Beszámoló az American Hungarian Educators Association (AHEA) 2023-as konferenciájáról

Az 1974-ben alapított American Hungarian Educators Association (AHEA, Amerikai Magyar Tanáregyesület) az USA egyik legrangosabb magyar vonatkozású szakmai és tudományos szervezete, amely a magyar kultúra oktatásával és terjesztésével foglalkozik. A szervezet minden évben konferenciát rendez Magyarország vagy az Egyesült Államok valamely egyetemén. A Covid-járvány miatti korlátozások miatt az elmúlt két év online konferenciái után 2023-ban a Quinnipiac Egyetem (Quinnipiac University, Hamden, Connecticut, USA) látta vendégül személyesen a résztvevőket.

A 2023. április 27. és 29. között zajló konferencia keretében Christopher Ball, a Central European Institute (Közép-Európa Intézet) vezetője köszöntötte a résztvevőket, aki kiemelte, hogy rendkívül sokat jelent az egyetem számára, hogy vendégül láthatja a rendezvényt. A szakmai program szervesen illeszkedik az egyetem közép-európai expanziójába, amit aktív munkakapcsolatok, valamint a számos Fulbright-ösztöndíjas is jelez. Az AHEA elnöke, Papp Klára (Case Western Reserve University) a megnyitó keretében hangsúlyozta, hogy tökéletes a rendezvény az interdiszciplináris kapcsolatteremtésre.

A plenáris előadó a már említett Christopher Ball volt, aki „Fejlődő magyar–amerikai tudományos kapcsolatok: Meglátások a Quinnipiac Egyetem és Magyarország 2005 óta szerzett tapasztalataiból” címmel tartotta meg prezentációját. A közgazdász végzettségű Ball Connecticut állam tiszteletbeli magyar konzulja, továbbá a szervező Quinnipiac Egyetem oktatója. Ball saját magyar kapcsolataival kezdte előadását, ami egy 1994-es budapesti látogatással kezdődött. Az azóta eltelt időszakban évekig élt Magyarországon és beleszeretett a magyar kultúrába. Személyes élményei alapján az 1990-es években a magyar fél részéről nagy nyugati orientációt tapasztalt és kiemelte, hogy az amerikaiak népszerűnek számítottak Magyarországon. Előadása nagy részében személyes benyomásai és élményei alapján ismerhettük meg az amerikai–magyar tudományos kapcsolatok egy szeletét.

A kulturális tanulmányokkal foglalkozó szekció első előadója, Lengyel Zsanett a Debreceni Egyetemről érkezett, és a pandémia, különösen a karantén alatti múzeumi gyakorlatokról beszélt előadásában. Mint elmondta, a múzeumi munka majd minden területét érintették a járványhelyzet alatti mindennapok gyors változásai. A kulturális fogyasztás formája teljesen megváltozott, a digitális tér szerepe megnőtt. A színház, táncművészet és zene más, korábban kevésbé domináns platformokra, a televízióba vagy videómegosztókra költözött. Ahogy arra az előadó felhívta a figyelmet, ez utóbbi trend sajnos a múzeumokat elkerülte, így ezeknek az intézményeknek súlyos pénzügyi hiánya keletkezett. A virtuális kiállítások általában nem teljes kollekciókat öleltek fel, de igyekeztek több platform segítségével 3D hatású kiállítást létrehozni. Az előadó részletesebben a Ferenczy Múzeum Barcsay Jenő kiállításáról beszélt, ahol a kiállítóteret 3D scannelték, ilyenformán a tárlat úgy volt látható, mintha helyben sétálna az érdeklődő.

Lénárt-Cheng Helga a Saint Mary’s College of Californiáról érkezett és a közösségi Covid-naplókról referált előadása keretében. A kutatásról 2022 decemberében jelent meg kötete. Az 1918-as spanyolnáthával szemben a 2020-as világjárvány az első olyan pandémia volt, ahol az irodalmi élet a világ minden pontján reagált az eseményekre. Magyarországon és Amerikában egyaránt az olvasóihoz fordult a sajtó, hogy írják meg benyomásaikat, emlékeiket a pandémiáról. Magyarországon még a Nemzeti Levéltár is felhívást tett közzé az emlékek, naplók összegyűjtésére. Az előadó rámutatott, hogy már az 1930-as évek Kínájában voltak hasonló kezdeményezések, azaz, hogy bizonyos eseményekről vagy helyekről írjanak a látogatók és ezekből válogatva kötetet adjanak ki. Ezek a kezdeményezések segítik a társadalom közéleti aktivitását, és egy közösség politikai orientációját is képesek megerősíteni.

Németh György a Quinnipiac Egyetem vendégoktatója Francis F. Dobo életéről és hagyatékáról beszélt prezentációjában. Dobó Ferenc 1908-ban született Nagykanizsán, majd 1935-től 1998-as haláláig New Yorkban élt. Számos magyar fotóssal állt kapcsolatban, így a hagyaték kutatása a magyar fotótörténet számos más alakjára vonatkozóan is fontos adatokat tartalmaz. Németh rámutatott, hogy a hagyatékban több híres fotós, így például André Kertész és Brassaï György kapcsán külön algyűjtemények is rendelkezésre állnak. A hagyatékban rendkívül értékes személyes levelezés is megtalálható az említett emigráns fotósokkal kapcsolatban, akiknek így a mindennapi életébe is betekintést nyerhetünk. Az előadó számos művészi igényű és személyes fényképpel illusztrálta a fényképész filmbeillő életútját.

A konferencia első napja ezt követően egy történeti szekcióval, azon belül is James P. Niessen (a Rutgers Egyetem könyvtárosa, az AHEA korábbi elnöke) előadásával folytatódott, amely Magyarország és a World Council of Churches (WCC) nemzetközi szervezet 1956-ot megelőző kapcsolatáról szólt. Az említett szervezet még 1954-ben meghívást kapott a magyar kormánytól, hogy Magyarországon rendezhessen egy nemzetközi találkozót. A kommunista vezetés és a világszervezet kapcsolatában az új szakasz időszakában, ha nem is változtak meg gyökeresen, de javultak a kapcsolatok, ám a WCC-nek továbbra is kétségei voltak a magyarországi vallási élet szabadságával kapcsolatban. Az előadás kifejtette, hogy 1952-ig a nyugati befolyás erősebb volt a világszervezetben, de a magyarországi gyűlést követően jelentősen bővültek Magyarország és a WCC kapcsolatai.

Máté Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza az amerikai követségek 1956-os magyar forradalomra adott belső kommunikációját mutatta be a konferencia résztvevőinek. Ezek a táviratok képesek megalapozni 1956 globális történelmét is, mivel Wellingtontól Vancouverig, Canberrától Dublinig jelentettek a magyar események helyi recepciójáról. A budapesti nagykövetség ezeken felül még az amerikai állampolgárok evakuálásáról is gondoskodott. A több száz távirat keltezése ráadásul a forradalom információtörténetét is bemutatja, mivel a táviratokból kiderül, hogy milyen információhoz mikor jutottak a döntéshozók. Ahogy arra rámutatott az előadás, az amerikai diplomácia egyik feladata volt az is, hogy az egyes országok ENSZ-beli magyar kérdésre adott válaszát felmérje.

Patrick C. Leech (Baylor University, Texas) előadásában az amerikai magyarság 1956-ra adott reakcióját mutatta be a Függetlenség című lap írásain keresztül. A korábban már említett globális történelem részét képezheti az is, hogy egy adott országhoz tartozó diaszpóra hogyan reagál a világ másik felén az anyaországa eseményeire. A bemutatott írások segítségével kirajzolódott az amerikai magyarság szolidaritása. Az előadó rámutatott arra is, hogy az újság támogató akciókat is szervezett a menekültek megérkezése után. A Függetlenség szerkesztősége Camp Kilmerben még segített is a magyar menekülteknek. Leech felhívta a figyelmet, hogy egyébként maga Camp Kilmer működésében is változásokat hoztak az újságban megjelent cikkek.

Deák Nóra a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében egy 1956-os „fekete bárányról”, Fekecs Miklósról beszélt előadásában. Fekecs Miklós 1956-ban az elsők között érkezett Amerikába, ahol New Jerseyben helyezkedett el. Már Camp Kilmerből való kikerülését követően nem sokkal közlekedési balesetet okozott, öngyilkossága előtt nem sokkal pedig egy New Brunswick-i orvosnak és családjának az életét is kioltotta. Hozzátartozók hiányában a szegények parcellájában temették el, de számos, mind a mai napig megválaszolatlan kérdést hagyott hátra személye.

