A japán rendező, aki forradalmasította Hollywoodot – Akira Kurosawa

Akira Kurosawa azon kevés filmrendezőkhöz tartozik, akit más rendezők sokkal jobban ismernek, mint a közönség. A japán filmrendező élete során nagyjából 30 filmet készített, és bár filmjei többsége sikeres volt, munkássága mégis inkább a rendezőkre gyakorolt hatásán keresztül mutatkozik meg. Jelen írás halálának 25. évfordulóján több, mint öt évtizedes munkássága előtt tiszteleg.

Mielőtt életművét és munkásságát áttekintenénk, érdemes a hatását megvizsgálni. Kurosawa sajnos nem olyan közismert név, mint Kubrick, Tarantino, Spielberg vagy Lucas mégis megkerülhetetlen hatással volt mindegyikőjükre. Az amerikai új hullám vagy az új Hollywood stílusirányzat volt talán a legjelentősebb megújulás az amerikai filmgyártás területén. A moziba járók demográfiai változása kihatott a filmek sikerességére, így nagyszabású vérfrissítésre volt szükség.

A rendezők egy olyan generációja kezdett aktív lenni, akik nem csak munkaként tekintettek a filmgyártásra, hanem gyerekkoruk óta elsődleges médiumként, művészetként. Ezek az új rendezők, mivel nem csak azt akarták lemásolni, ami működött, hanem ténylegesen érdeklődtek a filmek iránt, az egész világ filmgyártási stílusait és motívumait vizsgálták. Az olasz westernekkel, a francia új hullámmal és a japán mozival vagyis Kurosawa munkásságával is tisztában voltak.

Ez az új rendezői gárda az 1970-es évekre sziklaszilárdan bebiztosította az amerikai filmipar túlélését és virágzását a stúdiórendszer után is. Egy másik aspektusa a filmgyártásnak, amit többek között Kurosawa nevéhez szoktak csatolni, az a szűk értelemben vett rendezésen túlmutató, a filmgyártás minden szegmensében résztvevő rendező képe. A Kurosawa-gumi vagyis Kurosawa-csoport egy olyan szakembergárda volt, amelynek tagjaival lényegében egész életében dolgozott. Ez azt jelentette, hogy egy összeszokott csapat érkezett minden filmforgatásra, nem csak ideiglenesen felbérelt segítők. A stúdiórendszerben a rendező csak egy alkalmazott volt, aki a jeleneteket összefogta. Később, ahogy a művészi vonal előtört, az új hollywoodi rendezők számára elképzelhetetlen lett volna, hogy ne a rendező elképzeléseit valósítsák meg. A szereplők válogatása, a vágás, a hang stb. mind a rendező autoriter kezébe kerültek, így jelentősen megnőtt a rendezők fontossága a stúdiók igényeivel szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a stúdiók tehetetlenek voltak, vagy szerep nélkül maradtak. A szerepcsökkenés azt eredményezte, hogy a stúdiók a marketingvonalat erősítették meg. A „blockbuster” filmek, vagyis a kasszasiker, hatalmas bevételű filmek is ennek a korszaknak az eredményei (pl.: Cápa, Keresztapa és a Csillagok háborúja).

Kurosawa művészi hatása a rendezők új generációjára sok szempontból közelíthető meg, az első a vizualitás szintje. Munkássága első felében a fekete-fehér filmek nem engedték meg a színekkel való játékot, így a kompozíció és a mozgás szintjén akart kimagasló hatást elérni. Filmjei ikonikus jelenetek kavalkádjaiból állnak, amiket azóta jól bevált alapkőként szinte minden modern filmben megtalálunk. A dinamikus mozgás bemutatása egy statikus médiumon keresztül sokáig fejfájást okozott a rendezőknek, Kurosawa azonban egy teljesen új megközelítéssel a momentumvágással forradalmasította. Korábban egy egyszerű jelenetet, például amikor valaki lehajol, egy vágás nélküli, széles látószögű kamerával oldottak meg, hogy „látszódjon minden”. Kurosawa ugyanezt a mozdulatot több kameraállásból mutatta be más fókusszal, hangsúlyozva magát a mozdulatot. Ez egy egyszerű technikának tűnik manapság, mégis a korában forradalmasította a dinamikát, és a mai akciófilmek alapjává vált. Ennek a végkifejlete természetesen az Elrabolva 3 méltán híres kerítést átugró jelenete, ahol 7 másodperc alatt 15-ször vágnak. Későbbi filmjeiben a színek hatalmas jelentőséggel bírtak, mert a kompozíció alapelemét képezték és nem csak a stílus miatt, vagy a „hogy jól nézzen ki” indokkal kaptak helyet. Egy másik általa forradalmasított technika az úgynevezett vándormaszk (wipe) képátmenet, amelyet többek között a Csillagok Háborúja filmekből ismerünk.

