Beszámoló a Sors mint tapasztalat (1945–1989) című műhelykonferenciáról

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Témacsoportja a Sárospataki Református Teológiai Akadémia társrendezésében 2023. május 18–19-én Sors mint tapasztalat (1945–1989) címmel műhelykonferenciát tartott Sárospatakon.

A témacsoport kutatói utoljára 2019-ben, közvetlenül a Covid-járványt megelőzően találkoztak, azóta mindössze két konferencia biztosított lehetőséget az ország különböző részeiben élő kutatók személyes találkozására. A rendezvény célja ezért az elmúlt évben végzett egyéni kutatómunka bemutatásán túl az érdemi vita és általa a szakmai kapcsolatok erősítése volt. A 2022–2023-as, kétéves kutatási évben az egyéni sorsok állnak a kutatócsoport érdeklődésének középpontjában.

Az eddigi évek döntően mezo- és makrofókuszával, illetve struktúracentrikus szemléletével szemben most minden vizsgálatban az egyéni tapasztalatokból építkező mikroszinté az elsőbbség.

A rendezvény első blokkjában Ö. Kovács József, Csikós Gábor és Horváth Gergely Krisztián áttekintették a vidéktörténet jelenlegi helyzetét a hazai történettudományos mezőben, majd az egyéni előadások következtek. Kimmel Máté A tanyapolitika tapasztalatai a Dél-Alföldön című előadásában a Kiskunhalas és Kecel között található Imrehegy tanyavilágának községesítését mutatta be, annak hosszútávú következményeivel együtt. A tanyagazdaságok felszámolását követően a község nem jelentett vonzó alternatívát, így aki csak tehette, a környékbeli településekre költözött. Tóth Judit „Ahogy én csinálom.” Egy családi gazdaság gyökerei című előadása egy zagyvaszántói önálló gazda küzdelmeit mutatta be az 1970–80-as években. A gépesítés nehézségei, a helyi téesszel való konfliktusok ellenére a többféle termény termesztésére specializálódott családi gazdaság a rendszerváltozás éveire meg tudott erősödni.

A belső gyarmatosítás Duna-Tisza közi tapasztalattörténetei című előadásában Ö. Kovács József friss interjús kutatásának tapasztalatait osztotta meg. Jellemzően idős, megözvegyült asszonyokat talált, akik még személyes tapasztalataik alapján tudtak hírt adni a kényszerkollektivizálást követő családi stratégiákról. A vagyonvesztést követően a gyerekeket a falvak elhagyására ösztönözték, ennek következménye mára a számtalan üresen álló szülői porta.

A szünetet követően Somogyvári Lajos A kollektivizálás narratívái: pedagógusok történetei Zala megyéből című előadása egy egyedülálló forráskorpuszra épült.

Zala megyében a falusi tanítókkal közvetlenül a kényszerkollektivizálást követően megíratták az abban való részvételük történetét, a falujuk meggyőzésének stációit.

Az elemzés bemutatta az ennek során keletkezett beszédmódokat, a lelkes mozgalmárok önigazoló narratívájától egészen a távolságtartó, a téeszszervezéssel szemben kritikai elemeket is tartalmazókig. Csikós Gábor „Én már ebből a társadalmi rendből kiestem.” Idős és tartósan beteg családtagok sorsa a kollektivizálás befejezése után című előadása a korábban a családi keretek között ápolt, sőt foglalkoztatott személyek talajvesztettségéről adott hírt. A kényszerkollektivizálást követően nemcsak a gondozásuk alapját jelentő létalap, de a kétkeresős családmodellel a felügyeletüket ellátni képes személyi háttér is megszűnt. Az állam által kínált intézményi keret az érintetteket nem integrálta a társadalomba, sokkal inkább kizárta őket abból.

