Várfeladó áruló vagy a körülmények áldozata? – Ferdinand Graf von Hardegg

A Ferdinand Graf von Hardegg életére és működésére vonatkozó forrásokat bemutatni szándékozó sorozat első kötete Vajk Borbála, Bagi Zoltán Péter és Kovács László szerkesztésében, 2022-ben jelent meg. A kiadvány különlegességét – történetírásunkban ritkán emlegetett főhősén túl – az adja, hogy a kortárs magyar történeti munkák mellett török és német nyelvű források is magyar fordításban jelennek meg benne.

Bagi Zoltán Péter bevezető tanulmányát a vizsgált időszakra vonatkozó bécsi levéltári források, kortárs magyar, német és török történetírók művei, valamint a pápai nuncius levelei követik. Hardegg neve a kora újkori magyarországi hadiesemények iránt érdeklődők körében nem ismeretlen. A fiatalkorától katonai szolgálatban álló alsó-ausztriai gróf az 1580-as évektől a magyarországi hadszíntéren teljesített szolgálatot, 1589-től Szatmár Obristja volt, 1592-ben pedig győri végvidéki főkapitánnyá nevezték ki. E minőségében részt vett a tizenötéves háború több hadjáratában, Győr 1594. évi ostromakor pedig a város katonai parancsnoka volt. Leghírhedtebb tette is ehhez az eseményhez kötődik, ugyanis Hardegg kéthavi ostrom után, szeptember 29-én szabad elvonulás fejében, feladta a várat a Szinán nagyvezír vezette oszmán seregnek. A stratégiai lokációban fekvő erőd feladásáért az ügyében vizsgálódó haditörvényszék bűnősnek találta, ezért 1595. június 16-án Bécsben kivégezték. (Győr visszafoglalása 1598 márciusában, Pálffy Miklós és Adolf von Schwarzenberg vezetésével valósult meg.)

A bevezető tanulmány egyfelől Hardegg katonai működését vizsgálja, másfelől a gróf diplomáciai-közvetítő tevékenységébe kapunk betekintést, utóbbi résztéma egészen eddig nem került a magyar történetírás látómezőjébe.

Hardegg katonai működését 1593 szeptembere és 1594 júniusa között kísérhetjük figyelemmel. Mozgalmas időszakról beszélünk, hiszen ekkor zajlott Szinán nagyvezír dunántúli hadjárata idején győri Obristként többször is bejárta a végvidéket, hogy a veszélyeztetett erősségeket megfelelően felkészíttesse a védelemre, ám minden igyekezete ellenére, nem tudta megakadályozni Veszprém és Palota október eleji gyors elestét. Bár sokan a grófot okolták a két dunántúli vár elestéért, 1594 nyarán mégis ő lett az Esztergom visszafoglalását megkísérlő, egyesült keresztény had fővezére (Obrist-Feldmarschall). Ebbéli minőségében szintén sikertelennek bizonyult, a keresztény sereg kéthavi ostrom és érzékeny veszteségek után felhagyott a hadművelettel, Hardegg pedig Győrbe sietett, hogy megszervezze a város védelmét. Sikertelenségét logisztikai problémákkal, valamint a tekintélyes létszámú keresztény sereg vezetéséhez szükséges kompetens tisztek hiányával indokolta. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a hadjárat egész ideje alatt szakmai vitában állt tiszttársaival, legfőképpen Erasm Praun komáromi Obristtal és erdődi Pálffy Miklós bányavidéki végvidéki főkapitánnyal.

Hardegg katonai szempontból való alkalmasságának megállapítására a szerző a John Keegan által ismertetett öt imperatívusz (kapcsolattartás, meggyőzés, szankció, cselekvés, példamutatás) figyelembevételével értékeli működését és megállapítja, hogy ezek túlnyomó többségének nem tudott megfelelni, ugyanakkor személyes bátorságát nem lehet tagadni, hiszen a pákozdi ütközetben csapatai élén állva, közelharcban szerzett sebesülést. Személyes kvalitásain túl, sikertelenségéhez kétségtelenül hozzájárult, hogy a rendelkezésére álló erők vegyes felszereltségűek és harcértékűek voltak, csapatait pedig a törökháborúkra jellemző ellátási nehézségek és betegségek sújtották.

