Tudományos kutatás és nemzeti emlékezet – A Mohács szimfónia című kötet bemutatója

A mohácsi csata közelgő 500. évfordulójának köszönhetően jelentősen fellendült a téma iránti tudományos és társadalmi érdeklődés. A legújabb tudományos eredményeket összegző, Mohács szimfónia – Tanulmányok a mohácsi csatával kapcsolatos kutatások eredményeiből című tanulmánykötetet 2023. március 27-én mutatták be egy kapcsolódó szakmai vita keretében a pécsi Csorba Győző Könyvtár Konferenciatermében. Az eseményt Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatójának vitaindító előadása nyitotta meg, aki vázolta a kötet megjelenéséig vezető utat, kiemelve, hogy az intézmény már korábban is részese volt a mohácsi csatát érintő kutatásoknak.

Bertók elmondta, hogy a múzeum érdeklődését Papp László egykori múzeumigazgató munkássága alapozta meg, aki a hatvanas években tett kísérletet a mohácsi csata pontos helyének meghatározására. Az igazgató kiemelte az amatőr régész, Szűcs József munkáját is, akinek nagy része volt az I. és II. számú tömegsírok, illetve a középkori Földvár falu felfedezésében. Az együttműködés második része 2009-ben kezdődött, Négyesi Lajos magánkutatásával, majd elvégezték a falu feltárását, melynek leletanyaga alapján bizonyították, hogy valóban 16. század eleji településről van szó. Szűcs és Négyesi kutatása egymástól függetlenül ugyanazt a területet jelölte meg a csata helyeként, a további kutatások feladata pedig az említett kutatási eredmények pontosítása, egyértelműsítése.

Bertók kiemelte, hogy a régészeti kutatások terén a 2016-os esztendő jelentette a fordulópontot; ekkor kezdődött meg az amatőr, fémkeresős régészekkel való együttműködés. Ennek segítségével sikerült pontosabban behatárolni a sorsdöntő ütközet egykori helyszínét. Ezen felül együttműködés vette kezdetét olyan intézményekkel, mint az Eszéki Régészeti Múzeum, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. További lendületet adott a kutatásnak a közelgő centenárium, amely alkalmat adott arra, hogy Mohács 500 Nonprofit Kft. néven hivatalosan is létrejöjjön a kutatócsoport. Ezzel együtt Bertók kiemelte, hogy még ma is hangsúlyos az önkéntesek szerepe.

A tömegsírok kutatását tekintve az eredeti cél az emlékhely megújítása volt, amelyet a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága kezdeményezett. Az I. számú tömegsír feltárása immár befejeződött, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Antropológiai Tanszékén vizsgálják a maradványokat.

Bertók bízik abban, hogy megfelelő anyagi támogatással 2026-ra meghatározhatóvá válik a csata pontos helyszíne. A fémkeresős kutatás segítségével találtak már valószínűsíthető helyszínt, ám a végleges azonosítás csupán a magterület teljes területének vizsgálata után lehetséges.

Bertók Gábor kutatásmódszertani bevezetője után került sor magára a kötetbemutatóra, melynek résztvevői Varga Szabolcs (az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a kötet szerkesztője), Gőzsy Zoltán (az MNL Baranya Vármegyei Levéltára igazgatója, a PTE BTK TTI Újkortörténeti Tanszék docense), illetve Szabó Máté (az ELKH BTK Régészeti Intézet tudományos munkatársa) voltak.

A kötetet bemutató beszélgetés kezdetén Szabó Máté kiemelte Varga Szabolcs szerepét a kötet létrejöttében, illetve rámutatott, hogy a jelenlegi tanulmánykötet a 2020-as Eke mentén, csata nyomában – A mohácsi csata kutatásának legújabb eredményei című kötet folytatásaként jelent meg, és bízik abban, hogy ez a két mű a Mohácsról folytatott tudományos és tudományközi párbeszéd eredményeit bemutató könyvsorozat első két kötete lehet. Fontosnak tartja, hogy a kötetben több tudományterület megállapításai kapcsolódnak össze, így a fontos kérdéseket számos, egymástól lényegesen eltérő oldalról vizsgálja, ezzel pedig új összefüggéseket tár az olvasó elé.

Gőzsy Zoltán szintén az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet, amire – átvitt értelemben – utalhat a címben megjelenő szimfónia szó is. Kiemelte továbbá a tradíció fontosságát, amire a bevetőben Bertók Gábor is rámutatott; ugyanis a kutatócsoport példásan dolgozta fel a régi kutatásokat és egészítette ki azok eredményeit. Egyetértve Szabóval, szintén hangsúlyosnak találta az interdiszciplináris koncepciót, illetve további szempontként fontosnak tartotta kiemelni azt a morális felelősséget, amivel a kutatók tartoznak az elesettek felé. Minden eddiginél nagyobb eredménynek tartaná, ha megvalósulna az elesettek újratemetése.

Varga Szabolcs csatlakozott ahhoz a véleményhez, miszerint sokak segítették a kötet létrejöttét mind szerzői, mind szervezői, mind pedig financiális és kiadói oldalról egyaránt. Emellett rámutatott arra, hogy a kötetek célja elsősorban az volt, hogy a számos önálló kutatást összefogják, és így ne vesszenek el, vagyis „részei legyenek a Mohács-kánonnak”.

Szabó rámutatott, hogy véleménye szerint jelen kötet erénye a mikrotörténeti kérdések vizsgálatában rejlik, amely lehetőséget ad részkérdések alaposabb vizsgálatára, és sikeresen elkerüli a Mohács-kérdést félévezrede fogságban tartó, mindenkori aktuálpolitikai kihívásokat.

