra. Az Oral history, történetmesélés című szekció alapja, hogy egy múltbéli személyes életút példaként szolgálhat, a történelem tükre is lehet. A Digitális, virtuális szekció az ismeret elsajátításának modern módozatait villantotta fel. Ebben kulcsszerepet játszik a tartalom újfajta, rövid megfogalmazása, virtuális térbe helyezése, s az, hogy a tudás játékos formában való használata alapvető igénye a fiataloknak. A negyedik rész, a Belső és külső világunk mottója pedig a következő volt: „azért vagyunk, hogy otthon legyünk a világban”. A tanári műhely házigazdája és moderátora Károlyi Attila, a szervező szegedi gimnázium történelem és irodalom szakos tanára volt.

Marjanucz László, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület elnöke megnyitójában melegen köszöntötte a jelenlévőket. A műhelykonferencia első előadója, Simon András (tanszékvezető egyetemi docens, SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék) Honismeret, helyi örökség, néprajz – elmélet és gyakorlat az egyetemi oktatásban című előadásában kiemelte, hogy az egyetemen folyó oktatás erős elméleti alapokat nyújt a gyakorlati munkához a kulturális örökség megóvása területén. Érzékelhető, hogy az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék erőssége is a hallgatók terepmunkára való felkészítésében rejlik. Juhász Nándor (Szeged) Tehetséggondozás kicsiben és nagyban – matematikából című prezentációjában szép példáját adta annak, hogyan lesz egy alulról induló, eleinte főként városi versenyből regionális, országos, majd nemzetközi hatókörű megmérettetés. Különösen izgalmas volt hallani, hogy egy alapvetően reál vetélkedő miképpen erősíti a határon inneni és túli magyar–magyar kapcsolatokat.

Károlyi Attila (Szegedi Piarista Iskola, Szeged) A Piarista 300 éve Szegeden. Egy iskolatörténet glosszája címmel tartott előadást a konferencia keretében. A Dugonics András Piarista Gimnázium Szeged és a tágabban vett Délvidék nevelési és kulturális életének egyik oszlopaként funkcionál, a város egyik emblematikus középiskolája, amely már mintegy 300 éve működik. Az évfordulóra kiadott tartalmas, gazdagon illusztrált, modern szemléletű könyvet annak egyik szerkesztőjeként prezentálta az előadó. Maga a bemutatás során nemcsak a kötet tartalmáról tudtunk meg részleteket, hanem a szerkesztés és alkotás kulisszatitkairól is.

Jancsákné Majzik Andrea és Torma Béla (SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája, Szeged) az oral history módszereinek általános iskolai, kifejezetten pedig történelemtanórai keretek közötti alkalmazásáról beszéltek. Az MTA–SZTE Elbeszélt Történelem és Történelem Tanítás Kutatócsoport évek óta foglalkozik videóinterjúk általános és középiskolai oktatásban való felhasználásával. A konferencián a kutatócsoport tagjaiként Majzik Andrea szakvezető tanárnő és Torma Béla tanárjelölt egy 1956-os forradalmat feldolgozó, videóinterjúra épülő óratervről és annak megvalósításáról számolt be.

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna (Makói József Attila Gimnázium, Makó) Az oral history a történelem OKTV pályamunkák forrása is című prezentációjában egy kisváros nagynevű középiskolájában folyó szakmai munka egyik kiemelt módszertani elemét járhattuk körbe az iskola egykori történelemtanárának segítségével. A módszer eredményességét nemcsak a szakmai sikerek bizonyították, hanem az is, hogy az azt alkalmazó diákok is közelebb kerülhettek dolgozatuk tárgyához.

Kiss Gábor Ferenc (főiskolai docens, SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet) Az oral history szerepe a családtörténetben című előadását megalapozták az előző előadó gondolatai. Az oral history használatát egy speciális tematikus környezetben bemutató módszertani előadás során ezúttal is megerősítést nyert, hogy a módszer használata több téren jelentős hozadékkal jár. Mind a szakmai-módszertani, mond az oktatás, nevelés és értékátadás terén számos előnnyel jár alkalmazása.

Barnáné Steixner Margit (Bácsalmási Hunyadi János Gimnázium, Bácsalmás) prezentációjából egy érzelmileg is nehezen feldolgozható témát, a felvidéki magyarok Bácsalmásra történő kitelepítését ismerhettünk meg, melynek kutatásában kiemelkedő szerepet kaptak az oral history módszerével készült interjúk. Az előadásnak különleges ízt adott, hogy az egyik interjúalany maga is résztvevője volt a konferenciának. Ezt követően Debreczeni Orsolya Katalin és Hajdú Enikő (Kemény Zsigmond Elméleti Líceum, Szamosújvár) közös előadásából egy helytörténeti témákra szakosodott online versenyt, a Kor-Hely Kóstolót ismerhettük meg, melynek bázisát egy kisebbségi környezetben működő középiskola képezi. Ebben a kulturális miliőben elemi cél, hogy elősegítsék a hagyományozódást, s ahogy elhangzott, ennek első lépése az érdeklődés felkeltése. Az online eszközök magas szintű használata sokak számára teszi elérhetővé a versenyt.

