Illegalitásba szorult államigazgatás – Az 1863. januári lengyel felkelés emlékezete

Színültig telt a Nagymező utcai Lengyel Intézet moziterme 2023. február 16-án a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), valamint a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (Instytut Pamięci Narodowej, IPN) által az 1863. évi januári felkelés 160. évfordulója alkalmából szervezett esten. Az esemény keretében Wojciech Frazik történész, a Nemzeti Emlékezet Intézet krakkói részlegének munkatársa adott elő A lengyelek – született konspirátorok? A földalatti állam hagyományai a lengyel történelemben (Polak – urodzony konspirator? Tradycja państwa podziemnego w dziejach Polski) címmel.

Az est házigazdájaként elsőként Joanna Urbańska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket. A magyar nyelven tartott köszöntő során az igazgató asszony bemutatta, hogy egy kulturális esemény, egy történeti előadás során akár már a viselettel is meg lehet idézni a 160 évvel ezelőtti lengyel felkelés emlékét: fekete öltözetére a 19. században is viselt fekete köpenyt húzott, öltözékét egyszerű, nemzeti színű ékszerrel díszítve, ezzel jelezve, hogy a felkelés idején a lengyel asszonyok értékeiket zálogba vagy áruba bocsátva próbálták segíteni a független lengyel állam ügyét. Köszöntőjében kiemelte, hogy a nők a karitatív segítségnyújtás mellett gyakran futárként is segítették a 1863-as forradalom ügyét.

Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója. Fotó: Purger Tamás / A Lengyel Intézet hivatalos Facebook-oldala

A rendezvény társszervezőjeként Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke is köszöntötte az est résztvevőit. Az elnökasszony megnyitójában kiemelte, hogy bár a lengyel-magyar történelem ezer évének számos közös pontja ismert és közismert, mégis különleges alkalom, amikor egy-egy olyan téma kerül előtérbe, ami sem a szakértők, sem a társadalom történelmi kérdések iránt nyitott része számára nem köztudomású. Köszöntőjében egyszersmind kontextualizálta a felkeléshez kapcsolódó lengyel és magyar eseményeket. Az 1867-es kiegyezést megelőző években számos magyar támogatója akadt a lengyel függetlenség ügyének: többek között például gróf Nyáry Eduárd huszárőrnagy, vagy az ekkor már emigrációba szorult Kossuth Lajos. A többszáz éves lengyel-magyar testvérbarátság egyik éltető ereje a nemzeti szuverenitás iránti elkötelezettség.

Furcsa fintora a sorsnak, hogy Lengyelország 123 év elteltével, 1918-ban válik újra függetlenné, pont annak az első világháborúnak az eredményeképpen, ami a történelmi Magyarország sorstragédiájához vezetett, mely a trianoni békeszerződés 1920-as megkötésével pecsételődött meg.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Fotó: Purger Tamás / A Lengyel Intézet hivatalos Facebook-oldala

Az est főszereplője Wojciech Frazik történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének krakkói munkatársa volt, aki az előadása címében feltett kérdésre – miszerint a lengyelek a konspiráció mesterei-e ­– reagálva leszögezte, hogy a lengyel történelem első öt évszázada a korszakos európai átlaghoz képest sokkal kevésbé volt áthatott összeesküvésekkel. A földalatti szervezkedés csak a 18. századtól került előtérbe, onnantól kezdve, ahogy az európai nagyhatalmak 1795-re több lépésben felszámolták az önálló lengyel államiságot.

Az előadás fókuszában elsődlegesen az 1863. január és 1864. április között zajló felkelés állt, mely során a cári Orosz Birodalom által megszállt lengyel-litván területeken közel másfél éven át sikerült konspirációs eszközökkel működtetni egy földalatti államot. A felkelés során a közös cél érdekében egy platformra kerültek az egymással rivalizáló politikai irányzatok, így a radikális függetlenségpárti „vörösek”, valamint a konzervatívabb, kiegyezéspárti „fehérek” is. Frazik hangsúlyozta, hogy a földalatti állam legitimációs erejét a különleges címert ábrázoló pecsét adta, mellyel menleveleket, közigazgatási okiratokat, valamint parancsokat, utasításokat jelöltek meg, a háttérből irányító személyek kilétének nyilvánosságra hozatala nélkül.

A januári felkelés során használt címer. Forrás: Wikimedia Commons

A háromosztatú címer a lengyel-litván-rutén nemzetközösség hármas egységét szimbolizálta. Megjelent rajta a lengyel fehér sas, a litván lovas katona (vytis), valamint a rutén területeket jelképező Szent Mihály arkangyal alakja is.

Az előadás során a 160 évvel ezelőtti események ismertetése mellett a konspiráció, a földalatti szervezkedés későbbi hagyománya is szóba került. Csaknem 50 évvel az oroszok által végül elfojtott felkelést követően Piłsudski marsall is az egykori földalatti állam hagyományait szem előtt tartva szervezte meg a függetlenedő lengyel államiságot. A második világháború évei alatt, immár a náci Harmadik Birodalom elnyomására reagálva, újból a földalatti szervezkedés eszközéhez nyúlt a lengyel társadalom. Ebben az időben még az oktatás szintjeit is titkosítva, ellenállásban, akár az életüket is kockáztatva szervezték meg. A második világháborút követően, a kommunizmus évtizedeiben is a köztudatban maradt a földalatti ellenállás, habár ekkor nem egy megszálló, hanem egy kívülről irányított lengyel politikai berendezkedéssel szemben. A pártállami időkben betiltott társadalmi szervezetek – így többek között a lengyel cserkészmozgalom – a 19. századi hagyományok alapján igyekezett megszervezni önmagát.

Wojciech Frazik történész előadása. Fotó: Purger Tamás / A Lengyel Intézet hivatalos Facebook-oldala

A lengyel nyelvű, de a szinkrontolmácsolás révén magyarul is elhangzó előadás életszerű, színes példákon keresztül mutatta be, hogy a lengyel történelem utóbbi két és fél évszázadában számtalan esetben volt szükség az illegalitásban végzett társadalmi összefogásra. Ugyan a januári felkelést a cári önkény végül vérbe fojtotta, a konspiráció hosszútávon mindenképp sikeresnek volt mondható, hiszen olyan példát adott a lengyel politikai elit és a széles társadalmi rétegek számára, mely a későbbi krízishelyzetekben is referenciapontként szolgált.

Dallman Kristóf

Ezt olvastad?

2024. június 3-án, két évvel a IX. alkalom után rendezték meg a X. Hallgatói Középkorász Konferenciát az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Támogasson minket