Trianon 16–17. századi gyökerei – Pálffy Géza előadása a bécsi Collegium Hungaricumban

A Bécsi Magyar Történeti Intézet novemberben is színvonalas programokkal várta az érdeklődőket: német nyelvű könyvbemutatók keretében egyrészt megismerhették a legújabb kutatási eredményeket a német kisebbség történetét illetően [Gerhard Seewann – Michael Portmann: Donauschwaben. Deutsche Siedler in Südosteuropa., illetve Tóth Ágnes: Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez 1944-1953.], valamint az intézet sorozatának legújabb (17.) kötetét, amely a Hungaria szerzőjének, a humanista történész Oláh Miklós életének és munkásságának állít emléket [Emőke Rita Szilágyi (Hg.): Nicolaus Olahus 450.]. Emellett Sára Sándorra emlékezve megtekinthették az Ítélet c. filmet, amely a Dózsa György féle parasztfelkelés végén játszódik.

A program meghívója (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Ide kattintva az esemény meghívója PDF-ben elérhető.

November 27-én került sor a hónap utolsó rendezvényére, Pálffy Géza Trianon 16–17. századi gyökerei. Mi veszett el és mi változott meg Magyarországon Mohács után? c. ismeretterjesztő előadására. A vendégeket ifj. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese köszöntötte, s mutatta be röviden a neves történészt, aki gyakori előadója, szereplője az intézet eseményeinek.

Ifj. Bertényi Iván köszöntője (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Pálffy előadása elején statisztikai adatok segítségével vette számba az egykori Magyar Királyság (Engel Pál nyomán a Szent István birodalmának nevezett terület) jellemzőit. Ezek alapján bebizonyosodott, hogy az állam valóban jelentős volt a középkori Európában, a kontinens első négy-öt országa között tartották számon. Ennek megfelelően központja, Buda politikai, gazdasági, kulturális értelemben egyaránt befolyásos központnak számított.

Ez a kedvező helyzet a 16. században változott meg az Oszmán Birodalom felemelkedésével. Ez esetben is a számok segítségével sikerült azt illusztrálni, hogy valójában a Magyar Királyságnak nem volt esélye hosszú távon az ellenállásra, a kérdés inkább az lehetett, miként, mennyi veszteséggel tudja túlélni, átvészelni az oszmán hódítást. Az Oszmán Birodalom területe az 1520-as években már többszöröse volt a Magyar Királyságénak, háromszor-négyszer annyi lakossal rendelkezett, s ráadásul a szultán jövedelme és hadserege jóval felülmúlta a magyar uralkodóét. Mint ismert, a mohácsi vereséggel, majd Buda elestével az ország három részre szakadt, vagyis majd egy emberöltő év alatt a vezető szerep elveszett. A veszteségek ismertetésénél az előadó hangsúlyozta, hogy számos hasonló elem révén a mohácsi vész akár „első Trianonnak” is tekinthető, amelyre korábban Szakály Ferenc is felhívta a figyelmet munkáiban. A jelentős területi, emberi veszteségek, a nagyhatalmi egyezkedések következtében kialakult új határok és államképződmények ugyanúgy jelen voltak a 16–17. századi változásokban, mint a 20. század eseményénél. Az oszmán terjeszkedés miatt jelentősen átrajzolódott Kárpát-medence etnikai arculata; a korabeli térképábrázolásokat és változásokat szemlélve a hallgatóság felfedezhette a múlt századi, jelenkori nemzetiségi arányaival, megoszlásaival való hasonlóságot. Elsősorban erre és a visszafordíthatatlan folyamatok bekövetkeztére kell gondolni a trianoni gyökerek alatt.

