Árpádok, Anjouk, Jagellók – Naprakész ismeretek a középkori magyar történelemről

Három dologhoz, jelesül a labdarúgáshoz, a politikához és a történelemhez minden magyar „ért” – tartja a közbeszéd, de legalábbis véleménye van róla. A Kárpát-medence középkori évszázadainak meghatározó alakjai, sorsfordító eseményei valóban nem ismeretlenek a hétköznapi emberek számára. A magyar történelem legnépszerűbb alakjaira vonatkozó közvéleménykutatásokon az államalapító Szent István, a törökverő Hunyadi János és az „igazságos” Mátyás király rendszeresen előkelő helyezést érnek el. Az utóbbi időben pedig a mohácsi csata pontos helyszíne és időpontja körül kialakult polémia került több ízben is a „címlapokra”. Mindez egyértelműen jelzi a korszak iránti fokozottabb érdeklődést, amely igényt a Kossuth Kiadó által gondozott, a Magyar História sorozat részeként napvilágot látott alábbi két munka igyekszik kiszolgálni.

FONT Márta: Az Árpád-ház évszázadai 1038–1310 – Az első szent királytól az utolsó aranyágacskáig, Magyar História, Kossuth Kiadó, 2019, 144 oldal.

A kiadó valóban a széles nagyközönséget célozta meg e sorozattal, amely a magyar könyvpiacon innovatív megoldásnak számít, ugyanis a könyvet és a magazint ötvöző bookazine (book + magazine) formát választotta. A neves szakemberek által, a történettudomány legfrissebb eredményeit integráló, gördülékeny stílusban készült, több szász színes illusztrációval, köztük térképekkel, infografikákkal ellátott szövegek valóban a 21. századi elvárásokat tartották szem előtt.

SZENDE László: A késő középkori nagyhatalom 1301–1526 – A vegyesházi királyok Magyarországa, Magyar História sorozat, Kossuth Kiadó, 2019, 144 oldal.

Font Márta, a Pécsi Tudományegyetem professzorasszonya a középkori történelem nemzetközileg elismert kutatója jegyzi az Árpád-ház évszázadai, 1038–1301. Az első szent királytól az utolsó Aranyágacskáig című kötetet, míg ennek A késő középkori nagyhatalom, 1301–1526. A vegyesházi királyok Magyarországa címmel megjelent folytatása Szende László, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjének munkáját dicséri. A szerzőpárost nem pusztán szakmai felkészültségük miatt tartom jó választásnak, épp olyan fontosnak vélem azt a – kiadó által is bizonyosan mérlegelt – szempontot, hogy több hasonló jellegű tudományos ismeretterjesztő munkát készítettek az elmúlt években. A megkérdőjelezhetetlen tudományos felkészültség ugyanis egyáltalán nem szavatolja az ismeretanyag szabatos, közérthető, a nem szakmabeli, ámde a korszak magyar történelme iránt érdeklődő olvasó számára történő átadását.

Az első kötet korszakolása az általában megszokott sémától eltérően nem Szent István uralkodásával kezdi az ország első három évszázadának bemutatását. Ez a megoldás egyáltalán nem ördögtől való, hiszen első királyunk uralkodásával zárult le az államalapítás több évtizedes folyamata, amelyet e széria magyar őstörténetet és a honfoglalás időszakát áttekintő első része tárgyal (szerzők: Sudár Balázs és Font Márta). A munka III. András 1301-es halálával az Árpád-ház férfiági kihalásával zárul, s a trónöröklésre vonatkozó rövid kitekintéssel egyúttal elő is készíti a folytatást. A késő középkor históriájának két és negyed évszázadát tárgyaló mű illeszkedik a hagyományos időkeretekhez: az 1301-től kezdődő trónharcoktól az 1526-os mohácsi kataklizmáig követi nyomon a legfontosabb eseményeket és folyamatokat.

A kötetek nagy erénye, hogy a politikatörténet mellett nagy hangsúlyt helyeznek a demográfiai, társadalmi, gazdasági, egyházi és művelődési folyamatok, valamint a korszak mindennapjainak ábrázolására is. Mindebben visszatükröződik a szerzők multidiszciplináris szemléletmódja, ugyanis a történettudományon kívül az irodalomtörténet, a nyelvészet és nem utolsó sorban a régészet legújabb eredményeit is széleskörűen felhasználták. Szintén elvitathatatlan érdeme a munkáknak, hogy a magyar históriát széles egyetemestörténeti összefüggésrendszerbe ágyazva tekintik át, amelynek szemléletes példáját nyújtják a legfontosabb magyar és európai szereplőket, történéseket feltüntető, a tájékozódást jelentősen megkönnyítő időszalagok. Ugyancsak a befogadását segítik a magyar történelmi kartográfia egyik legismertebb szakembere, Nagy Béla által készített informatív térképek, az Eperjessy László tervezőgrafikust dicsérő esztétikus, az uralkodói dinasztiák ágas-bogas leszármazását ábrázoló családfák és az egyes korszakok kormányzati struktúráját áttekintő szervezeti ábrák, valamint a több száz további színes reprodukció.

Üdvözlendőnek tartom, hogy a két szerző a vitás kérdések kapcsán jelezte az ellentétes álláspontokat, amely a szakmai korrektség mellett egyértelműen szemlélteti az érdeklődők számára a történettudomány folyamatos fejlődését. Szintén szimpatikus megoldás, hogy a szerzők a közvéleményben és a történelemtankönyvekben makacsul berögződött téves elképzelésekre nem „szenzációhajhász” módon reflektáltak, ami reményeim szerint talán segíthet ezek történelmi emlékezetünkből való fokozatos kikopásában, illetve a helyes interpretálásban. Gondolok itt például II. András uralkodásának reális megítélésére, a 13. századi nemesi megye megalapozatlan koncepciójára, a tatárjárás okozta népességpusztulás mértékére, a Mátyásról kialakult „igazságos” és a Jagellók esetében mindmáig élő „gyengekezű” sztereotípiákra, valamint az 1514-es Dózsa György nevével összekapcsolt megmozdulások a korábbitól lényegesen eltérő rekonstruálására.

A két bookazine szakmai színvonala, a hétrészes sorozat szerkesztőjének, Medgyesy Zsófiának az elképzelését tükröző üdítően fiatalos megjelenése egyaránt alkalmas a meglévő tudás elmélyítésére és a történelmi érdeklődés felkeltésére. Font Márta és Szende László köteteit bátran ajánlom a magyar régmúlt iránt érdeklődő valamennyi korosztály számára. Üdítő, érdekfeszítő olvasmányok, higgyék el, nem fognak csalódni!

Fedeles Tamás

Ezt olvastad?

Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki kézbe veszi Benedek Szabolcs: Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája című