A történet, amely a végén kezdődik: A Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok kivonulásának 30. évfordulójára

A nemrégiben történt afganisztáni kivonulás, és azok rövidtávú következményei, ezen sorok olvasói számára már ismertek lehetnek. Egy-egy kivonulás körülményei, akár több évtizedig kihatással lehetnek az adott ország, de akár régiók történelmi fejlődésére is. Erre a XX. század során rengeteg példát találunk: gondoljunk akár a francia, majd később amerikai kivonulásra indokínaiból, vagy a Szovjetunió afganisztáni katonai jelenlétét és harcait követő csapatkivonásra. Ezeknél számunkra sokkal kézzelfoghatóbb példa, az Európa keleti felének sorsát meghatározó, a szocialista blokk országaiból történő, több évtizedes katonai jelenlétet követő békés, szovjet csapatkivonások. Az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet csapatok utolsó kontingensei 1991-ben távoztak. Az eseményről a Magyar Honvédség a 47 év – Ideiglenesen című, erre az alkalomra készített dokumentumfilmmel emlékezett meg. Az ennek a cikknek az apropóját adó folyamatot részletesebben, és mélyrehatóan a dokumentumfilmben dr. Horváth Miklós történész és Borsits László nyugállományú vezérezredes mutatja be.

Szovjet csapatok kitűzik a Szovjetunió zászlaját Budapestem, 1945-ben. Forrás: Fortepan/Vörös Hadsereg

Magyarország, amely a második világháború elvesztését követően, a teheráni, jaltai és potsdami konferenciák eredményeként, egészen 1989-ig kényszerűen a szovjet érdekszférába és szövetségi rendszerbe tagolódott be. Az 1956-os forradalom eseményeitől eltekintve, egy folyamatos és masszív szovjet katonai jelenlét jellemezte a magyarországi szovjet megszállást. Ebben az időszakban, főleg élvonalbeli, úgynevezett „első lépcsős” szovjet alakulatok állomásoztak az ország területén. Ennek nemzetközi jogi hátterét az 1947-es párizsi békét követően 1955-ig az Ausztria területén állomásozó szovjet csapatokkal való összeköttetés fenntartása adta. Később a Varsói Szerződés és az ahhoz köthető kitételek biztosították. Ezen katonai jelenlét Magyarország területén nem csak a geopolitikai dominanciával és hatalmi érdekérvényesítő képességgel, de az ideológiai és társadalmi fejlődést befolyásoló hatással járt.

Ez elsősorban a ’40-es évek második felére jellemző, erőltetett szovjetizálás, a szovjet társadalmi és politikai rendszer installálásának folyamatát támogatta a katonai jelenlét. A Szovjetunió katonai érdekeinek fenntartása is cél volt a térségben, első sorban a NATO-val szembeni törekvések terén, illetve a tömbön kívüli szomszédos országok katonai fenyegetettségének fenntartására is alkalmas volt. Harci bevetéseket tekintve, a második világháborút követően az 1956-os forradalom katonai erővel történő leverésében vállaltak aktív szerepet, illetve az 1968-as prágai tavasz eltiprására alkalmazták az itt állomásoztatott csapatokat. Ezek az események, és a Szovjetunió politikai és katonai vezetésének stratégiája Magyarország fejlődését egészen az 1980-as évek második feléig meghatározták. Bizonyos tekintetben ezzel a jelenéttel kényszerpályára terelve az országot. Ennek a kényszerpályának, és – 1956-tól a rendszerváltásig – az MSZMP hatalmának a fenntartásában is szerepet játszottak az itt állomásozó alakulatok.

Szovjet páncélos hagyja el Magyarországot, 1990. Forrás: Fortepan/Szigetváry Zsolt

A ’80-as évek második felében egy dinamikusan változó politikai és hatalmi környezet kezdett kialakulni, ahol a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásának lehetősége már nem egyfajta tabuként, csak elméleti lehetőségként létezett. Erről tanúskodik az 1988-ban készített BBC interjú is, amiben Kádár János konkrétan megfogalmazta a szovjet csapatok kivonásának lehetőségét, és annak aktualitását, a Varsói Szerződés országaiból Ezek mellett a kivonulás fő motiváló ereje, a katonai jelenlét jelentős költségei, illetve annak megspórolása lehetett.

A kelet-európai rendszerváltozási folyamatok, és a Szovjetunióban eluralkodó egyre súlyosabb problémák, a külpolitikai környezet javulása és magának a magyar rendszerváltás folyamatának előrehaladása, megteremtette a történelmi lehetőséget a kétoldalú tárgyalásokra a kivonás ügyében. Ez a 47 évig tartó katonai jelenlét megszüntetésére kínálkozó, addigi legjobb lehetőség volt. A szovjet csapatkivonás, a kezdeti feszültségek és elszámolási kérdések ellenére gördülékenyen haladt, végül pedig sikeresen befejeződött. Ez a viszonylag gyors, és végső soron kölcsönös kompromisszumra alapuló csapatkivonás nem tekinthető általánosnak Kelet-Közép-Európában. Erre példa a Német Demokratikus Köztársaságban, később 1990. október 3-án a Német Szövetségi Köztársaság égisze alatt újraegyesülő Németországban állomásozó szovjet csapatok kivonása: különböző problémák, fennakadások, a Szovjetunió szétesése és Lengyelország fellépése miatt, egy hosszú évekig tartó kálváriába csapott át a folyamat. Magyarország esetében, a szerencsésnek mondható elhelyezkedés és a kompromisszum készség megkönnyítette a kivonulást.

A magyar néptől búcsúzó plakát egy elhagyott szovjet laktanya parancsnoki épületénél. Forrás: Fortepan/Erdei Katalin

Mindezek következtében, már 1991 nyarára, azaz 30 évvel ezelőtt, egy demokratizálódás és kapitalista piacgazdaság útjára lépő, az MSZMP-t békés politikai úton leváltó, a szovjet modellt elutasító országból vonultak ki a szovjet csapatok.  Mindenki döntse el saját meglátása alapján, mennyire volt sikeres hosszútávon ez a katonai jelenlét a Szovjetunió részéről – véleményem szerint kudarcnak tekinthető –, de a kivonulás kétségkívül mindkét ország hasznára vált.

Csík Ádám Lajos

Felhasznált irodalmak

Horváth Miklós – Kovács VilmosMagyarország az atomháború árnyékában. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2016.

Herczeg Adienn: A német hitelezés a szovjet csapatkivonás során. Napi Történelemi Forrás 2017. https://ntf.hu/index.php/2017/05/24/a-nemet-hitelezes-a-szovjet-csapatkivonas-soran/

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2010.

Ezt olvastad?

Biszku Béla (1921. szeptember 13. Márok, Bereg vármegye – 2016. március 31. Budapest) kommunista politikus belügyminiszterként az 1956-os forradalom és