Új megoldások a XXI. századi köznevelésben – A Digitális Tanári első konferenciája
Új megoldások a XXI. századi köznevelésben címmel került megrendezésre 2019. június 6-án a Digitális Tanári első konferenciája a Pázmány Péter Katolikus Egyetem támogatásával. A rendezvényen különböző egyetemekről érkezett tanárszakos hallgatók és már gyakorló tanárok kutatási eredményeit és módszereit hallhatta a közönség, majd egy workshopon átbeszélték a pedagógiai pályát érintő legfontosabb kérdéseket.
A Digitális Tanári online csoportot 2018 szeptemberében az egyéni szakmai gyakorlatukat megkezdő, utolsó éves tanári szakos egyetemista hallgatók hozták létre azzal a céllal, hogy a tanárképzésben résztvevő hallgatók, illetve pályakezdő tanárok számára fórumot biztosítsanak arra, hogy pótolják a képzésben tapasztalt hiányosságokat, kérdésekre választ kapjanak, aktuális témákat vitathassanak meg, és pszichés támogatást is nyújtsanak egymásnak. Az alapítók fontosnak látták azt is, hogy ne csak leendő vagy pályakezdő tanárok tartozzanak a csoporthoz, hanem tapasztalt pedagógusok is, hisz az ő szakértelmük nélkülözhetetlen. Bár a csoportot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói indították el, a hónapok során egyre több egyetemről csatlakoztak hallgatók a kezdeményezéshez, így lehetséges az, hogy a csoport tagjai között ma találhatunk hallgatókat az ELTE-ről, a Károli Gáspár Református Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, a Szegedi Tudományegyetemről, vagy az egri Eszterházy Károly Egyetemről.
A csoport lassan kilépett a virtuális térből, hisz 2019 februárjában tartotta első közös találkozóját a Szinyei Merse Pál Gimnázium támogatásával, ahol három meghívott tapasztalt középiskolai tanárral beszélgettek olyan témákról, mint a tanári tekintély vagy az osztálytermi kommunikáció. Ezt követte 2019 májusában egy találkozó, ahol a tanítási tapasztalataikról és nehézségeikről számoltak be a már tanítási gyakorlatukat megkezdő hallgatók. A kezdeményezés eddigi legfontosabb eseménye a 2019. június 6-án, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Mikszáth téri kampuszán megtartott tanári konferencia volt.
A konferencia szervezői olyan tanárszakos hallgatók vagy szakmájukat gyakorló pedagógusok jelentkezését várták, akik egy kutatási tapasztalatukról, szakdolgozatukról, vagy egy új pedagógiai módszerükről tartanának prezentációt. A konferenciafelhívást érdeklődés övezte, hisz végül többen jelentkeztek és érkeztek a Szegedi Tudományegyetemről és az egri Eszterházy Károly Egyetemről is.
Egy rövid regisztráció után a Digitális Tanári csoport ötletgazdája, az egyetemi tanulmányait most befejező Lénárth Ádám, aki egyrészt köszöntötte a hét előadót és a közönséget, valamint beszélt a Digitális Tanári csoport eddigi tevékenységeiről is. Ezután az esemény fővédnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, Dr. Gombocz Orsolya nyitotta meg a konferenciát. Beszédében kihangsúlyozta, mennyire inspiráló a csoport összetartása és együttműködése, hisz csak így jöhetett létre ez az egyedülálló kezdeményezés.
A konferencia első felének moderátora a szintén utolsó éves egyetemi hallgató, Marczell Miklós volt, aki elsőként Szász Dorottyát kérte fel előadása megtartására. Az előadó a Szegedi Tudományegyetemről érkezett, német–magyar tanárszakos hallgató, aki a német nyelvi struktúrák audiovizuális támogatási lehetőségeiről tartott egy nagyon alapos előadást. Először bemutatta a német nyelv oktatásának a mai helyzetét. Kiemelte, hogy a német nyelvi szerkezetek állandó kutatási témát jelentenek, hisz tanításuk és tanulásuk a pedagógus és diák számára egyaránt kihívást jelent. A megértésükben azonban jól hasznosulnak az olyan új audiovizuális eszközök, mint az úgynevezett Grammatik Clip-ek, amik felfedezéses módszert használva próbálják interaktív módon megtanítani a nyelvtani szabályokat. Az egyik bemutatott klipben azt láthattuk, hogy különböző szavak szerepeltek különböző papírcetliken, amiket azután mondatokba rendeztek, külön színnel kiemelve azt a nyelvtani szabályt, ami mindegyik mondatban megjelent, csak más szavakkal. Az előadó értékelése szerint bár főként előnyei vannak a módszernek, mint például nagyon jól motivál és fejleszt, figyelembe kell venni a hátrányait is, például mennyire tud hasznosan működni különböző nyelvi szinteken.
