Dömötör Tekla, a magyar néphit és népszokások és a munkásfolklór nyomában

Dömötör Tekla a magyar néprajz egyik legkiemelkedőbb alakja. Elsősorban a magyar népszokásokkal, néphittel, népköltészettel foglalkozott, de rendszeresen vizsgálta más népek néprajzát, hiedelemvilágát is.

A néprajztudós 1914. január 13-án született Budapesten. Édesanyja Márton Irén tanítónő, édesapja Dömötör Miklós banktisztviselő, újságíró volt, akit korán elvesztett.

Magyarországon tette le az érettségi vizsgáját, majd 1931-ben Franciaországba utazott. Ezekben az években fordult a népművészet és a néprajz felé. Bár eredetileg filozófusnak készült, hazatértekor beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem angol-német szakára. Az egyetemen Solymossy Sándor professzor néprajzos előadásait is hallgatta. Diplomaszerzését követően 1937-ben doktorált, valamint ekkor kötött házasságot Dobrovits Aladár egyiptológussal. 1937-től Dömötör Tekla a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. A második világháború kitörését követően hazatértek Magyarországra, ahol 1941-ben megszületett első lányuk, Dorottya. A néprajztudós ekkoriban fordításokból, gépelésből élt.

Részt vett az ellenállási mozgalomban is: igazolványokat hamisítottak, tucatnyi embert bújtattak a Kerényi-villában.

1946-1952 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa volt. Ekkor született meg második lányuk, Katalin. 1953-ban az ELTE Néprajzi Intézetébe került Ortutay Gyula invitálására, ahol a munkásfolklór munkaközösség tagjaként végzett gyűjtéseket. Gyűjtött a Salgótarjáni bányavidék környékén (1951-52), 1953-ban pedig a Tolna megyei Kakasdon, ahol a bukovinai székelyek körében elő szokásról, a csobánolásról gyűjtött. Bekapcsolódott a sztálinvárosi munkásfolklór–kutatásba. Az anyag szóbeli közlésen alapuló önéletrajzokból, csasztuskák és rigmusok szövegéből áll. Ezek előadói bádogosok, ácsok, kőművesek és kubikusok voltak.

Dömötör Tekla egyedól nem szeretett gyűjtőútra indulni, mindig társasággal ment. Volt terepmunkán Diószegi Vilmossal és Manga Jánossal Győr-Sopron megyében, Tárkány-Szücs Ernővel 1955-ben Biharugrán gyűjtött. 1966-ban Egyházaskozáron járt Pócs Évával, ahol dalokat és hiedelmeket rögzítettek. A hatvanas években Eperjessy Ernő állandó társa volt, vele főként a Dél-Dunántúlt járták. Interjúztak Alsó- és Felsőszentmártonban, Drávasztárán, Harkányban, Szalántán is. 1968-ban Moldován Domokossal rögzítették a szentgotthárdi és rábatótfaludi rönkhúzást.

Dömötör Tekla 1958 és 1966 között a Színháztudományi Intézet osztályvezetőjeként dolgozott, színháztudományi kiadványokban rendszeresen publikált. Kardos Tiborral közösen szerkesztették a Régi magyar drámai emlékek sorozat első két kötetét, amely a drámatörténeti munkásságának legfontosabb műve. Irodalomtudományból 1961-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1963-ban férjével elváltak. 1968-ban első női tanszékvezetővé választották, valamint egyetemi docenssé nevezték ki, 1971-ben egyetemi tanár címet is kapott. A Folklore Tanszék vezetéséről 1979-ben lemondott, de 1984-ig folytatta az oktatást.

A színjátszás és a szokások kutatásában fontos szerepet játszott az európai párhuzamok, az összehasonlításra alkalmas elemek és motívumok feltérképezése és a kulturális kölcsönhatások keresése.

A Magyar Néprajzi Társaság, és más (nemzetközi) szakmai egyesületek tagja is volt, mint az ISFNR és a SIEF. Huzamosabb ideig az Ethnographia szerkesztőbizottsági tagjaként működött. Pályája során számos konferencia-előadást tartott. A Magyar Néprajz sorozat Népszokás, néphit, népi vallásosság kötet főszerkesztője volt. Személyes hangvételű önéletrajzot írt Táltosok Pest-Budán és környékén címmel.

1988-ban Pócs Éva, régi tanítványa a Néprajztudományi Intézet Adattára számára összegyűjtötte a Dömötör Tekla otthonában fellelhető iratokat.

A néprajztudós több elismerést, díjat is kapott munkássága során: 1985-ben Györffy István-emlékéremmel, 1986-ban Herder-díjjal, 1987-ben Ortutay Gyula-emlékéremmel tüntették ki. 1980-ban a norvégiai bergeni egyetem díszdoktorrá avatta.

Élete során 11 szakkönyve, számos publikációja, recenziója jelent meg, 8 lexikonnak volt szerkesztője. Főbb művei: A passiójáték, Naptári ünnepek – népi színjátszás, Magyar népszokások, A népszokások költészete, A magyar néphitkutatás története és főbb kérdései, A mesemondó szikla, Irodalom és folklór, Magyar színháztörténet, A pünkösdi király, Germán, kelta regék és mondák.

1987. november 16-án Budapesten hunyt el.

Rostás Fruzsina

Források:
Pócs Éva: Dömötör Tekla, a magyar népszokások kutatója (2016)
Svégel Fanni: Tükör által – Dömötör Tekla élete (2022)
Voigt Vilmos: Dömötör Tekla (2010)
https://nti.abtk.hu/hu/19-hireink/567-magyar-folklorisztika-europai-perspektivaban-domotor-tekla-1914-1987-hagyateka-a-neprajztudomanyi-intezet-adattaraban

Ezt olvastad?

„Nem. Én vagyok, az apád!” – James Earl Jones emlékére

93 éves korában, 2024. szeptember 9-én elhunyt James Earl Jones amerikai színész. Hangja sokak számára ismerős lehet, hiszen olyan ikonikus

X