Praetorianusok – A római császári testőrség felemelkedése és bukása

Az ókor leghíresebb testőrségéről, a praetorianus gárdáról és annak történetéről még nem jelent meg magyar nyelven átfogó monográfia. Guy de la Bédoyère Praetorianusok – A római császári testőrség felemelkedés és bukása című könyve nemcsak a gárda szervezeti felépítését vázolja fel az időszalagon, hanem ezen keresztül áttekintést ad a római történelem fordulatairól is. A császárok életén túl, több sikeres gárdaparancsnok karrierjébe is betekinthet az olvasó, amelyeken keresztül a római politikai élet számos dimenzióját is megrajzolja a szerző.

Az ismertetett kötet: Guy de la Bédoyère: Praetorianusok. A római császári testőrség felemelkedése és bukása. PeKo Kiadó,  Keszthely. 2021.

„Miután az uralkodó halálának híre elterjed […]. Néhányan a leghangosabbak közül felmentek a falakra, nyilvános árverésre bocsátották a hatalmat, és megígérték, hogy annak, aki a legtöbb pénzt ígéri, biztosítani fogják, hogy fegyveres kísérettel, biztonságban kísérik a császári palotába.” – Hérodianos

193-ban Pertinax császár nem tudott annyit fizetni a gárdának, amennyivel a testület elégedett lett volna, így megölték és árverésre bocsátották a hűségüket. A szerző rögtön az előszóban egy rendkívüli esettel döbbenti meg az olvasót. A testőrség végez azzal, akit meg kellett volna védenie. Hogy jutott ideáig a római közélet? Ha a birodalom fejét ilyen könnyen félre lehetett állítani, akkor hogyan maradhatott fenn Róma dicsősége még annyi évszázadon keresztül? 193-ra a gárda már önálló politikai tényezővé lépett elő, saját politikai ambícióktól fűtve. Messze kerültünk már az augustusi alapítástól, ahol még minden „normálisan” működött.

Praetoriánusok egy római reliefen (Kép forrása: Wikipedia)

A szerző idézi Edward Gibbon lesújtó megjegyzését erről a helyzetről:

„Ily félelmetes szolgákra a zsarnoki trónnak mindig szüksége van, de néha végzete függ tőlük. A testőrségnek ekkénti elhelyezése a palotában és a tanácsban megtanította őket saját erejüket, valamint a polgári kormányzat gyengeségét megismerni: megvetéssel szemlélni uruk bűneit, és félretenni ama tartozó tiszteletet, melyet egy képzeletbeli hatalomnak egyedül a távolság és titokszerűség adhat. Büszkeségük egy gazdag város fényűző tétlenségében tápot nyert ellenállhatatlan hatalmuk öntudata által, és nem volt lehetséges eltitkolni előttük, hogy a fejedelem személye, a tanács tekintélye, a közkincstár és a birodalom székhelye a kezükben van. Hogy ezen veszélyes észlelésektől elvonassanak, a legjobb fejedelmek is kénytelenek voltak hízelgéseket vegyíteni parancsaik közé, és jutalmazást a büntetéshez; hízelegni büszkeségüknek, megengedni élvezeteiket, elnézni rendetlenségeiket és megvásárolni múlékony hűségüket nagylelkű adományozással, melyet Claudius fölemeltetésétől kezdve mint törvényes járandóságot követelnek minden új császár megválasztásánál.” – 11-12. o.

Lucius Proculus sírköve. Lucius Proculus a VI. praetorianus cohors pénztárosaként szolgált tizenhárom éven át, 33 évesen halt meg. A pannoniai Sisciából származott. Bár a szöveg mára nehezen olvasható, az emlék figyelemre méltónak számít a praetorianus sírkövek között, mivel kifaragták rá az elhunyt képmását. (Kr. u. első század vége) (A kiadó engedélyével)

Gibbon nem egy alá-fölé rendelt helyzetet ír le, amit normál esetben az úr és testőrei viszonyáról gondolnánk, hanem egy kölcsönös függési rendszert látunk kibontakozni. A gárda története Róma története. Mindig a fennálló politikai és hatalmi erőviszonyok függvényében tárul fel előttünk. Amikor erős császárok vannak hatalmon, mint Augustus vagy Traianus, akkor hűen szolgálják a birodalmat. A belső viszályok és trónharcok esetén, mint a 69-es négy császár éve, királycsinálóként lépnek elő és akár még a császár(jelölte)t is képesek meggyilkolni.

Seianus érméi. A hispániai Bilbilisben kibocsátott bronzérem Tiberius képmásával. Hátoldalán a 31. év két római consuljának neve olvasható, ez esetben a császáré és Lucius Aelius Seianusé, a praetorianus praefectusé is. Egyedüli példája annak, hogy egy hivatalban lévő praetorianus  praefectusról ezen módon emlékeznek meg. (A kiadó engedélyével)

A praetorianusok története nem Augustussal kezdődik. Bédoyère tíz fejezetből álló könyvéből kiderül, hogy a fogalom a korai időkben általános volt és a mindenkori hadvezérek alkalmi testőreit értették alatta. Nevüket a táborban lévő Paetoriumról, a hadvezéri sátorról vagy szállásról kapták. A praetor szó maga, elöljárót jelent. Augustus azzal hozott újdonságot, hogy az Antoniussal vívott polgárháború után állandó testületté emelte a saját testőrségét Kr. e. 31-ben. Tanult az elődének, Caesarnak a hibájából. Immár nem osztogatta a megbocsátás kegyességét, hanem egy állandó testőrséggel akarta elejét venni egy lehetséges összeesküvésnek. A császárok ezentúl  más erőket is igénybe vettek. Ilyen volt a batavusok alakulata, akiket germánokból toboroztak. Nevüket a batavus törzsről kapták. Később más törzsekből is be lehetett kerülni a főleg lovassági alakulatba. A presztízs miatt viszont mindig megmaradt a batavus név.