Ezt követően az első nap második történeti szekcióját Kristina Poznan (Maryland-i Egyetem) előadása nyitotta meg, aki egy 1848-as menekült művész munkásságáról, Naphegyi Gáborról beszélt. A művésznek a Yale Egyetem levéltárában található a hagyatéka. Naphegyi művészetében különleges szerepet játszott katonai, de egyben nyelvész háttere is. Az 1850-es években számos botrányba került, így Mexikóba költözött. Vagyonos embernek számított, így számos vállalatot vezetett az Újvilágban. Az előadó rámutatott, hogy számos könyvet is kiadott, de mindezt kevésbé ismert kiadók jelentették meg, emiatt feltehető, hogy csupán más művek fordításairól és kompilációiról lehet szó.  

Kovács Bálint, a Debreceni Egyetem doktorandusza az erdélyi kulturális autonómia lehetőségeiről tartott prezentációt. Napjaink Romániájában alapvetően a területi autonómiáról folyik a vita, de az egyéni vagy szervezeti autonómia alternatíváját sem támogatja a többségi állam a magyar lakta területeken. Az első világháborút követően a román hatóságok oktatási és egyházi ügyekben adtak helyi szintű autonómiát. A kulturális autonómia, másnéven nem territoriális autonómia alapvetően kollektív vagy csoportos jogokra vonatkozik, mely intézményesítheti a nemzetiségi jogokat. A kulturális autonómia azt segítené, hogy ne hagyják ki az Erdélyen kívül, de Romániában élő magyarságot. Ellene szól a pénzügyi megvalósíthatósága, mint például a települések harca a nemzetiségekért vagy bizonyos intézmények fenntarthatósága.

Stark Tamás, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa a második világháborús hadifoglyok hazahozataláért tett amerikai törekvéseket mutatta be előadásában. A nürnbergi perek után alapvetővé vált az emberi jogok megfogalmazása és betartása. Ezt számos konvención megerősítették és megadták az alapot az ezek betartatására irányuló amerikai külpolitikai törekvésekre. 1948-ig hazatértek a német hadifoglyok, akik nyugati fogságba estek, de a szovjet kormányzat 1950-ben bejelentette, hogy pár tízezer ember kivételével repatriálták a német hadifoglyokat. A szövetségesek azonban megállapították, hogy 1 millió fő hiányzik a szovjetek hadifogoly-nyilvántartásokból. A kényszermunka szintén a hadifoglyokkal megegyező módon elítélt tevékenységnek számított az amerikai értelmezésben, így a törekvés kiterjedt a málenkij robotra elszállított személyekre is. Az amerikai kormányzat még angol nyelvre is lefordított egy könyvet, amit egykori magyar hadifoglyok állítottak össze emigrációjukban.

Venkovits Balázs (Debreceni Egyetem) a bevándorlási kvóták amerikai és kanadai határon zajló, magyar emigrációra gyakorolt hatásáról tartott prezentációt. 1921-ben ért véget egy új bevándorlási szabályozással a nagy századfordulós amerikai bevándorlási hullám, 1923-ban pedig Kanada is megnyitotta a lehetőséget a nagyobb mértékű magyar bevándorlás előtt. Sőt, Nyugat-Kanadába még támogatták is a bevándorlást. A ’20-as években a magyar kivándorlók 5 év kanadai tartózkodással, amerikai állampolgárság megszerzésével (például házasság útján), a családegyesítés és illegális emigráció révén juthattak a kvótákat megkerülve Amerikába. Nem tudni, hogy mekkora léptékű volt számszerűsítve, de kellőképpen felkeltette az amerikai törvényhozók figyelmét, így újságcikkek és nyilatkozatok is napvilágot láttak minderről a korszakban. 1924-ben figyelmeztették a magyar külképviseleteket arról, hogy sokan Kanadába mennek, hogy könnyebben bejuthassanak – illegálisan – Amerikába. Zágonyi Sámuel 1926-ban még könyvet is írt arról, hogy nem ajánlja a Kanadán keresztüli amerikai bevándorlást. Rendszeres gyakorlat volt, hogy hóviharban, fehér lepel alá bújva küldték át a határon az embercsempészek a magyarokat. Az 1930-as években a gazdasági válság nyomán több ellenirányú emigráció is megindult, és számos alkalommal repatriáltak magyarokat.

