Az 1921. január 30-án született Unger Mátyás nevét 1990 és 2011 között a Pro Renovanda Cultura Hungariae „Unger Mátyás Szakalapítvány” őrizte, ahova gyakorló történelemtanárok és módszertanosok nyújthatták be pályázatukat. Tankönyvein generációk nőttek fel. 1976-os tankönyvtörténeti szintézise további szerzőket inspirál arra, hogy a történelempedagógia, illetve a történelemtankönyv-írás pedagógiájának historiográfiájával foglalkozzanak. A továbbtanulásra vágyó parasztfiúról, a tanonciskolai, gimnáziumi és egyetemi tanárról, a neves tankönyvíróról és történészről sokan megemlékeztek. 1987-ben, a kolléga és barát Szabolcs Ottó, halálának harmincadik évfordulóján Bak Borbála emlékezett vissza a munkásságára, 1991-ben Glatz Ferenc méltatta Ungert. Utóbbi abban az emlékkötetben, mely Unger Mátyás születésének hetvenedik évfordulójára, valamint negyedszázadnyi történész-tanári munkásságára emlékezve készült és jelent meg 1991-ben.

Unger Mátyás szakmai életútja

Néhány vonás az Unger-képhez!

Unger Mátyás 1921-ben Lébényben született. A győri polgári iskolai, majd a soproni tanítóképzős évek után 1940 őszén a Weiss Manfréd Tanonciskolába került. Csepeli tanonctanítói állásába a második világháborút és szovjet-örményországi hadifogságát követően csak 1947-ben helyezték vissza. 1948 és 1952 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara esti tagozatát végezte. Kiváló tanulmányainak köszönhetően 1952 és 1955 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanársegédként dolgozott, majd a Fáy András Gimnáziumba helyezték át. Nevét már gimnáziumi tanárként ismeri meg az ország. 1957-ben, majd ezt követően ugyanis több tankönyvpályázaton győzött, 1957 és 1963 között pedig a Tankönyvkiadónál a középiskolai tankönyvek felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1963-ban visszakerült az egyetemre, ahol a Középkori Történelmi Tanszéken tanított. Felsőoktatási karrierútja a tanársegédi beosztástól a professzorságig ívelt, tematikája a 16-18. századi magyar történelem volt. Tudományos közéleti szerepvállalása a történelemtanítás megújítását szolgálta: 1962-től haláláig a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának elnöke, nemzetközi történészdidaktikai rendezvények és tankönyvegyeztető fórumok állandó résztvevője volt. 1985. november 5-én, egy Helsinkiben megrendezett tankönyvegyeztetési megbeszélésen érte a halál.

Unger Mátyás tankönyvei és forrásszemelvényei

Az ötvenes évek történelemtanításának és tankönyveinek szemléleti alapja Mód Aladár 400 év küzdelem az önálló Magyarországért című, először 1943-ban (!) megjelent, majd 1954-ig hét, egyre bővülő terjedelmű kiadást megért munkájához kapcsolódott. Mód a magyarság történetét a függetlenségi harcok történetéből vezette le, a szabadságküzdelmeket pedig az osztályharccal azonosította.

Az új gimnáziumi tankönyvsorozatot 1957 és 1960 között neves tudósok jegyezték, szerkesztője és a III. osztályos gimnáziumi kötet szerzője Unger Mátyás lett.   A könyvek áttekinthetőbbek és rendezettebbek lettek, módszertanilag megújultak, a korábbi tematikai sémák, a történelmi események árnyalatok nélküli fekete-fehér világa visszaszorult. Ugyanakkor ezek a kiadványok bőséges tényanyagot tartalmaznak, így történelmi eseményekben túlrészletezett tankönyveknek tekinthetők.

