„Erzsébet, nem Sisi” – észrevételek A császárné sorozatról I.

A Netflix új Erzsébet császárnéról szóló sorozata sok meglepetést rejt. Az alkotók láthatóan a két korábbi, a platformot máig uraló kosztümös sikersorozatából (A korona, Bridgerton), valamint a régebbi, az uralkodópár kapcsolatát bemutató adaptációkból egyaránt merítenek ötleteket, az eredmény ennek ellenére inkább egy érdekes kísérlet Erzsébet alakjának újraértelmezésére, miközben megjelenése óta a legnézettebb német gyártású tartalommá vált. Vér Eszter Virág, a Monarchikum kutatócsoport tagja jelen írásában az sorozat első három epizódjára vonatkozó észrevételeit foglalta össze. 

A császárné sorozat hatása az uralkodócsalád 21. századi megítélésére és definiálására  – figyelemmel a nemzetközi premierre – várhatóan a Sissi-trilógiához hasonló lehet. Kritikusként nem kerülünk olyan hálátlan szerepbe, mint a dokumentaristának ható A koronát elemző brit történészek, hiszen ezen alkotás fikciós jellegét a jelmezek és a díszletek, valamint a forgatási helyszínek is aláhúzzák, bár nem olyan mértékben, mint a számos díjat elnyert Fűzőben. Esetenként inkább egy Disney-mese élőszereplős újrafeldolgozását idézik, különösen az udvartartás nőtagjainak extrémitást sem mellőző öltözékeivel, e tekintetben kiemelkedik Zsófia főhercegné (Melika Foroutan) bizalmasa, Erzsébet későbbi udvarmesternője, Esterházy grófné (Wiebke Puls) jellegzetes sziluettjével. A viseletek szembeötlő anakronizmusa – a kosztümös filmek új irányának megfelelően – is trendkövetésre utalhat, nem feltétlenül sikerült módon. Az ebből fakadó eklektikus jelleget esetenként apró részleteiben ismert életük mintegy időtlenségére, némileg kortalanságára, illetőleg a modernségre való egyfajta utalásként is értelmezhetjük. A svájci jelmeztervező, Gabriela Reumer saját bevallása szerint (Vogue-nak adott interjújában) a bemutatott korszakot idegennek érezte a női divat terén megnyilvánuló túlzások miatt és szándékoltan egyszerűsített. A későbbi periódusra jellemző formákat választott. Erzsébet általa kreált ruháiban a keretekből való kitörést kívánta megjeleníteni.

A szereplőválasztás terén sem a hasonlóság hangsúlyozásával kívánták erősíteni az egyes nézői csoportok által elvárt dokumentarista jelleget, helyette esetenként egészen meglepő döntések születtek. Ugyanakkor az Erzsébetet megformáló német–török színésznő (Devrim Lingnau) szeplős, ahogyan a császárné is egykor.

A cselekmény kidolgozásánál (Katharina Eyssen, Bend Lange, Janna Maria Nandzik, Lena Stahl) a világ egyik legismertebb házaspárjának élettörténete mindössze ihlette a forgatókönyvet, noha láthatóan gondos tanulmányok előzték meg a végleges változat elkészültét. A valóság esetenként izgalmasabb, érdekesebb lenne a fikcióvá komponált történetmesélésüknél. Érzékelhetően a témában még járatlan nézőket szerették volna megnyerni, döntően a Z generáció képviselőit. A rajongói várakozásoknak is meg kívántak felelni azzal, hogy egy egymást nagyon szerető s ebben a trilógia hagyományát felelevenítő – a szülői szándékok ellenére egymást választó – fiatal pár kerül bemutatásra. E megfelelési kényszerből fakadó görcsösség érződik azonban azon a tétovaságon is, ami a családi élet vonatkozásában (Erzsébet–nővére, szülő–gyermek viszony) is próbálja maivá komponálni a történetet. Olyan elképzelhetetlen és abszurd szituációkat is vászonra álmodtak, mint például a Miksa herceg (Johannes Nussbaum) bemutatkozó jelenetében megjelenő apai „hárem”, amellyel nyilvánvalóan kicsapongó életvitelét hangsúlyozták túl. Erzsébet feltehetően hivatlanul, rajtaütésszerűen, bejelentés nélkül egyáltalán nem léphetett be apja hálószobájába, olyankor végképp nem, ha intim helyzetben találhatná. Kapcsolatuk ilyen jellegű ábrázolása is jelenkorivá kíván formálni egy a korban sokkal patriarchálisabb, hierarchizáltabb viszonyt. Ludovika (Jördis Triebel) karaktere is jelentős változáson ment keresztül az új szériában, nem előnyére. Házsártos, alkoholista anyaként nem tudja kezelni formabontó és egyébként is lázadó korszakát elő másodszülött lányát. A történetbe emelődtek a romantikus, esküvő tematikájú vígjátékok egyes elemei is, úgy mint a házasságkötést megelőző parti (fogadás), ahol a menyasszony ittasan bohóságokat követ el, vagy a jegyespár táncpróbája.   

