Történelemtankönyvek és tudatformálás – Unger Mátyásra emlékezve

Az 1921. január 30-án született Unger Mátyás nevét 1990 és 2011 között a Pro Renovanda Cultura Hungariae „Unger Mátyás Szakalapítvány” őrizte, ahova gyakorló történelemtanárok és módszertanosok nyújthatták be pályázatukat. Tankönyvein generációk nőttek fel. 1976-os tankönyvtörténeti szintézise további szerzőket inspirál arra, hogy a történelempedagógia, illetve a történelemtankönyv-írás pedagógiájának historiográfiájával foglalkozzanak. A továbbtanulásra vágyó parasztfiúról, a tanonciskolai, gimnáziumi és egyetemi tanárról, a neves tankönyvíróról és történészről sokan megemlékeztek. 1987-ben, a kolléga és barát Szabolcs Ottó, halálának harmincadik évfordulóján Bak Borbála emlékezett vissza a munkásságára, 1991-ben Glatz Ferenc méltatta Ungert. Utóbbi abban az emlékkötetben, mely Unger Mátyás születésének hetvenedik évfordulójára, valamint negyedszázadnyi történész-tanári munkásságára emlékezve készült és jelent meg 1991-ben.

Unger Mátyás. Forrás: Egyetemi Lapok – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1985/16, 2.

Unger Mátyás szakmai életútja

Néhány vonás az Unger-képhez!

Unger Mátyás 1921-ben Lébényben született. A győri polgári iskolai, majd a soproni tanítóképzős évek után 1940 őszén a Weiss Manfréd Tanonciskolába került. Csepeli tanonctanítói állásába a második világháborút és szovjet-örményországi hadifogságát követően csak 1947-ben helyezték vissza. 1948 és 1952 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara esti tagozatát végezte. Kiváló tanulmányainak köszönhetően 1952 és 1955 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanársegédként dolgozott, majd a Fáy András Gimnáziumba helyezték át. Nevét már gimnáziumi tanárként ismeri meg az ország. 1957-ben, majd ezt követően ugyanis több tankönyvpályázaton győzött, 1957 és 1963 között pedig a Tankönyvkiadónál a középiskolai tankönyvek felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1963-ban visszakerült az egyetemre, ahol a Középkori Történelmi Tanszéken tanított. Felsőoktatási karrierútja a tanársegédi beosztástól a professzorságig ívelt, tematikája a 16-18. századi magyar történelem volt. Tudományos közéleti szerepvállalása a történelemtanítás megújítását szolgálta: 1962-től haláláig a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának elnöke, nemzetközi történészdidaktikai rendezvények és tankönyvegyeztető fórumok állandó résztvevője volt. 1985. november 5-én, egy Helsinkiben megrendezett tankönyvegyeztetési megbeszélésen érte a halál.

Unger Mátyás tankönyvei és forrásszemelvényei

Az ötvenes évek történelemtanításának és tankönyveinek szemléleti alapja Mód Aladár 400 év küzdelem az önálló Magyarországért című, először 1943-ban (!) megjelent, majd 1954-ig hét, egyre bővülő terjedelmű kiadást megért munkájához kapcsolódott. Mód a magyarság történetét a függetlenségi harcok történetéből vezette le, a szabadságküzdelmeket pedig az osztályharccal azonosította.

Marx a Rajnai Újság szerkesztőségében. (Unger 1963, 31.)

Az új gimnáziumi tankönyvsorozatot 1957 és 1960 között neves tudósok jegyezték, szerkesztője és a III. osztályos gimnáziumi kötet szerzője Unger Mátyás lett.   A könyvek áttekinthetőbbek és rendezettebbek lettek, módszertanilag megújultak, a korábbi tematikai sémák, a történelmi események árnyalatok nélküli fekete-fehér világa visszaszorult. Ugyanakkor ezek a kiadványok bőséges tényanyagot tartalmaznak, így történelmi eseményekben túlrészletezett tankönyveknek tekinthetők.

Történelem a technikumok III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó, 1963.