A konferencia második előadója, Szabó Veronika az ELTE-ről érkezett, témája pedig a magyarórán történő digitális szövegértés és írástudás fejlesztése volt, amit az MTA–ELTE Digitális Írástudás és Irodalomoktatás Kutatócsoport tagjaként járt körül. A kutatásában azt vizsgálta, hogy a középiskolai tanulók milyen stratégiákat használnak irodalmi témák és szépirodalmi művek digitális térben történő annotációs elemzésekor. A vizsgálatában résztvevő tanárok olyan online felületeket hasonlítottak össze tanórai alkalmazhatóság szempontjából, mint az etherpad.net, Realtimeboard, hypotesis vagy a jobban ismert Google dokumentum felületei. Bár a fent említett oldalak funkciói eltérőek, a tanárok mégis azt figyelték meg, hogy az annotálás mint módszer elősegítette az elmélyülést, a szoros szövegolvasást, a képek csatolásával tágította az értelmezési dimenziót, párbeszédet hozott létre írásban, és nem utolsó sorban rendszerezte a tudást, ami később is felhasználhatóvá vált, például érettségi tételek kidolgozásakor. A sok pozitívum ellenére a tanárok azonban csak részfeladatként tudták elképzelni a módszer használatát tanórai keretek között. Ebben szerepet játszik, hogy szerintük kevés az eszköz, gondok lehetnek az internethez való hozzáféréssel, valamint a figyelem megosztása lassíthatja és fragmentálhatja is a tanulási folyamatot.
Harmadik előadóként Káldi Csilla Lillát köszönthette a közönség, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem harmadéves hallgatója. Az előadó az általa kidolgozott VMGYM módszert, vagyis a Verses Mozgásos Gyermekfejlesztő Módszert mutatta be. A módszer kifejlesztésében az inspirálta, hogy meggyőződése szerint a 21. századi oktatás egyik legnagyobb pedagógiai kihívása az egyre több figyelemzavaros tanuló és az ő hatékony fejlesztésük az iskolákban. A probléma kezelésére egy olyan módszerrel állt elő, ami három szakaszból tevődik össze: Alapozó Terápia, az ún. Okosodj Mozogva, valamint az Ütemhangsúlyos Verselés. Gyakorlatban ezt ötödik osztályos tanulókkal próbálta ki, és a módszer nagy sikert aratott. Kísérlete során felírt egy verset a táblára, amit aztán több tanulóval felolvastatott. Ezután az osztály elé kiállva minden sorhoz mutatott egy mozgást, amit a diákok csináltak utána. Ahogy egyre többször mutogatták el a verset, annál magabiztosabban tudták a diákok a vers sorait mondani és hozzá a mozgásokat mutatni. Az előadó véleménye szerint a módszer nagyon hatékony a mozgás és a memória fejlesztésében, valamint nagy hatással van a szociális kompetenciára is, azonban a jövőben még további kutatást igényel.
