Hírlapkönyvtár és írói lexikon – id. Szinnyei József emlékére
Id. Szinnyei Józsefet Magyarország egyik legnagyobb bibliográfusaként, hírlaptudósaként, a Magyar írók élete és munkái című lexikon szerzőjeként, az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának megalapítójaként tartjuk számon.

Szinnyei Ferber József néven született Révkomáromban, 1830. március 18-án Ferber Alajos és Hikker Julianna gyermekeként. Öt évesen édesapját, egy évvel később pedig édesanyját veszítette el, majd három nővérével apai nagynénjéhez került, ahol Feichtmayer János tímármester lett a gyámjuk. 1845-ben nagynénjük is elhunyt. Ekkor a gyámfelügyeletet sógora, Amtmann János vállalta el. Fiatal korában filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. Nevét 1848-ban változtatta hazafias felbuzdulásból Ferberről Szinnyeire. Október 21-én belépett a Komáromban állomásozó 18. zászlóaljhoz. Közkatonából 1849. augusztus 29-ére főhadnagyi rangig emelkedett, szolgálatát végig Komáromban látva el. Az október 3-ai kapituláció után Beöthy Zsigmond ügyvédi irodájában dolgozott gyakornokként. Miután örökségéhez hozzájutott, abbahagyta tanulmányait, s 1853 tavaszáig, Gancsházi Gancs Klementinával kötött házasságáig csak a szórakozásnak élt. 1854-től Pozsonyban dolgozott mint ügyvédi irodai alkalmazott, majd 1864-től 1872-ig a Hungária Biztosító Társaság foglalkoztatta.
1861-től kezdve közölt hely- és hírlaptörténeti írásokat. A könyveket már diákkorában gyűjtötte, szenvedélyét később a színlapokra, gyászjelentésekre, kéziratokra és a hírlapokra is kiterjesztette. E tevékenység nemcsak saját céljait szolgálta: hosszú élete során számos közgyűjteményt gyarapított ajándékaival. 1869-ben kezdte cikksorozatban bemutatni a magyarországi hírlapokat. 1894-ig a Vasárnapi Újság adott helyet ezeknek a közleményeknek, majd 1895-től 1905-ig a Magyar Könyvszemle.

1869-ben munkahelye, a Hungária Biztosító fuzionált a Nemzeti Biztosító Társasággal, ezért Szinnyei Pestre költözött családjával együtt. A vállalat 1872-ben csődbe ment, s az akkor már rendszeresen publikáló Szinnyeit kinevezték az Egyetemi Könyvtár alkönyvtárnokává. 1875-ben ideiglenes első könyvtárőrré, azaz az igazgató utáni akkori legfontosabb pozícióba nevezték k. Tisztségében 1879-ben véglegesítettek. A napi könyvtári feladatok elvégzése mellett kezdte el foglalkoztatni az a gondolat, hogy életrajzi lexikont állítson össze. Tervét 1877-ben tette közzé a Magyar Könyvszemlében, azonban ekkor még nem talált sem mecénást, sem kiadót hozzá.
1880-ban Alapítsunk hírlapkönyvtárakat! címmel programadó cikket jelentetett meg a Hon című folyóiratban. Írásában egy országos hírlapkönyvtár felállítását szorgalmazta, s elképzeléseinek óriási visszhangot kaptak, végül Trefort Ágoston közoktatási miniszter 1884. július 2-án rendelte el az Országos Hírlapkönyvtár felállítását. Helyét a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában jelölték ki. Megalapítása európai léptékkel is jelentős volt, mert a Bibliotheque Nationalon és a British Library-n kívül nem sok könyvtár rendelkezett hírlapgyűjteménnyel. Vezetésével és felállításával Szinnyei Józsefet bízták meg. A feladatot csak félállásban látta el, munkaideje másik részét az Egyetemi Könyvtárban töltötte továbbra is. Ez a helyzet csak 1888-ban változott meg, amikor teljes munkaidőben, őri minőségben áthelyezték a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezzel egy időben az önállóként indult hírlapkönyvtárat a Széchényi Könyvtár osztályai közé sorolták be. Ez lett a könyvtár negyedik osztálya a kézirattár, a nyomtatványtár és a levéltár mellett. A Hírlaptár napjainkban a törzsgyűjtemény részét képezi, állománya máig együtt van, kiszolgálása pedig önálló olvasóteremben történik. A hírlapok méltó könyvtári kezelésének magyarországi megteremtését nyugodtan id. Szinnyei József egyik fő művének nevezhetjük. Noha de facto a kezdetektől ő vezette, a tár igazgatóőrévé csak 1901-ben nevezték ki, osztályigazgatóvá pedig 1910-ben. Tisztségének nevétől függetlenül összesen huszonöt évig állt a Hírlaptár élén.