Kurosawa legjelentősebb hatása talán a narratív történetmesélésben mutatkozik meg. Az egyik korai filmje (magyarul A vihar kapujában, mindenütt máshol a világon Rashomon) egy olyan narratív elemet hozott létre, amelyet a mai napig használnak. A filmben ugyanazt a történetet halljuk más szemszögekből elbeszélve. Remélhetőleg mindenki számára ismerős ez, hiszen minden sorozat, amely kezd kifogyni az ötletekből, csinál egy ilyen típusú epizódot. A méltán hírhedt Csillagok háborúja VIII: Az utolsó Jedik kulcsjelenete is erre épül, valamint Az utolsó párbaj című 2021-es film alapja is ez a motívum. Ezen kívül a modern antihős karakterét, vagyis a westernhőst is A hét szamuráj karaktereiről mintázták. Nagy hangsúlyt kap filmjeiben a mentor–tanítvány viszony, valamint a párosok használata. Manapság már a klisé kategóriába tartozik a buddy cop vagyis a zsarupáros motívum, viszont az 1970-es 1980-as években nagy sikert aratott. Narratív zsenialitásához tartozik, hogy gyakran merített inspirációt nemzetközi munkákból, amiket újrainterpretált és átkontextualizált. Ezt manapság már csak remake-nek hívjuk és inkább pejoratív értelemben használjuk. Kurosawa gyakran nyúlt Shakespeare munkáihoz a Véres trón című filmje a Skót darab, a Káosz (Ran) a Lear király, végül pedig A gonosz jól alszik a Hamlet adaptációja. Ezek utat nyitottak a többi rendező számára is, hogy más környezetben mutassanak be klasszikus műveket, például a Hamletet az Oroszlánkirályban, vagy Kurosawa hét szamuráját western formában A hét mesterlövész című filmben.

Kurosawa munkásságából négy filmet emelnék ki. A már korábban említett Rashomon (A vihar kapujában) című filmje narratíváját tekintve a mai napig hatással van a filmekre. Ezen felül azonban a nézőt abba a helyzetbe sodorja, hogy a végére nem lesz képes véleményt alkotni, hogy pontosan mi történt, mert az ellentmondásos elbeszélés ereményeként egy katyvasz lesz. Ez egy olyan korszakot indított el a további munkásságában, amely nyomán a korábbi optimista filmjei erősen pesszimista hangulatot vesznek. A hét szamuráj című 1954-es munkája a filmtörténelem klasszikus művének számít. Mindezek nagy szavak, mégsem adják át kellőképpen, hogy pontosan mennyire jelentős mérföldkő ez a film. Nem számít, hogy szamurájok fognak össze egy falu védelmére, vagy vadnyugati hősök állnak ki a banditákkal szemben, vagy zsoldosok harcolnak a Cartellel szemben, vagy csillagközi kalandorok veszik fel a harcot egy birodalommal szemben, esetleg szuperhősök egy arctalan földönkívüli hadsereggel, Kurosawa nyomán az alapmotívum és a karaktertipológia mindben ugyanaz. Aki a Rejtett erőd című 1958-as filmet megnézi, az lényegében a Csillagok háborúja szamurájkori átültetését látja, bár a többi alapműhöz képes ez a film viszonylag „egyszerű”, későbbi hatását tekintve azonban megkerülhetetlen. A film elején két paraszt egy magas, vékony és egy alacsony, tömzsi menekülését látjuk egy csatatérről, később véletlenül összefutnak a hőssel, a mentorral majd a harcos hercegnővel, a történet egy kopár szinte sivatagos területen játszódik. Végül pedig az 1985-ös Káosz (Ran) című filmet szeretném ajánlani. A film a Lear király átdolgozása, azonban messze túlmutat ezen az egyszerű névjegyen. Mozgás, színek és kompozíció kavalkádja a film, narratív és történelmi párhuzamot mutat az őrület és a modern kor vívmányai között. A japán történelem sarkalatos pontja a lőfegyverek megérkezése és terjedése a szamuráj korban. Ebben a filmben is igen látványos módon szembesülhetünk ennek következményeivel.

Zárásul említést kell tenni Kurosawa munkásságának szakmai elismertségéről. A Velencei Filmfesztiválon, a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon és Cannes-ban is nyert első helyezést különböző filmjeiért. BAFTA–, valamint Oscar-díjakat is nyert. Kapott japán, francia és olasz becsületrendet, valamint egy sor posztumusz díjat. Mégis leginkább munkásságának máig érezhető hatásán, az általa meghonosított technikák és stílus alkalmazásán keresztül láthatjuk, hogy mennyire elismert és szeretett rendező. Még hibáit is tekinthetjük védjegyeként. Tarantino vértengerét, amely filmjei egyik leglátványosabb elemének számít, a Sanjuro című 1962-es film egyik jelenete inspirálta, ahol a színész ruhájába rejtett művért pumpáló csövek túlnyomás alatt voltak és sokkal több vér spricceltek, mint kellett volna. Kurosawanak azonban tetszett a jelenet, így az maradt a filmben, később a Kill Bill filmsorozatban láthatjuk ennek logikus folytatását. Az egész Csillagok háborúja franchise látványvilága (legalábbis a kezdeti) a Kurosawa-féle látványhoz hasonló. Az újabb munkákban is visszatértek ehhez a vonalhoz, például a Mandalóri vizuálja szinte teljesen azonosul az 50–75 évvel ezelőtt készült filmekével. Akira Kurosawa neve fel van vésve a rendezők obeliszkjének csúcsára, valahol Ingmar Bergman és Federico Fellini szomszédságában.

Szabó Levente

Ezt olvastad?

Az apokalipszis éve – Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár

Idén késő tavasszal jelent meg a nemrég ötvenedik születésnapját ünneplő történész, Ablonczy Balázs új kötete, „Az utolsó nyár – Magyarország,

X