A tanulmány második felében Bagi Zoltán Péter a háborúhoz vezető nemzetközi folyamatok keretébe ágyazva mutatja be Hardegg diplomáciai tevékenységét. A gróf a tizenöt éves háború kezdetén, bécsi utasításra három ügyben is tárgyalt a Budán tartózkodó Mehmed ruméliai beglerbéggel: egyfelől próbálta kieszközölni a háború kitörésekor fogságba vetett portai Habsburg követ (Friedrich von Krekwitz) szabadon bocsájtását, másfelől információt igyekezett szerezni a veszprémi ütközetben elfogott keresztény tisztek állapotáról, harmadrészt pedig a béke lehetőségéről tájékozódott. Bár a szomszédos katonai vezetők közti kapcsolattartás a határmenti diplomácia bevett gyakorlatának számított, a háborút megelőző oszmán békeajánlatok jelentőségére azonban ezidáig még nem figyelt fel a történettudomány.

A bevezető tanulmányt nyolc, a forrásokat tartalmazó fejezet követi. A bécsi levéltári anyagot részletező első fejezetben nem csak az Ungarische Akten sokat kutatott iratsorozatának vonatkozó darabjai, hanem a Hofkammerarchiv és a Kriegsarchiv forrásait is szerepelnek. Ennek köszönhetően az olvasók nemcsak az eseményekkel kapcsolatos levelezést, hanem a Rudolf királytól Hardeggnek szánt gazdasági utasításokat és a gróf hadinépére vonatkozó feljegyzéseket is megismerhetik. A levéltári iratanyagot jól kiegészítik a Fuggerzeitungban fennmaradt levélmásolatok és hadi eseményekhez kapcsolódó feljegyzések. Magyar részről több kortárs történetíró írásaiból kerültek be szöveghelyek: Istvánffy Miklós történeti opusának és Pethő Gergely króniákájának részletei, valamint Illésházy István nádor vonatkozó feljegyzései. Üdvözlendő, hogy Ibrahim Pecsevi és Kjétib Cselebi török történetírók munkáinak néhány vonatkozó részlete is helyet kapott a gyűjteményben, így az olvasók az oszmán fél nézőpontjából is megismerhetik az eseményeket. Előbbieken túl bekerültek Cesare Speciano pápai nuncius feljegyzései és levelei, valamint egy, az 1593. évi székesfehérvári (pákozdi) ütközetről szóló beszámoló Nicolaus Reusner német humanista gyűjtéséből. Az előbbiekből látható, hogy a szerzők nagy munkával, számos különböző nézőpontú forrás bevonásával adnak betekintést a tizenötéves háború korai időszakára és Hardegg ebben betöltött szerepére.

A szövegek mellett a kötetben egy, a forrásokban szereplő idegen szavakat összegyűjtő és megmagyarázó glosszárium illetve személy- és helynévmutató is megtalálható, amelyek a kiadvány értékét nagymértékben növelik. A forráskiadvány minden bizonnyal számos adalékkal fog szolgálni a Győr kora újkori történetével foglalkozó kutatóknak, valamint a laikus érdeklődőknek. A sorozat következő köteteiben – többek közt – az 1594. évi ostrom napról napra való bemutatása, a Hardegg ellen folytatott per teljes iratanyaga és a gróf által vezetett napló fognak szerepelni.

Ujj Zoltán

Ezt olvastad?

Nándorfehérvár 1521. évi ostroma és elvesztése – könyvbemutató a Bálnában

Hogyan veszett el Magyarország kulcsa, a Délvidék kapuja? Miként került török kézre 1521-ben a 65 évvel korábban sikerrel megvédett Nándorfehérvár?

X