Aktuálisan, közérthetően és röviden a dualizmusról – Podcast-beszámoló

Ugyan idestova 15 éve ingázom az országban, van, amihez nem lehet hozzászokni: a Budapest–Pécs távolság messze az egyik leghosszabb és legunalmasabb, amit az ember megtehet hazánkban. A vonat esetében Sárbogárd és Dombóvár jelentenek kapaszkodót az időérzékét vesztett utazó számára, míg az M6-os autópálya kevés izgalmát és látványosságát az anno sokat szidott, ma már a táj egyhangúságát megszakító alagút-sorozat jelenti. Az autót vagy IC-t választó hallgató és tanár így mi mással is üthetné el az időt, mint podcastok, azaz internetes rádióműsorok hallgatásával. Az aktuálpolitikai műsoroktól hemzsegő kínálatban viszont nehéz jó történelmi témájú adást találni. A kivételt a Politikatörténeti Intézet (PTI) által indított podcast-sorozat jelentheti a hallgatók és tanárok számára.

Az immár 18 résszel rendelkező podcast-sorozatban 2021. szeptember 5-én került sor az intézet újabb, dualista Magyarországgal foglalkozó tudományos-ismeretterjesztő beszélgetésére, mely a korábbi, 20. százados tematikát tekintve némileg kilóg a sorból. Az adás a Monarchia története iránt érdeklődőknek izgalmas, 50 perces kalauzt jelent a Napvilág Kiadó új, Kérdések és válaszok a dualizmus kori Magyarországról, 1867–1918 című kiadványához. A kötet apropóján a műsorban a könyvszerzők – Klement Judit, Cieger András és Egry Gábor – beszélgettek az ország dualizmus kori helyzetéről, az azt övező általános kérdésekről és vitákról. A beszélgetést a PTI munkatársa, Prosinger Lívia moderálta.

dualizmus
A Kérdések és válaszok a dualizmus kori Magyarországról, 1867–1918 című kötet borítója (forrás: Napvilág Kiadó)

Minthogy a kötet maga is rendkívüli leleményességgel közelíti meg a témát, a műsorban szintén hasonló provokatív kérdésekkel nyit a moderátor: Elkerülhető lett-e volna Trianon? Igaza volt-e Kossuthnak a Kasszandra-levélben? A boldog békeidőkben valóban kevesebb volt az öngyilkosság? Természetesen ezekre csak a kötetben találunk bővebb válaszokat, a műsorban a történészek inkább egyéni indíttatásuk felől közelítik meg a kérdéseket, melyekre átfogóbb magyarázatokkal szolgálnak.

Cieger András (tudományos főmunkatárs, BTK Történettudományi Intézet) a kiegyezést és annak hideg emlékezetét emelte ki elsőként, mely pár éve, a 150. évforduló alkalmából megjelent jubileumi kötet[1] legrelevánsabb gondolatai közé tartozott, s a gondolat emlékezetpolitikai aktualitása aligha vesztett jelentőségéből. Fontos továbbá, hogy azokban a kérdésekben is hallhatjuk Cieger gondolatait, amelyeket elsősorban más intézményi hátterű szerzők igyekeztek megválaszolni a jubileumi kötetben. Közéjük tartozik az említett emlékezetpolitikai gondolat, és a historiográfia Bibó Istvánt vagy Szekfű Gyulát érintő problémái. A kötet középpontjában egy nagyobb kérdés köré épül az összes szócikk, amire a szerző által is idézett „Monty Pythonos” áthallású felvetéssel kérdezünk rá: Mit adott nekünk a kiegyezés? – és talán még fontosabb a válasz abban a tekintetben, hogy milyen konklúziókat vonhatunk le napjainkban a dualista rendszer tapasztalataiból.

dualizmus
A Megosztó kompromisszum – Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából című kötet (2018) borítója (forrás: Országház Könyvkiadó)

