Győr a haza szolgálatában

A Győri Ipartörténeti Alapítvány a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közösen tartott konferenciát Győr a haza szolgálatában címmel 2021. november 11-én. Az esemény a Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában kapott helyet, ahol a két rendező szervezet felkért előadói átfogó képet adtak Győrnek a 20. századi magyar hadiipar történetében betöltött szerepéről.

A konferenciát Maróth Gáspár (védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos), Szeles Szabolcs (Győr megyei jogú város alpolgármestere), Pintér-Péntek Imre (a Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke), Miklósy Lajos (a Győri Ipartörténeti Alapítvány elnöke) és  Kovács Vilmos ezredes (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka) köszöntötték. Hetzmann Béla (elnök-vezérigazgató, Rába Nyrt.) bevezető referátumában bepillantást nyújtott a város modernkori iparába.

A hallgatóság megtudhatta, hogy az idén 125 éves Rába gyártja egyebek mellett a COUGAR (aknák és rajtaütés ellen védett /MRAP/ gyalogsági szállító jármű) egyes elemeit is. Emellett természetesen bemutatásra került, hogy a Rába Nyrt. nemcsak katonai, hanem civil eszközökbe is készít járműipari alkatrészeket.

Hetzmann Béla (elnök-vezérigazgató, Rába Nyrt.)

Krámli Mihály (kutató, HM HIM) előadásából kiderült, hogy Győrben épült fel az első magyar állami többségi tulajdonú löveggyár. Lukács László pénzügyminiszter eredeti elképzelései szerint a gyár eredetileg Diósgyőrben épült volna meg egy nagy külföldi gyártóval karöltve. A jelöltek között ott volt a Vickers, a Krupp és a Škoda is.

A Hadügyminisztérium nyomására végül az utóbbi győzött mint „hazai” (monarchiabeli) partner, és így 1913-ban a Škoda közreműködésükkel jött létre a valóban többségi tulajdonú Magyar Ágyúgyár Rt. budapesti székhellyel és győri gyárteleppel.

Az akkori előzetes számítások szerint 1920-ra elvben lehetséges lett volna egy dreadnought típusú csatahajó teljes lövegfegyverzetét legyártani. A gyártókapacitásnak ezt a szintjét azonban az első világháború kitörése miatt már nem érhették el.

Kovács Vilmos ezredestől (parancsnok, HM HIM) megtudhatták az érdeklődők, hogy a Magyar Ágyúgyár Rt. által készített eszközök világszínvonalat képviseltek. A Monarchia legkorszerűbb lövegjeit (például: o–m. 1915M 10,4 cm-es ágyú, 1915M 15 cm-es közepes tarack, vagy a 1916M 30,5 cm-es mozsár) gyártották, illetve javították itt. Mindemellett a gyár vezetése fontosnak tartotta a dolgozók és családjaik lakhatásának biztosítását is. Hogy ez megoldott legyen, Fiala Géza tervei alapján épült fel a 67 épületből álló győri Ágyúgyári Lakótelep.

Kovács Vilmos ezredes (parancsnok, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

Hatala András főhadnagy (gyűjteményvezető, HM HIM) és Polgár Balázs (gyűjteményvezető, HM HIM) előadásában az ágyúgyár Győr és Gönyű között húzódó, 10 km hosszú lőterének történetét foglalták össze. Az előadás az 1916 és 1918 közötti időszak mellett a lőtér második világháború alatti működésére is reflektált. Az előadók a levéltári és térképtári kutatási eredmények bemutatása mellett a lőtér ma is álló beton építményeivel kapcsolatos felmérések eredményeit is ismertették.

Áldozó István (igazgatóhelyettes, főlevéltáros, MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára) a hazai vadászgépgyártás történetének második világháború alatt játszódó fejezetébe adott reprezentatív betekintést. 1941-ben először Junkers Ju-87 „Stuka” zuhanóbombázók gyártását tervezték Győrben, pontosabban a Győri Vagon- és Gépgyárban, de az „angliai csata” elvesztése után a tengelyhatalmaknak nagyobb szüksége volt vadászgépekre. Ennek fényében az 1941. év nyarán létrejött német–magyar államszerződés révén Messerschmitt Bf 109-esek gyártása kezdődhetett meg a Duna menti városban. A munka nehézkesen indult; olyan kezdeti nehézségek adódtak, mint például a beruházási összegnövekedés, a szerszámgépek és berepülő pilóták hiánya, vagy éppen a motorszállítmányok csúszása.

A győri termelés legeredményesebb időszaka 1944 márciusa volt, amikor 40 darab Bf–109 G 6 repülőgép készült el; igaz, ehhez több magyar gyár együttes segítségére is szükség volt.

Honvári János (professor emeritus, Széchenyi István Egyetem) a második világháború utáni első két évtizedbe kalauzolta a jelenlévőket annak érdekében, hogy a Győri Szerszámgépgyár létrejöttéhez vezető folyamatok érthetőbbé váljanak. Az 1940-es évek átszervezéseit követően (a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak egy telepének létrehozása 1941-ben, majd a MÁVAG-nak a Vagongyárral való összevonása 1947-ben) az 1950-es években profilváltásra kényszerült a gyár vezetése. Mivel ekkoriban az ipari (és ez alól a hadiipar sem volt kivétel) termelés háttérbe szorult a mezőgazdasági fejlesztésekkel szemben, több termelőüzem profilváltásra kényszerült: Győrben ekkoriban gyártottak ZETOR traktorhoz kompresszort, motoros triciklit és egyéb termékeket, alkatrészeket. 1964. január 1-jén a Győri Szerszámgépgyárat egyesítették a Magyar Vagon- és Gépgyárral, az új név pedig Wilhelm Pieck Járműipari Művek lett.

Germuska Pál (főigazgató-helyettes, MNL OL)

Germuska Pál (főigazgató-helyettes, MNL OL) a páncélozott járművek gyártásáról tartott előadását a D-344 Csepel terepjáró tehergépkocsi bázisára tervezett D-442 FUG ismertetésével kezdte. 1963-ban készült el a módosított prototípus, és a nehézségek ellenére a győri Magyar Vagon- és Gépgyár (a Rába Járműipari holding jogelődje) műhelyeiben 2 300 darab készült el. 1965-ben döntés született egy új páncélos eszköz, a D-944 PSZH gyártásáról. 1970. március 15-ig 90 darabot adtak át, és – bár a tervezőasztaltól tovább nem jutott – papíron megszületett a PSZH-2 (az előző 4 tengelyes változata) is. 

Az előadásokat követő hozzászólások és az egykori dolgozók visszaemlékezései azt mutatják, hogy az egykori győri hadiipari létesítmények és jogutódaik nem csak az ipartörténetben hagytak nyomot, de az egyéni életpályákra is jelentékeny hatást gyakoroltak.

Tóth Dominik

Ezt olvastad?

2024. február 24-én, a Kárpátaljai Szövetség székházában mutatták be a Közel 80 éve történt című tanulmánykötetet, a Gulág- és Gupvikutató
Támogasson minket