Célkeresztben. Mindszenty József pere és a szovjet blokk főpásztorainak meghurcolása

Célkeresztben. Mindszenty József pere és a szovjet blokk főpásztorainak meghurcolása címmel fontos tanulmánykötet látott napvilágot a tavalyi év során. Fejérdy András és Wirthné Diera Bernadett szerkesztők A Mindszenty-per hetven év távlatából. Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában című 2019. februári konferencia előadásait rendezték sajtó alá. A könyv a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában jelent meg.

A kötetről általánosságban

Az igényes kivitelezésű, vastagborítós, gazdagon illusztrált, névmutatóval és jegyzetapparátussal bőségesen ellátott, 586 oldalas kiadvány Erdő Péter ajánlásával, Latorcai János köszöntőjével és a rendezvényt szervező két kutatóintézet vezetőjének, Földváryné Kiss Rékának (NEB) és Fodor Pálnak (BTK) a bevezetőjével kezdődik. A kötet és a három évvel korábbi konferencia tartalma majdnem teljesen fedi egymást. Fodor Gusztáv nem tudta vállalni, hogy a Kárpátaljai Református Egyház vezetőinek üldözését bemutató előadásának kéziratát elkészítse, ezért ez az anyag hiányzik a kötetből. Bekerült viszont egy plusz tanulmány, mégpedig Philippe Chenaux tollából. A szerkesztők három nagyobb tematikus egységbe sorolták a tanulmányokat. Az első rész A Mindszenty-per: történelem és emlékezet, a második a Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában, a harmadik a Főpapi sorsok Magyarországon címet kapta.

A célkeresztben Mindszenty József

A Mindszenty-per: történelem és emlékezet című blokkot Gárdonyi Máténak a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az 1945 utáni politikai-társadalmi változások kapcsolatát bemutató írása nyitja meg. A tanulmány szerint azért volt fontos az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) számára a klérus megtörése, mert úgy gondolták, hogy ennek sikere esetén a kommunizmussal szembeni társadalmi ellenállást is megroppanthatják. Vörös Géza A tanár és a bíboros. Mindszenty megfigyelése, 1945–1948 című írásából kiderül, hogy az esztergomi érsek környezetébe már a kinevezésekor beépültek a kommunista irányítás alatt álló állambiztonsági szervek emberei, hogy ellene felhasználható anyagokat gyűjtsenek. Somorjai Ádám Mindszenty József és a brit diplomácia kapcsolatát elemző tanulmányából az derül ki, hogy a diplomaták konfliktusos magatartásúnak ítélték meg a bíborost, ezért tíz hónap után arra jutottak, hogy nem működhetnek vele együtt.

Az ezután következő négy tanulmány közvetlenül a Mindszenty elleni koncepciós perhez kapcsolódik. Balogh Margit írása a letartóztatás, a kihallgatások és a per történetét vázolja fel. Mindszenty Józsefet 1948. december 26-án este hat órakor tartóztatták le. Igazolhatóan fizikai kényszert alkalmaztak vele szemben, majd az 1949 februárjában tartott népbírósági tárgyalás végén életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. Wirthné Diera Bernadett tanulmánya a Mindszenty-per további hat vádlottjáról szól, akik közül ketten civilek, négyen papi személyek voltak. Államellenes szervezkedéssel, hűtlenséggel és valutával üzérkedéssel vádoltak meg őket. Zinner Tibor írása a per politikai megrendelőivel és végrehajtóinak személyével foglalkozik. Rámutat, hogy a koncepciós eljárást végig az MDP vezette, amelynek prominensei bűnbakot kerestek a választási fiaskókért, s ezt a prímás személyében találták meg. Kahler Frigyes ezután következő jogtörténeti elemzése a koncepciós perek tágabb kontextusában helyezi el a Mindszenty elleni eljárást.

Az egység utolsó szakasza a Mindszenty-per hatástörténetével foglalkozik. Fejérdy András írása a bíboros letartóztatásának és perének szentszéki fogadtatását tárgyalja. Mindszenty a személyiségi jogok, a hit, majd a demokrácia védelmezőjeként jelent meg a vatikáni nyilatkozatokban. Személye így a kommunizmussal szembeni ellenállás szimbólumává válhatott. Bukovszky László a Mindszenty-per csehszlovákiai kísérőpereit vázolja fel, amelyet a szlovákiai magyar katolikusok ellen indítottak a „mindszentyzmus” vádjával. Végül Kovács Gergely írása a bíboros tanúságtételét mutatja be.

