Érdekes és igényes – a Magyar História sorozat záróakkordja
Vett egy nagy levegőt, és hétkötetes magyar történeti sorozatot indított a Kossuth Kiadó. A Magyar História első kiadványa 2019-ben jelent meg, az utolsó pedig, Bihari Péter Lángoktól ölelt ország – 1914–2004 című műve az elmúlt hetekben. Láthatóan két cél lebegett a szerzők, így Bihari és Medgyesy Zsófia, a sorozat fölött szívvel-lélekkel bábáskodó szerkesztő szemei előtt is: egyfelől a szakmai igényesség, másfelől a minél több olvasó elérése, mondjuk úgy, a hatékonyság. Ne higgyük, hogy ma, mikor mindenhonnan árad – már tankönyvekbe, történeti intézményekbe is beszivárogva – a népszerű humbug, akkor ez olyan természetes és egyszerű. A szakszerű kézikönyveknek ma az „ezt hallgatták el előlünk a sötét hatalmak” típusú, lelkileg-szellemileg könnyen emészthető „leleplezésekkel” kell versenyre kelniük.
Sikerülhet ez egyáltalán? A sorozat megoldóképlete erre, hogy a szakszerű ismeretterjesztést az újságoktól ellesett színességgel ötvözi, úgynevezett bookazine-ként tálalva a portékát. A bookazine különös lény, ahogy a neve is mutatja, apja ismeretterjesztő könyv (book) volt, anyja színes magazin, és jó esetben a szülők jó tulajdonságait örökölte. Előfordulhat ugyanis, hogy felszínes és unalmas munka kerekedik, de most pont nem ez történt: a Lángoktól ölelt ország egy izgalmasan tarka, szakmailag mélyenszántó munka.
Bihari művét – akár a keményfedeles, könyvesbolti változatot, akár a magazin formátumú, újságárusoknál kaphatót – egy fogorvosi váróban is lehet elmerülten lapozgatni úgy, hogy az ember közben elfelejti, hogy hol is van. Igaz, helyette a 20. századi magyar történelemmel történő, hiteles szembesítés önmagában is felér egy foghúzással, és a szerző és szerkesztő szakmai igényessége ezt nem is takarítja meg nekünk.
Részben cserében, részben ezen felül kapunk sok minden mást is. A rengeteg kép szinte berántják az olvasót a tárgyalt korba, az akkori emberek közé, nem mellékesen pedig a megértést segítik, akárcsak a szemléltető ábrák, az időegyenesek, az egykorú források sokasága. (Bár mindezek élvezetéhez nem fog ártani kéznél tartani egy nagyítót.)
Bihari kötete – ez is egyben sorozatjellemző – ráadásul messze nemcsak a politikatörténetről ad tárgyszerű és elfogulatlan leírást, hanem a közemberek mindennapjairól is; egy egész fejezet például a Kádár-kori romák helyzetéről szól. De olvashatunk a világháborús moziról, a Horthy-korban árrombolás miatt megbírságolt Corvin áruházról, vagy második világháborús receptet „spenótnak” ehető csalánfőzelékről.
A szerző az állításait jobbnál jobb rövid idézet-telitalálatokkal támasztja alá, ezek színes korongokban vagy négyszögekben, fehérrel szedve olvashatók, mint a magazinokban a sztárinterjúk kiemelt részletei. De ennek a történetnek a „sztárjai” nem magukról vallanak meg érdekességeket, hanem a lényegi történeti összefüggéseket vagy az aktuális közérzetet villantják fel, mint például a Veljko Mićunović moszkvai jugoszláv nagykövet által idézett, bizalmasan trágár Hruscsov-közlés az 1956-os beavatkozás szovjet belpolitikai motivációjáról. A bookazine fennmaradó fehér felületeit a halványszürke mezőbe keretezett kiegészítő anyagok törik meg, például a Nyírségben a tsz-újraszervezés ellen 1959-ben politikai szex-sztrájkot bevető feleségekről, vagy a század egyik legcsodálatosabb asszonyáról, Karig Sáráról. De sokat és derülve okulhatunk a különféle korszakok velős vicceiből is. A jobbnál jobb társadalomtörténeti ábrák (pl. a rádiók és személygépkocsik számának alakulása a Horthy korban, európai összevetésben) mellett külön kiemelendő szemléltetőeszköz a könyvön következetesen végigvezetett időegyenes, mely az egyetemes és magyar történelmet veti egybe. Telitalálat a kötet végén közölt filmlista is azokról az alkotásokról, melyek ezeket a korszakokat hozzák közelebb.
Ez a régi vágásúan igényes, de új eszközökre és kutatásokra nyitott friss szemlélet mindig is jellemezte a szerzőt, aki a személyes sorsokon keresztül dolgozta fel kitűnő centenáriumi kézikönyvében az első világháborút (1914), korábban új megvilágításban taglalta a német történelmet vagy a magyar 20. századot is, de talán legizgalmasabb dobása a doktori disszertációjának könyvváltozata, a Lövészárkok a hátországban (2008) című eszme- és mentalitástörténeti munka volt. Mindezek nyoma ott látható ebben a kötetben is. A közérthető tárgyalásmód mögött pedig ott sejlik a Fazekas Gimnázium vezető tanárának pedagógiai tapasztalata is, aki sokoldalú ténykedéséért 2016-ban MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjat, a történelemtanítás megújításáért pedig 2015-ben tanárkollégáitól (TTE) Szebenyi Péter-díjat kapott.
Akárcsak a sorozat egésze, az itt tárgyalt zárókötet is igazolja: a kör négyszögesítése sikerülhet: lehet egyszerre érdekesen és igényesen tálalni a történelmet.
Lőrinc László
történelemtanár (AKG), a tenyleg.com szerkesztője
Ezt olvastad?
További cikkek
„Merész ejtőernyősök kis csoportjai az éj leple alatt.”
Az ejtőernyős hadviselés általában lenyűgözi a modern hadtörténet iránt érdeklődőket, hiszen kiugrani egy ép repülőgépből, hogy a baráti erőktől teljesen elvágva folytasson harcot egy katona az ellenséggel, minimális fegyverzettel felszerelkezve […]
Súlyemelés edzésmódszerek a 19. század végén 20. század elején
Írásomban a 19. század végén, 20. század elején használt súlyemelő edzés módszereit közlöm. Nyugat- és Közép-Európa módszereinek legszélesebb ismertetését Hellman Lajos írta meg Izomfejlesztés könyvében – a cikk nagy részében […]
„Csudáknak éve” – Kézzel foghatóvá tenni a történelmet
A modern, polgári Magyarország „teremtésmítoszának” kétségkívül az egyik legfontosabb sarokköve az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt megelőző reformkor és a márciusi forradalom. Mivel az ország és a nemzet szempontjából kiemelt […]
Előző cikk
Demokrata kommunista a jobboldali szabadkőműves páholyban – Száll József és a disszidálás
1981. március 17-én zavarba ejtően hosszú – 932 nevet tartalmazó – titokzatos listára bukkant az olasz pénzügyőrség egy toszkán nagyvállalkozó, Licio Gelli arezzói villájában. A később nyilvánosságra hozott névjegyzék hatalmas […]