A katolikus egyház a kommunizmus idején – Beszámoló a KaPI szaktárgyi képzéséről

A Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) újabb szaktárgyi képzést szervezett 2021. november 18-án, de a járványhelyzet miatt a szokottnál kevesebb pedagógus gyűlt össze, hogy meghallgassa a meghívott nagynevű előadókat, majd egy műhely keretében a filmhíradókkal foglalkozzon.

Az első előadásban Szerencsés Károly a kommunista diktatúra történelmének vitatott pontjait elemezte. Abban a kérdésben, hogy 1945-ben felszabadulás volt-e vagy megszállás, egyértelműen a megszállás mellett tette le voksát, mivel az ország hivatalosan ebbe a státuszba került, jóllehet a Vörös Hadsereg megérkezése – egyénileg – sokak számára felszabadulást jelentett. A kommunista diktatúra kezdeteként azonban szerinte nem lehet 1945-öt tekinteni, mert 1947-ig még volt esélye, hogy Magyarországon demokrácia lesz. Csak a hidegháború kialakulásával párhuzamosan, egy hosszabb folyamat eredményeként jött létre 1947 és 1949 között a kommunista berendezkedés. A földosztással kapcsolatban kiemelte, hogy bár mindenképpen pozitív volt, de elő is készítette az állam mindenhatóságát azzal, hogy megszűnt egy jelentős magángazdasági erő, amelyre mecénásként is számítani lehetett, ráadásul életképtelen törpegazdaságokat hoztak létre.

A kékcédulás választásokkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakirodalom jelentős részében említett 63 ezer szavazat még Péter Gábor szerint is hiányos, ez reálisan inkább a tervezett 208 ezer szavazat közelében lehet, ráadásul nem szabad elfeledkezni a szavazásból kizártak és „kifelejtettek” kb. 600 ezres tömegéről, illetve a több mint 640 ezer szavazatot kapott Magyar Függetlenségi Párt mandátumainak megsemmisítéséről sem. A kommunista fordulatban szerepet játszott az is, hogy szinte mindenkit meg lehetett zsarolni, aki az előző rendszerben élt, de azok a tömegnek is felelősek, akik a kommunistákra szavaztak, illetve akik kimentek mellettük tüntetni. (Bár ez utóbbiban szerepet játszott a fenyegetés, illetve az, hogy órabért kaptak.) Ami a kommunista időszakban lejátszódó társadalmi mobilitást és a gazdasági modernizációt illeti, ezeket nem lehet letagadni, de a társadalmi felemelkedést (különösen a Rákosi-korszakban) alapvetően nem a rátermettség, hanem a párthűség tette lehetővé, a gazdasági fejlődés pedig elhibázott szerkezetet alakított ki, amely zsákutcába vitt 40 éven keresztül. Azért volt szükség a rendszerváltásra, mert összeomlott a gazdaság. Szerencsés Károly óvott a „puha diktatúra” kifejezés használatától, mert szerinte ilyen nincs, csak diktatúra van, amely többféle eszköztárat használhat. A kádári politika lényege abban rejlett, hogy preventív volt, nehogy ’56 megismétlődhessen. Végül kiemelte azt, hogy a rendszerváltás a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye, amely békésen módon tette lehetővé a demokratikus berendezkedés kialakítását.

A második előadásban Balogh Margit Mindszenty József életpályájának néhány fontosabb szakaszát, illetve eseményét mutatta be, a bíboros emlékiratait és a levéltári forrásokat összevetve. A veszprémi püspökséget Mindszenty azért nyerhette el, mert plébánosként sokoldalúságról tett bizonyságot: építkezett, újságot szerkesztett, megkövetelte a fegyelmezettséget és szociálisan érzékeny volt. Mindszenty maga is törekedett a püspökségre, erre utal 1942-es névmagyarosítása (Pehmről), és az, hogy történelmi művet jelentetett meg Padányi Bíró Márton veszprémi püspökről. A püspökség elnyerésében jelentős szerepet játszott korábbi főpásztora, az ugyancsak legitimista Mikes János pártfogása. Mindszenty veszprémi püspök 1944-es tevékenységével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Márton Áronnal összevetve filoszemitának nem tekinthető, de 1944 júniusában a természetjogba és a tízparancsolatba ütközőnek tekintette a zsidóság deportálását, 1944 szeptemberében pedig megtiltotta, hogy katolikus intézmények az elkobzott zsidó vagyonból igényeljenek. A nyilasok által történt 1944. novemberi letartóztatását elsősorban az okozhatta, hogy tiltakozott az egyházjogilag nem alája tartozó veszprémi ferenceseknél a nyilasok kérésére szervezett hálaadás miatt, illetve a Dunántúlnak a harcoktól való megkímélését követelte a nyilas kormánytól egy memorandumban.