Célkeresztben a kelet-közép-európai főpapok

A könyv második, Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában című tartalmi egysége olyan egyházi vezetők sorsát mutatja be, akiket Mindszentyhez hasonlóan meghurcoltak a kommunisták. E blokk elejére került Philippe Chenaux írása, amely azt vázolja fel, hogy a Vatikán milyen politikát követett a hidegháború első éveiben Kelet-Közép-Európában kibontakozó egyházüldözéssel szemben. Oleh Turij Joszif Szlipij ukrán görög katolikus metropolitának és közösségének kálváriáját mutatja be. Szabó Konstantin és Marosi István írása az Ukrajna nyugati határvidékén élő magyar–rutén görögkatolikus közösség üldöztetését és helytállását ismerteti. Tomislav Anic a Jugoszláviában a párt főellenségének kikiáltott Alojzije Stepinac zágrábi érsek bűnperét vázolja fel. Rigels Halili Vinçenc Prennushi – egy ferences pap élete, egy prímás halála című tanulmányából kiderül, hogy Albániában odáig mentek az ateizmus propagálásában, hogy a vallásosságot 1967-ben jogszabályilag is betiltották.

Cristian Vasile tanulmánya a romániai görögkatolikusok megpróbáltatásainak állít emléket. 1955 utánra Márton Áron maradt az egyetlen szabadlábon levő katolikus püspök az országban, így csak ő tudott tárgyalni az egyház nevében a román államhatalommal. Nagy Mihály Zoltán tanulmánya szerint végig azzal a céllal tevékenykedett, hogy adott viszonyok között a lehető leginkább megőrizze az egyház működését. Stanislava Vodičková a korábban a nácik által Dachauba deportált, majd a kommunisták által is letartóztatott Josef Beran prágai érsek életét mutatja be. Emilia Hrabovec érzékletesen vázolja fel, ahogy Ján Vojtaššák szepesi püspököt meghurcolták Csehszlovákiában. A blokkot Łukasz Kamiński tanulmánya zárja, aki Stefan Wyszyński lengyel prímás küzdelmét tárja fel.

Magyarországi főpapok célkeresztben

A harmadik tematikus egységben olyan írások találhatók, amelyek a magyarországi egyházüldözés során meghurcolt más egyházi vezetők történetei közül tárnak fel néhányat. Szabó Csaba Grősz József kalocsai püspök 1951-es koncepciós perét ismerteti, míg Cúthné Gyóni Eszter Endrédy Vencel zirci apátnak az e perben betöltött szerepét taglalja. A Grősz-perhez kapcsolódóan tizenkét ciszterci szerzetest ítéltek el. Az eljárás célja a szerzetesrendek iránti bizalom megingatása volt azzal, hogy bizonyítják, hogy a legfontosabb szerzetesrendek illegalitásba vonultak, és államellenes szervezkedésbe kezdtek. Soós Viktor Attila Badalik Bertalan veszprémi püspök félreállítását, Mózessy Gergely pedig Schvoy Lajos székesfehérvári püspök fogságba vetését mutatja be. Tanulmányaik közös tanulsága, hogy a kommunista egyházpolitika formális elítélés nélkül is változatos eszközöket tudott bevetni az általa veszélyesnek ítélt személyek félreállítására.

A kötet utolsó két tanulmánya kitekint a katolicizmusból, helyet adva a protestánsok elleni eljárások bemutatásának. Mirák Katalin az Ordass Lajos evangélikus püspök elleni 1948-as koncepciós pert mutatja be. Az eljárás a Mindszenty-per főpróbájának is tekinthető, amelynek során az államhatalom olyan egyház ellen vezényelt eljárást, amely mögött nem állt olyan kiterjedt nemzetközi háttér, mint a katolikus egyház mögött. Földváryné Kiss Réka záróírása a református egyház két képviselőjének, Ravasz Lászlónak és Pógyor Istvánnak a sorsát eleveníti fel, bemutatva, hogy a rendszer minden esetben a megtámadott főpap személyére és felekezetének súlyára szabva választotta ki a bevetésre szánt eszközöket.

Összegzés

Ahogyan a fenti sorokból is kiderülhetett, a kötet sokkal többről szól, mint Mindszenty József személyéről, vagy az ellene lefolytatott perről. A nemzetközi kitekintés bizonyítja, hogy a kommunisták az egész régióban támadást indítottak a keresztény egyházak ellen. Nemcsak a latin szertartású római katolikus felekezetre sújtottak le, hanem a görögkatolikusra, a reformátusra és az evangélikusra is. Az egyházellenes ateista propaganda Moszkvában voltaképpen már 1918-ban elindult, s régiónk országaiban is a bolsevik gyakorlatot vették alapul az egyházakkal szembeni eljárások során. Kárpátalja ebben kivételt jelent, mivel 1945-ben Csehszlovákia fennhatósága alól a Szovjetunióéba került, így a sztálinista hatalmi gépezet „áldásait” közvetlenül tapasztalhatta meg.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Főszerepben az 1945 és 1970 közötti brit–magyar diplomácia

Hogyan fonódik össze a propaganda, a kultúra és a diplomácia két olyan ország kapcsolatában, amelyek a vasfüggöny különböző oldalaira kerültek

X