A másnap délelőtti szekció esetismertetésekkel folytatódott. Bánkuti Gábor Intergenerációs mobilitás és reprodukció. A társadalmi különbségek kiegyenlítődésének jellegzetességei és anomáliái egy családtörténeti kutatás példáján című előadásában azt az utat rekonstruálta, ahogy egy gazdálkodó-kereskedő drávafoki horvát parasztpolgár és egy szekszárdi orvoscsalád leszármazottja közös családot alapít. Az előadás rávilágított, hogy a családi vagyon időben történő átkonvertálása városi ingatlanná vagy éppen tudássá hosszú távon, egészen az 1990-es évekig tartalékot képezett a család boldogulása számára. Horváth Gergely Krisztián Az alávetettség racionalizálása kollektivizált gazdák élettörténeteiben című előadása korábbi, szociográfiákat elemző írása módszerét követve, interjúkban fennmaradt gazdasorsok alapján elemezte a kényszerkollektivizálás emlékezetét; azt, hogy az életpálya egy későbbi szakaszában miként tekintettek vissza az egyéni gazdálkodás felszámolására. Ennek skálája az utólagos elfogadástól a teljes életpályát kettétörő traumaélményig terjed.

Nagy Károly Zsolt „Pálya – mozgó tömegpont által valamely vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva leírt görbe” című előadása egy 1958-ban a debreceni református teológián végzett 28 tagú lelkészévfolyam pályájának prozopografikus elemzése. Az előadó elsősorban a lelkészi áthelyezések számából, helyszíneiből és idejéből vont le következtetéseket az illető személy szélesen vagy keskenyen kikövezett pályájáról. Oláh Sándor Peremhelyzetben. Magángazda egy kollektivizált székely faluban (1962–1990) címmel egy Homoródalmáson a kommunizmus időszaka alatt a magángazda-lét mellett mindvégig kitartó személy életét bemutató esettanulmányt ismertetett. A család elsősorban juhokat tartott, és ezek takarmányozását biztosítandó szénát állított elő, de kisebb részt földet is művelt. Paradox, de érthető módon épp a Ceauşescu-rendszer legsúlyosabb válságának éveiben, az 1980-as évek második felében volt leginkább keletje termékeiknek, amelyekkel elsősorban a közeli Brassó piacán jelentkeztek.

Rigó Róbert Kisvállalkozóként a kommunizmusban című előadása egy jászkarajenői feltaláló ezermester világába kalauzolt. Az illető saját tervezésű és kivitelezésű tésztagyártó-gépeit nemcsak maszekok, de téeszek is vásárolták, jól példázva a hiánygazdaság kínálta piaci réseket, de a professzionális vállalkozássá fejlődés előtt tornyosuló akadályokat is. A műhelykonferencia záró előadását Ritter György tartotta. A Béndekpuszta pusztulása: sorsok és életutak című előadás a Lengyeltótitól délre található egykori település létrejöttét és felszámolását előmozdító tényezőket vette számba. A Balatonboglári Állami Gazdasággal szoros szimbiózisban álló Béndekpuszta sorsát az pecsételte meg, hogy a települést támogató egyik vezető ellehetetlenítése után a nagyüzem hosszútávú tervei nem számoltak vele, és az iskolától, postától megfosztott közösségnek még azt a jogát is elvették, hogy a házaikat felújíthassák, ezért a település 1981-re elnéptelenedett.

A konferencia több konklúzióval is szolgált.

E körben is igazolódott, hogy a személyes tapasztalatok mentén jól rekonstruálhatók a társadalmi-politikai makrofolyamatok, s az ezekre adott össztársadalmi válaszok. Másrészt az is kitűnt, hogy az egyéni gazdálkodás mint családi stratégia elsősorban a perifériákon volt életképes, kettős értelemben is.

A lokális hatalmi centrumoktól való nagyobb távolság mellett elsősorban ott, ahol a természeti adottságok miatt nem volt lehetséges a nagytáblás gépi művelési mód. Az egyéni gazdálkodáshoz-vállalkozáshoz ugyanakkor nemcsak a konokságig kitartó akarat kellett, de egy olyan családi, sőt faluközösségi háttér is, amely szükség esetén információk megosztásával, kapcsolatok mozgósításával képes volt védelmet nyújtani. Ennek a strukturális háttérnek a hiánya, mint a tanyavilág példája mutatja, sokkal sebezhetőbbé tette az ottani közösségeket.

Horváth Gergely Krisztián

Ezt olvastad?

Az elfeledett szereplő, amely hozzájárult az egységes Európához – Algéria

Az európai integráció gondolatát gyakran az európai civilizáció és sajátos történelme eredményének tekintik, azonban számos, a kontinensen kívüli szereplő is

X