Zsófia és Ludovika (Forrás: Vertigo Magazine)

A széria bemutatkozó évadának 1-3. része Gigi Griffis adaptálásában könyv formátumban is megjelent, magyar változata Rácz Judit fordításában az Európa Könyvkiadó gondozásában kerül az olvasókhoz. 

Az első résznek az ischili eljegyzés, a másodiknak Erzsébet udvarba kerülése, végül a harmadik epizódnak a bécsi házasságkötés áll a középpontjában. A sorozatban megjelenített uralkodói rezidenciák tekintetében Schönbrunnt a bayreauth-i Eremitage kastély park helyettesíti, míg a Burgot pommersfeldeni Weissenstein-kastély alakítja. A történeti hitelesség kérdésében az alkotók a dokumentarista jelleg helyett a fikció irányába indultak, ami megnehezíti a sorozat történészszemmel történő elemzését. Például Ferenc József jellemét tekintve a korábban e kérdésben rendkívül félresiklott RTL-es kísérlet ellenpontjaként – a Sisi-trilógia alapjaihoz visszatérve – ismét egy nagyon érzékeny, jóra fogékony személyiségként kívánták ábrázolni. Uralkodóábrázolásuk egy a későbbi korszak eredményes imázsépítési törekvésének sikereként rögzülő császárkép visszavetítése Ferenc József uralkodásának kezdeteire.

Másfelől valós történelmi tényként kezelik azt a keretet, amely az uralkodó korai, hosszan kiható döntéseinek értelmezésében a rossz tanácsadókra, a császár fiatal életkorára és anyja túlzott politikai befolyásoló hatására hivatkozott. Ez a kiegyezést követően a megegyezésre hajló magyar politikai elit számára is megkönnyítette az ambivalens közelmúlt értelmezését. A népei boldogságán munkálkodó és ezt nyomatékosan mindenütt hangoztató császár szinte komikussá válik amiatt, amire a film egyes jelenetei (például a násztánc jelenete közben a letartóztatások, verések bevágott képei) hangsúlyosan utalnak: hogy erről a boldoggá kívánt tenni alattvalók többsége saját nyomorúsága, a válságok és a jogfosztottság közepette nem feltétlenül értesült, érezni pedig végképp keveset érezhetett.

Ferenc József és tanácsosai (Forrás: Vertigo Magazine)