A továbbiakban terítékre került az 1976-os emlékév kiállítása, melynek kapcsán Varga kiemelte: országos jelentőségű és grandiózus ügynek számított az emlékév, a kor modern technikáját használta, az emlékhely megépítésével, illetve az öt tömegsír megtalálásával pedig jelentős eredményt ért el. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy már 1976-ban sem tárták fel az összes sírhelyet, mivel ezzel nyitva akarták hagyni a lehetőség a későbbi kutatók és a modernebb technikák számára, hogy érintetlen objektumokat vizsgálhassanak. Ugyanígy a jelenlegi feltárások sem kutatták az összes eddig ismert sírhelyet, bízva abban, hogy a jövőben az újabb módszerek újabb és pontosabb eredményekre jutnak. A beszélgetőpartnerek kiemelték azt a ritkán idézett szempontot, miszerint az emlékhely egyszersmind kegyeleti jellegű is, ezért jobbnak látnák, ha a tudományos ismeretterjesztést célzó kiállítások másik helyszínen valósulnának meg. Varga rávilágított a nyugati muzeológiában már megvalósult, hasonló jellegű csatahelyszínek emlékhelyeinek és kiállításainak tanulmányozásában rejlő fejlődési lehetőségekre.

Szűcs József munkásságát felidézve Gőzsy feltette a kérdést, hogyan áll hozzá a régész szakma a külsős, laikus kutatókhoz. Szabó ehhez kapcsolódóan kifejtette, hogy Szűcs esetében a Mohács-kutatás nagyon sokat köszönhet az önkéntes segítőknek. Amennyiben ezek a vizsgálódások nem válnak idővel öncélúvá, a hátráltató tényező már csak a szakszerűség hiánya lehet. Ennek kiküszöbölésére napjainkban a laikusok a szakmai közeg keretein belül dolgoznak, betartva a régészeti szabályozásokat, és lelkesedésükkel komolyan segítik a kutatást.

Varga ezzel kapcsolatban azt is kiemelte, hogy a régészeti kutatásba be tudnak kapcsolódni a szakma szűk körein kívül is, ellentétben például a történészek munkájával. Emellett nagyon hasznosnak és szükségesnek tartja, hogy egy projektnek legyen társadalmi támogatottsága.

A Mohács 500 kutatócsoport munkája azért is nagyon jelentős, mert népszerűsíti a témát, és nyitott azok felé is, akik aktív részesei szeretnének lenni a kutatásnak, jóllehet nem rendelkeznek szakmai-tudományos háttérrel. A társadalmi támogatottság azonban, felhajtóereje mellett, egyben felelősség is: a kutatóknak vállalniuk kell, hogy a társadalmat tájékoztassák, és ne félreinformálják az eredményekről. Szükséges, hogy erősítsék a társadalom tudományba vetett bizalmát.

Konklúzióként Varga újra hangsúlyozta: bár a 2026-os év mérföldkőnek számít, az addig elérni kívánt eredmények a kutatás számára csak jelképesek. Tovább fog folyni a helyszín és a csata történetének vizsgálata, így újabb elérendő célok kitűzése várható. Ilyen például a csatában elesettek névsorának összeállítása. Ez a terv forráshiány miatt sosem lehet teljes mértékben megvalósítható, azonban tervek vannak arra, hogy a kutatható, nagyjából 2.000 főből 500 személyt beazonosítsanak és életrajzukat kiadják az évfordulóra.

A bemutatóról készült felvétel

A mohácsi csata megítélése meghatározó helyet foglal el a magyar történelmi emlékezetben, éppen ezért e sorok írója különösen fontosnak tartja, hogy a témában a Mohács szimfóniához hasonló, átfogó jellegű tudományos művek lássanak napvilágot. A könyvbemutató és a vita remekül példázza az egyes tudományágak, illetve a tudományos és a közélet közötti diskurzus létrejöttét és fontosságát.

Papp Regina

A mohácsi csata kutatásához kapcsolódó cikkeink – válogatás:

Kovács István: Viták a történelemtudományban: Mohács – új eredmények, régi felvetések a félévezredes útkeresésben (2019. 09. 22.)

Szovák Márton: Bemutatták a Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet kutatási projekt köteteit (2019. 10. 13.)

Kovács István: Mohács: Tradíció – kooperáció – innováció (2020. 09. 26.)

B. Szabó János – Papp Adrienn: A mohácsi tömegsírok nyomában – a korábbi és a legújabb feltárások (2020. 10. 28.)

Fodor Pál – Pap Norbert – Kitanics Máté: Kiket rejthetnek a sátorhelyi tömegsírok? – Néhány gondolat a mohácsi csata tömegsírjainak vizsgálatáról (2021. 04. 01.)

Pap Norbert – Kitanics Máté – Gyenizse Péter – Szalai Gábor: A mohácsi síkon fekvő Földvár település (2021. 07. 08.)

Kréz Gellért: A mohácsi vereség: minden bajunk forrása? (2022. 05. 08.)

Szakolczai Laura: Mohács és emlékezete – Kerekasztal a mohácsi csata új forrásairól és historiográfiai (újra)értelmezéséről (2022. 05. 15.)

Kovács István: Újabb tudományközi eredmények a mohácsi csata kutatásában – Beszámoló a Mohács500 konferenciáról (2023. 01. 05.)

Ezt olvastad?

A Máré-vártól Mohácsig – Új szempontok az 1526. évi mohácsi csata kutatásában

2023. augusztus 25-én a Baranya vármegyei Máré-vár alagsori termében gyűltek össze történészek és régészek, hogy előadások és egy pódiumbeszélgetés keretében

X