A beszélgetés emlékezetpolitikai konklúziója nem kimondottan újszerű – hiszen arról már a Cieger által szerkesztett Kiegyezés című nagymonográfiában olvashattunk, például Gyáni Gábor tanulmányában.[2] Mindenesetre lesújtó az összegzés: a 19. század kompromisszuma nem vált a nemzeti emlékezet részévé, s a megállapítás jól magyarázza, miért tartozik a középiskolások körében a dualizmus a beszélgetésben elhangzó nemszeretem korszakok közé. Az ellenkező hatás elérésének érdekében az aktualizálás tehát szinte elkerülhetetlen, mely egybevág a PTI podcast-sorozatával, hiszen utóbbi esetben is a „közelebbhozás” élménye a cél. Cieger kiemeli: a politológus hallgatók általában el is várják az aktualizálást, míg a történészek számára nem kifejezetten célszerű ez a fajta megközelítés.

dualizmus
Az 1867. évi kiegyezési törvénycikkek első és utolsó lapja (forrás: Szilágyi: A magyar nemzet története / mek.oszk.hu)

A kötetben helyet kaptak mind a pozitív megközelítésből származó cikkek, mind pedig az egyes témákkal kapcsolatos kritikai meglátások. Ciegert követően Klement Judit (tudományos munkatárs, BTK Történettudományi Intézet) a fővárossal kapcsolatos kérdésekre ad válaszokat a műsorban, minthogy Budapest a modernizáció centrumaként kulcsfontosságú szerepet töltött be a dualista Magyarország társadalmi mozgalmainak történetében, s így több, a kötetben található szócikk vizsgálati tárgya és tere. A fővárosban jelentek meg a különböző társadalmi mozgalmak, szinte egyidőben a jelentősebb társadalmi egyenlőtlenségekkel. Klement a kötetben található cikkeiben a mozgalmakon túl, logikusan a gazdaság- és pénzügytörténeti kérdések körével is behatóan foglalkozik.

dualizmus
Budapest tájékozódási tervrajza 1896-ból (forrás: dspace.oszk.hu)

Egry Gábor (főigazgató, Politikatörténeti Intézet) szerint a korszakkal kapcsolatos kérdések gyökere a velünk élő és oktatott elbeszélésekben rejlik. Két nagyobb elképzelés uralja ugyanis a nemzeti emlékezetet a dualizmus tekintetében; az egyik a Szekfű- és Bibó-féle nemzeti összeomlás-, avagy útkeresés-koncepció, melyek ugyanabból a feltevésből táplálkoznak, nevezetesen, hogy létezett valamiféle alapvető szerkezeti probléma a dualizmus rendszerében. Létezik azonban egy Monarchia-nosztalgia, egy nemzetek fölött átívelő, átfogó visszaemlékezés a közép-kelet-európai modernizáció iránt (építészet, kávéházi kultúra stb.). Ez egy olyan átfogó nosztalgia, amivel a jelenleg végletes, konfliktusokkal teli közös emlékezetet árnyalni kell és a korszakot így közelebb lehet hozni az olvasókhoz.

A könyv – látszólag – apró szemelvényeket, mikrotörténeteket sorakoztat fel, mondhatni epizódokat a dualizmus történetéből. Ezt a szerzők azzal magyarázzák, hogy a történeti megismerés sajátosságai közé tartozik az egyes létező történetek fragmentáltsága, töredezettsége, és a nagy elbeszélések mögött nem egyoldalú történelmi tények húzódnak meg, hanem apró, sokoldalú történetek alkotják az elbeszélés különböző oldalait, melyeket interpretáció útján maga az „elbeszélő” fűz össze.  Ugyanakkor a kis történetek – mint a nagy elbeszélések szeletei – sikeresen rajzolnak ki aktualitásokat, párhuzamokat a jelenkorral. Megérthetővé válik a nemzetiségi identitásharc, az érettségi vagy akár a munkaidő és túlóra jelensége, mely kérdésekkel eltérő formában ugyan, de ma is találkozunk. Ezáltal aktualizálódik a sokszor átélhetetlennek tűnő – és így a középiskolások számára is távoli – történelem.