A konferencia első napját gazdag kulturális program zárta. A Magyar Fulbright Bizottság programján tehetséges amerikai művészek és egyetemi szakemberek magyarországi élményeikről és tapasztalataikról számoltak be. A résztvevők megtekinthettek egy, a szervezet 30 éves évfordulójára készült imázsfilmet is. Az este egy színvonalas komolyzenei esttel zárult, melyen még egy Fulbright-ösztöndíjas művész művei is felcsendültek.

A második nap az AHEA közgyűlésével kezdődött, melyet követően Venczák Enikő, a Tempus Közalapítvány munkatársa tartott elsőként előadást a magyar Diaszpóra Felsőoktatási Ösztöndíjprogram (Hungarian Diaspora Scholarship Programme) tapasztalatairól. Venczák kiemelte, hogy csak a 2022/2023-as tanévben 121 öszöndíjasból 51 érkezett Magyarországra Észak-Amerikából. Többségük az orvostudományok területén tanul, nem sokkal lemaradva követi őket 11 diákkal a társadalomtudományok. A kurrens és rendkívül népszerű programot bemutató prezentációt követően párhuzamos szekciókkal folytatódott a konferencia második napi programja.

A Globális perspektívák című panelben Novák Tamás, a New York-i magyar konzulátus munkatársa az USA-ban elhelyezkedő magyar tudósokról tartott előadást. Prezentációja keretében személyes élményét is megosztotta a hallgatóságokkal, miszerint számos nemzetközi tudóssal beszélgetve jött már elő az évek során Neumann János vagy más magyar emigráns szakember neve, vagy legalább egy-egy hozzájuk kötődő anekdota. Rámutatott, hogy napjainkban is nagy hatással bír az 1980-as évek magyar tudós emigrációs hulláma, ami nem elsősorban politikai okhoz volt köthető, sokkal inkább az alulfinanszírozott tudományos közeggel. Többek között Bostonban, New Yorkban és Washington D.C.-ben is vannak összetartó és rendszeresen ülésező tudóstársaságok, melyek ugyanúgy, mint az AHEA vagy az Amerikai Magyar Akadémikusok Társasága, lokáció nélkül, virtuálisan kötik össze a szakembereket. Mivel ezeknek a szervezeteknek nincs fizikai értelemben vett archívuma, Novák a Magyar Tudósok – USA nevű YouTube-csatornára hívta fel a figyelmet, amin magyar tudósokkal készített interjúk érhetők el.

Rövid kávészünetet követően az AHEA Hungarian Cultural Studies című tudományos folyóiratát mutatta be a két szerkesztő, Paul Olchváry és Varga Zsuzsanna. Bemutatásuk során kitértek arra, hogy a folyóirat technikailag a Pittsburghi Egyetem Open Library Publishing programjában jelenik meg, de az AHEA köre biztosítja annak tartalmát és ingyenesen elérhető. A szerkesztőséghez tartozik számos kutató, akik az egyes tudományágak írásainak szerkesztéséért felelősek, a peer-review tevékenységre, lektorálásra felkért szakértőkön túl. A folyóirat sok tekintetben egyedülálló, mivel online jelenik meg, kizárólag angol nyelvű, és interdiszciplináris megközelítésben foglalkozik a magyarságtudományi kutatásokkal. A szerkesztők felkérték a tagságot, hogy ne csak szerzőnek jelentkezzenek, hiszen szakértői véleményezőkre is szükségük van. Utóbbi kapcsán a bemutató második felében a szakértői vélemény, a peer-review írásának folyamatát mutatták be, mellyel kapcsolódóan a legfontosabb, hogy összefoglalja az adott tanulmányt, és konstruktív kritikát fogalmazzon meg a véleményező.

Az AHEA a konferenciái során lehetőséget biztosít tagjainak arra is, hogy bemutathassák legújabb könyveiket. Ezek a könyvbemutatók általában a szerző által elmondott előadások formájában kerülnek megrendezésre, de arra is van mód, hogy egy recenzens mutassa be az adott kötetet. Az idei konferencián elsőként a Pécs története monográfia dualizmus korával foglalkozó kötetének ismertetésére került sor Deák György jóvoltából. Ezt követően Pellérdi Márta a John Paget magyarországi látogatásáról szóló új munkáról tartott előadást, Kerekes Judit a pedagógus életpályákról szóló munkáját mutatta be, Joe Petersburger önéletrajz-készítésről szóló munkájának ismertetésére pedig egy korábbi szekcióban került sor.