Szervezői tehetségét és tudományos munkáját többször jutalmazták élete során. A kereskedelmi miniszter 1896. augusztus 21-én az országos millenniumi kiállítás közművelődési csoportjának zsűritagjává nevezte ki, s munkájáért 1897-ben miniszteri köszönetben részesült. Tevékenységét Ferenc József is elismerte, s még ebben az évben királyi tanácsosi címmel jutalmazta. 1899. május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. A Sándor István bibliográfusról szóló székfoglaló beszédét 1901. október 7-én tartotta meg. Az Akadémia mellett más tudományos testületben is tevékenykedett. A Magyar Történelmi Társulatnak és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak egyaránt az alapítói közé tartozott, előbbinek igazgatóválasztmányi tagja is volt. 1902-ben az 1848-49-es Honvéd Egyletek Országos Központi Bizottsága rendes, 1905-ben a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli, majd 1908-ban a Petőfi-társaság szintén tiszteletbeli tagjának választotta.
1889-ben, több sikertelen kísérlet után az Akadémia végre elfogadta pályázatát életrajzi lexikonának elkészítéséhez, és vállalta, hogy biztosítja az anyagi feltételeket megírásához és kiadásához. 1890. január 12-én napvilágot látott a Magyar írók élete és munkái című életrajzi bibliográfia első kötetének első füzete. A lexikont Szinnyei összesen tizennégy kötetesre tervezte. A monumentális alkotáson közel negyed évszázadig dolgozott, s megfeszített munkája csaknem teljes sikerrel járt. Az utolsó kötet utolsó füzetén dolgozott – éppen Zichy Antal életrajzát fejezte be – mikor 1913. augusztus 1-jén betegsége ágynak döntötte, majd augusztus 9-én, délelőtt 10 órakor elhunyt. Az Akadémia fiát, Szinnyei Ferencet bízta meg műve befejezésével, aki apja jegyzetei alapján 1914. május 31-én készült el az utolsó életrajzzal.

Az elkészült életrajzi lexikont a könyvtárosok, a kutatók és az érdeklődők napjainkban is használják. 1980-81-ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete újra közreadta hasonmás kiadásként, majd az Arcanum Adatbázis Kft. 2000-ben CD-n is megjelenttette. A lexikon nemcsak használatban maradt, hanem „a Szinnyeiként” fogalommá is vált, máig megőrizve a nagyszerű könyvtáros-bibliográfus emlékét. A Hírlapkönyvtár megteremtése mellett így joggal nevezzük a Magyar írók élete és munkáit Szinnyei József élete másik fő művének.
Szőts Zoltán Oszkár
A cikk a szerző Id. Szinnyei József halálának 100. évfordulójára című, a Honismeret folyóirat 2013/4-es számában megjelent írásának átdolgozott változata. Az eredeti, jegyzetekkel ellátott tanulmány ide kattintva – a bennfoglaló lapszámmal együtt – teljes egészében letölthető.
Ezt olvastad?
További cikkek
Filmekről történész szemmel – Az elBeszélő podcast vendége Paár Ádám
A TheHistoryGeek csatorna és az Újkor.hu közös beszélgetős portréműsora, az elBeszélő legújabb adásában Árvai Tünde, Lengyel Ádám és Maróti Zsolt Viktor szerkesztőink Paár Ádámmal beszélgettek, részben nemrég megjelent A kosztümös filmekről történész szemmel című könyve kapcsán. […]
„Boldog vagyok, hogy a mai napig élek. Az igazságosság győzött. De semmi sem fakult ki az emlékezetemből.” – Anna M. Larina Buharina élete a tomszki fogságban
Jelen írásban Anna Mihajlovna Larina Buharina életébe, annak is elsősorban egy rövidebb szakaszába teszünk betekintést. Mivel Anna Larina több büntetésvégrehajtási intézményt is megjárt, életéről csupán átfogó képet adunk, és annak […]
Az álmok költője: Stéphane Mallarmé
A 19. század második felének francia költészetéből általában Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t szoktuk emlegetni, mivel az ő életművük tartalmaz néhány viszonylag könnyen értelmezhető verset, melyekből általános képet kaphatunk a kor […]
Előző cikk
A Mindszenty-történet újabb fejezete – Recenzió
A hosszú 20. század egyik legismertebb magyar történelmi személyisége, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek és hercegprímás. Bár életéről már számos nagyszerű könyv és érdekfeszítő publikáció született, itt-ott még mindig akad […]