A tudományos megalapozottság, szemléltetés és anyagbőség jellemezte Unger 1957-es tankönyvét is. Olvasmányok, források, kihajtható és egyéb térképek tették a tanulóifjúság számára érdekessé a kiadványt. Kőszeg ostromához Dzselalzade Musztafa török történetíró leírását, Buda és Pest 1605-ös látképéhez Bocatius kassai főbíró följegyzéseit hívta segítségül, a reformkori nemességről és nemzetiségről Wesselényi 1833-as munkájából közölt részeket. A tankönyv gazdag képanyaga (történelmi arcképcsarnok; képek a nép életéből; katonaélet; könyvnyomtatás, könyvkiadás; művészettörténeti táblák) ugyanakkor a tankönyv végén, mintegy függelékként található. Persze az ideológia-vezérelt témák – így a munkásmozgalmi események és a szocialista nézetek (Engels a gyermekmunkáról; Marx a júniusi munkásfelkelésről) – továbbra is meghatározó szerepet játszottak Ungernél. Az antihősökkel (például Görgeivel) szemben pedig sokszor az elhallgatás vagy túlhangsúlyozás kifinomult módozatait alkalmazta a szerző, attól függően, hogy az beleillett vagy nem illett bele az ideológiailag determinált konstrukcióba. Mindezek ellenére a maga korában ez a tankönyv újszerű volt, Unger 1958-as forráselemző könyve pedig európai viszonylatban is értékelhető munkának számított. Gyakorlatilag ő dolgozta ki a forrásfeldolgozó órák műfaját és módszertanát. Az 1970-es években – amikor egy időre a történelem kikerült az érettségi tantárgyak közül, a metodika terén gyökeres átalakulás ment végbe. Egyetérthetünk Kaposi Józseffel, aki metodikai szempontból különösen jelentősnek ítélte meg Unger tevékenységét, „aki a történelmi források feldolgozása terén írt tanulmányaival, könyveivel meghatározó alakjává vált az európai történelemtanítási gyakorlat hazai meghonosítása folyamatában”. (Kaposi, 2020. 50.).

Nem véletlen, hogy az 1962-es reformtanterv alapján megírt, és egészen az 1980-as évek elejéig forgalomban lévő új középiskolai tankönyvek szerzői – Ungert leszámítva – szinte teljesen kicserélődtek.

Történelmi tudatformálás a tankönyvekben

1976-ban jelent meg Unger Mátyás A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben című, több történeti korszakot átölelő, több kiadást is megért nagy tankönyvtörténeti szintézise. Ebben a dualizmus korától 1945-ig elemezte a középiskolai történelemtankönyvek történelmi tudatformáló szerepét, előmozdítva a későbbi történelmi tankönyvkutatások sorát Magyarországon. A történelemtankönyvek kutatásával foglalkozó szakemberek nagy része ma is Ungerre támaszkodva, az egykori tankönyvszerzők interpretációs módjai alapján vizsgálja a tankönyveket, vagy tankönyvi témaelemzésekre vállalkozik. Az 1976-os munka, annak kicsit „poros” szemlélete ellenére faktológiai szempontból ma is megbízható forrásnak tekinthető.

Unger Mátyás gazdag életműve máig megkerülhetetlennek számít a történelemtankönyvek kutatóinak. A pesti egyetem egykori tanárának hagyatékát az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár őrzi (ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, fond 435.)

Albert B. Gábor

Irodalom

Bak Borbála (2015): Emlékezés Unger Mátyás „tanár úrra” (Lébény, 1921. január 30. – Helsinki, 1985. november 5.). Századok, 2015/6. 1579–1584.

Glatz Ferenc (1991): Unger Mátyás tanár úr. In. E. Kovács Péter, Kalmár János és V. Molnár László (szerk.): Emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére, és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Budapest, MTA Történettudományi Intézet. I–XV.

Gőzsy Zoltán és Dévényi Anna (2011): A történelem tanításának tartalmi és módszertani változásai. Pécs,Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet.

Kaposi József (2020): Közelítések a történelemtanítás elméletéhez és gyakorlatához. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

Katona András (2007): Képek és arcképek a magyarországi történelemtanítás múltjából VII. Kitekintés a Kádár-korszak történelemtanítására (1957–1989). Tanári Kincsestár. Történelem. Raabe Kiadó Kft. 2007. szeptember.

Katona András és Sallai József (2002): A történelem tanítása. Tantárgy-pedagógiai összefoglaló. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kovács Emőke (2006): A gimnáziumi történelemtankönyvek tartalmi és szemléleti változásai 1945 és 1962 között. Educatio, 2006/III. 630–644.

Szabolcs Ottó (1987): Unger Mátyás (1921–1985). Századok, 1987/1. 250–251.

Szőts Zoltán Oszkár (2014): Mód Aladár és a „400 év küzdelem” mítosza. Újkor.hu, 2014. 10. 25.

Unger Mátyás (1957): Történelem a gimnázium III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1958): Történelmi forrásfeldolgozó órák a gimnázium III. osztályában. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1963): Történelem a technikumok III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1978): Történelem a szakmunkásképző iskola II. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó.

Unger Mátyás (1976): A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben. Budapest, Tankönyvkiadó.

Ezt olvastad?

Beszámoló a Sors mint tapasztalat (1945–1989) című műhelykonferenciáról

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Témacsoportja a Sárospataki Református Teológiai Akadémia társrendezésében 2023. május 18–19-én

X