A Monarchia egyik fontos civilizatorikus örökségének tekintett vasút, így a sorozatbéli fiatal Ferenc József politikájában egyfajta integrációs, gazdaságélénkítési programként szolgál, amely megoldást jelenthet a (valós) éhínség és elszigeteltség, fejletlenség tekintetében. Maga rendeli kihallgatásra 1854 áprilisában, esküvője előestéjén az 1848-ban elhalálozott, George Stephensont, akinek feltehetően (az alkotók szerint) a Habsburg Birodalom vasút főmérnöki tisztét szánja. A valóságban ekkor már birodalomszerte zajlott a vasútépítés, s példának okáért a Magyar Királyság vonatkozásában másfél hónappal az esküvőt megelőzően került átadásra az Osztrák Délkeleti Államvasút egy újabb szakasza (Kiskunfélegyháza és Szeged között), mellyel biztosítottá vált a Pest–Szeged összeköttetés. E fiktív jelenet egy másik a sorozatot jellemző sajátos időkezelésre is rámutat: noha lassabb lefolyásúnak érezzük a joggal bírált állandó feszültséget és a történések folyamatos sorát felvonultató RTL-es széria után, miközben a készítők feltehetően dramaturgiai okokból döntöttek a sűrítés mellett. Ennek következtében Ferenc Józsefnek az esküvő előtti napja is legalább olyan zsúfolt volt, mint a mennyegzőjé. A valóságban is egymást érő programoktól z leterhelten telt, csak más (ceremoniális jellegű) napirendi pontokkal. Az ezt követő audiencia is a képzelet szüleménye, noha a meginvitáltak életben voltak. Sina György (1783–1856) és fia, Simon (1810–1876) megjelenése számos hitelességgel kapcsolatos kérdést vet fel. Egyfelől az alkotók méltatlanul (el)bánnak Sina örökségével, másrészt pelyhes állú ifjúként jelenítik meg az örököst (Béla Gábor Lenz), jelentősen megfiatalítva a valóságban az uralkodónál 20 évvel idősebb bárót. A forgatókönyvírók elképzelése szerint, a regényesség kedvéért a pénzügyi támogatást végül a Ferenc József egykori szeretője, Gundemann bárónő (Svenja Jung) eszközli ki az uralkodó számára, sejthetően Sinának is hasonló (szexuális jellegű) szolgálatot teljesítve. 

A valóság ezzel szemben, hogy Sina – nem az uralkodó kérésének hatására, hanem – már jóval korábban a kontinensen meginduló vasútépítési láz idején befektetéseket kezdett birodalomszerte, így Magyarországon is. A Sina György vezette befektetési csoport Bécs és Buda között (Széchenyi támogatásával) jobb parti vasúti összeköttetést kívánt létesíteni. Terveit 1836-ban (Ferenc József 6 éves korában!) a birodalmi kormányzathoz is benyújtotta, melyhez az előzetes építési engedélyt 1838-ban nyerte el. Az 1840–1841-es pénzügyi válság a megvalósításra létesített részvénytársaságot is érintette, valamint a Rothschild–Ullmann-féle konkurens (Kossuth által is patronált) kezdeményezés következtében 1842-ben a munkálatok leállítását kérte, a későbbiekben az osztrák vasúthálózat kiépítésébe invesztált jelentős tőkét.        

Sina György (Forrás: wikipedia)

Gustav von Vasa herceg megjelenése által az új szériában a korabeli társasági pletykák felelevenítésének sem leszünk híján. IV. Gusztáv Adolf svéd király 1809-es detronizációját követően közvetlen családtagjai emigrációba kényszerültek. Örököse, Gustav katonai pályára lépett, s 1829-től Bécsben állomásozott, ahol Ferenc Károly jóbarátjaként bejáratos volt a főhercegi párhoz, amit a korabeli szóbeszéd Zsófia iránti hódolatát látva másként értelmezett. Személyét házibarátnak vélték és utóbb megkérdőjelezték (ahogyan a sorozat harmadik részében is megjelenik) Ferenc József és öccse, Miksa (Johannes Nussbaum) származását, Vasát tartva biológiai apának. Szintén hasonló szóbeszédre adott okot egy másik száműzött uralkodó örököse is, Napoléon reichstadti herceggel fenntartott kapcsolatát is belsőségesebbnek vélte az udvari társadalom.

