1521 – Egy ellentmondásos esztendő

Az emberi elme alapvető igénye a rendszerezés iránti vágy. Ez megmutatkozik a történelemfelfogásunkban is: a különböző események látszólag kusza halmazából kiemelünk fontos(nak vélt) történéseket, s ezekhez viszonyítva határozzuk meg a többi helyiértékét, egymáshoz való viszonyát. E kiemelkedő események így sokszor „leuralják” az adott évről ismert tudásunkat. Ezért gondolunk azonnal Nándorfehérvárra, ha meghalljuk 1456-ot, Mohácsra 1526 kapcsán, vagy éppen Egerre, ha 1552-öt emlegetik. Ezek a sorsdöntő események így a történelmi köztudatban eltakarják a mellettük, velük szoros összefüggésben, avagy függetlenül zajló egyéb eseményeket, s ezáltal a korabeli világ komplexitását is. E gondolatok a magyar evangélikus folyóirat, a Credo legújabb, 2021/2. számát olvasva fogalmazódtak meg bennem. Szerkesztősége ugyanis témájául egy ötszáz éves történetet, az 1521. évi esztendőt választotta ki, s járta körbe – Csermelyi József szavaival élve – sok szemmel, művészet-, irodalom-, politika- és hadtörténeti, valamint a mindezeket összefogó egyháztörténeti szempontok alapján.

Credo 2021/2., evangélikus folyóirat, szerk.: Isó M. Emese, 2021, 96 oldal.

Miről is szólt a kor európai embere számára 1521? Csepregi Zoltán tanulmányából kiderül, hogy elsősorban a wormsi birodalmi gyűlés, s azon belül is Luther Márton ügye foglalkoztatta a kortársakat, főleg a német közvéleményt. A birodalom fejedelmeit és az ifjú V. Károly császárt is érintette Luther tevékenysége, ám ekkor még nem tudhatták, micsoda egyházpolitikai következményei lesznek az egyre inkább elmérgesedő konfliktusnak. Számukra ez nem teológiai problémákról, hanem rideg reálpolitikáról szóló ügy volt, ekként is kezelték. Pedig Zászkaliczky Márton írásából világosan látszik, hogy Luther és Melanchthon ekkor már komolyan foglalkozott a világi fejedelmek és az egyház közötti kapcsolat kényes kérdésével. Gondolataik sok követőre találtak, melyek közül az egyik legnevesebb Ulrich von Hutten költő volt, akinek a verse – Márton László fordításában – szintén helyet kapott a kötetben. Sőt talán helyesebb megfordítani az állítást: sokak gondolatait öntötte formába Luther és Melanchthon, ezért lett hirtelenjében ilyen sok követőjük.

A wormsi birodalmi gyűlés 1521-ben (Kép forrása: Wikipedia)

Kulturális téren is sok újdonságot hozott 1521. Tóth Áron jóvoltából megtudjuk, hogy ebben az évben jelent meg a lombardiai Comóban Vitruvius ókori építészeti traktátusának Cesare Cesariano-féle fordítása, valamint a szöveget magyarázó kommentár, amely „fontos szerepet játszott a reneszánsz motívumkincs elterjedésében”. Az 1521. év újdonságai közé tartozik az Isó M. Emese által bemutatott, ebben az évben, Melanchton szerkesztésében kiadott Passional Christi című munka. Fontossága abban áll, hogy az elmélyült teológiai vitákat kiragadta a tudósok kezei közül, s a tömegek számára is érthető módon, Lucas Cranach képeit is felhasználva igyekezett szembe állítani Krisztus tanítását a pápasággal, ezzel útjára indítva a nem mindig a kifinomultságáról ismert, kora újkori hitvitázó pamfletirodalmat.

Voltak, akinek az út végét jelentette 1521. A kor neves tudósa, Sebastian Brant ebben az évben tette le örökre a pennát. Ennek kapcsán mutatja be Orsós Julianna Brant és híres kortársa, Johannes Reuchlin barátságának történetét, érzékeltetve, hogy a politika a korban is komoly szakítópróbája lehetett egy régi kapcsolatnak.