A praetorianusok fegyverzetésről számos forrásból értesülhetünk, ez például a Kr. u. 2. századból való (Kép forrása: Wikipedia)

A gárda egy privilegizált és szervezett erő volt. Egységeit Augustus szétszórta Róma körül és Itáliában, mert nem akarta egy katonai diktátor benyomását kelteni. Rómában három cohors maradt. A gárda létszáma az idők folyamán változott. Az Augusztus-kori időkre töredékesek az ismereteink, így nem lehet biztos létszámot mondani. A töredékes források nyomán egy 9 cohorsból álló, 10 000-es had lehetett. Később 12 cohorsra bővítik. Egy gárdista több mint háromszor annyi fizetést kapott, mint egy légiós és 20 év helyett csak 16 évet kellett szolgálnia. A tagokat a rátermett, többszörösen kitüntetett, vagy a ranglétrán előrehaladott légiósok közül toborozták. A gárda alakulatai nem mind látták el ugyanazt a feladatot. A cohors speculatorum a felderítésért és hírszerzésért felelős alegység volt. Számos esetben a politikai gyilkosságokat is ők szervezték meg.

A pratorianusok és Claudius. Az egyik fennmaradt történet szerint Kr. u. 41-ben, Caligula meggyilkolása után egy függöny mögött bújkálva találtak rá a gárda tagjai Claudisra, majd császárrá kiáltották ki. (Kép forrása: Wikipedia)

A tíz fejezetben részletes képet kapunk arról, hogy az egyes római császárok milyen célokra használták fel a gárdát a katonai feladatokon túl. Caligula például az adóbérlők helyett velük szedette be az adót. Más esetekben a gárda tudta befolyásolni a politikát, amikor egy gyilkosság után új császárt választottak, ahogy az Claudiussal történt. Mivel utóbbi a skorpió csillagjegyben született, ennek tiszteletére a gárda egyik szimbóluma a skorpió lett. A könyvben számos ármánykodásra is fény derül. Utóbbira jó példa Agrippina császárné szervezkedése, aki beleszólt a tisztek kinevezésébe és idővel a férjét, Claudiust is eltette láb alól. Az egyik leghíresebb gárdaparancsnok, Seianus, Tiberius császár parancsnoka, az uralkodó helyett akart uralkodni. Egyre több birodalmi ügyet vont az irányítása alá és fokozatosan igyekezett kizárni a császárt a hatalomból. Tiberius végül kiszemelt egy új parancsnokjelöltet Macro személyében, akivel 31. október 18-án tőrbe csalta Seianust és kivégeztette. Ez azon kevés példa egyike, amikor a császár egy rivális klientúraépítés ellenére még meg tudja védeni a hatalmát. Septimius Severus császár később jobbnak látta feloszlatni a gárdát, mert az Rómában mindig önálló politikai tényezővé vált. A saját katonáiból új gárdát hozott létre. A végórák 312-ben jöttek el a többször átszervezett testőrség életében. A milviusi hídnál lezajlott csatában Constantinus legyőzte riválisát, Maxentiust. Mivel a praetorianusok az utóbbit támogatták, Constantinus végleg feloszlatta a gárdát és a birodalom határain állomásozó légiók kötelékébe helyezte át őket.

Philippi praetorianusérme. Nem tudjuk, mikor, mi célból készült, de valószínűleg Kr. e 27 és Kr. u. 68 között verték bronzból. Valószínűleg Philippi környékéről származik, emléket állítva a Kr. e. 42-ben lezajlott csatáról. Feltehetőleg tiszteleg a praetorianusok előtt, akik vagy a csata résztvevői voltak, vagy az Augustus által létrehozott colonián telepítették le őket. Három praetorianus csapatjelvény, és a COHOR PRAE PHIL felirat látható rajta.(A kiadó engedélyével)

A könyv több függelékkel zárul. Az elsőben a gárda történetének fontosabb évszámait tekinthetjük meg, a másodikban a gárda javadalmazási rendszerét, a harmadikban a források által eddig beazonosított gárdaparancsnokok nevét. A negyedikben egy latin szószedet és azok magyarázata található. A függelék után megtekinthető a bibliográfia és a képi mellékletek.

A kötet közérthető formában, a szakmán túl az érdeklődő közönség számára is ajánlott, hasznos olvasmányul szolgálhat. Lapjain a gárdán keresztül megelevenedik a római történelem és számos kulisszatitok, amelyeket eddig kevésbé ismerhetett meg a hazai olvasó.

Nagy Zoltán

Ezt olvastad?

A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete 2020-ban új kötettel jelentkezett Nemzetközi kapcsolatok története címmel, amelynek kiadását a Debreceni Egyetem BTK Hallgatói