Gustav von Vasa (Forrás: wikipedia)

Miksa személyének és kontrollálatlan viselkedésének ábrázolása számos valós és fiktív elem keveréke. Az alkotók e tekintetben a 2009-es feldolgozást tekintik irányadónak, ahol szintén Károly Lajos mellőzésével kerül kiemelt szerepbe az uralkodó fivéreként. Az új sorozat ezzel szemben kettejük egyre jobban kiéleződő konfliktusát jeleníti meg, amelyben két ellentétes archetípusként jelenhetnek meg. A tékozló, politikai ambíciókkal fűtött s magát befolyásos bátyja mellett mellőzöttnek érző főherceg, aki féltékenységében, illetve megfelelő feladatok hiányában bátyja trónjára tör. Erzsébetet is irigységgel szemléli, igyekszik Ferenc Józsefet megfosztani legfőbb, szeretett családi bázisától. Érzelmeiben feltehetően saját csalódottsága és elhagyatottsága is szerepet játszhatott. Személyes tragédiájának felvillantásával magyarázzák viselkedését. Miksa valóban nehéz időszakon ment át. 1853. február 4-én tüdőbajban hunyt el a később Erzsébet által is gyógyulás céljából felkeresett madeirai Funchal-ban szeretett jegyese – I. Péter brazil excsászár második házasságából született lánya – Mária Amália portugál infánsnő (1831–1853), akit hosszú időn át gyászolt.    

A filmkészítők láthatóan széles nézői közeg kiszolgálására törekedtek, s így a nyitójelenet a botrányt és jogos felháborodást keltő RTL-es szériához képest klasszikus kezdésnek tekinthető. Erzsébetet menyasszonyi ruhában imádkozva látjuk, igaz nem az eredeti helyszínen az Ágoston-rendiek templomában, hanem a bajorországi Dinkelbüchl 15. század közepén von Niclaus Eseler tervei alapján épült Szent György templomában. 

Esküvői ruhában (Forrás: Vertigo Magazine)

Az uralkodó egyik első megjelenítését inspirálhatta a korábbi RTL-széria. Amíg a kivégzésen való megjelenés ott a misztikum beemelését szolgálta, addig itt a rendteremtés előtti meghajlás és az önbüntetés eszközévé válik. Történelmi forrásainkban nincs nyoma annak, hogy Ferenc József előszeretettel jelent volna meg kivégzéseken, noha a filmkészítők arra utalnak, hogy egyfajta sajátos passzióból tett így.

Az első három részből készült regény – a filmben elhangzott utalások mellett – segítségünkre lehet a történtek beazonosításához, az uralkodó ellen elkövetett Libényi-féle merényletet (1853. február 18.) követően a hatóságok nyomozni kezdtek esetleges bűntársak után, noha elszigetelt kezdeményezés volt, a lakosság hallgatólagos támogatását élvezték.

A sorozat ugyan nem ad további támpontokat a leszámolás részleteit illetően, mindazonáltal a Magyar Királyság területén több rendszerellenes kezdeményezés is szerveződött, közöttük az 1853-ban lelepleződő (1851-ben induló) Makk-féle összeesküvés, melynek felszámolása során számos halálos ítélet született, a mintegy 60 személy letartóztatása mellett. Kivégzésükre a bécsi haditörvényszék ítélete alapján került sor 1853 márciusában, ugyanekkor hajtották végre a halálos ítéletet az előző évben alakult, Habsburg-ellenes felkelésre készülő szabadcsapatok vezetőjén, Noszlopy Gáspáron, valamint egyik katonai segítőjén Pesten; míg néhány héttel később, március 31-én Bécsben a Makk-szervezkedésben szerepet vállaló Bezárd Cézáron. 

Ferenc József és Zsófia (Forrás: imdb.com)

A kivégzés jelenetsora egyben arra is lehetőséget biztosít az alkotóknak, hogy a rendszer főtámaszainak tekintett – a birodalom legnépszerűtlenebb – vezetőit is bemutathassa, így például az akasztás levezénylésében (a filmkészítők szerint) szerepet vállaló Kempen von Fichtenstamm (1793-1863) báró altábornagyot, aki a csendőrség főparancsnoka, a Legfelsőbb Rendőri Hivatal vezető volt (1852-1859), az alkotók szerepeltetésévelutalni kívántak elhíresült módszereire.