Klement Judit ezt követően a hozzáintézett, oktatási anyagot érintő kérdések kapcsán a könyvben írt szócikkeket világrendszer-szemléletben közelíti meg. Így került revideálásra a Bach-korszak, melyről a kötetben kiderül, hogy a középiskolai tankönyvek „uborkaszezonjával” szemben valójában a korai kapitalista gazdasági fellendülés korszaka, illetve a társadalom- és településfejlődés dinamikus évtizede volt Magyarországon. A beszélgetésben a Monarchia mint a világcentrum egyik imperialista, expanzív állama jelenik meg.

dualizmus
Az Osztrák-Magyar Monarchia, 1867–1918 (forrás: tti.abtk.hu/terkepek)

A moderátor és a szerzők több ízben is kiemelték, hogy a középiskolák részéről pozitív visszajelzés érkezett a kötet nyelvezetét és terjedelmét illetően. A pozitív fogadtatás nem véletlen, hiszen a szerzők igyekeztek a szokásosnál is tömörebben és közérthetőbben fogalmazni, amennyire azt az adott téma megengedte. A beszélgetésből továbbá kiderül, hogy a kötetben található szócikkekben a létező szakmunkák rövid szintézisével szemléltetni kívánták az általános trendeket is, és nem szerettek volna túlnyújtózkodni a saját szakterületükön.

A moderátori rávezetésnek köszönhetően a szerzők végezetül megpróbálták összeszedni, mely tévhiteket vagy a közoktatásban tovább élő hibás koncepciókat tekintik kiegészítendőnek vagy korrigálandónak. Ezt a szerzők és a kiadó szemszögének összevetése – a szerzői tervek, megírt és tervezett szócikkek mögött álló elgondolások és a műfaj korlátainak megvitatása – követte a beszélgetésben.

A Napvilág Kiadó könyvét tekintve tehát egy különleges, emlékezetpolitikai reflexióval rendelkező művel van dolgunk, mely a dualizmus kérdéseinek tisztázásával némiképp kilóg a kiadó főleg politikatörténetre koncentráló sorozatából. A kötet leginkább a történelmi tévhiteket cáfoló – vagy legalábbis azokat eloszlató – tudományos-ismeretterjesztő művek trendjébe illeszkedik, mely véleményem szerint egyszerre elégít ki közoktatási igényeket és szolgálja a történelmi műveltség ügyét. Talán nem véletlen azonban, hogy egy-egy kevésbé kutatott téma kevésbé válik közkedveltté, hisz legyenek bármily zseniálisak is a szerzők, az üzenet van, hogy nem ér célba. A szakemberek sokszor meglepően jó technikai háttérrel jelentkeztek be az elmúlt két évben a különböző szakmai fórumokra, azonban a többi adással ellentétben a szóban forgó epizód hangminősége szegényes. A podcastokat hallgató autósok és utasok, az elgondolkodtató beszélgetésekre nyitott, esetleg kikapcsolódásra vágyó közönség felől viszont továbbra is biztos igény mutatkozik az ismeretterjesztő és népszerűsítő kerekasztal-beszélgetések iránt.

Bordás Bertalan
(PhD-hallgató, PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola)

A beszélgetés itt hallgatható meg teljes egészében.


[1] Hermann Róbert – Ligeti Dávid (szerk.): A megosztó kompromisszum – Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából. Országház Könyvkiadó, Budapest, 2018.

[2] Gyáni Gábor: A Habsburg-múlt emlékezeti kánonjai. In: Cieger András (szerk.): A kiegyezés. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 620–629.

Ezt olvastad?

Kárbin Ákos történész Wekerle Sándor és az Osztrák–Magyar Monarchia valutareformjának kezdeti lépései 1889–1893. Döntéshozatal és megvalósítás címmel 2015-ben megvédett doktori értekezését