„Nekünk mégis Mohács kell…” – Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban

Nekünk tényleg Mohács kell, amit mi sem bizonyít jobban, hogy – leszámítva persze a 20. század napi politikával átitatott interpretációit –, egyedül a magyar őstörténet iránti érdeklődés zárkózhat fel az alig egy évtized múlva félévezredes fordulóját ünneplő kérdés mellé: mi is veszett ott tulajdonképpen 1526. augusztus 29-én?

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének feltalálása. Forrás: Wikipedia.hu

A kérdésre, mint annyi mindenre, a történelem iránt érdeklődő összes magyarnak van válasza, s ezek a válaszok a szokásnak megfelelően sokszínűek, egymással kibékíthetetlenül szembeállók a tudomány határán innen és túl (hasonlóan a magyarság eredetéhez kapcsolódó problémakörhöz).

Lehet-e ennyi év, ennyi forráselemzés, régészeti feltárás, szakmai vita után bármi újat is mondani?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Ugyanis 2014-ben egy figyelemre méltó cikk jelent meg két szombathelyi orvostól, amelyben a szerzők arra tettek kísérletet, hogy II. Lajos (1506–1516) magyar és cseh király halálával és eltemetésével kapcsolatos kérdésre választ találjanak. 2015 tavaszán járta be a nyomtatott és az online sajtót az a hír, miszerint elképzelhető, hogy a király maradványaiért indított kutatóexpedíció nem Lajos holttestét hantolta ki 1526 október közepén Mohácstól nem messze. Emellett felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

A szimpózium arra keresi a választ, hogy lehetséges-e mindez, illetve a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével? Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika-filológus, történész és könyvtáros.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem

Program:

13.00 Káldos János (Országos Széchényi Könyvtár) általános főigazgató-helyettes köszöntője

13.05 Dr. Pálffy Géza (MTA BTK Történettudományi Intézet, Lendület-kutatócsoport  vezető) az MTA doktora, a szimpózium elnöke: Mohács – fordulópont Magyarország és Közép-Európa történetében

13.15 Dr. Nemes István (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház) arc-, állcsont – és szájsebész főorvos és Dr. Tolvaj Balázs (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház), adjunktus, patológus, igazságügyi orvosszakértő: II. Lajos magyar király holttestének azonosítása

13.30 Dr. Csorba Dávid (Nyíregyházi Főiskola, Irodalomtudományi Tanszék) főiskolai docens: II. Lajos halála (1526) historiográfiai nézőpontból

13.45 Szebelédi Zsolt (MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoport,

MTA-DE Lendület-kutatócsoport) klasszika-filológus: A Sárffy-levél értelmézésének nehézségei filológus szemmel

14.00 kávészünet

14.15 Dr. Magyar Lóránt (Semmelweis Egyetem, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet) igazságügyi orvosszakértő: A bizonyíthatóság határai II. Lajos király halálával összefüggésben

14.30 Rácz Piroska (Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum) antropológus: A székesfehérvári királyi bazilika rangosabb temetkezései

14.45 Dr. Kasza Péter (Szegedi Egyetem, Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszék) egyetemi adjunktus: Holttest a patakban

15.00 Farkas Gábor Farkas (Országos Széchényi Könyvtár) könyvtáros: Egy királygyilkosság patológiája

15.15 kávészünet

15.30 –18.00 Kerekasztal-beszélgetés és vita Mohácsról, moderátor: Dr. Bárány Attila (MTA-DE Lendület-kutatócsoport) egyetemi tanár

Az előadások összefoglalói elérhetőek az Országos Széchényi Könyvtár blogján ide kattintva.

Országos Széchényi Könyvtár

Ezt olvastad?

Középkori és kora újkori metamorfózisok – A Ceræ 2024. évi első virtuális konferenciája

Április utolsó hetében mind tematikai sokszínűségét, mind technikai megvalósítását tekintve rendkívül izgalmas virtuális konferenciát szervezett a Ceræ, a középkori és

X