A Pécs története monográfia III. köteteként megjelent, A hódoltság korában (1543–1686) című kötet 2021-es bemutatójáról írt cikkünk ide kattintva érhető el.

A nap végén még egy újabb történeti szekció került megrendezésre Deák Nóra elnökletével. Robert Nemes, a Colgate University oktatója a 19. század végi budapesti természetes környezetről tartott gazdagon illusztrált előadást, nemcsak a városi parkokra, de a városon belüli és körülötte elhelyezkedő mezőgazdasági területekről is szót ejtve. Az előadó kiemelte, hogy a város élelmiszerellátásában rendkívül fontos szerepet töltött be a Duna, mivel olyan alapvető termények, mint a búza és a burgonya többsége is a folyón érkezett a városba. Számos fedett és szabadtéri piac működött a városban. Sőt, megannyi asszony utazott fel és árulta kosarából a frissen vágott virágot és termést. Ahogy arra Nemes rámutatott, egyszerre volt jelen a gazdagok és a szegények ruhatárában és kultúrájában a növénytermesztés és a növények szeretete.

Alice Freifeld, a Gainesville-i Floridai Egyetem oktatója a magyarországi zsidó nők elleni nemi erőszakról tartott előadást. Ahogy arra rámutatott, ilyen szörnyű tettekre például már Kolozsvárott is sor került Észak-Erdély visszacsatolása után. A magyar hadsereg által elkövetett nemi erőszak a második világháborús magyar részvétel egyik legkevésbé kutatott része, ezért rendkívül úttörőnek tartja Freifeld Pető Andrea és Kunt Gergely munkásságát. Több okból kifolyólag eltitkolva maradtak ezek az esetek, és a közbeszédben sem eshetett szó a háborús nemi erőszakról a magyar társadalomban, mivel a szovjet hadsereg még az izolált magyar esetekhez képest is tömeges méretben követett el hasonló történteket. Az előadó számos személyes visszaemlékezésből idézett előadásában, melyekből egyöntetűen kiderült, hogy ezek az esetek a magyar zsidóság számos tagjával is megtörténtek.

Peter Pastor, a Montclair State University professzor emeritusa Jevgenyij A. Haldej szovjet fotóriporter és haditudósító budapesti gettóban készült két fényképéről tartott gazdagon illusztrált prezentációt. Az előadó rendkívül alapos elemzése nyomán kijelenthető, hogy a fotós két világhírűvé vált képe, a Zsidó pár és a Halott nők című fotók előre beállított fényképek voltak. A fotós valószínűleg szovjet haditudósítóból a holokauszt szomorú lenyomatait megörökítő fényképésszé szeretett volna válni, az átpozícionálás érdekében ezért igyekezett akár előre beállított képekkel még drámaibb fotókat készíteni. Az előbbi fénykép ráadásul később egy könyv címlapjára került, így fontos a fénykép készítési módjának elemzése révén bemutatni, hogy mennyiben beállított vagy természetes képről van szó. Mint kiderült, a fotóstól nem állt távol a retusálás, így más híres képén is megfigyelhető az utómunka segítségével elért még drámaibb hatás.

Mindent összevetve az AHEA 2023-as konferenciája egy rendkívül gazdag és interdiszciplináris rendezvény volt. A konferenciát lezáró gálavacsorán több díjat is átadtak a résztvevőknek. Nagyon jó élményt jelentett személyesen ennyi elismert kutató között előadni és megtapasztalni az előadásokat követő intenzív vitákat. A szervezet jövőre a Rutgers Egyetemen tartja meg következő konferenciáját, melyet már a 2023-tól regnáló új elnökség szervez.

Máté Zsolt

Máté Zsolt 2023-ban két másik, egyesült államokbeli konferencián is részt vett, melyek beszámolóit szintén ajánljuk Olvasóink figyelmébe:

• Konfliktus és kapcsolódás között – A texasi történészhallgatók 2023. évi konferenciája
• Sporttörténelemről interdiszciplinárisan – Egy Los Angeles-i konferenciáról

Ezt olvastad?

Szembesülni történelmeinkkel – M. Kiss Sándor életműkötetéről

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel.

X