Alexander von Bach (1813–1893) báró filmbéli ábrázolása még Kempenénél (Erol Nowak) is meglepőbb, az 1849. júliusától a belügyminiszteri posztot betöltő osztrák politikus, a nevével fémjelzett (gyűlölt) neoabszolutizmus rendszerének működtetőjét joviális hivatalnokként láttatják. Bach (Alexander Finkenwirth) Ferenc Józsefre gyakorolt befolyásának jelentős növekedése ellenben nem ekkor, hanem később, a birodalmi tanács elnöke, Kübeck báró 1856-os elhunytát követően vált kiemelkedővé.

E kérdéskörök átvezetnek a politikai események ábrázolásának történeti hitelességét érintő kérdésekhez, amelyek fókuszában a Habsburg Birodalmat sújtó pénzügyi válság és éhínség kerül érintőlegesen megjelenítésre. A neoabszolutizmus rendszerével szembeni fokozódó gyűlölet és tiltakozás lehetőséget biztosít a magyarok sajátos ábrázolására. Ismét a lázadók, szervezkedők között találunk magyar alattvalókat, s egyikük a fiatal császárné számára kinevezett udvarhölgye, Apafi Leontin (Almila Bagriacik). Tekintettel erdélyi származására helyesnek tűnhet a névválasztás, noha fiktív karakterről van szó és a a család valójában a 18. század végére kihalt. A megjelenésével kapcsolatos utalások, karakterének megformálása bizonyos vonásokban Ferenczy Ida személyére is utalhatnak („magyar bizalmasként”), akit szintén azon ürüggyel figyeltek meg Erzsébet szolgálatába kerülését követően, hogy magyar kapcsolatai esetlegesen veszélyt jelenthetnek. Bemutatása, illetve rajta keresztül az udvar személyi politikájának láttatása téves, a teljesítmény alapú polgári ethosz, az udvari hivatalokat betöltőkre ekkor nem volt érvényes. Erzsébet esetében csak később, speciális igényei kiszolgálásával kapcsolatban fogalmazódik meg ez az elvárás szolgálattevőivel szemben. Így érthetővé válthatnak későbbi udvarhölgye Festetics Mária naplójában lejegyzettek, miszerint milyen munkamorál jellemezte a napi feladatoktól rendszerint távol maradó kolléganőjét.

A filmhez mintegy 2000 kosztüm készült (Forrás: Vertigo Magazine)

Ráadásul az uralkodó felesége mellett főudvarmesterén (Lobkowitz herceg), valamint főudvarmesternőjén túl mindössze két udvarhölgy (Paula Bellegarde grófnő és Carolina Lamberg grófnő) szolgált, a szolgálattevő személyzet mellett. Közismert tény, hogy az udvar személyi politikáját – Erzsébet Bécsbe érkezésekor – Zsófia főhercegné erőteljes befolyása jellemezte, ami a leendő császárné udvartartásának személyi összetételében is megmutatkozott. Élére egy (magyar) arisztokrata özvegyét, gróf Esterházy Vincénét nevezték ki, aki a suite tagjaként – ahogyan arra az alkotók is helyesen utalnak – jelen volt Ischlben (a filmben bajorországi Eckersdorf közelében található „Fantaisie” kastély) is az uralkodó eljegyzésénél. Az alkotók Zsófiához való szoros kötődését az új feldolgozásban – feltehetően az új trendek követése okán – másabb jellegű rajongással is megtoldották.

A külpolitikai események helyesen a krími háborúhoz kapcsolódnak, bemutatásuk azonban feltehetően dramaturgiai okokból egészen hektikussá válik. E torzítás csúcspontját jelenti az esküvőt követő ünnepségről elszólított Ferenc József, akit azzal a (fiktív) hírrel fogadnak, miszerint az orosz csapatok átlépték a birodalom határát.  