Fazakas Enikő (Bartók Béla Elméleti Líceum, Temesvár) A vallásos nevelés hatása a közösségfejlesztésre címmel tartott előadást, melyből megtudhattuk, hogy a vallásos nevelésben érdekelteknek kétszeres kisebbségi lét jut osztályrészül. Egyrészt, mint nemzeti kisebbség, másrészt azon belül is az aktív vallásgyakorlók kisebbségi léte. A csökkenő létszámú magyar közösség az aktív templomba járók csökkenését is maga után hozza. Ezért létfontosságú a közösségépítés a vallásos nevelés terén is, melynek kiemelkedő identitásképző szerepe is van.

Dérné Bozóki Éva (Szegedi Városi Kollégium Janikovszky Éva Tagintézmény, Szeged) Tisza-projekt – Komplex honismereti és környezetvédelmi programsorozat kollégista diákok számára címmel tartott prezentációt a műhelykonferencia hallgatóságának. A kollégium nevelője idén is egy nagyon innovatív és a diákok figyelmét felkeltő, azt lekötő projektet hozott. Mindkét tényező fontos, hisz egy kollégiumon belül meg kell küzdeni azzal is, hogy az sokak számára lakhely, ahova mindennapi iskolai munka után pihenni és tanulni térnek vissza, s ebben a felállásban tanulás és pihenés egyfajta konkurenciát jelent a kollégiumi programok számára.

Bukodi István (Gyulai Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium, Gyula) prezentációjából egyértelművé vált, hogy a középiskolai tanulmányi kirándulások kapcsán alapvető nevelési elvek kerülnek megerősítésre: „nevelni csak úgy tudunk, ha fizikai kapcsolatban vagyunk egymással”. A kirándulások során felkeresett helyek (például Szolyva Emlékpark, Szinevéri tó) hatása alátámasztja ezt a vélekedést.

Bánhidy Zoltán (Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Ásotthalom) előadásának fókuszában az 1883-ban alapított, nagy hagyományú, ásotthalmi erdészeti iskola állt, melyről megtudhattuk, hogy nemcsak a tanórákon kínál lehetőséget a tudás megszerzésére. Az intézmény kollégiumában színvonalas nevelőmunka folyik, melynek alapja a természeti környezet, annak természetes és ember alkotta tárgyainak és élővilágának megismerése. Ez nemcsak passzív ismeretbefogadást jelent, hanem a diákok aktivizálását is.

Nüszl Erzsébet (Bartók Béla Elméleti Líceum, Temesvár) Az én Temesvárom – képzőművészeti műhelyek alkotásai címmel tartott prezentációt a műhelykonferencián. Kiemelte, hogy egy hely megismeréséhez fontos annak múltját és jelenét is megismerni, és mindkettőnél lehet szerepe a művészetnek, melyet érzékelhetünk Temesvár kapcsán is. Gergelyné Bodó Mária (Szegedi SZC Déri Miksa Műszaki Technikum, Szeged) a szegedi Hon- és Népismereti Konferencia tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. A hosszú évek munkája során felgyülemlett szakmai tapasztalatok átadása elengedhetetlen a folyamatos fejlődés szempontjából. Nem szükséges mindig visszamenni az alapokhoz, hanem lehetőség nyílik azokra építkezni. Ezt az építkezést jól szolgálta a bemutatott rendezvény, melyről egy nagyon avatott beszámoló keretében kaphattunk képet.

Az elhangzott előadásokat azok is megismerhetik, akik nem tudták részvételükkel gazdagítani a közös gondolkodást, mivel Károlyi Attila szerkesztésében azok írott változatban is hozzáférhetők lesznek. A jövőre vonatkozó tervekről annyit érdemes megosztani, hogy már szervezés alatt áll a következő, 2024. évi Tanári Műhely, melynek jelen állás szerinti hívógondolata: „legendás szülőföld, szülőföld és legendák”.

Kiss Gábor Ferenc

Ezt olvastad?

Bocskai-sapka, matrózruha és ABC-kötény – Szolnok megyei általános iskolák egyenruha tervei 1957-ben

1954 tavaszán az egyik moszkvai iskola igazgatója, J. K. Oszipova a magyar-szovjet barátsági hónap keretében négy hetet töltött Magyarországon. Tanulmányútja

X