A konferencia első szakaszát negyedik előadóként az Eszterházy Károly Egyetemről érkezett matematika-fizika szakos Palkó Tamás Attila zárta, aki az oktatásban felhasználható digitális eszközöket mutatta be, interaktív módon. Előadása elején hangsúlyozta, hogy manapság nehéz felkelteni a diákok figyelmét hagyományos módszerekkel, így a tanároknak is a digitális világot kell kiaknáznia ahhoz, hogy a diákok be tudják fogadni az információkat. Szerencsére számos eszközt kifejlesztettek már erre a célra, az előadó pedig az ún. Class Response System típusú alkalmazásokat mutatta be előadásában. Ide tartozik a Kahoot, az Okosdoboz, a Learningapps.org alkalmazásai, a Plickers és a Bakpax. Mivel a közönség számára az utolsó két alkalmazás volt a legkevésbé ismert, ezt ki is próbálhatták az előadása során. A Plickers alkalmazáshoz mindenki egy papírlapot kapott, amin egy négyzet alakú minta volt látható, négy különböző oldallal és betűvel. Az előadó kivetített egy kérdést, amihez négy válaszlehetőség volt. A közönségnek úgy kellett feltartani a saját lapját a tanár felé, hogy az a betű legyen legfelül, amire szavazni szeretnének. Az előadó ezután a telefonján levő alkalmazással beolvasta a válaszokat, a kivetített képernyőn pedig megjelent, hogy ki melyik válaszra szavazott. Véleménye szerint az alkalmazás kiválóan alkalmazható összefoglalások alkalmával, de kisebb témák ellenőrzésénél is.
A konferencia második részében három előadást hangzott el. A nyitó előadást Dallman Kristóf, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem MA tanári szakos hallgatója tartotta Önképzés, színjáték, sport – tanórán kívüli nevelés a jezsuita gimnáziumokban címmel. Elsőként a jezsuita rend működésének virágkorában, 1540 és 1773 közötti időszakában mutatta be az előadó a tanítási órán kívüli tevékenységeket. Ebben az időszakban már megjelent a színjátszás, mint tanórán kívüli tevékenység, amely nem jezsuita találmány, hiszen szinte minden szerzetesrend által fenntartott iskolában megjelent. Emellett megjelentek az önképzőkörök, mint a nyelvi akadémiák, amelyek a latin nyelv tanórákon kívüli gyakorlását, elmélyítését célozták. A második időszak a 19. század kezdetétől egészen a rendszerváltásig tartott. Ebben az időszakban az iskolai színjátszás kiegészült az ünnepélyes jelleg mellett szórakoztató elemekkel. Az önképzőkörök egyre nagyobb önállóságot töltöttek be, egy elnök és két titkár vezette a különböző önképzőköröket. Emellett ebben az időszakban már a szabadidős és sport tevékenységek is megjelentek. A rendszerváltást követően, napjainkban már csak egy jezsuita rend által fenntartott gimnázium maradt az országban, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium. Ebben az intézményben mind a mai napig működik színjátszó kör, sportkörök (aerobic, kosárlabda, néptánc szakkörök), vitakör, kreatívkör, kínai nyelv szakkör. Az előadó konklúziója szerint, hogy a jezsuita gimnáziumokban fennmaradtak napjainkig a hagyományos tanórán kívüli tevékenységek, alkalmazkodva a tanulók változó igényeihez. Vagyis a hagyományos pedagógiai módszerek átalakítva sikeresen újraintegrálhatóak a modern oktatásba.