Pálffy Géza (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Pálffy Géza ezt követően a megmaradt Magyar Királyság helyzetét elemezte, amely a változások következtében középhatalomból a Habsburgok kiemelten fontos, de veszélyes királyságává vált. Összevetve más osztrák örökös tartományokkal a magyar állam 1526 után csaknem azonos mutatókkal rendezett, míg korábban jelentősen meghaladta azokat. Ugyanakkor mivel közel feküdt a császárvároshoz, illetve jelentős szerepet töltött be az oszmánok feltartóztatásában, a második helyre került a Habsburgok birodalmában. Mindezt jól mutatják az uralkodói jogcímek és a szertartások ábrázolása, leírása, amelyeknél a Magyar Királyság címe, címere, zászlaja mindig a másodikként szerepelt a német mellett. Vagyis ezzel a kiegyezés gyökerei teremtődtek meg: hiszen a Habsburgoknak ugyanúgy szükségük volt a magyar állam segítségére, támogatására, mint fordítva, illetve később, a 19. században. Ennek ismertetésénél a történész számos toposzt, a korábbi történetírás által hangoztatott parafrázisokat igyekezett eloszlatni, helyre tenni. Meggyőzően bizonyította be, hogy Magyarország nem ütközőállamként, elszegényedett területként volt jelen a Habsburgok birodalmában. Bár valóban nem tudta saját jövedelméből fenntartani a végvári rendszert, kifizetni a zsoldot, mégis jelentősnek mondható az ország korabeli jövedelme, amely főként a bányákból, a marhakereskedelemből és a borból folyt be, és nem maradt el a többi tartományhoz képest. Ugyancsak rámutatott a Habsburgokkal való viszony ellentmondásaira is: a kora újkori magyar történelemben szinte egyforma számmal volt jelen az együttműködés és a császárral való szembefordulás – ez utóbbi azonban nem nemzeti, nemzetiségi alapon, hanem a rendiség szintjén zajlott. A Habsburgok végig törvényes megkoronázott uralkodói (II. Józsefet kivéve) voltak a magyar államnak, amelynek egész idő alatt megvolt (hol erősebben, hol gyengébben) a korlátozott szuverenitása. Ezt a korábban említett szertartások is bizonyítják.

Az előadó a korlátozott szuverenitás megléte mellett a keresztény kultúra összetartó erejére is felhívta a figyelmet. Példaként Zay Ferenc, későbbi kassai főkapitány konstantinápolyi követhez intézett levelét, válaszát hozta fel, aki azzal utasította el a szultánhoz való csatlakozást, hogy a némettel (miként a többi európai néppel), a közös vallás összeköti. Szintén a kultúra erejét igazolják a háborús idők alatti iskolaalapítások, könyvnyomtatások is. Ugyanis ekkorra tehető az első Magyarországon és teljes egészében magyarul nyomtatott könyv megjelenése, az 1541-ben napvilágot látott Újszövetség fordítás Sylvester Jánostól.

A közönség. (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Pálffy Géza prezentációja végén összegezve az elhangzottakat, megválaszolta azt a kérdést is, hogy a mohácsi vész következményei, a 16–17. századi változások zsákutcát vagy kényszerpályát jelentettek-e a magyar történelem szempontjából. Az elmondottak alapján egyértelműen kényszerpályáról van szó, hiszen a szuverenitás fennmaradása – még ha korlátozottan is –, a folyamatos címerhasználat (amelynek fő elemei az évszázadokon át fennmaradtak) jelzi, hogy a magyar történelem és fejlődés nem ért véget akkor 1526-ban, csak máshogy alakult: kényszerpályák, az országtól független negatív tényezők, változások határozták meg Magyarország további sorsát, történetét.

Közönségi kérdésekre várva (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

A közönségi kérdések, a nagyfokú érdeklődés és a kötetlen beszélgetés egyaránt mutatják, hogy szükség és igény van az ismeretterjesztő történelmi programokra. A Bécsi Magyar Történeti Intézet továbbra is biztosítja ezen alkalmakat; decemberben ismét több, izgalmas rendezvénnyel várja az érdeklődőket. Ezúttal a 20. század kerül előtérbe: a hónap elején kiállítás és filmvetítés mutatja be a nagy háború magyar hadifoglyainak világát és helyzetét. A közelgő évforduló kapcsán Trianon konferenciát is rendeznek, ahol a közönség Trianonhoz, annak időszakához kötődően hallhat történeteket különféle megközelítésben. Emellett kiállítással és előadásokkal emlékeznek meg a száz éve, 1919-ben meghalt Schulek Frigyesre, a kiváló építészre, a Halászbástya tervezőjére és a Mátyás-templom újraalkotójára, aki élen járt az építészeti emlékek helyreállításában.  

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

Az amerikai Georgetown Egyetem professzoraként dolgozó Ágoston Gábor rendszeresen publikál angol, magyar és török nyelven. Tizedik, ezúttal magyarnyelvű könyve a