Érdekes, hogy Mindszenty 1945-ben nem tartotta alkalmasnak magát a hercegprímási tisztségre, de végül meggyőzték (többek között Endrédy Vendel zirci apát), hogy fogadja el a pápai kinevezést. Mindszentyt hercegprímást saját helynöke is úgy jellemezte, hogy lételeme a harc, és valóban folyamatosan küzdött 1945 és 1948 között a kommunistákkal az egyház jogaiért és az emberi jogokért. A felvidéki magyarok kitelepítése elleni tiltakozásképpen 1947-ben le is mondott tisztségéről, de ezt a Szentszék nem fogadta el. Mindszenty letartóztatása után, a vizsgálati fogságban írt vallomásaimban igyekezett jelezni a kényszer hatását, először az aláírása mellé tett c. f. (coactus feci) betűkkel, később a csapnivaló helyesírással. Az azonban nem igazolható, hogy tudatmódosító szereket adtak volna neki, ezt a tárgyaláson való viselkedése – a fennmaradt hangfelvétel alapján – sem támasztja alá.

Börtönbüntetését Budapesten a Conti utcai börtönben töltötte, jóllehet azt híresztelték, hogy Vácott őrzik, édesanyjával való találkozásaira át is vitték oda. Az ’56-os forradalom már házi őrizetben érte Felsőpetényben, ahol az események hírére őrzői kijelentették, hogy szabad. Csak ezután érkeztek meg Rétságról a katonák, akik először saját laktanyájukba, majd másnap a fővárosba vitték a bíborost, akit Nagy Imre kormánya rehabilitált. Az amerikai követségen eltöltött időszakkal kapcsolatban Balogh Margit kitért arra, hogy a KGB felvetette azt a lehetőséget, hogy „kihozzák” onnan és Szibériába vigyék, de erre végül nem került sor. A követségen eltöltött 15 évet Mindszenty írásra használta, amelyhez az anyagot az Országos Széchenyi Könyvtárból hozták. Végül 1971-ben távozott az amerikai követség Szabadság téri épületéből egy magyar–vatikáni megállapodás következtében, amiben ugyanakkor nem szerepelt az, hogy le kell mondania érseki tisztéről. Mindszenty erre nem is volt hajlandó, így végül VI. Pál pápa nyilvánította megüresedettnek az esztergomi érseki széket.

katolikus
(Forrás: fortepan.hu, 108444 sz. kép)

A filmhíradós műhely azt a célt tűzte ki, hogy a résztvevő pedagógusok megismerjenek egy olyan forrást, amely rövidsége miatt könnyen beilleszthető egy történelemórába, és mint mozgókép a diákoknak könnyen „fogyasztható”. Bevezetésképpen egy rövid ismertető hangzott el a filmhíradó műfaji jellegzetességeiről és a kommunista diktatúra híradóinak speciális jellemzőiről. Ezután a katolikus egyházról szóló 1945 és 1989 közötti hírek összefoglaló bemutatása következett, amely mintául szolgálhat arra, hogyan lehet egy nagyobb témát filmhíradók segítségével megismerni. E híreket áttekintve kirajzolódik, hogyan láttatta a hivatalos propaganda a katolikus egyházat a kommunizmus egyes korszakaiban: az 1945–46-os években még „semlegesen”, társadalmi szerepének megfelelően, 1948–49-ben ellenségeknek beállított, „klerikális reakciós” egyházként, majd ettől kezdve egészen az 1980-as évekig az állammal jó viszonyt ápoló egyházként, végül a nyolcvanas években már az egyházpolitikában is érződik az enyhülés, illetve az évtized végén a rendszerváltás előszele.

E bevezető előadás után a második vatikáni zsinat megnyitásáról szóló híradás közös elemzése következett, amely arra kívánt példát mutatni, hogyan lehet egy hírt különböző szempontokból elemezni és feldolgozni. (A vizuális információk, illetve az elhangzó szöveg alapján, kitérve akár háttérzenére is.) Végül e közös elemzés mintájára minden résztvevő egy általa választott hír feldolgozását végezte el. (A katolikus egyházról szóló filmhíradókat ismertető előadás írott változata és a mintául választott hír segédanyaga itt olvasható).

 

Gianone András

Ezt olvastad?

A Magyar Egyház- és Teológiatörténeti Akadémia (META) Egyesület és a PTE BTK Történettudományi Intézet 2022. május 26–27. között immár nyolcadik