A második előadását Baráth Csaba tartotta, aki az Újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanára. Játék a tanulás című előadásában különböző, általa alkalmazott játékos módszereket mutatott be, amelyek a tanulók számára élvezetessé teszik a tanulási folyamatot. Az előadó elmondása alapján a játékos módszerekkel a célja a tanulók feszültségének feloldása, ezért a témazáró dolgozatok végén lehetőséget szokott adni plusz pontokért az adott témával kapcsolatos plakátok tervezésére. Baráth a tanóra eleji ismétlés játékossá tételére a szókereső módszerét mutatta be. Egy, a tanár által előre létrehozott betűkkel teli táblán kell a tanulóknak megtalálni a különböző fogalmakat. Emellett az előadó honlapokat is ajánlott, amelyeket ő sikeresen alkalmaz a tanóráin. Ilyen a www.purposegames.com, amely program segítségével az oldalon különböző sávokat lehet előzetesen kijelölni, például egy vaktérképen vagy egy versben, majd a tanulók a tanóra során szintén be tudják a sávokat jelölni, egy vaktérképen adott terület megkeresésével, vagy a versben a hasonlatot tartalmazó sor felismerésével, és a program ellenőrzi, hogy helyes sávot választottak-e ki. Másik, az előadó által javasolt online elérhető program a Quizizz, amelyben kérdéseket és hozzátartozó válaszokat lehet megadni, amelyet a tanórán vagy otthon, házi feladatként a gyerekek megoldhatnak, és a tanár felé jelzi a program a megoldások helyességét vagy helytelenségét. Az előadó hangsúlyozta, hogy az applikációba különböző mémeket is be lehet illeszteni, amellyel értékelhető a tanulók válasza. Az előadó arra is tett javaslatokat, hogy társasjátékokat vagy a televízióban látható kvízjátékokat is át lehet ültetni a tanórai használatba, mint a Jenga vagy a Maradj talpon. Az előadása végén hangsúlyozta, hogy két nehézsége van ezeknek a játékos módszereknek, az egyik, hogy sok időbe telik megtervezni a játékokat és felkészülni a tanórákra. Emellett pedig 34 gyermek figyelmét lekötni sem könnyű, mindig új játékokat érdemes bevinni, amellyel fenntartjuk a tanulók érdeklődését. Összegzésként azt mondta, hogy a játékokat érdemes a tanórákon alkalmazni minden korosztályban, tehát nem csak általános iskolában, a nehézségek ellenére is, mert a gyerekek nagyon hálásak és ők maguk fogják a későbbiekben kérni, hogy játszhassanak az órákon.
A következő előadást Balla Réka tartotta, aki szintén az Újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanára. Előadását A pályakezdés nehézségei a mentor szemével címmel mutatta be. Az előadó azt vizsgálta, hogy pályakezdőként milyen nehézségekkel nézett szemben, és milyen nehézségekkel szembesülnek az általa mentorált tanárjelöltek. Elmondása szerint a legnagyobb problémák, amelyekkel minden pályakezdő szembesül az idő hiánya, a tanári feladatok nehézsége, az adminisztráció, emellett tudatosítani kell magában minden kezdő tanárnak, hogy ő a tanár. Az előadó adott ötleteket a fegyelmezéssel kapcsolatban, azt állapította meg, hogy olyan fegyelmezési módszert kell választani, amely az adott tanár személyiségéhez a legjobban illik. Fegyelmezni lehet humorral, barátságossággal, erélyesen vagy tekintélyből, de a tekintéllyel soha nem szabad visszaélni. Az előadó szerint a fegyelmezésben segít a rutin és az önazonosság, amely bizonyos idő elteltével alakul ki. Az előadó adott ötletet a pedagógiai értékeléssel kapcsolatban is, az értékelésnek mindig következetesnek, igazságosnak, formatívnak kell lennie, amellyel a tanulóknak ki jelölik a fejlődési utat. Az előadás konklúziója az volt, hogy minden nehézség ellenére, amelyet a kezdő tanár az első években megtapasztal, tanárnak lenni nagyszerű.
A konferencia utolsó, meglepetés előadását Fodor Richárd tartotta meg, aki röviden, mindösszesen 5 percben mutatta be a mutiperspektivista történelemszemlélettel kapcsolatos kutatásáról készült plakátját, amelyben arra keresett választ, hogy a 2018-ban kiadott tankönyvekben mennyire érvényesült a multiperspektivizmus. A tankönyvekben kulcsszavas keresést alkalmazott. Arra a megállapításra jutott, hogy a tankönyvi szövegekben egyértelműen megmutatkozik a multiperspektivizmus, emellett a tankönyvben szereplő címekben is megjelenik ez a történelemszemlélet.
Rövid szünetet követően a konferenciát egy workshop zárta, amely során a konferencia hallgatóságát három csoportba osztották. Minden csoportnak egy-egy előre megadott kérdéssel kapcsolatban kellett vitatkozni, közös megállapításokat tenni, majd az előttük lévő papíron egy ábrát vagy listát kellett készíteni a közös megállapításaik alapján. Majd 10 perc elteltével a csoportnak a többi kérdéssel kellett foglalkozniuk.