Iskolai tanulmányainkból még egy eseményt biztosan fel tudunk idézni 1521-ből: Magellán híres útját, amely során először sikerült körbe hajózni a Földet. Rákóczi István ennek kapcsán több tévhitet is eloszlat a kapitány életével kapcsolatban: többek közt megtudjuk, hogy a felfedező valójában sosem ért vissza Spanyolországba, ugyanis a Fülöp-szigeteki Cebu szigetén egy az őslakosokkal vívott összecsapásban életét vesztette. Emellett azt is bemutatja, hogyan terjedt el Magellán története, s lett a kapitány halála után kora közismert alakja.

Magellán halála 1521-ben (Kép forrása: Wikipedia)

A témához szerencsés választással úgy fogtak hozzá a szerkesztők, hogy nem csak az 1521. évi „csúcseseményeket” tárgyalták, hanem a háttérben meghúzódó, még alig-alig látszó, ám később annál jelentősebb szerepet betöltő folyamatok bemutatásának is teret engedtek. Ide tartozik Ecsedi Zsuzsa cikke, ami a lutheri reformáció egyházzenéjének kialakulását, ezen belül is Luther énekköltészetét, valamint a környezetében tevékenykedő énekszerzők munkásságát ismerteti. A protestáns reformáció kulturális kibontakozását tovább vizsgálva Arató Anna Clément Marot munkásságán keresztül mutatja be a franciaországi viszonyokat.

Végül tegyük fel a kérdést: mit jelentett Magyarország számára 1521? Draskóczy Eszter az irodalmon keresztül válaszol a kérdésre: ebből az évből maradt fenn a Könyvecske az szent apostoloknak méltóságokról című kódexben az első ismert magyar nyelvű Dante-fordítás. A latinból fordított művet minden bizonnyal egy domonkos szerzetes állíthatta össze, s villantja fel számunkra a kialakuló magyar nyelvű írásbeliség kezdeteinek egyik állomását. A lírai hangokat azonban elnyomta a fegyverek zaja. A középkori Magyar Királyság bukásának egyik fontos előfelvonásáról, Nándorfehérvár elestéről olvashatunk Pálosfalvi Tamás cikkében, melyből kiderül, hogy a magyar követek hiába kértek segítséget a Lutherrel foglalkozó német rendektől. II. Lajos király emiatt eredménytelenül próbálkozott a déli végvárvonal kulcsát jelentő vár felmentésével. Nándorfehérvár, valamint vele együtt az erős középhatalom mítosza is elveszett a szultáni seregek rohamaiban 1521. augusztus 29-én.

Wolfgang von Resch: Nándorfehévár 1521. évi ostroma (Kép forrása: Wikipedia)

A kötet tematikai sokszínűsége a műfaji gazdagságban is tetten érhető. A tudományos igényű tanulmányok és esszék között korabeli versek és festmények, valamint Bánki Éva, Orosz István és Petrőczi Éva jóvoltából napjainkban született, modern költemények festik meg a kor hangulatát.

A Credo e számának végére érve látható igazán, hogy 1521 egy felettébb ellentmondásos év volt, Bácskai Károly szavaival élve „egyszerre elmúlás és kezdet, halál és születés, vereség és győzelem, távozás és megérkezés, fogság és szabadság, szegénység és gazdagság, uralom és szolgaság, átok és áldás, história és örökkévalóság.” A közel száz oldal nem vállalkozik arra, hogy a teljesség igényével mutassa be a történteket, ám találóan jól válogatott ízelítőt kaphatunk egy fényekben és árnyakban bővelkedő, a középkor és a kora újkor tengelyén billegő év politikai, művészettörténeti, irodalmi, hadügyi, s a mindezt összefogó vallási eseményeiről.

Kanász Viktor

Ezt olvastad?

1521 nyarán a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között a XIV. század vége óta tartó háborúskodás fordulópontjához ért. Az
Támogasson minket