(Forrás: Vertigo Magazine)

A filmkészítők szinte kizárólagosan az uralkodót jelenítik meg a béke elkötelezett híveként, a valóságban a Dunai Fejedelemségek (tartós) orosz megszállása a Habsburg Birodalom stratégiai pozícióit veszélyeztette a Balkánon, s a Birodalom külpolitikai érdekeinek védelmében eleinte az orosz befolyás növekedésének elkerülésére mindössze közvetítői szerepben kívántak fellépni, sikertelenül.

A valóságban Miksa – külpolitikai helyzetértékelő, fiktív – felszólalását megelőzően, Gorcsakov tábornok 1853. júliusában megkezdte az Oszmán Birodalomhoz tartozó Havasalföld és Moldva megszállását.  Az eljegyzés idejére már (1853 júniusától) francia és angol flotta várakozott a Dardanelláknál, támogatásukról biztosítva az Oszmán Birodalmat. S noha a háború megelőzésére 1853 júliusában Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencián gróf Karl Ferdinand von Buol-Schauenstein (1797–1865) külügyminiszter vezetésével kiadott ún. bécsi jegyzékben a korábbi kücsük–kajnardzsai, valamint a drinápolyi béke feltételeinek megfelelően kívánták a keresztény alattvalók jogainak biztosítását garantálni, kezdeményezésük végül nem vezetett eredményre. I. Miklós ugyan közismerten – ahogyan erre a készítők is utalnak – Ferenc József támogatására számított a háborús készülődés során, viszonozást várva a cári csapatok 1849-es beavatkozásáért, a harcokban való részvételéért cserébe Boszniát és Hercegovinát ajánlotta fel az osztrák császárnak. Az uralkodó főbb tanácsadói sem voltak egységes véleményen a keleti válságot illetően, míg később a külügyminiszter Angliához és Franciaországhoz csatlakozva a törökök oldalán kívánt küzdeni, addig Radetzky tábornagy az oroszok melletti kiállást, vagy a semlegesség elfogadását szorgalmazta. Ferenc József Ischlbe utazva is e kérdés kapcsán akartt döntésre jutni, de váratlan magánéleti boldogsága, s ezzel elodázott döntéshozatala a birodalom elszigetelődéséhez, korábbi orosz szövetségese elvesztéséhez vezetett.

(Forrás: mafab)

Az esküvőt kísérő amnesztiahullám is sajátságos értelmezést kap. Zsófia kellő arroganciával engedélyt ad Kempennek a letartóztatásokra, miközben az örömünnep jegyében a korábban bebörtönzöttek egy szűk csoportjának később amnesztiát szán. A valóságban – Magyarország vonatkozásában – az ostromállapot megszüntetése már 1852-ben felmerült, és 1854. április 9.-i megszüntetésével végül az esküvőt megelőző hangulatjavító intézkedések részévé vált. Május elsejei hatálybalépésével meg kellett valósítani a katonai kormányzat polgári kormányzattól való teljes elválasztását, összefüggésben a főkormányzósággá való átszervezéssel. Emellett Ferenc József április 16.-i legfelsőbb kéziratában rendelkezett a 240 politikai fogoly büntetéseinek teljes eltörléséről. 96 személy esetében a kiszabott büntetési idő felének elengedéséről, további 20 elítéltnél pedig a hátralévő büntetés felének eltörléséről döntött.