A workshop kérdései a következők voltak:
-
Melyek a pedagóguspálya vagy a tanítási gyakorlatok során tapasztalt legkomolyabb, kezdeti nehézségek?
-
Mik az ideális tanárjelölt és mentor kulcskompetenciái?
-
Kiktől várhat támogatást a gyakorlaton lévő tanárjelölt vagy a kezdő pedagógus?
A csoportok vitáját követően a szervezők bemutatták az elkészült ábrákat és listákat. Az első kérdéssel kapcsolatban az elkészült ábrán a nehézségek között szerepelt az idő, amely nem csak a tanításon kívüli idő hiányát, hanem a tanórai idő beosztását is magában foglalta, a fegyelmezés, a beilleszkedés a tanári közösségbe, a tanuló közösségbe, a tanári szerep határai, vagyis, hogy ki lehet-e lépni a tanár szerepből, a fizetés is a nehézségek közé került. A második kérdéssel kapcsolatban a workshop résztvevői megállapították, hogy a támogatás három irányból érkezhet elsődlegesen az iskolából, vagyis kollégáktól, a diákoktól, iskolai munkatársaktól; ezen túl az egyetem részéről, vagyis vezetőtanároktól, szaktársaktól, emellett egyéni irányból, mint a szakmai fórumok, gondolhatunk itt a Digitális Tanárira, családi, baráti segítségnyújtás, akár egy pedagógus családtag vagy barát segítsége. A harmadik kérdéssel kapcsolatban megállapították, hogy a tanárjelölt és a mentor kulcskompetenciái sok esetben fedik egymást. A leggyakoribb tulajdonságok, amelyeket felsorakoztattak az a kedvesség, barátságosság, határozottság, magabiztosság, módszertani nyitottság, szorgalom, őszinteség, kritikusság, a gyerekek szeretete, szakmai felkészültség.
A konferencia alapvetően elérte a Digitális Tanári kezdeményezés által kitűzött célt, vagyis azt, hogy a pályakezdők vagy pályakezdés előtt álló hallgatók az előadások és a konferenciát záró workshop által szakmai, módszertani és érzelmi segítséget kaphattak. Új módszereket ismerhettek meg, amelyeket a saját tanóráikba is képesek lesznek ezután beépíteni. Emellett megtapasztalhatták, hogy másoknak milyen nehézségeik akadtak a pályakezdés során, emellett megoszthatták, hogy nekik mi volt, ami a legnagyobb nehézséget okozta kezdetben. Ezáltal a pályakezdő pedagógusok tényleges segítséget kaphattak egymástól és már több éve tanító pedagógusoktól.
Kucséber Erika – Laczi Krisztina
Ezt olvastad?
További cikkek
Súlyemelés edzésmódszerek a 19. század végén 20. század elején
Írásomban a 19. század végén, 20. század elején használt súlyemelő edzés módszereit közlöm. Nyugat- és Közép-Európa módszereinek legszélesebb ismertetését Hellman Lajos írta meg Izomfejlesztés könyvében – a cikk nagy részében […]
„Csudáknak éve” – Kézzel foghatóvá tenni a történelmet
A modern, polgári Magyarország „teremtésmítoszának” kétségkívül az egyik legfontosabb sarokköve az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt megelőző reformkor és a márciusi forradalom. Mivel az ország és a nemzet szempontjából kiemelt […]
Tematikus ismétlő feladatlapok az emelt szintű történelem érettségi felkészítéshez
Az emelt szintű érettségi vizsgára történő felkészítés többféleképpen történhet, de az új ismeretek tanításához képest mindenképpen eltérő módszertani eszközöket igényel. A korábbi érettségi vizsgafeladatokhoz könnyen hozzáférhetünk, illetve nagy számban állnak […]
Előző cikk
A teniszbajnok, az embermentő és a kitelepítés – új könyv a Pétery-család viszontagságairól
„Egy megfelelő alaposságú családtörténeti kutatás nyomán születő könyv jobban megértetheti a 20. századi magyar történelem viszontagságait, mint bármilyen didaktikus történettudományi munka” – mutatott rá Markó György a Nemzeti Emlékezet Bizottsága […]