A tudományos megalapozottság, szemléltetés és anyagbőség jellemezte Unger 1957-es tankönyvét is. Olvasmányok, források, kihajtható és egyéb térképek tették a tanulóifjúság számára érdekessé a kiadványt. Kőszeg ostromához Dzselalzade Musztafa török történetíró leírását, Buda és Pest 1605-ös látképéhez Bocatius kassai főbíró följegyzéseit hívta segítségül, a reformkori nemességről és nemzetiségről Wesselényi 1833-as munkájából közölt részeket. A tankönyv gazdag képanyaga (történelmi arcképcsarnok; képek a nép életéből; katonaélet; könyvnyomtatás, könyvkiadás; művészettörténeti táblák) ugyanakkor a tankönyv végén, mintegy függelékként található. Persze az ideológia-vezérelt témák – így a munkásmozgalmi események és a szocialista nézetek (Engels a gyermekmunkáról; Marx a júniusi munkásfelkelésről) – továbbra is meghatározó szerepet játszottak Ungernél. Az antihősökkel (például Görgeivel) szemben pedig sokszor az elhallgatás vagy túlhangsúlyozás kifinomult módozatait alkalmazta a szerző, attól függően, hogy az beleillett vagy nem illett bele az ideológiailag determinált konstrukcióba. Mindezek ellenére a maga korában ez a tankönyv újszerű volt, Unger 1958-as forráselemző könyve pedig európai viszonylatban is értékelhető munkának számított. Gyakorlatilag ő dolgozta ki a forrásfeldolgozó órák műfaját és módszertanát. Az 1970-es években – amikor egy időre a történelem kikerült az érettségi tantárgyak közül, a metodika terén gyökeres átalakulás ment végbe. Egyetérthetünk Kaposi Józseffel, aki metodikai szempontból különösen jelentősnek ítélte meg Unger tevékenységét, „aki a történelmi források feldolgozása terén írt tanulmányaival, könyveivel meghatározó alakjává vált az európai történelemtanítási gyakorlat hazai meghonosítása folyamatában”. (Kaposi, 2020. 50.).

Görgei Artúr bemutatása Unger III. osztályos gimnáziumi tankönyvében. (Unger 1957, 198.)

Nem véletlen, hogy az 1962-es reformtanterv alapján megírt, és egészen az 1980-as évek elejéig forgalomban lévő új középiskolai tankönyvek szerzői – Ungert leszámítva – szinte teljesen kicserélődtek.

Történelmi tudatformálás a tankönyvekben

1976-ban jelent meg Unger Mátyás A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben című, több történeti korszakot átölelő, több kiadást is megért nagy tankönyvtörténeti szintézise. Ebben a dualizmus korától 1945-ig elemezte a középiskolai történelemtankönyvek történelmi tudatformáló szerepét, előmozdítva a későbbi történelmi tankönyvkutatások sorát Magyarországon. A történelemtankönyvek kutatásával foglalkozó szakemberek nagy része ma is Ungerre támaszkodva, az egykori tankönyvszerzők interpretációs módjai alapján vizsgálja a tankönyveket, vagy tankönyvi témaelemzésekre vállalkozik. Az 1976-os munka, annak kicsit „poros” szemlélete ellenére faktológiai szempontból ma is megbízható forrásnak tekinthető.

Unger Mátyás gazdag életműve máig megkerülhetetlennek számít a történelemtankönyvek kutatóinak. A pesti egyetem egykori tanárának hagyatékát az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár őrzi (ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, fond 435.)

Albert B. Gábor

Irodalom

Bak Borbála (2015): Emlékezés Unger Mátyás „tanár úrra” (Lébény, 1921. január 30. – Helsinki, 1985. november 5.). Századok, 2015/6. 1579–1584.

Glatz Ferenc (1991): Unger Mátyás tanár úr. In. E. Kovács Péter, Kalmár János és V. Molnár László (szerk.): Emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére, és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Budapest, MTA Történettudományi Intézet. I–XV.

Gőzsy Zoltán és Dévényi Anna (2011): A történelem tanításának tartalmi és módszertani változásai. Pécs,Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet.

Kaposi József (2020): Közelítések a történelemtanítás elméletéhez és gyakorlatához. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

Katona András (2007): Képek és arcképek a magyarországi történelemtanítás múltjából VII. Kitekintés a Kádár-korszak történelemtanítására (1957–1989). Tanári Kincsestár. Történelem. Raabe Kiadó Kft. 2007. szeptember.

Katona András és Sallai József (2002): A történelem tanítása. Tantárgy-pedagógiai összefoglaló. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kovács Emőke (2006): A gimnáziumi történelemtankönyvek tartalmi és szemléleti változásai 1945 és 1962 között. Educatio, 2006/III. 630–644.

Szabolcs Ottó (1987): Unger Mátyás (1921–1985). Századok, 1987/1. 250–251.

Szőts Zoltán Oszkár (2014): Mód Aladár és a „400 év küzdelem” mítosza. Újkor.hu, 2014. 10. 25.

Unger Mátyás (1957): Történelem a gimnázium III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1958): Történelmi forrásfeldolgozó órák a gimnázium III. osztályában. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1963): Történelem a technikumok III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1978): Történelem a szakmunkásképző iskola II. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1976): A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben. Budapest, Tankönyvkiadó.

Ezt olvastad?

A 2004-ben boldoggá avatott utolsó magyar király, IV. Károly 1921. október 22-e és 24-e között újból megpróbálta magyarországi hatalmát visszaszerezni,