(Folytatjuk)

Vér Eszter Virág

Ajánlott irodalom:

Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja. Budapest, KRE–L’Harmattan, 2014.
Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, Hadtörténelmi Levéltár, 2001.
Bled, Jean-Paul: Sophie de Habsbourg: L’imperatrice de l’ombre. Paris, Perrin, 2018. 
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf. Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Budapest, Szépmíves, 2020.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „Édes, szeretett lelkem” Ferenc József és Erzsébet. Múlt-Kor 2017. (15. évf.) nyár 44–49.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „… olyan császárné lesz, amilyet még nem látott a világ…” A Sissi-trilógia első része történészszemmel. Újkor.hu 2016. december 24.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „… különben is mindent szeretek, ami magyar…” A Sissi-trilógia második része történészszemmel. Újkor.hu 2017. január 17.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „… bárcsak megkímélhetnélek…” A Sissi-trilógia harmadik része történészszemmel. Újkor.hu 2017. február 21.
Cieger András: 1867 szimbolikus világa: Tanulmányok a kiegyezés koráról. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018.
Corti, Egon Caesar: Erzsébet. (ford.: Turóczi-Trostler József – Farkas Jenő) Budapest, Szépirodalmi, 1989. (reprint)
Deák Ágnes: Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867. Budapest, Kossuth, 2009.
Drága Mama: Ferenc József levelei édesanyjához. (ford.: Béresi Ákos). Budapest, Szépmíves, 2019.
Fónagy Zoltán (szerk.): A véreskezű kamasztól Ferenc Jóskáig. Budapest, MTA BTK Történettudományi Intézet, 2018.
F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák. Budapest, Kossuth, 2016.
Gerő András: Ferenc József és a magyarok. Budapest, KKETTK Közalapítvány, 2016.
Griffis, Gigi: A császárné. (ford.: Rácz Judit). Budapest, Európa, 2022.
Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (ford.: Kajtár Mária.) Budapest, Európa, 2019.
Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás. Budapest, ÚMK, 2009.
Hermann Róbert (szerk.): Vértanúk könyve – A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Budapest, 2007.
Hunstig, Maria: “Die Kaiserin” auf Netflix: Ein erster Blick auf die kommende Sisi-Serie – und ihre aufwändigen Kostüme
Manhercz Orsolya: 1848-1849. traumájának felidézése az 1852-es császári utazás során. Történelmi Szemle 57. évf. (2015) 4. sz. 649–661.
Paár Ádám: A kosztümös film történész szemmel. Budapest, Unicus, 2022.
Paár Ádám: A Sissi-filmek, és ami mögöttük van. Filmvilág, 2016. december 30.
Rácz Árpád (szerk.:) Erzsébet a magyarok királynéja. Budapest, Rubicon, 2001.
Ress Imre: A Neoabszolutizmus és a provizórium kronológiája a Magyar Korona országaiban (1849–1867). Budapest, 2022.
Somogyi Éva: Erzsébet királyné Magyarországon. Erzsébet királyné kultusza. História 5. évf. (1984) 4. sz.
Somogyi Éva: Ferenc József. Budapest, Gondolat, 1989.
Somogyi Éva: Magyarok a bécsi hivatalnokvilágban – A közös külügyminisztérium magyar tisztviselői 1867-1914. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017.
Unterreiner, Katrin: Sisi – Kaiserin Elisabeth von Österreich. Ein biografisches Porträt. Wien, Herder, 2010.
Vér Eszter Virág: Erzsébet és a magyarok. In: Gerő András (szerk.): Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából. Budapest, 2021. 373–398.
Vér Eszter Virág: „…nem próbáltam versenyezni Romy Schneiderrel…” – Impressziók a 2009-ben készült Sissi filmről I. Újkor.hu 2015. december 24.
Vér Eszter Virág: „…sokkal könnyebb lenne az életem, ha nem lenne császár…” – Impressziók a 2009-ben készült Sissi filmről II. Újkor.hu 2016. január 5.
Vér Eszter Virág: „… nem gondoltam volna, hogy politikáról fogok beszélgetni a feleségemmel…” – Impressziók a 2009-ben készült Sissi filmről III. Újkor.hu 2016. január 26.
Vér Eszter Virág: „Önt csak boldogtalanná tenném…” – észrevételek az új Sisi sorozatról I. 
Weissensteiner, Friedrich: „Nagyon vágyódom utánad” Ferenc József és a nők. (ford.: Haynal Katalin) Budapest, Gabo, 2013.

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket